Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
1984. október 13. FIATALOKRÓL FIATALOKNAK Felhívás keringőre Találomra kérdeztünk meg egy fiatalem- dálkozva. Rövid töprengés után felhúzott bért a nyíregyházi papírgyárban: tudja-e mi- vállakkal böki oda a választ: lyen eseményre készülődnek most a vállalat- “ Kfltaági parlamentről? nál? — Ja, a parlamentre gondolt? Hát... be— Milyen eseményre? — kérdez vissza cső- szélik ... r-----—--------------------------------------------I Vad Éva: „Előre tudjuk, hogy ' a parlamenten kérni togják \ az anyukák egy műszakos fog- | lalkoz tatását...” Sárdi Sándor: „Egy biztos, félnie senkinek sem kell a jövője miatt...” Málik Béla: „Ha másképp nem megy, nekem kell vállalnom a szócső szerepét...” Vad Eva, a vállalat KISZ- i itkára meglepődés nélkül nyugtázza a szakmunkás szavait. Míg az irodából az üzemcsarnokba értünk, előre fölkészített rá: a KISZ-en kívüliek közül sokan még csak nem is hallottak a közelgő rendezvényről. — Éppen ma beszélgettem két nődolgozónkkal. Mindketten innen vannak még a húszon, s eszük ágában sincs eljönni a tanácskozásra, i nemhogy belépni a KISZ-be.) Arra hivatkoznak, hogy családosak, bejárók, örülnek, ha vtthon lehetnek szabadidejükben. S hogy a parlamentről milyen vélemények is vannak, arra tipikus példa lehet a véletlenül megszólított ifjú szakmunkás álláspontja. — Ha nem, leszek műszakban, esetleg részt veszek rajta. De ez egyáltalán nem biztos ... Gergely Katalin: „Említhetek egy jó példát?” Szováti Gusztáv: „Egyszerűen addig jártam a főnökök nyakára, míg tudomásul nem vették, hogy nem hagyhatnak figyelmen kívül minket, fiata- lókat...” — Elsőként a munkahelyi parlamenteket tartjuk meg — tájékoztat Sárdi Sándor igazgató. — összesén négyet szervezünk, melyek október 24-ig zajlanak le. A november 8-i gyári parlament után jövő hónap 15-én lesz a Papíripari Vállalat központi parlamentje Budapesten. Ezen ott lesznek a mi küldötteink is. A start nyáron volt. Ekkor készült el a rendezvénysorozat forgatókönyve, amely szerint határidőre kellett megszövegezni a munkahelyi parlamenteken elhangzó beszámolókat. Ezeket már ösz- szeállították a munkahelyi vezetők. Sőt papíron van az az anyag is, amelyet Sárdi Sándor terjeszt a gyári parlament elé. Ezt még megvitatja a KISZ, illetve a szak- szervezet. Az így kiegészített végleges beszámolót aztán két héttel a tanácskozás előtt kapja kézhez valamennyi érdekelt. — Nem aggódom a beszámoló miatt — mosolyog az igazgató. — Az 1981-es parlamenten kitűzött célokat ugyanis szinte kivétel nélkül megvalósítottuk. Mindez abból is következik, hogy sajátosan szerencsés helyzetben van a nyíregyházi papírgyár. 1972-ben az újonnan fölavatott vállalat fiatal kollektívája olyan korszerű munka- és szociális körülmények között kezdett, mely nagyjából megfelel a mai magas szintű követelményeknek is. Például: van orvosi, fogorvosi rendelés, sőt hetenként nőgyógyászati szakrendelés: Emellett esztendőnként egyszer mindenki átesik a kötelező hallás- vizsgálaton. Egyetlen dolgozónak sincs gondja gyermeke óvodai elhelyezésével. Van üzemi ebéd és munkahelyi büfé. Szombaton és vasárnap a vállalat saját autóbuszai hozzák el dolgozni, illgtve viszik haza az embereket. A nagycsaládosok, s a gyermeküket egyedül nevelő szülők minden évben több száz forintos segélyt kapnak. — Mi mindenről adhatok számot? — lapoz a frissen papírra vetett kéziratban Sárdi Sándor. — Például kiemelkedő eredményeket értünk el az oktatásban. íme két szemléletes adat: negyvenen tettek három év alatt technikusminősítő, illetve ugyanennyien szakmunkás- vizsgát. Napjainkban a vezetők túlnyomó többsége 30—35 éves. ’81 óta milliókat költünk lakástámogatásra, melyet csaknem kizárólag harminc éven aluliak kapnak. Ifjúsági parlament: fórum, mely lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok elmondják megoldást sürgető gondjaikat. Döglött oroszlán...? Vajon mindenki érdektelen? Egyáltalán miért közönyösek az emberek a parlament iránt? Talán azért, mert úgy tapasztalják: olyan ez a fórum, mint a döglött oroszlán. Annak is hiába húzzuk a fülét, nem mozdul. Vagyis: pusztába kiáltott szó marad minden fölvetés? A fiatalember azt is hozzáfűzte: egyáltalán nem volt olyan egyszerű eljutni idáig. — Engem úgy ismernek, hogy nagy szám van. Egyszerűen addig jártam a főnökök nyakára, míg tudomásul nem vették, hogy nem hagyhatnak figyelmen kívül minket fiatalokat. — Erről van szó — helyesel Málik Béla csoportvezető, aki szintén alapszervezeti KISZ-titkár. — Az ember addig beszél, amíg komolyan nem veszik. Persze nagyon fontos szabály az is, hogy sohasem szabad alap nélkül kérni, bírálni... Start: nyáron Október első napjaiban, mikor a vállalatnál jártunk, még hetek választottak el a gyári ifjúsági parlamenttől. A felkészüléshez viszont hónapokkal korábban hozzáláttak. Ez a munka nyár derekától kezdve már több tucatnyi embert mozgatott meg. Egyszerre vagyok könnyű és nehéz helyzetben, hiszen a legtöbb hiányosság — mint a büfé, a sportpálya és a hozzátartozó öltözők — az előző parlamentre valósult meg. — Ugyanakkor adósságaink is vannak, mint a tekepálya. Nem készült el, mert nagyon sok pénzbe kerül, legalább százezer forintba. Ez egyelőre meghaladja az erőnket. Aztán: nem tudjuk megoldani a gyermekgondozási se— Ez azért nem egészen így van — rázza a fejét Szováti Gusztáv géplakatos, az egyik KISZ-alapszervezet titkára. — Az előző parlamenten ’81- ben nálunk legnagyobb baj az érdekvédelemmel volt. Magam azt sérelmeztem, hogy alig-alig kértek véleményt tőlünk, fiataloktól. Holott a kollektívát érintő ügyekben meg kell kérdezni a kiszese- ket is. Azóta kedvező változások történtek, különösen az idén. A béroszfástól kezdve a fegyelmi ügyekig valamennyi fontos témában véleményt kérnek a KlSZ-veze- tőségtől. így volt ez a legutóbbi prémiumosztáskor is. Nálunk, a műszaki osztályon amíg velem nem beszéltek, addig nem döntöttek a pénz sorsáról. Az^ üzemcsarnokban gyakori vendég Vad Eva, a KISZ-titkár. Mini közvélemény-kutatásának szomorú mérlege: egy-két héttel a parlament előtt sokan még csak nem is hallottak a közelgő rendezvényről. (Császár Csaba felvételei) gélyről visszatérő édesanyák egy műszakos foglalkoztatását. Sajnos ezen a következőkben sem tudunk változtatni. Mégsem a „nehéz kérdések” miatt félek. Egyszerűen attól tartok, hogy a 302 30 éven aluli dolgozónk közül kevesen jönnek el. Aggódom, hogy egyáltalán határozatképes lesz-e a tanácskozás. Oknyomozás — ellentétekkel Vad Éva egyetértőén bólogat az igazgató szavaira. Már ő is épp eleget törte a fejét azon, hogy vajon miért érdektelenek — nemcsak itt a papírgyárban, hanem általában is — a fiatalok. Éva és az igazgató hangosan gondolkodva próbálják csokorba gyűjteni az okokat. Egyrészt túlságosan lekötik az embereket az anyagi gondok, másrészt pedig széles körű szórakozási lehetőségeket talál az ifjúság a gyárkapun kívül, melyek elvonják őket a közösség ügyeitől. Mindezt egészen másképp látják a harminc éven aluliak. Málik Béla: — Szerintem az a mozgalmi munka legnagyobb betegsége, hogy nincsenek igazán jó, mozgósító feladatok. A múltkor is szólnak: menjünk virágot ültetni. Elmentem, de azzal a 'tudattal, hogy belefogni is fölösleges, hiszen két nap múlva nyoma sem marad a sok szép kis palántának. Sajnos nekem lett igazam. — Említhetek egy jól példát? — száll vitába kollégájával Gergely Katalin operátor. — Az alapszervezetünk fölajánlott egy műszakot két vak kisgyermek megsegítésére. Biztos vagyok benne, hogy alig lesz hiányzó a társadalmi munkán. Hasznosabban múlik így az idő, mintha ellófrálnánk'egy szombatot. Az egyedülállók ugyanis sajnos nem dúskálhatnak a jobbnál jobb szórakozási lehetőségek között. (Ez főleg azok gondja, akiknek még nincs családjuk.) Sajnos nem kényezteti el a fiatalokat rendezvényeivel a megyei művelődési központ sem —, hogy a kisebb kultúrházakról ne is beszéljek. Ráadásul rendszerint csak utólag értesülünk az igazán jó programokról. Mindezt attól a fiatal lánytól hallottuk, aki egyáltalán nem aggódik a parlament sikere miatt. Ügy mondta: — Akinek gondjai vannak, az feltétlenül eljön ... — Sajnos az ügy ettől sokkal bonyolultabb — veszi át a szót Málik Béla. — Már középiskolás korom óta aktív KISZ-es vagyok, így volt időm megtanulni, hogy nem elég kérni, hanem keményen noszogatni kell az embereket. Mikor titkár lettem, alig lézengtek néhányan az alapszervezetben. Egyszerűen nem érdeklődtek, mindenki ment a maga dolga után. Túlzás nélkül állítom: erőszakkal kellett beráncigálni a fiatalokat az alapszervezetbe. Eleinte nehezen jöttek. Egy-két ember példája nyomán aztán megmozdultak a többiek is. Kezdetben immel-ámmal, de mégis eljárogattak kerítést festeni, füvet nyírni, szalonnát sütni, mikor hogy alakult a tennivalónk. Mindez nem úgy rögződött bennük, mint KISZ-es feladat, hanem egyszerűen jó program, melyről nem érdemes lemaradni. Ma már ott tartunk, hogy nem is lehetne őket elzavarni az alapszervezetből. A mozgósításról, a szervezésről dióhéjban ez a véleményem. Ki mondja el? — Nem azzal van baj, hogy nincs mondanivalójuk az embereknek — egészíti ki az elhangzottakat Szováti Gusztáv. — Hiszen rengeteg észrevétel merül föl nap mint nap a beszélgetések során. Egyszerűen arról van szó, hogy sokan nem érzik magukat elhivatottnak a nyilvános szereplésre. A mi munkahelyi parlamentünk október 17- én lesz. Jóval előtte megkaptuk a beszámolót, s meg is vitattuk. A tanácskozás napjára igyekszem úgy felkészíteni a kiszeseket, hogy legyen merszük meg is fogalmazni a kérdéseket. — Ha másképp nem megy, nekem kell vállalnom a szócső szerepét — folytatja a gondolatsort Málik Béla. — Egy-egy nyilvános szereplés alkalmával kiderül, kevesen vannak, akik elég bátrak ah-" hoz, hogy kimondják, ami a szívüket nyomja. Szerintem magyar betegség, hogy nem szeretünk nyilatkozni. Szó sincs arról, hogy a következményektől félnek. Egyszerűen megszokásból, kényelemből hallgatnak. Mondanivaló márpedig van Pedig a nyíregyházi papírgyárban is bőven van még megoldásra váró feladat. — Előre tudjuk — hiszen a kismamatalálkozón is sokan fölvetették, hogy a parlamenten kérni fogják az anyukák egy műszakos foglalkoztatását. Szó lesz a tekepályáról, meg arról is, hogy alakuljon horgászegyesület a gyárban — sorolja Vad Éva. — Ezek apróságok ahhoz képest, ami minden dogozót foglalkoztat ezekben a hónapokban. Javában tart nálunk egy nagy rekonstrukció előkészítése. Elterjedt, hogy átcsoportosítások lesznek. Ma még nem tudják, hogy ki hová kerül. Van, aki egyenesen attól retteg, hogy nem teszik-e az utcára. Ilyesmitől nem kell tartaniuk a papírgyáriaknak. A fejlesztés során — mely 640 millió forintba kerül — korszerűbb gépeket állítanak munkába azért, hogy tovább bővüljön a termelés. Szélesebb termékskála gyártása a cél, a jelenleginél sokkal jobb minőségben. — Elsősorban tőkés, illetve szocialista országokba kerülő exportárukhoz szükséges csomagoló anyagokat készítünk majd a rekonstrukció után — tájékoztat az igazgató. — A korszerűsítés egyúttal sokat javít a munkakörülményeken is, hiszen a hő,, a zaj, a nehéz fizikai munka, no meg n több műszak, alaposan próbára teszi az embereket. A korszerűsítés után számítunk a hő és zaj csökkenésére, sőt könnyebb lesz a munka is. Sajnos a több műszakról a jövőben sem mondhatunk le. Egy biztos, félnie senkinek sem kell a jövője miatt. Most, október közepén már elkezdődtek a munkahelyi parlamentek a papírgyárban. Csak aki részt vett benne, az tudja mennyi vita, no meg munka előzte meg a tanácskozásokat. Mindez azért történt, hogy az itt dolgozó harminc éven aluliak elmondhassák gondjaikat, javaslataikat, ha szükséges segítséget kérjenek, vagy bátran bírálják a visszásságokat. A parlamentek' meghirdetése nem más, mint felhívás keringőre. Márpedig ez olyan „tánc”, melyet egy érdekeltnek sem illik visszautasítani. Elsősorban a isaját érdekében... Házi Zsuzsa HÉTVÉGI MELLÉKLET
