Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-13 / 241. szám

Kelet-Magyarorszig 1984. október 13. Marjai lózsef beszéde (Folytatás az 1. oldalról) azonban a növénytermelés­ben egyszázalékos lemaradás valószínűsíthető. Az állatte­nyésztés ugyanakkor várha­tóan három-négy százalékkal haladja meg a tervezettet. Az élelmiszer-gazdasági termé­kek rubel-, illetve konverti­bilis elszámolású exportja a kedvezőtlen értékesítési árak Magyar-NSZK árucsere A hazánkban tartózkodó Ignaz Kiechle, az NSZK élel­mezési, mezőgazdasági és er­dőgazdasági minisztere pén­teken sajtótájékoztatón is­mertette a két ország közötti élelmiszer-gazdasági együtt­működés helyzetét és a fej­lesztés lehetőségeit. Elmon­dotta, hogy hazánk a KGST- országok közül az első helyen áll az NSZK-ba irányuló ag­rárkivitelben. Az NSZK vál­lalatai egy év alatt több mint 420 millió márka értékben vásárolnak magyar élelmi­szereket, terményeket, míg a hazánkba irányuló kivitelük értéke meghaladja a 100 mil­lió márkát. Stockholm: Egy helyben topognak... Az európai bizalom- és biz­tonságerősítő intézkedések­kel, valamint leszereléssel foglalkozó stockholmi konfe­rencia legutóbbi ülésszakát értékelte Oleg Grinyevszkij, az értekezleten részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Az ülésszak pénteken fejező­dött be. A tanácskozás mostani for­dulójának mérlegét megvon­va Oleg Grinyevszkij szovjet nagykövet kijelentette, hogy az Egyesült Államok és leg­közelebbi NATO-szövetsé- geseinek destruktív állás­pontja miatt a tanácskozás lényegében egy helyben to­pog. Hatékony bizalomerősítő in­tézkedés volna, különösen a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben, ha az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kötelezettsé­get vállalna arra, mint aho­gyan azt már a Szovjetunió egyoldalúan megtette, hogy elsőként nem alkalmaz nuk­leáris fegyvert. ellenére, többletszállítások révén az előirányzottnak megfelelően alakul — mon­dotta Marjai József, majd az energetika feladatairól be­szélt. Kiemelte: — A gazdaság energiaigé­nyességét tovább kell csök- kentenünk — enélkül fejlő­dés és növekedés nem kép­zelhető el. Ezért kell fokoz­ni a gazdaságosan igénybe vehető hazai energiahordozók kitermelését, és ezzel párhu­zamosan maradéktalanul ki­aknázni a KGST-országokkal folytatott együttműködés le­hetőségeit, különös tekintet­tel az atomenergetikai beren­dezések és a földgáz energia- hordozó szállításának bővíté­sére. Az ünnepség záróaktusa­ként kitüntetéseket adtak at a második reaktorblokk épí­tésében kiemelkedően dolgo­zó munkásoknak, műszakiak­nak és vezető szakemberei­nek. n szót elnökségének ülése A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége pénteki ülésén megtárgyalta és véleményezte a jövő évi népgazdasági terv kidolgozá­sának irányelveit. Az elnökség támogatásáról biztosította azt a gazdaság politikai törekvést, hogy 1985-ben erőteljesebben fej­lődjék népgazdaságunk, mi­vel csakis a további eredmé­nyek teszik lehetővé a dolgo­zók jövedelmének növekedő sét, a reálbér csökkenésének megállítását, az ellátás és : szociális gondoskodás színvo nalának fenntartását. Az ülésen megtárgyalták a környezetvédelem helyzetét, tennivalóit is. A vita után az elnökség határozatot hozott a szakszervezetek környezetvé­delmi feladatairól. Piilír István cikksornzata 1944. októter 15-e évfordulóján: Merénylet Brightonban Pénteken hajnaliban a brightoni Grand Hotel egyik felső emeletén pokolgép rob­bant. A merényletnek négy halálos és huszonhét sebesült áldozata volt. Súlyos sérülést szenvedett többek között Nor­man Tebbit kereskedelem- és iparügyi miniszter, valamint John Wákeham, a konzerva­tív parlamenti frakció veze­tője A merényletért az „ír Köz- társasági Hadsereg” úgyneve­zett ideiglenes szárnya vál­lalta a felelősséget. A terror­akció célpontjai a jelek sze­rint a brit konzervatív kor­mánynak azok a tagjai vol­tak, akik a Grand Hotel lak­osztályaiban szálltak meg a pártkongresszus idejére. Kora estig a tettesekről nem adták ki személyleírást és arra sincs válasz, miként kerülhetett a szállodába a nagy erejű pokolgép. Szemta núk szerint, dacára a magas vendégeknek, a biztonsági felügyelet az épületben mind végig igen laza volt. Képün­kön: munkában a menitőala- kulatok. SS-akció és koronatanács Magyarország kormányzó­ja, akit 1920 márciusában fegyveresek asszisztenciájá­val választották államfővé, uralma utolsó napján, 1944. október 15-e reggelén fris­sen, kipihenve ébred. Meg­kapja a moszkvai delegáció táviratát, és úgy dönt, hogy ismét Utassy de immáron Nádas ezredessel, a vezérka­ri hadműveleti osztályának vezetőjével este induljon út­nak Szegedre, Malinovszkij marsallhoz. Nádas a hitleris­ták bizalmi embere, egyik előkészítője a nyilas puccs- nak, de a kormányzó vakon megbízik benne. Épp úgy, mint Vörös Jánosban, vezér­kari főnökében. Az alkotmá­nyos formaságokhoz pedig mindenképpen ragaszkodik, nem úgy mint a Szovjetunió elleni hadüzenet esetében tette. EMBERRABLÁS Koronatamáesra készül, amelynek a módosított prog­ram szerint 10 órakor kelle­ne kezdődnie. Néhány perc­cel kilenc előtt előáll a gép­kocsi, amellyel — három testőr kíséretében — a kor­mányzó fia az Eskü térre autózik. A kormányzó nem tud fiának erről a vállalko­zásáról. Azt a házat, amely­ben az iroda van, Skorzeny már kora hajnalban körülvé­teti embereivel. Némelyik SS-legény sárga csillagot varr civil ruhájára, így ál­cázva üldögél az Eskü téri padokon. A 8230-as Gestapo-ügynök magához veszd a partizán ve­zérkari főnök nevében és pe­csétjével hamisított iratot, amelyben őt „megbízza” a tárgyalásokkal. Felmegy a házba, s rövidesen szemben ül a kormányzó fiával. Átad­ja neki a „megbízólevelet”. A kormányzó fiának azon­ban még annyi ideje sincs, hogy tüzetesebben szemügy­re vegye az iratot. Skorzeny emberei betörnek az irodába. A kis Horthy gyorsan meg­semmisíti a „Sibi alezredes­től” átvett dokumentumot, hogy ne legyen ellene bizo­nyíték. Pillanatok alatt zaj­lik le minden. „Október 15-én délelőtt 9 órakor ment végbe a már 14- én megbeszélt tárgyalás a fia­tal H„ Bornemissza és Tito követe között — írja a Ges­tapo jelentése. — A megbe­szélésen a következő szemé­lyek voltak jelen: a fiatal H., Bornemissza, Marko úr, Olyan hírei vannak, hogy el- valamint Ivó úr (a jugoszláv fogadható feltételeket kap. partizánok vezérkarának kül­dötte.) H„ Bornemissza, Márko úr, valamint Ivó úr (a jugoszláv partizánok vezérkarának kül­dötte.) A megbeszélés színhelyéül szolgáló ház bejáratánál egy terepjáró személyautó állt, valószínűleg a tpstőrségé, amelyben néhány katona vagy tiszt ült. A harmadik emeletre ér­kezve a csengetésre Bor­nemissza gépkocsivezetője nyitott ajtót és azt kérdezte, mit óhajtunk. Rövidesen megjelent Bornemissza és két szobán át bevezetett a megbeszélés színhelyére. Ott ült már a fiatal H. és várt. Ivó bemutatkozott, mint a jugoszláv törzskar küldötte, és közölte, hogy van nála egy írás Jugoszlávia törzska- irától, amely a tervezett meg­beszélések kereteit tartalmaz­za, és eszerint, ha magyar részről az az óhaj állna fenn, hogy megegyezésre jussanak, szükség volna, ha ezeket a sorokat a fiatal H. a legna­gyobb pontossággal tanulmá­nyozná, és választ adna rá még aznap, Bornemisszán ke­resztül. Ez körülbelül 5 percet vett igénybe. Ebben a pillanatban csengettek. Bornemissza úr azonnal felállt, és szó szerint ezt mondta: „Ki lehet az?”, erre a fiatal H. felállt, fel­húzta revolverének ravaszát és a másik szobába ment. Rögtön utána hallatszott a kiáltás: „Kezeket fel!” A le­tartóztatások megtörténtek, a többi ismeretes.” A BEJELENTÉS Az utcán rövid tűzharcra kerül sor: a három kísérő testőr közül egy halálos, egy pedig súlyos sebet kap. A harmadik rohan fel a várba. J elenti Lázár altábornagy- nak, a testőrség parancsno­kának, hogy a kormányzó fiát elrabolták. Lázár aztán Horthyval közli a hírt. A kor­mányzó megrendülése érthe­tő. Négy gyermeke közül az utolsót vesztette el. Közben már a levegőbe emelkedik a budaörsi repü­lőtérről egy repülőgép, fedél­zetén a fogoly ifj. Horthy Miklóssal és Bornemisszával, a közvetítővel. Kettejüket a Gestapo emberei az irodában pokrócba csavarták, úgy, hogy nem látszottak ki belő­le, s aztán, mint valami cso­magot, feldobták őket a ház előtt álló teherautóra. A te­herautó a budaörsi repülőtér­re hajtatott, ahol már beme­legített motorral várta a szál­lítógép. Irány: a bécsi re­pülőtér. Fél órával azután, hogy Horthy értesül fia elrablá­sáról, Vörös János vezérkari főnök jelentkezik a kor­mányzónál. Jelenti: Gude- riantól, a Wermacht főpa­rancsnokságának főnökétől 12 órás ultimátumot kapott. A németek elrendelték: Mar gyarország német stratégiai terület, ahol valamennyi ala­kulat, a magyar csapatok is, német parancsnokság alatt állnak, csak a német főpa­rancsnokságnak van joga a magyar alakulatoknak pa­rancsot adni. E két esemény felborítja Horthy előre elkészített me­netrendjét, s háromnegyed órás késéssel kezdődik meg az eredetileg tíz órára terve­zett koronatanács. A gondos Ambrózy egy ívre előre fel­írt mindent, s Horthy nem is téveszt el semmit. Meg­nyitja a koronatanács ülését s elmondja: Magyarország történelmének legnehezebb óráiban hivatta egybe a mi­nisztérium tagjait. A katonai helyzet igen súlyos. Németor­szág közeli katonai összeom­lása nem kétséges, és ha es bekövetkezik, a szövetsége: hatalmak Magyar arszágol egyedül találják, mint szövet­ségest Németország mellett úgy Magyarország esetleg mint állam megszűnne létez­ni. Ezért kénytelen fegyver- szünetet kérni az ellenségtől Olyan hírei vannak, hogy el­fogadható feltételeket kap. Rokonok és barátok nélkül igen nehéz ma a helyzet Európában. Budapest még áll. Kár ma minden egyes életért, amelyet feláldozná­nak e kilátástalan harcban. Ezután Vörös János ismerte­ti a katonai helyzetet. Sokáig beszél, pedig nincs szükség sok szóra. Elegendő lenne annyi, amivel kezdi: „Az orosz csapatok napok alatt Budapest alá érkezhetnek.” „LEMOND” A KORMÁNY Telik a drága idő, amelyet még egy kis alkotmányjogi cirkuszra is vesztegetnek. La­katos miniszterelnök javasol­ja, hogy hívják össze az or­szággyűlés két házát, mert a békekötés a parlament elé tartozik. Horthy kifejti, hogy nem békekötésről, csak fegy­verszünetről van szó, tehát a parlament összehívása szük­ségtelen. Egyébként is lehe­tetlen, mert a német Gestapo terrorja miatt a képviselők nem mernék nyíltan meg­mondani a véleményüket. A parlamentet tehát nem hívja össze, a koronatamácsnak kell döntenie, de ő, Horthy különben is döntött már. S a miniszterek — még mindig mit sem tudva arról, hogy a kormányzó már négy napja aláíratta az egyezményt, s a németekkel való szembefor­dulásra is kötelezettséget vál­lalt — sorra mondják el vé­leményüket, A legfigyelemreméltóbb Jüresek Béla földművelésügyi miniszter megjegyzése. Jur­csek aggódik, hogy ha a szov­jet csapatok bevonulnak Bu­dapestre, erős kommunista mozgalom keletkezik. Horthy siet megnyugtatni miniszterét, akiről egyébként tudja, hogy a Gestapo fizetett ügynöke: — Elég erőnk lesz a kom­munisták megfékezésére! Az előre megbeszélt menet­rend szerint Lakatos beter­jeszti a kormány lemondá­sát. Horthy elfogadja, s az­után újból kinevezi az egész kormányt. Marad minden a régiben, de új esküt kell ten­niük a minisztereknek. Az eskütétellel azonban várniuk kell. Déli 12-re fordul közben az óra mutatója. Veesen- mayer követ megérkezik az előző nap megbeszélt auden- ciára. Horthy dolgozószobájában, Lakatos, Ambrózy és Vattay jelenlétében fogadja a biro­dalmi megbízottat. Arca vö­rös a felháborodástól, kiabál, ingerült. Felelősségre vonja Veesenmayert fia elhurcolá­sáért. Hitler megbízottja nem veszti el a nyugalmát. Vállal­ja a kormányzó fiáinak elrab­lását. — Az ellenséggel cimbo­ráit, le kellett tartóztatni! — mondja nyugodtan. A kormányzó elédobja az asztalra a tölténytárát, ame­lyet a hírhozó testőr az Eskü téren talált, s közli, hogy ki­lép a háborúból, fegyverszü­netet kötött. Veesenmayer megőrzi nyugalmát. — Ez öngyilkosság! — mondja, és arra kéri Horthyt, hogy fogadja Rahn nagykö­vetet, aki Hitler külön meg­bízatásával érkezett Buda­pestre. — Fogadom, de ez már nem fog elhatározásomon változ­tatni! — adja a tántorítha­tatlant a kormányzó. Horthy Istvánná főméltó­ságú asszony harisnyájában, hogy a cipője zajt ne üssön, hallgatózik a dolgozószoba ajtajánál, s abban a pillanat­ban, amikor apósa kiejti Veesenmayer előtt a „fegy­verszünet” szót, azonnal át­adja Hlatkynak a proklamá­ció szövegét. Hlatky kocsiba ül, ráparancsol a sofőrre, vi­gye őt a rádióhoz. Következik: 4. Nemzetve­zető a Várban. (Folytatjuk) Tizenkilenc vers a címe annak a kötetnek, amelyet a francia Alfa Kiadó jelen­tetett meg, s amely Weöres Sándor verseit tartalmazza. A csinos kis füzetet a ta­vaszi könyvszalon kereté­ben egyszer már bemutat­ták. Akkor a sajtófogadá­son sokan vettek részt. A kiadó most, hogy — Weöres Sándor a francia kormány meghívására Párizsban járt — ismét meghívta az ér­deklődőket. Azt hittem, né­hány magyar lesz majd csak jelen, akik szeretik és ismerik Weöres verseit. Vé­gül is 100—150-en jöttek el, zömében franciák, auto- grammot kérni, interjút ké­szíteni és egyáltalán, meg­ismerni ezt az eddig Fran­ciaországban ismeretlen magyar költőt. Persze ebből még nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a magyar köl­tők meghódították a francia könyvkiadást. Az ismerke­dés, az érdeklődés egyelőre a kezdet kezdeténél tart. De így is megjelennek Ily- lyés Gyula válogatott ver­sei, egy Hubay-kötet, köz­zétették a francia—magyar nyelvészeti kollokvium jegyzőkönyvét is. Most pe­dig azt tervezik, hogy kiad­nak egy Karinthy Frigyes­kötetet. Hamarosan Krúdy Gyula is kapható lesz a Kulturális követeink Párizsban Quartier Latin könyvesbolt­jaiban. Az újak közül pe­dig Esterházy Péter neve szerepel a francia nyelven megjelenő magyar szerzők listáján. , Ennél sokkal nagyobb az érdeklődés a magyar filmek iránt. A párizsi Magyar In­tézet évente 200—250 vetí­tést rendez a kultúrházak- ban és a filmklubokban. De nemcsak itt vannak jelen a magyar filmek, hanem a vá­rosi mozikban is. Szabó Ist­ván és Mészáros Márta filmjeit megszokták és elfo­gadták. Éppen a napokban mutatták be a Napló gyer­mekeimnek című művet. Színházi bemutató mind­össze egy olyan volt, amely­ben magyar művet magyar művészek adtak elő, még­hozzá Nancy-ban, ahol a nemzetek színházai talál­koztak. Itt a Vígszínház mutatta be a Kőműves Ke­lement. Legalább ilyen ér­dekes volt az a két szín­házi előadás, amelyet Pá­rizsban a Pompidou kultu­rális központban rendeztek, s ahol francia művészek adták elő — természetesen franciául és a francia kö­zönségnek — Madách Az ember tragédiája című mű­vét és egy Déry-darabot, az Öriás csecsemőt. Terv még csak, de hadd említsem már most az Espace Pierre Car- din-t, amely az első szov­jet rockoperát is bemutatta, a tervek szerint a jövő év­ben látja vendégül az Ist­ván, a király-t is, néhány előadásra. A magyar zenei élet ki­válóságai sűrűn megfordul­nak Párizsban. Hol Kocsis Zoltán zongorázik a Chate let bal oldalán lévő Theat­re Musical de Paris szín­padán, hol a szemben lévő Theatre de la Vilié látja vendégül Ránki Dezsőt. Né­hány napja pedig valóban látványos parádéja volt a magyar muzsikának: az egyifcJ francia adó, a Radio France Musique 48 órás műsort adott Budapestről. Szerepelt ebben a műsor­ban valamennyi ismert és elismert művészünk, s a komolyzenei alkotások mel­lett helyet kapott a népi muzsika, az operett és a dzsessz is. Nem lenne teljes a kép a képzőművészek nélkül. Ta­valy a textilművészek mu­tatkoztak be nyolc francia városban. Idén a fotóművé­szek jönnek Párizsba, jövő­re pedig a fiatal magyar festők tárlatát tervezi a pá­rizsi Magyar Intézet. És végül a tudomány: je­lenleg öt francia egyetemen lehet a magyar nyelvet és irodalmat tanulmányozni. Az oktatómunkának az egybehangolására elhatá­rozták, hogy felállítják a Hungarológiai Központot. Ez az egyetemközi intéz­mény kapja meg azt a 2500 magyar nyelvű könyvet is, amelyet a Sorbonne épüle­tében egy impozáns kiállí­tás keretében mutattak be az érdeklődőknek ... Párizs, 1984. október. Ónody György 4

Next

/
Thumbnails
Contents