Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-13 / 241. szám

2 Kaiat-Magyaroraug 1984. október 13. Szövetkezet — árnyoldalakkal M i tagadás: a nyíregy­házi lakásszövetke­zet híre számomra nem a legjobb. A tagok is — főleg a régiek — egyre gyanakvóbban figyelik, hogy s mint alakulnak bi­zonyos dolgok. Az utóbbi időben még a korábbiakhoz képest is gyarapodtak az olyan jelenségek, melyek ugyancsak elgondolkodta­tóak. Kezdjük talán azzal, hogy a nyáron és kora ősszel töb­ben meglepődtek, hogy a lakszöv bankügyletei mi­att csaknem súlyos hát­rányba kerültek a tagok. A szövetkezet felújítási szám­láján ugyanis nem volt egyetlen fillér sem. A ta­gokat emiatt háromszáza­lékos pluszkamat sújtotta volna, ha az OTP nem kel­lő eréllyel és a vétlen tagok iránti humánum jegyében jár el. A másik nem kis dolog: elterjedt s megerősíttetett az a hír, miszerint a szö­vetkezet megnyert egy port, s ennek értelmében a jövő­ben már nem kell a fűtő­test nélküli lépcsőházakért a lakónak a távfűtést fizet­ni. A győzelem visszamenő- leges. Ez azt jelenti, hogy a TÁVHŐ visszatérít pénzt, de a szövetkezetnek. Hogy ennek mi lesz a sorsa? Nos, a szövetkezet azon is okos­kodik, hogy beteszi a kö­zösbe. Hogy milyen alapon? Erre sincs válasz. De folytassuk a sort. Száz és száz lakó kapta fel a fejét arra az információ­ra, hogy a szövetkezeti há­zakban a garázsok világítá­sa és áramfogyasztása a közös óra terhére történik, hasonlóan az autómosásra használt víz díja is. Ha tudjuk, hogy a garázsok némelyikében műhelyek dolgoznak, hogy sokan köb­méterek tucatját mossák el kocsijukon, kiderül: a több­ség fizeti a kisebbség nem elhanyagolható terheit. Ab­ból az elképzelésből, hogy a garázsok külön villany- és vízórát kapnak, monda­ni sem kell, nem lett sem­mi. Furcsa dolog a szövetke­zeti lakóházakban a beköl­tözések rendje is. Az, hogy az első lakók tanácsi kije­lölés alapján költöznek, ele­ve vitatható, hiszen egy szövetkezet tagsága ügyében — erre törvény is van — maga dönt. A helyzet a cse­rék, eladások, virmanolá- sok esetén csak romlik, s ember legyen a talpán, aki nyomon tudja követni, kik költöznek egy-egy házba. A szövetkezeti demokrácia e hézagát senki nem akarja betölteni; mi több, azt mondja a szövetkezet egy vezetője: ugyan mi is lenne akkor, ha mindig szavaz­nának? Minden szövetkezet ki­alakítja magának a fegyel­mező rendet. Ez a bérhá­zakra nem áll. A lakóbi­zottsági elnök éppúgy ha­táskör nélküli, mint a ház- felügyelő. A lakó magát tu­lajdonosnak tudja, s ezzel fel is menti magát minden szabály alól. A kapualji gyűlések nem pótolják a házi fegyelem folyamatos­ságának eszközeit. A na­pokban panaszkodott egy felmondani készülő házfel­ügyelő, aki egyszerűen te­hetetlen a ház kamaszaival szemben, akik „tulajdono­sok”, vélt jogokkal és nem létező kötelezettségekkel. Nem dicsekedhet kimon­dottan jó hírrel a szövet­kezet javító és karbantartó részlege sem. Pontatlansá­gok, a munka felvételénél mutatkozó ellentmondások, zűrök nem öregbítik a kü­lönben fontos — bár lét­számában túl kicsi szolgál­tatási lehetőséget. A lakásszövetkezet — mely mammuttá vált, s ezáltal átte­kinthetetlenné —, komoly pénzt szed a tagoktól. Se szolgáltató, se érdekvédel­mi és -képviseleti funkció­ját — éppen túlzott mérete miatt nem tudja betölteni, ígéretekben gazdag, a rész- közgyűlések semmitmondó tanácskozásain nagyvonalú; különben agyaglábú, és fő­leg drága szervezet. Nem véletlen, hogy mind több olyan hír kel szárnyra, hogy egész lakóházak szeretné­nek 'kilépni, kikerülni kö­telékéből. Ez a tény önma­gában jelzi: komoly áttekin­tő vizsgálat, ellenőrzés és elemzés kellene ahhoz, hogy a sok száz lakást, házat tö­mörítő szövetkezetét mér­legre tegyék. Mégpedig úgy, hogy ebben a mérlegelésben a tagság — amiből a szö­vetkezet él! — véleménye is benne foglaltassák. Bürget Lajos Ha felsoroljuk, hogy Nyíregy­házán 112 vállalati gazdasági munkaközösség, 55 gazdasági munkaközösség, 1175 kisiparos dolgozik a legkülönfélébb szol­gáltatást végző vállalatok és szövetkezetek mellett, joggal hihetnénk: nincs itt semmi gond, ha elromlik a kocsi, fel­mondhatja a szolgálatot a te­levízió, szakadhat a ruha, kop­hat a cipő talpa — van aki megcsinálja. Sajnos, nem így van, an­nak ellenére sem, hogy az utóbbi években egy sor in­tézkedés született, amelynek célja a szolgáltatás javítása volt. Ösztönözték ezt közgaz­dasági eszközökkel, segítették új, rugalmas szervezeti for­mák kialakításával, nagyobb kedvet teremtettek hozzá az árak emelésével. Pályázatok útján elnyerhető központi tá­mogatással is segítették a fej­lődést, az eredmény mégsem olyan, amilyen elvárható len­ne. TÖBBET JAVÍTUNK Igaz, hozzájárult ehhez, hogy a nehezebb gazdasági körülmények között ritkáb­ban cserélünk autót, tovább használjuk háztartási eszkö­zeinket, így többször van szükség javításra, karbantar­tásra, s az alkatrészellátás sem tökéletes. A kiemelt szolgáltatások közül nagy feladat elé állít­ja a szolgáltatást végzőket a gépjárműjavítás, mivel egyre Szülőotthonból a börtönbe Egyszer látta újszülött fi­át Duliczki József 22 éves nagyhalászi lakos, s mire má­sodszor találkoznak, a gyerek már épp iskolás korú lesz. Duliczki gyermeke február 6-án született, s 11-én elha­tározta, hogy meglátogatja a kemecsei szülőotthonban Előbb nyíregyházi nővéréhez ment el, itt megkínálták egy kis pálinkával, aztán meglá­togatta feleségét és gyerme­két, de Kemecsén sem hagyta ki az áldomást. Innen Sóstó­hegyre utazott sógornőjéhez, ahol szintén pálinkázott, majd elindult hazafelé, ám a busz­megállóban összetalálkozott Boros György 27 éves sóstó­hegyi lakossal, akivel együtt dolgozik a Volán vállalatnál. Boros kérte: igyanak meg valamit a gyermek születé­sének örömére, s ezt Dulicz­ki nem utasította vissza. Be­mentek a Betekincs csárdá­ba. pálinkát, sört ittak. Oda­ment hozzájuk egy sóstóhe­gyi fiatalember, ő is fizetett nekik, aztán szépen bevásá­rolt egy kis pálinkát, ciga­rettát, csokoládét és elindult hazafelé. Csomagját nem vit­te magával, félt, hogy elég sokat ivott, s esetleg útköz­ben elhagyja. A fiatalember elindult, Du­liczki pedig — aki látta, hogy sok pénz van nála — oda­ment az italbolt vezetőjéhez és elkérte a táskát, mond­ván, ő majd elviszi „sógora” után. Az italbolt vezetője nem tudta, hogy valóban só­gorok-e, vagy sem, csak azt látta, hogy együtt isznak, át­adta a táskát, amit Dulicz- kinak esze ágában sem volt továbbadni, csak tartalmát, különösen a pálinkát akarta ^megszerezni. De még ezt sem tolvajhoz iljő viselkedéssel tette, ha­nem ahogy a rablók szokták. Amikor utolérte a fiatalem­bert, leütötte, összerúgdosta, kiszedte a zsebében lévő 200 forintot, aztán visszament a Betekincsbe. A táskát kint hagyta, nehogy feltűnjön az italboltvezetőnek, hogy nem adta oda. Ivott záróráig ha­verjával. A buszmegállóhoz közeled­tek, amikor meglátták, hogy egy ittas fiatalember is arra tart. Nem ismerték, csak az italboltban látták, de utána­iramodtak és Duliczki min­den szóváltás nélkül úgy megütötte, hogy azonnal ösz- szeesett. Belerúgott néhá­nyat, majd Boros is oda­ment, nehogy kimaradjon a dologból, ő is összerúgdosta a fiút, hiába könyörgött nekik, hogy ne bántsák. Szerencsé­re közeledett hozzájuk egy férfi, aki rájuk szólt: igazol­ják magukat, mert értesítet­te a rendőrséget. Természetesen eszük ágá­ban sem volt igazolványukat mutatni, Boros még fenyege- tőleg ráemelt egy tele pálin­kásüveget, aztán mégsem ütött vele, hanem földhöz vágta és Duliczki után sza­ladt. A rendőrök már nem találták meg őket, másnap azonban őrizetbe vette a ré­szegen verekedőket. A Nyíregyházi Megyei Bí­róság dr. Kozmáné dr. Vára- di Katalin tanácsa Duliczki Józsefet és Boros Györgyöt életveszélyt okozó testi sér­tésben. Duliczkit ezenkívül rablásban és súlyos testi sér­tésben mondta ki bűnösnek Duliczkira 6 év, Borosra 2 és fél év börtönt szabott ki, Du­liczkit 5, Borost 2 évre eltil­totta a közügyektől. Dulicz- kinak meg kell téríteni a sóstóhegyi fiatalembernek okozott anyagi kárt is. Az ítélet nem jogerős. több a gépkocsi. Az újak ga­ranciális javítása is nagy feladat, ám az elöregedő gép- kocsipark javítása, karban­tartása még több szakembert igényel, egyre többször hang­zik el a telefonszolgálatok­nál : „kérek egy szerelőt...”. SZERTEFOSZLOTT REMÉNYEK Több feladatot kell ellátni az elektrotechnikai és ház­tartási gépek javításán dol­gozóknak is. Bár a rádiók száma már nem növekszik, hiszen telített a piac, annál inkább a televízióké, külö­nösen a színes televízióké és egyre nagyobb a háztartási gépek, a tartós fogyasztási cikkek száma. A GELKA át­szervezése reményekre jogo­sított, ám a HlREX és a MODUL nem felel meg tel­jesen a várakozásoknak, ezért nagy szükség van az ELI- TÁSZ javuló és eredményes munkájára, s arra is, hogy a kisiparosok is komoly sze­repet vállaljanak a lakossági szolgáltatási feladatok megol­dásából. Növekszik az igény a la­káskarbantartás és egyéb épí­tőipari szolgáltatások iránt, ám az igények kielégítése egyre nagyobb gondot jelent. Nincs vállalkozó a magánhá­zak tatarozására, felújításá­ra, mert a 304 kisiparos is inkább építkezést vállal, a gazdasági munkaközösségek pedig többnyire a vállalatok­nak végeznek munkát. Javult a teher- és személy- szállítás, amelyben meghatá­rozó szerepe van a Volánnak, még akkor is, ha a tervezett 16 helyett 104-en kaptak en­gedélyt magánfuvarozási te­vékenységre. 81 a magánta­xisok száma, amely jelentős mértékben javított a személy- fuvarozásban. KÖLCSÖNZÉS A személyi szolgáltatások közül egyik sem fejlődött. Az árak változásai miatt keve­sebben járnak fodrászhoz, kozmetikushoz, a sok amatőr fényképész miatt a fényképé­szeti igény is csökkent, a hu­mánszolgáltatás pedig megle­hetősen gyermekcipőben jár Nyíregyházán. Ami a kereskedelmi szol­gáltatást illeti: magas árai miatt nagy gondot jelent a bútorszállítás. Nem változott hosszú évek óta a háztartá­si és egyéb eszközök köl­csönzése, bár némi javulást hozott a KEMÉV gépkölcsön­ző és szolgáltatóvállalat meg­alakítása. Javítanivaló tehát bőven van, különösen az új lakóte­lepeken kell nagyobb figyel­met fordítani a tanácsnak a szolgáltatás szervezésére, hogy a legalapvetőbb igényeket ki­elégíthessék. Balogh József Színezünk Aki megfordult az utóbbi hónapokban Nyíregyháza központjában, tapasztalhatta, hogy az állványoktól alig le­het közlekedni a Kossuth té­ren. Azt is láthatta, hogy megújul a városháza külseje, s mivel az épület a megye- székhely látványos helyén van, nem mellékes, milyen az új köntös. Láttuk már so- tétebb és világosabb barna, illetve egy drapp szín variá­cióját, aztán az ajándékbolt homlokzatát újból festeni kezdték, s itt már csak bar­nát látunk. Ebből joggal kö­vetkeztetünk rá: eltérőek a vélemények, vagyis nem tel­jes az egyetértés az épület színezésében. A város főépítésze szerint is különböző a megítélés. Az épület védett, városképi je­lentőségű, így a műemléki szakemberek, de sokan má­sok is vitatják, vagy mon­danak véleményt — segítő szándékkal, olykor azonban a munkát hátráltató módon is. Nem sikerült mindenkivel időben egyeztetni állásponto­kat, így a földszinti részen — ahol a festés már megtörtént — valóban korrigálni kell néhány részletet. A főépítész reménykedik: a kisebb jelen­tőségű változtatások remél­hetőleg nem mennek lénye­gesen a határidő rovására sem. A változtatás lényege a ta­nács bejáratától balra már látható. A tér épületeinek végleges színei a későbbi harmonikus összképet ígérik. A főépítész véleménye el­fogadható. Reméljük, hogy a változtatás ellenére is elké­szül az épület a város fel- szabadulásának évfordulójá­ra, s valóban feliratkozik a legszebb épületek listájára, a Korona mellé. Ez azért is fontos, mert e két jelentős épület tulajdonképpen meg­határozza majd a szomszé­dos épületegyüttesek, a Ta­karékpalota és a katolikus plébánia jövőbeni arcát is. Am van az ügynek tanul­sága is. Az ilyen munkák hosszabb távra szólnak, a vá­roskép meghatározói, ezért az előkészítés is körültekin­tőbb munkát igényel. Kétség­telen, hogy a színvilág az em­beri szubjektum egyik leg­bensőbb világa, ezért minden ember egységes álláspontjára aligha lehet számítani. De az álláspontok egyvelegéből mégiscsak olyanná kell ala­kítani, amely a többség szá­mára jó és elfogadható. B. J. — Rádió jegyzet Kiközösítés Mi vezethet a kiközösítés­hez? Minden, ami eltér az átlagostól, a megszokottól. A sovány, a kövér, a magas, az alacsony, az okos, a buta a mozgékony a lomha és így tovább. Vagy egyszerűen va­laki azt mondja, közösítsük ki, mert... Nincs is különö­sebb ok. Idegen, most jött az osztályba. Ne tárgyaljon, ne barátkozzon vele senki. És a láthatatlan burok már­is körülvette a kiközösítet­tek amelyet igen nehéz áttör­ni... Az utóbbi hetek, hónapok legérdekesebb műsorát hall­hattuk szerdán este 9 óra után néhány perccel a Petőfi rádióban. A „Nemzedékek” sorozatban a kiközösítést jár­ták körbe a beszélgetés részt­vevői — pedagógusok, pszi­chológusok, jogászok, szocio­lógusok — és a hallgatók, akik telefonon mondták el élményeiket, véleményüket erről a különös, a gyerme­kek és a felnőttek világában egyaránt jelen lévő, sok ke­serűséget, meghasonlást oko­zó jelenségről. Amit a műsor elején meg­szólaltatott iskolás kislány elmondott, az ő osztályukban kiket és miért szoktak kikö­zösíteni — olykor azért, mert szeretik, vagy éppen nem sze­retik az illető gyermeket a tanárok — sok tekintetben vonatkozik a felnőtt közössé­gekre is. Hány ember „lóg ki” a sorból egy-egy mun­kahelyen — mert nyíltabb, őszintébb, vagy éppen a töb­bitől eltérő ruhában jár, má­sok a szokásai, az értéknor­mái — s milyen hamar el­húzódnak az Ilyen emberek­től. Sőt, a hátuk mögött nem­egyszer könnyen megszületik a megbélyegzés; valami nem tiszta nála, vagy több. vagy kevesebb van egy kerékkel. A legérzékletesebben a te­lefonáló Idősebb hölgy fej­tette ki a kiközösítés nyo­masztó érzését, amitől vala­hogyan szabadulni kíván. De nem tud. A hasonló korúak elvárják tőle, hogy pontosan ügy viselkedjék, mint ők. De ő nem ilyen. Bár jórészt megvakult, tud örülni az élet­nek, minden percnek, még annak is, ha álmában újra lát. Másnap vidámabb. De a barátnői rögtön leszólják. A műsor mindenki számá­ra kimondatlanul feltette a kérdést: elég jól ismerem ön­magam, elég jól ismerem a környezetemben élő embere­ket, elég jól állok a. mások megítélésével, vagy az előíté­letek, az igazságtalan, vagy a saját arcomra szabott mér­ték szerint osztályozom em­bertársaimat. Ezzel magam is bűnrészesévé válók a kikö­zösítésnek. De az is megle­het, épp engem közösítenek ki... A burok építői — de le- bontói is — mi magunk va­gyunk ... Páll Géza r Uj posta Jármi és Papos szinte összeér. A két község ré­szére, közel 3 millió fo­rintért, új postahivatalt adtak át a közelmúltban. A régiek mind két helyen megszűntek, de a segély­hívási lehetőség éjjel­nappal megmaradt a köz­ségekben. A két község lé- Iekszáma 1800 körüli, a takarék betétállománya 15 millió forint, nyolcvanféle sajtóterméket járatnak — ebből a Kelet-Magyaror- szágot 300 feletti példány- számban —, közel tízféle szolgáltatással (tv-előfize- tés, csekk, takarék, táv­irat, telefon, totó-lottó stb.) várja ügyfeleit az új postahivatal. (Jávor Lász­ló felvétele) jyl ■ VII WlJ I VCkVI IflWla» Bunda­cipők A Bo nyhadi Ci­pőgyár gyártó- szalagjain már a bundaeipők készülnek, amikből az üzem az ősszel 110 000 párat gyárt. (MTI foto)

Next

/
Thumbnails
Contents