Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
1984. október 13. Kelet-MagyaTorsrág 3 AZ ALiMASZÜREX IDEJÉN mindig érzékenyebbek a termelők. Érzékenyen reagálnak a piac minden Ikiosiny rezdülésére, de érzékenyek, fogékonyak az újra is. Mert az igazi kertész, aki a termelésben látja örömét, csak azon töri a fejét, hogyan lehet majd jövőre jobban csinálni, hogyan lehet szebb almát termelni, nem utolsósorban elfogadható áron. Hogy a vevő is jól járjon, a termelőnek se menjen el a kedve. Ezért hát ilyenkor az érzékenyebb lélek, s persze egyáltalán nem közömbös, milyen a bevétel az almából, s ebből menynyi lesz a nyereség. Hiszen a termelői kedv elsősorban ettől függ. Szükségtelen bizonygatni, Szabolcs-Szatmár megyében van a legnagyobb gyümölcstermelő terület. Tavaly az országban egymillió 700 ezer tonna gyümölcs termett, ennek a harmada a keleti országrészben. Az almából még nagyobb arányban részesedik a megye, az elmúlt évi közel 1,2 millió tonnának csaknem a felét szabolcs-szatmári kertekben szüretelték. SZABOLCS ARANYA titulussal illették az _ almát még nem is olyan rég. Ma már nem hallani ezt, inkább a termelők panaszkodása jut el a fülekhez. Van abban némi igazság is, de csak részigazság az. Mert amíg szaladt a csikó az almával, kinek jutott eszébe fajtaváltásról beszélni, vagy például megkérdőjelezni a jövő évi nyereséget. Most ott tartunk, sok gazdaság örül, ha nem lesz veszteséges az almatermesztési ágazata, ha valami csekély eredményit felmutathat. Igaz, a piaccal az utóbbi esztendőkben nincs minden rendben. Ez nem is a termelők számlájára írható, viszont az eltartható, hónapokig ízletesnek maradó almának bármikor van piaca. A fajtakérdés pedig itt jelentkezik. A kutatók azt javasolják, az újonnan betelepítendő kertekbe augusztus végén, szeptember elején érő almafajtákat ültessenek. Legyen ilyen a domináló fajta, mert akkor még jó időben szedhető a gyümölcs, nincsen munkacsúcs a mezőgazdasági nagyüzemekben, s az sem egy utolsó, hogy a szovjet fél nyár végén több vasúti kocsit tud adni. Persze most nem lehet egyik napról a másikra korábban érő fajtákat telepíteni, hiszen hat-nyolc év múlva fordulnak termőre, s addig is kell az alma. Viszont megszívlelendőek ezek a jövőre nézve. De itt van a termesztéstechnológia kérdése is. Állandó probléma a jonatán fajták eltarthatósága. Sokan a tápanyag-visszapótlásban látják a gondot, a sok műtrágya adagolásában. Jó néhány gazdaság már évek óta csak szerves trágyát szór a kertekbe. Kimutathatóan javult a minőség. De sorra vehetjük a metszés, a növényápolás, a növényvédelem, a vegyszeres termés- szabályozás kérdését egészen a hűtőtárolásig. Minden lépcsőfokon van mit változtatni, csiszolni, s minden valószínűség szerint az eredmény sem marad el. AZ EGYIK LEGKÉNYESEBB KÉRDÉS a minőség mellett az átlagtermés. Ebben még óriási tartalékok vannak, hiszen jelenleg nem éri el az egy hektárra jutó hozam a húsz tonnát a nagyüzemekben. Ez pedig kevés. A terület is húszezer hektár körül van, a többletet a kisüzemekben termelik meg. Nagyobb átlagterméssel kisebb területen is lehet ugyanennyi, sőt több almát termelni. Többek között erről volt szó azon a tanácskozáson is, amelyet nemrég Mátészalkán tartották. Ott egyértelműen elhangzott: van jövője Szabolcs-Szatmár megyében a gyümölcstermesztésnek. Emellett szól elsősorban a hagyomány, másodsorban pedig a fogyasztok állandó igénye. Azt pedig bátran kijelenthetjük, a szabolcsi jonatánnal győzelemre esélyes bármely almavetélke- dőn. Azt azonban figyelembe kell venni: a vetélkedő végső sorrendje nem a kiállításokon, hanem ott dől el, ahol az almát termelik. Sipos Béla Valaki nem mondott igazat, de legalábbis megtévesztette a másikat. Mert nem lehet igaz, hogy 1982- ben megérdemelje a Kiváló Termelőszövetkezet kitüntetést az a székelyi Búzakalász Tsz, ahol két év után 27 milliós forintos veszteséget mutatnak ki. Különösen amikor már 1981-ben olyan terméket állítanak elő, ami azóta bizonyíthatóan selejt, milliós veszteséget termel. Vagy ez csak a kiindulópont lett volna, a felső helyzet, ahonnan egyre gyorsuló zuhanással megindult a lejtőn a gazdaság? Mindebből az, aki megáll a 4-es út mellett, a gyümölcsöskertben, nem sokat észlel. Szorgalmas asszonyok csomagoljak az almát, igyekeznek a szállítással. — El lehet gondolni, milyen érzéssel, amikor hatszor voltunk kiválóak, most meg csak a veszteséget halljuk — fogalmazza meg az asszonyok brigádvezetője, Szikszai Istvánná, aki a nőbizottság elnöke is. — Nem titok ez, mert új elnököt választottunk, a vezetőink nyíltan beszélnek a bajokról. Csak éppen a bizonytalanságot nehéz elviselni, hiszen mi itt maradunk a faluban, innen akarunk megélni. A termelőszövetkezet hajója jókora léket kapott, aligha lehet befoltozni. Csakhogy ezen a süllyedő hajón a legénység (a tagság) maradt, a kapitány és az első tisztek (egyes vezetők) voltak azok, akik mentőcsónak után néztek, mihamar nyugalmasabb vizekre eveztek. — Akik maradtunk, úgy gondoltuk, nem egy ember hibája a veszteség és nef urcsa volt a hajnali köd. A házak derekáig ért csupán. Az alul vastag betonlábak égfele nyúlva légiesekké váltak. Párává nemesedtek a vonalak, s mögöttük csak érződött a benti lélegzés. Kesernyés volt a reggel. A köd íze belopta magát a nyelv alá, a torokba. Gyöngyös lett a fű, s porát fürdette le a sárga levél. Rezgésük keltette-e a hajnali szellőt, vagy szellő borzongatta őket, senki nem tudhatja. Vekkerek cserrentek. Valahol egy rádió hangja szü- remlett ki az ablakon át. Legszebb álmából éoredt gyermek sírt valahol. A korán kelt galamb portyára indult. A pincékből fázósan előbújtak a macskák. Ködfüggöny rejtette illendőn az ébredő várost. Az ágymeleget árasztó asszonyt, a borotvát fenő férfit, a kapkodva készülő kis nebulót. A ködön át néztem, s szemem előtt elfutottak az emberek. A hálóinges lányok, a bodorítás hajú asz- szonyok, a mogorva férfiak, a még visszaalvók. Csörrent a kulcs a bolt lakatjában. Ösautót próbált szóra bírni gazdája. Köd mögött csengett bicikli csenHajnali álom gője, s megkoppant a járdán a munkába sietők tűsarkú cipője. Istenem, Te Szép Illatos Ősz! Elsuhan mellettem a parfüm felhője. Az arcszeszes, a cigarettázó füstje, a levél illata, a köd keserűje, a gép motorának kékes füstje. Köd mögül jönnek, s köd mögött tűnnek. Megismerem mégis őket, a hajnali gyors sietöket. Koccan a kanna a tejbolt előtt. Kenyér illata száll valahonnan. Óvoda zárját nyitja a kéz. Fütty szava csábít késő barátot. Valahol vakkant a kutya, s fa tövére pisilve boldogan szívja a reggeli friss levegőt. Csak a házak lába látszik derékig. Onnan a köd jótékony takarója. Mögöttük gyullad a villany, lobban a gáz, röppen a sóhaj, s lassan kihűl a nyoszolya. Kávészag vegyül pirítás szagával. S a köd mögül lassan mind többen jönnek elő. Lassan, pironkodva felkel a Nap is. Még bágyadt s lustán emeli felhőtakaróját. Sóhajtva szippant a friss levegőből, s elnyel egy jó falatot * hajnali ködből. Nyújtózik egyet, fintorral néz az ég peremén elsápadó Holdra. Elmegy a köd. A párále- pelt felhúzza a Nap a házak közül. Már pucér a beton. Látható a cégtábla, az elhúzott függöny, üvegen játszik a fény. Riadót dobol az égi ragyogás, mássá válik a puha színek és hangok égi világa. Elszállt a köddel a Köd Mögötti Világ, a Ködrejtette Asszony, a Ködfinomította Hang. Reggel van. Felébredtünk. (bürget) a veszteség anatomiaia Egy falu sorsa megoldást sürget künk segíteni kell abban, hogy a gazdaság talpraálljon — indokol' Ignácz Sándor ipari ágazatvezető, a szövetkezet párttitkára. A múlt bűne Ennyi előzmény után látszik: nem könnyű egy olyan termelőszövetkezet helyzetéről írni, amelyik a csőd szélén áll. Ugyanis ebben az évben sem lehet többről vitatkozni, mint arról, milyen veszteséggel zárnak: 14—16 milliós pénzügyi hiányt jósolnak, amiből egészen biztos, hogy 15 millió az 1982— 83-as évekről áthúzódó veszteség. — Helyes, ha az idei eredményt két részre bontjuk — javasolja Bálint Júlia megbízott főkönyvelő. — Vegyük külön azt, ami a múltból terheli a gazdaságot, s nézzük azt, ami rajtunk múlik. Az utóbbi ugyanis — tehát a június 1. utáni gazdálkodás — nem mutat veszteséget. Nem valamiféle rejtélyes dátum június 1, hanem a mai vezetés megmérettetésének kezdete. Ekkor készült egy intézkedési terv, amely tételesen felmérte a helyzetet, s javaslatot tett a veszteségek csökkentésére, megszüntetésére. Ugyanis a múlt évi tetemes veszteség után végre személycserét kezdeményeztek a szövetkezet vezetésénél. Fel kellett ismerni, hogy a gazdálkodásban feszültségek vannak, egyes ágazatok veszteségesek, elfekvő készletek terhelik a tsz-t, a vezetés nem képes úrrá lenni (az általa) kialakult helyzeten, így történt, hogy május 25-én Gál Ákost, a ramocsaházi Rákóczi Termelőszövetkezet elnökét választották meg a székelyi Búzakalász Termelőszövetkezet elnökévé, kettős tagsággal. Vagyis egyszerre két közös gazdaság irányítását bízták rá. — Fogalmazhatunk úgy is, hogy a székelyi csőd a megye kockázati vesztesége — jellemzi a helyzetet Gál Ákos, utalva a veszteséget termelő melléküzemágakra, az átgondolatlan beruházásokra. Majd hozzáteszi: — Meg kellett mondanunk, ezen az asztalon nincs annyi, hogy mindenki jóllakjon, aki idecsapódott. Tiszteletre méltó, hogy a korábbi vezetést nem akarja minősíteni. Ez nem is rá tartozik. Az viszont meggondolandó, sőt mondhatnánk úgy is, hogy valamiféle érthetetlen nagyvonalúságra vall, ha nyilvánvaló gazdálkodási hibákat, erkölcsileg elítélhető előnyöket (amelyeknek semmi közük a reális kockázathoz) az idő múlásával semmisnek tekintsünk. Mert minek minősítsük azt, hogy a bevételi igazgatóságtól a népi ellenőrzésig úgy vizsgáltak konkrét bejelentéseket, hogy bizonyíték hiányában nem hoztak elmarasztalást, miközben két év múltán a veszteség számai mindennél jobban bizonyítottak? És kinek a kontójára történt mindez? Ugyanis a tavalyi veszteség rendezése az államnak került milliókba, valahol az ott maradt tagság a vesztese minden hibának. És a székelyi Búzakalász Tsz esetében sorolni lehet ezeket az összekuszálódott, s reális képet nem adó ügyviteli, számviteli renden(?) keresztül a láthatóan hibás gyümölcstelepítésig, egyes beruházások éveken át meg nem történő üzembe helyezéséig. (Csak egy tételt: százezrekre rúgott, hogy a korábbi vezetők nyíregyházi lakásuk és Székely között a tsz autójával közlekedtek, magas gépkocsiátalányt vettek fel.) Egyedül nem megy Ülünk az irodában, cseng a telefon. A gabonaforgalmi vállalat igazgatója időpontot kér: hétmilliós tartozása van a tsz-nek, annak ügyében jönnének tárgyalni munkatársai. Ilyen tétel még egy nagyvállalatnak is érzékeny veszteség lehet. Márpedig még a tavaszi szanálás idején megállapították; a székelyi termelőszövetkezetben „az önálló gazdálkodás feltételei nem biztosítottak”. Ez pedig már nem a múlt, hanem a jelen és a jövő sorskérdése. Bár megnyugtatóak lehetnek Bába Antal főagronómus szavai: — Szeretek itt dolgozni, mert szorgalmas nép a székelyi. Közben hallani, hogy éppen egy paprikaszállítmány sorsáról alkudik. A csongrádi ZÖLDÉRT-től jönnek, jobb árat kínálnak a burgonyáért, mint a szabolcsi partner. Szarvasról almát vásároltak — vagyis az élet nem áll meg. Csakhogy a 67 milliós vagyonnal rendelkező, alig 1100 hektáron gazdálkodó kis tsz fülig eladósodott. Tízmilliós nagyságrendben állnak sorban a banknál, csak a különböző kamatok (mint tiszta gazdálkodási veszteség) meghaladják az ötmilliót az év végére. így ki kell mondani még egyszer, s mindenki előtt nyíltan: ez a termelőszövetkezet életképtelenné vált. Mi a megoldás? Két lehetséges út létezik: az egyik a minél gyorsabb felszámolás (ahogy ez történt tavalyelőtt Pap esetében), a másik a szomszédos Ramo- csaházával való egyesülés. Az olcsóbb megoldás — Bármennyire bizonytalan a helyzet, a földet meg kell művelni, a munkánkat úgy végezzük, hogy aki tisztességesen dolgozik, annak helye lesz — állítja a párttitkár. S ez az egyetlen, lehetséges alapállás. Csakhogy akiknek pénzük fekszik a tsz- ben, azoknak azt is mérlegelniük kell, melyik az olcsóbb megoldás. Sőt, azt is látni kell, melyik a jobb megoldás — erkölcsileg. Kitűnik, hogy a felszámolás azon túl, hogy mérhetetlen károkat okozhat az emberek gondolkodásában, azért sem üdvözítő, mert a hitelezők nem kapnák vissza a pénzüket, nincs olyan tőkeerős szomszéd, amelyik képes lenne átvállalni a székelyi terheket. Marad az egyesülés. — Amit a ramocsaházi tsz úgy bír el, ha „egyenesbe” hozzák a székelyi tsz-t —állítja Gál Ákos. — A legfontosabb: a támogatási alap igénybevételének megengedése, a korábbi veszteségrendezési hitel átalakítására dotációra, az őszibarack- és nyárialma-ültetvény selejtezése, az eredményes gazdálkodáshoz szükséges alapvető gépek beszerzéséhez megfelelő fejlesztési támogatás. Ezt a megoldást támogatják a megyei szervek is, ennek irányában tárgyalnak a Pénzügyminisztériummal. Ami garanciát jelenthet az egyesülés utáni eredményekre, az a júniusi intézkedési terv eddigi megvalósítása. Elég felsorolni, hogy elvégezték a szükséges selejtezéseket, megszüntették a veszteséges építőipart, a faipar fele létszámmal ugyanannyit termel, a vasipari részleg is egyenesbe került új termékekkel, év végére megszüntetik a veszteséges szarvasmarha-tenyésztést, rendbehozzák a pénzügyi, számviteli vonalat, megszabadultak a felesleges emberektől. A kacsatenyésztés, pecsenyecsirke- tartás eredményeket hoz. A növénytermesztés, a kertészet jó terméshozamai után időben megalapozták — számítva a közös gazdálkodásra — a jövő évi termelést is. Lányi Botond I Nyírbátori I lábasház Mutatós lakásszövetkezeti ház Nyírbátorban, a Váci utcában. (Elek Emil felvétele) A tsz önálló gazdálkodásra alkalmatlan
