Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
Eléje menni a közönségnek Sikert aratott az átrendezett Krúdy-kiállítás Nyíregyházán. (G. B. felv.) Bárcsak olyan érdeklődés nyilvánulna meg a múzeumok iránt mindig, mint amikor valamilyen szenzációs esemény valósággal sokkolja a közönséget. Ilyen volt a korona hazahozatala, vagy hogy egy egészen más természetű és szomorú eseményt említsünk, az évszázad mű- kinesrablása. De maradjunk megyén belül, olvasóink közül talán még sokan emlékeznek néhány évvel ezelőtt egy értékes kard eltűnésére a nyírbátori múzeumból, amely hetekig, hónapokig izgalomban tartotta az érdeklődőket. (Aztán megkerült.) De volt pozitív szenzáció is a megyében, elég csak a Nemzeti Múzeum aranykincseinek szabolcsi kiállítására gondolni, vagy legutóbb a prágai Műszaki Múzeum „Százéves a teleíon” című vendégkiállítására, melyek mind százakat, ezreket vonzottak a múzeumokba. Olyanokat is, akik ezelőtt nem, vscgy alig jártak ilyen helyeken. 400 ezer látogató Miért említjük mindezeket? Azért, mert mind időszerűbbé válik kutatni, keresni a múzeumba járás — vagy éppen távolmaradás — okait, lélektanát. Ha a számokat figyeljük csupán, akár elégedettek is lehetünk. Sze- rény mértékben ugyan, de az utóbbi egy évben — a korábbihoz viszonyítva — növekedett a múzeumi látogatók száma. Így van ez országosan, és megyeileg is. A megye múzeumaiban egy év alatt több mint 400 ezer látogató fordult meg. Legtöbben a nyírbátori Báthori István Múzeumban, a vásá- rosnaményi Beregi Múzeumban, a vajai Vay Ádám Múzeumban. Adottságaihoz mérten ugyancsak tisztes látogatósereg kereste fel a mátészalkai Szatmári Múzeumot, a tiszaszalkai Vasvári Pál Múzeumot, a szatmárcsekei Köl- csey-emlékszobát, a tiszacsé- csei Móricz-emlékházat, az alig egy éve méltó otthont kapott kisvárdai Rétközi Múzeumot. S mind többen kíváncsiak a tarpai tájházra és a Mudrány-kúriára is. S ha a felsorolásból hiányzik a Jósa András Múzeum, azért van, mert a megyeszékhely patinás múzeuma és látogatottsága külön szakaszt érdemel. A nyíregyházi Jósa András Múzeum éves látogatottsága szerényen húzódik meg a többi megyebeli múzeum soraiban. A Benczúr téri kdál- lítóhelyiségeket a múzeum statisztikája szerint 36 500 ember látogatta meg, ami igazán nem sok egy több mint 115 ezer lakosú megyeszékhelyen. Korábban a múzeumi szakemberek a felemelt vasúti díjakkal magyarázták a látogatottság csökkenését, ami talán részben elfogadható, de csak részben. A közönség többségét ugyanis, véleményünk szerint nem vasúton kell várnia a múzeumnak, hanem helyből. Vagy ha mégis elfogadjuk az előbbi érvelést a vasúti jegyek drágulásáról, hogyan lehetséges, hogy a nyírbátori, a vásáros- naményi, a vajai múzeum jócskán lekörözi a megye- székhely múzeumát a látogatók számában? Nyilvánvaló, hogy a helyi érdeklődés is nagyobb e kisebb múzeumok iránt... Ennek okait nem a mi dolgunk kutatni. Börtönben, klubban Nem lehetünk azonban igazságtalanok, hisz a sóstói múzeumfalu látogatóival együtt — egy év alatt 46 ezer érdeklődő fordult meg itt — már a nyírbátori után a második leglátogatottab múzeuma a megyének a Jósa András Múzeum. De még ez sem fejezi ki teljes mértékben a múzeum tevékenységi körét, hisz a múzeumban rendezett tavalyi hét kiállítás mellett, Nyíregyháza és a megye több településén összesen tizennyolc helyen találkozhattak az érdeklődők á múzeum anyagaival. Nyíregyházán a Damjanich laktanyában, a helyőrségi klubban, KlSZ-helyiségek- ben, sőt bármilyen szokatlanul hangzik, még a büntetésvégrehajtási intézetben — a börtönben is — volt kiállítása a Jósa András Múzeumnak. Egyéb kuriózumok is akadtak szép számmal, így kiállították az egyik helyen az orwadászfegyvereket, másutt az I. világháborús katonai jelvényeket. De eljuttatták kiállításukat a múzeum szakemberei a fővárosi Metró Klubba is, ahol a „Szabolcsi Barátok Köre” és az érdeklődő pestiek a megye népi építészetével ismerkedhettek meg. A sok „kinti”, időszaki kiállításról nincsenek közönségadatok, így a forgalom a valóságban nagyobb, mint azt a statisztikák mutatják. Szó sincs arról, hogy egyegy múzeum értékeit, össz- munkásságát leegyszerűsíteni kívánnánk a látogatók számára, s aszerint „rangsorolni” a megyében lévő múzeumokat. Mégis elgondolkoztató, hogy a megyeszékhelyen, ahol középiskolák mellett két főiskola is van, s itt él az ipari munkásság és az értelmiség zöme, milyen kevés a múzeumlátogatók száma. Mert igaz, hogy megyén kívüli vendégeket, turistákat is várnak a múzeumok, de ismét hangsúlyozni szeretnénk, az igazi látogatottságot a helyben lakó emberek érdeklődése, folyamatos figyelme jelenti. Velük kellene jobb, rendszeresebb kapcsolatot teremteni, több érdekes alkalmat találni a múzeum- látogatásra, múzeumi sétákra, ásatásokra, leletmentésekre való meghívásra, s az úgynevezett aktív múzeumi tevékenységre, amikor a látogató nemcsak passzív szemlélő, hanem aktív közreműködője is a múzeumi rendezvényeknek. Egyenetlenségek fyz okokat, a tennivalókai bizonyára — a múzeumi hónap ürügyén és egyébként is — sokszor végiggondoltál már a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársai. A; egyéves látogatottságról készített felmérésük szerint növekedett az általános iskolái csoportok száma, stagnál i megye községeinek, városai nak általános iskoláiból érkezett fiatalok száma, a középiskolákból jövők szám; „megugrott”, ebben bizonyé ra a kiállításokhoz kapcso lódó vetélkedők is szerepe játszanak, S még néhány tavalyi jó é; rossz hír — teljesen átren dezték a Krúdy- és Jósa-em lékkiállítást, a régészeti anya got. Viszont anyagiak miat elmaradt a Várostörténeti ál landó kiállítás felújítása, ; tervezett 8 időszaki kiállítás ból 7 került megrendezésre lemondták a prágai Műszak Múzeum vendégkiállítását é a VI. Szabolcsi Tárlat pedij a művészek érdektelenség* miatt maradt el. Akad hát jócskán múzeu mon kívüli ok is az egyenet lenségré, de ez aligha adha felmentést arra, hogy folya matosabb, színesebb múzeu mi „diplomáciára”, propa gandára lesz szükség, hog] még többen váljanak bará taivá a múzeumoknak. S ez a múzeumoknak is akarni kezdeményezni kell, mert ; barátság ebben az esetben i. kettőin áll ....... Páll Gézt „Még mindig nagy azoknak a száma, kik a museu- mokat egészen nélkülözhető fényűzésnek gondolják... s nem gyanítják milly nagy befolyása legyen az illy gyűjteményeknek az egész nemzeti életre s az Ízlés kifejtésére...” írta 1838-ban Pulszky Ferenc. Azóta a magyar múzeumügy úttörőjének igazságát egyre többen felismerik. A múzeumoknak a közművelődésben, nevelésben betöltött szerepét dokumentumok hangsúlyozzák, s ezek nyomán a gyakorlat is mind színesebb, változatosabb. Pótolhatatlan funkciójuk betöltésére a múzeumok azonban csak akkor vállalkozhatnak, ha működésük a hagyományok megszabta módján. változtatnak. Erre a korszerűsítésre, módosításra figyelmeztet többek között a kortárs I. Wojnar által megfogalmazott kettős követelmény: „ ... a jövő múzeumának nyitottnak és a nézők által elérhetőnek kell lennie ..Ezek a kívánságok már teljesülőben vannak. Természetesen jócskán akad még tökéletesíteni való, főként ha a gyerekek és a múzeum élő kapcsolatára gondolunk. Az ifjú múzeumlátogatók fokozottan igénylik a nyitottságot, elérhetőséget, olykor a legkonkrétabb ta- pinthatóságot is beleértve. Ez utóbbira speciális tárlatokon mód is nyílik, hisz egy-egy technikatörténeti kiállítás modellje vagy egy képzőművészeti tárlat mobilja „engedékenyebb” múzeumokban vallóban érinthető. Nyitottan, elérhetően Ahhoz, hogy a múzeum múltat idéző tárgyai ne csupán megilletődöttséget, tartózkodó figyelmet, avagy alig leplezett unalmat váltsanak ki az ifjú szemlélőből, a hagyományos tárlatvezetést, bemutatást meghaladó leleményesség szükséges. Ilyen ötletes és eredeti kezdeményezésnek mondható a múzeumi gyermekszínház megvalósítása. Egy variációját a Puskin Múzeum szakemberei hozták létre úgy, hogy szinte teljes mértékben a múzeumbarát gyerekek öntevékenységére építettek. Gyerekek írták a darabokat, tervezték a díszletet és jelmezt, s természetesen játszották a maguk alkotta színjáték szerepeit. Ezek a sajátos előadások alapötletükkel a gazdag múzeumi kollekció valamelyik nevezetesen szép tárgyához kötődtek. A bemutatókra többnyire abban a teremben került sor, ahol az ötletadó 'kiállítási darab helyet kapott. Hasonló tevékenység folyik a világ más múzeumaiban is Clevelandtól Berlinig. Egyik- ben-másikban, így a párizsi Pompidou-központban a pedagógus továbbképzés múzeumüggyel kapcsolatos teendőit is ellátják. A gyerekek igényeire odafigyelő múzeumi gyakorlat itthon is honosodóban van. Példaként említhetem a Budapesti Történeti Múzeum gyakorlatát. Tavaly rendkívül szép, a szabadszombatok délelőttiéit igényesen kitöltő programot hirdettek. „Hajda- nában-danában . .címmel történelmi játékműhelyt nyitottak hat éven felüli gyerekeknek. A műhelymunkában papírvárépítés, maszk-, mozaik-, szövőminta-, jelmez- és bábkészítés, valamint' a budai vár történetét feldolgozó szerep- és bábjáték volt soron. A gyerekeiket kísérő' szülőkről sem feledkeztek meg, számukra hasonló tematikájú felnőtt programot kínáltak —egyszerre szolgálva az esztétikai és a családi nevelés ügyét. A hagyományosabb módszerek közt szólnunk kell a múzeumi órákról, amelynek során egy-egy tananyag kerül megvitatásra múzeumi miliőben. A jól előkészített-szer- vezett foglalkozásokon élővé válik a múlt, sokszínűbb az ismeretszerzés. A múzeumi matinék szervezése is mind gyakoribb. A múzeumok ismereteket nyújtanak, az esztétikai, kultúrtörténeti, technikai élmények sokféleségét kínálják, sokszor komplex módon teszik ezt. Csiszolják az ízlést, segítenek a nemzeti hagyományok alaposabb megismerésében, támaszt adnak a kultúra kincsei közti tájékozódásban. Kér volna embergazdagító hatásukról lemondanunk. Igazán jó megoldások akkor születhetnek, ha a.pedagógia iránt fogékony, gyer- mekszerető múzeumi szakemberek és a múzeum dolgai iránt érdeklődő pedagógusok fognak össze. Palotay Ferencné Történelemóra a múzeumban. (Gaál fotó) TAKÁTS GYULA: ősz végivel, tündéri völgybe ma, ott jártam, hol egyszerre csak zsurlók és mácsonyák közül hangok röppentek fel, nem madarak. Egy forrás lépett ki . . . Megszólított. . Hűs hangja tiszta volt s derűs. Vidámabb, mint az emberi s bár láthatatlan, tudtam, ő hívott. Mögötte vaksötét vadkörtefa gyümölcsfélén állt, feketén, de villogott hajló füvén a láb s én átléptem a kék mezsgyén oda, ahol az ág ringott szemközt velem s bokrát hiába húzta szét kezem. DEÁK MÓR: Megszólított Ahol ahol a hajnal forgott vérben napot szült s holló ül az égen ahol a hold bikákra hágott földre döfni sárgán az álmot ahol letiport felhőfátylak rongyaiból pereg a bánat ahol csillaghintőpor esték sebeinket elárverezték ahol vért sikoltok ha árnyak kóbor kutyái szaglásznak ahol én állok már egészen már minden indulásra készen MU HÉTVÉGI MELLÉKLET
