Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-02 / 258. szám

1984. november 2. Kelet-Magyarország 3 Szerződéses üzletek bírósági ügyek HÁROM ÉV ALATT tíz­ezerre szaporodott a szer­ződéses üzletek száma, szé­pen szaporodott ezek száma megyénkben is. A kiskeres­kedelmi boltokban tíz szá­zaléka, a vendéglátóipari üzleteknek pedig egyharma- da szerződéses. Megjelené­sükkel jó hatást gyakorol­tak a gazdasági életre, de a bírósági eljárásokban ez­zel egy időben új ítélkezési és jogalkalmazási problé­mák is keletkeztek. Érde­mes tehát alaposabban szemügyre venni az eljárá­sok legjellegzetesebb, leg­gyakoribb típusait. A perek többségét felpe­resi pozícióban a gazdálko­dó szervezetek indítják az üzletvezetők, valamint a melléjük kötelezett kezesek — tehát a bérlők ellen. Azt követelik, hogy teljesítsék a szerződésben foglalt fi­zetési kötelezettségüket. Ugyanakkor az alperesek, tehát a bérlő üzletvezetők, megpróbálnak kibúvót ke­resni, és támadják a szer­ződés érvényességét. Meg­tévesztésre, tévedésre, vala­mint feltűnő értékkülönb­ségre hivatkoznak. Hiszen rendelet írja elő, hogy a szerződéskötéskor a bérbe adót megelőző év értékesí­tési forgalmára vonatkozó tájékoztatási kötelezettség terheli. A kereskedelemben ezek az információk rend­kívül fontosak. Mégis elő­fordul, hogy a bérlőt nem tájékoztatják kellően, illet­ve pontatlan adatokat ad­nak neki. Ezért a peres el­járás során bírósági szak­értő segítségével derítik ki, vajon a gazdálkodó szerve­zet a versenytárgyalás előtt valóságos adatokat kö- zölt-e? A valóság: viszony­lag csekély azoknak a pe­reknek a száma, amelyek­ben bebizonyosodott, hogy .a bérbe adó valótlan adata-' kát nyújtott. Ám, ha mégis így történt, a bíróság meg­állapítja a szerződés ér­vénytelenségét. Ebben az esetben az elszámolás ugyancsak bírósági szakér­tői közreműködést igényel. A szerződés jellegéből adó­dik ugyanis, hogy a szerző­déskötést megelőző állapot nem állítható helyre. Az ilyen elszámolásnál irányadó szempontokat a Fővárosi Bíróság Polgári Kollégiumának ülése pél­dául a következőkben ösz- szegezte: szakértő bevoná­sával tisztázandó, hogy a korábbi működés ideje alatt mennyi volt az üzlet reáli­san elérhető forgalma. Szá­mításba vehető az üzlet ko­rábbi éveinek, esetleg más hasonló üzletnek a forgal­ma is. Ezenkívül meg kell állapítani, milyen összeget jelentenek azok a ténye­zők, amelyeket az átalány­díj egyébként magába fog­lalt. Ide tartozik a társa­dalombiztosítási és a nyug­díjjárulék, az állóeszközök értékcsökkenése és haszná­lati díja, valamint a helyi­ség bérleti díja. Végül meg kell határozni a gazdálkodó szervezet nyereségéhez és általános költségeihez va­ló hozzájárulás mértékét. Olyan helyzetet semmikép­pen nem szabad teremteni, hogy a teljes nyereség a bérbe adó gazdálkodó szer­vezetnek jusson. De érvény­telen szerződés ellenére is köteles az üzletvezető a jö­vedelemadó fizetésére. SOKKAL BONYOLUL­TABB A HELYZET akkor, ha a már szerződéses üzle­tet ismét szerződésbe ad­ják, más üzletvezetőnek. Ebben az esetben a tájé­koztatási kötelezettség a je­lenlegi jogi szabályozás mellett nem egészen egyér­telmű. Itt az a kérdés, me­lyik év értékesítési forgal­mát közölje a bérbe adó gazdálkodó szervezet az új szerződő féllel. Ilyenkor ugyanis a bérbe adó az elő­ző évben elért tényleges forgalmat nem ismerheti. Hiszen a szerződésben sze­replő úgynevezett tervezett forgalmat a bérlő lehet hogy elérte, esetleg túl­szárnyalta, de lehet, hogy meg sem közelítette. Az eredményeket számos szub­jektív tényező, így a bérlő üzletpolitikája, rátermett­sége, továbbá az üzletmenet objektív körülményei, a ko­rábbi szerződés időszakában változhattak. Például a kör­nyéken azonos profilú üz­let nyílt. Ilyenkor a jog­szabályban előírt tájékozta­tási kötelezettség tartalmá­ban változik meg. Azaz, a bérbe adó gazdálkodó szer- : vezettél elvárható, hogy a szerződéskor az új part­nerral közölje: az üzlet ko­rábban milyen formában működött. Amennyiben szerződésessel, akkor ismer­tetni kell, hogy azt megelő­zően mennyi volt a tényle­ges forgalma, valamint mi­kor szűnt meg a szerződé­ses viszony. MINDEZEK AZONBAN CSAK A PROBLÉMÁK kis részét érintik. Végül is a szerződéses üzletek életké­pességét bizonyítja az a tény, hogy számukhoz ké­pest csekély a működteté­sükkel kapcsolatos perek száma. Cs. I. Á népművelő és a közösség Bökönyi gyökerek Kisvárdán hallottam az ese­tet, amikor még járási szék­hely volt, hogy egyik kis községünkben évek óta meg­oldatlan a klubkönyvtár ve­zetése. Volt már egy fiatal lány, akit „kibeszélt a falu”, s most legutóbb egy fiatal­ember töltött ebben az ál­lásban néhány hónapot; nem tudott megragadni, mert az albérlet drága volt, a fizeté­se kevés, állítólag adóssá­gokba is keveredett, s oda lett a tekintély. Egyébként mind­ketten a legmagasabb vég­zettséggel — s ambícióval — érkeztek a faluba: Debrecen­ben végezték az egyetemet. Nem könnyű a népművelő helyzete vidéken, nem tar­tozik olyan egyértelműen a „falu elejéhez”, mint az or­vos, vagy az iskolaigazgató, ám néhány biztató példáról már eddig is beszámolhat­tunk, s most itt van még egy: A bökönyi népdalkör Bu­dapesten járt nemrég, a ze­nei világhét alkalmából ren­dezett hangversenyeken lé­pett fel. A nevezetes szerep­lés előtt egy igazgatói érte­kezleten találkoztam a fia­talemberrel, aki felszólalá­sában lelkes hangon újsá­golta, hogy meghívást kap­tak és az Országos Mezőgaz­dasági Múzeumban is éne­kelhetnek majd. (Azóta erről már fénykép is jelent meg a lapunkban.) Szőke Sándor ez a fiatalember, aki Bőkön,y- ben művelődésiház-igazga- tó. Amikor megálltunk a bökönyi művelődési ház előtt, Végső János bácsival talál­koztunk, aki nyugdíjas, de még tanít. Most éppen aszta­litenisz-edzést tart a gyere­keknek. János bácsi alapító tagja a népdalkörnek. — A Sanyi? Jön ő is rög­tön — mondja és invitál be az otthonosan rendben tartott házba. Közben Viola István is megjelenik, aki a Vass La­jos által indított Röpülj Páva-mozgalom születése óta vezeti a bökönyi népdalkört; korrepetitora, szervezője, gyűjtője és népdalfeldolgo­zója az azóta már háromszo­Szolgáltatóüzem Üj szolgáltatóüzemet nyitott Nyíregyházán, a Moszkva ut­cában a görbeházi termelőszövetkezet. Az autósoknak igye­keznek segítséget adni akkumulátortöltő részlegükkel. Egy­részt új, feltöltött akkumulátorokat is árusítanak, másrészt pedig vállalják a megrendelők által behozott akkumuláto­rok töltését. Az új üzem másik részlegében villanyszerelési munkákra vesznek föl megrendeléseket magánszemélyektől' és közületektöl egyaránt, s rövid határidőre. Képünkön: Cservenák Tibor az akkumulátorok feszültségét ellenőrzi az új, Moszkva utcai szolgáltatóüzemben. (Császár Csaba felvétele) /-------------------------------------------------------------------------------------V H r I I J r i m ' ' Pályakezdés, bejárás IFJÚSÁGI PARLAMENT A NAMÉNYI VOR-BAN Parázs vitának lehettek részesei azok a fiatalok, akik szombaton befértek a vásárosnaményi Rákóczi moziba. Éppen háromszáz- tízen voltak kíváncsiak a Vörös Október Férfi ruha­gyár ifjúsági parlamentjé­re. Majdnem minden érde­kelt közvetlenül hallhatta, a gyáregység és a budapes­ti központ vezetőd miként reagálnak a kérdéseikre. A 399 harminc éven aluli if­júmunkás — jobbára fiatal lányok — képviseletében több mint húszán mondták el tapasztalataikat a ter­meléssel, a bérezéssel, a normával, a VOR ifjúság- politikai munkájával kap­csolatban. Sűrűn jegyzetelt a VOR vezériga aga tó-helyettese, Papp Ferenc, aki egyben a gyár műszaki igazgatója. Éppen neki címezhették a kérdést, hogy miért a régi, elavult gépeket selejtezik ki a fővárosban a vidéki gyárnak, s miért nem cse­rélik le azokat, amint a fo­lyamatos termelést akadá­lyozzák? A pályakezdő fiatal szak­munkások helyzetével több hozzászóló is foglalkozott. Nehezményezik — világí­tott rá egy Borsodból ide került, alig húszesztendős lány — egyéves termelési tapasztalat után miért kö­vetelnek tőlük sokuknak teljesíthetetlennek érzett mennyiséget? Differenciál­tabb követelményeket, és ebhez igazodó normákat keltene támasztani még az egyéves szakmunkásokkal szemben — javasolta. A VOR vásárosnaményi gyárában is több a bejáró, mint a városi munkás, örülnek, hogy akár 1600 forintos távolsági buszbér­letüket is megtéríti a gyár, viszont azt kérdezték, miért nem lehet albérleti hozzá­járulás címen ennél sokkal kevesebbet fizetni? Jól jár­na a gyár, és a városba vá­gyó fiatal is. Szóba kerültek a harmad­éves szakmunkástanulók társadalmi szerződései, a beilleszkedés gondjai, a le­állás idején a szabadságok kiadása, a délután tartott szabadidős rendezvények, a KISZ érdekképviselete, majd az egyik felszólaló a központi ifjúsági alap konk­rét lebontására tett javas­latot. Fontos, hogy az október 27-én elhangzottaknak a fő­városi központban is a fon­tosságának megfelelő ran­got adjanak. T. K. V__________________________________J Mitől fanyalog a sertés? Nem hiszem azt, hogy Papp László, a kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezet főállattenyésztője abban lelné legfőbb örömét, hogy statisztikázik. Naprakész kimutatása van pél­dául arra, hogy a hízósertések súlygyarapodása miként ala­kul. Számokra néz és szöveget mond: — Most a sertéseknél baj van. Gyenge a koncentrátum. A koncentrátum vagy a hoz­zákeverés. Egyszóval az elő- keverék körül lehet a hiba. Ez év második felében a ser­tések hízékonysága nagymér­tékben zuhant... Elégtelen gyarapodás Nem érdektelen téma ez, szerte a megyében sem, hi­szen itt a sertéshizlalás nagy­sága százezres, nagyüzemek­ben és háztájikban évente több millió kilogramm ab­raktakarmányt etetnek fel. Alapvető tehát a gazdasá­gosság, üzemi érdekeltség­ben a nyereség. Ezért is néz­zük tovább a kisvárdai pél­dát. — Az év első felében — idézi a statisztikát a főál- lattenyésztő — 3 kilogramm 61 dekagramm abrakkal a napi súlygyarapodás 72 de­kagramm volt. Ezzel szem­ben a második fél évben a napi súlygyarapodás 296 gramm, azaz alig 30 deka­gramm. A harmadik negyed­évben 5,42 kilogramm abrak­ból állítottunk elő egy kilo­gramm húst. Óriási vissza­esés ... Próbáljuk megérteni Papp László gondját és baját, amelynek két alapvető része van. Az elégtelen napi súly­gyarapodás miatt elhúzódik a hizlalási idő, csökken az esz­közhatékonyság, másrészt az egy kilogramm hús előállí­tásához szükséges nagyobb takarmányfelhasználás miatt olyán mértékben- növekszik a költség, hogy a hizlalás veszteségessé válhat. Nagy pénz volna, ha... A kisvárdai sertéstenyész­tésnek és hizlalásnak orszá­gos híre van. Évtizedénél is régebben foglalkoznak to- vábbtenyésztésre alkalmas fehér hússertések nevelésé­vel, szaporításával. A te- nyész kocasüldők és kanak nagy értékűek, keresettek. A hízó alapanyag is abból az alomból kerül ki, amely a válogatottan magas pontér­tékű egyed ekje t adja. De mi­vel nincs szükség évi há­romezer tenyészállatra, így a szelektált és fölös állo­mányt, évi 2500-at, hizlalásra fogják. Ez, illetve ennek ér­téke jó pénz, nagy pénz len­ne, ha nem okozna problé­mát az abrak minőségével kapcsolatos gond. — Hogy milyien sertésállo­mánnyal dolgozunk — mond­ja Papp László, — arra példa az ivadékvizsgálatok ered­ményei. Több sertésnél 260— 270 dekagramm abrak fel- használásával a napi súly- gyarapodás 75—85 deka­gramm volt. Fáj, hogy adva van egy korszerű fajta, a megfelelő elhelyezés és tech­nológia, de a sertések gene­tikai teljesítőképességét az abraktakarmány miatt nem tudjuk kihasználni. A kritikus helyzet ecsete­léséhez szemléltető adalék, hogy abrakkal tele az etető, de a disznó csak fanyalog, „sír” és nem eszik. Hol, mi­ben van a hiba? A termelő- szövetkezetnek saját keve­rőüzeme van, a GMV-től csak az úgynevezett előke­ver éket vásárolják; a fehérje és ásványi anyagokat tartal­mazó alapanyagot. Ha eb­ben van a hiba, a laboratóri­umi vizsgálat kiderítheti. A termelőszövetkezet erre fel­kérte a takarmányminősítési intézetet. Addig is marad a gond, az ami és nemcsak Kis­várdán, de a dombrádi Pe­tőfi Termelőszövetkezetben is él. Dombrádon háromszorosa a kisvárdainak a sertéshizla­lás. Lakatos Péter ágazat­vezető saját tapasztalataikat így mondja el: — Az év első öt hónapjá­ban a sertéseknél megvolt a tervezett napi súlygyarapo­dás. A második fél évben ez napi 20 dekagrammal volt kevesebb. Azt is tapasztaljuk, ahányszor változik a recep- túra, annyiszor következik be az állatoknál az étvágy­talanság, hosszú időbe telik, amíg a jószág megszokja, megszereti az abrakot. Ez nemcsak a sertéseknél van, de a szarvasmarhánál is. Az állat érzékszerveit nem le­het figyelmen kívül hagy­ni etetéskor. A sertés jó íz­lelő, ha a takarmányból hi­ányzik a megszokott íz, za­mat, nem eszik. Dombrádon a termelőszö­vetkezet 550 kocás szakosí­tott sertéstelepet üzemeltet, ’ évi 10 ezer hízott sertés ki­bocsátásával. A kisvárdaihoz mérten, náluk a minőségileg megkérdőjelezett takarmány­táp hatványozottan jelentke­zik, mint a gazdálkodást ká­rosan befolyásoló tényező ... Minőséget produkálni! Az abraktakarmányok kö­rüli véleményekből, tapasz­talatokból elég is ennyi. Vi­szont ha csak erről szólnánk, elhallgatnánk az igazság egy részét. Tény, hogy a recep- túrák gyakran változnak és nem azért, mert a keverő­üzemek kényükre-kedvükre cselekedhetnek, vagy csele­kednek. Az abraktakarmá­nyok egy része — tegyük hoz­zá a drágább része — im­portból származik. Köztudott, hogy a nagy tételű, nagy ér­tékű behozatalokkal takaré­koskodni kell és szükségsze­rű, hogy az importfehérjé­ket hazaikkal helyettesít- ,sük. Van rá mód és van rá lehetőség. A helyettesítés viszont na­gyobb körültekintést, alapos munkát, szigorú technológiai fegyelmet igényel. Egyszóval minőséget kell produkálni és adni. Seres Ernő rosan kiváló kórusnak. Ö is a legnagyobb elismerés hangján beszél „Sanyi”-ról, — aki most oda van valahol a gyerekekkel, de perceken belül megérkezik. — Erősen azon voltam már — mondja —, hogy abbaha­gyom a kórust. Az előző ve­zetés olyan, se hideg se me­leg nem volt. Mindent rám­hagytak, s ez az iskolai mun­ka mellett nekem már sok volt. Most Sanyi mindent el­intéz, szervez, levelez, szál­lást rendel, egyszóval me­nedzseli a népdalkört, úgy, ahogy azt egy „fenntartónak” illik. így most már valóban csak a dolgok művészeti ré­szével foglalkozhatom, ami egyrészt könnyebbség, más­részt megnyugtató. Jó érez­ni, hogy a művelődési ház vezetésének fontosak va­gyunk. Szőke Sándor a tiszaeszlári fiatalember nem szakképzett népművelő, de lám gyökeret eresztett Bökönyben. Kapott egy szolgálati lakást az isko­la mellett, amit feleségével rendbe hozott; szép, gondozott kiskertet telepítettek köré, fákat is ültettek, s a gyep olyan síma, mint egy angol- parkban. Szőke Sándor jól érzi magát, mert szeretik, s tudja, hogy számítanak rá. — Mezőgazdasági szakkö­zépiskolából nehéz magyar— népművelés szakra bejutni — mondja, — ezért csak szerző­déssel tudtak alkalmazni. Jövőre megpróbálom a fő­iskolát. Már most elkezdem a tanulást. A szoba, ahol a beszélgetést folytatjuk, nyugodtan meg­jelenhetne a Lakáskultúra cí­mű képeslapban. Aki így rendez, hosszú távra rendez­kedik be. A tanácselnök és a vb-titkár szavaiból úgy vet­tem ki, hogy ők is ezt szeret­nék. Ezt a hivatást csak „hosszú távon” lehet eredmé­nyesen végezni. Szőke Sándor fiatal még, sok minden lehet belőle. A fontos az, hogy amit ezután — tapasztalatból, vagy az iskolában — megtanul, a község (közösség) hasznára váljon. J Mester Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents