Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-07 / 236. szám
2 Kelet-Mag7*rorazág 1984. október 7, Tisztelgés Körösi Csorna Sándornak Á tanár, aki stoppal járta meg Indiát Cincog az expresszáru Július 16-án indult el és szeptember 24-én szállt le Pesten egy kamionról. Az Olt völgyére jött végig, este 9-re ért Szegedre. Onnan nem volt vonat haza Nyíregyházára. Ezért hát tovább folytatta a stopot Budapestig, hogy az első vonattal Nyíregyházán legyen. Kindrusz Pál, a 19-es iskola matematika—fizika szakos tanára szeptember 25-én, pontban reggel 8 órakor belépett a tanterembe. A gyerekek felálltak, ő meg csak annyit mondott: megjöttem. 25 ezer kilométer volt a háta mögött, amikor felírta az első matematikapéldát a táblára. Az elsőt, ebben a tanévben. Hatalmas át volt Az iskola igazgatójától érdeklődöm felőle. — Itthon van, megjött — mondja —, igaz, hogy jócskán lekéste a tariévnyitót, de ez legyen most a legkevesebb. Hatvanhat nap alatt járta meg Indiát, és emléket állított az iskolánknak. — A Körösi Csorna Sándor Úttörőcsapat emléktábláját vittem el a nagy magyar utazó darzsilingi sírjára — mondja Kindrusz Pál, a világot látott tanár. — Szép, polírozott réztáblát készítettünk, -s azt írtuk rá, hogy: „A, tudósra; a hazafira emlékezünk, a Körösi Csorna Sándor Úttörőcsapat. Nyíregyháza, 1984.” — Hatalmas út volt, hogy szánta rá magát? — Évek óta terveztem már. Családi alapon spóroltuk ösz- sze a pénzt, hogy elegendő valutát vehessek az útra. De nem is ez volt a lényeges, hanem a felkészülés. Osztálykirándulásokat szerveztem, harminckilós hátizsákot cipeltem, hogy szokjam a megterhelést. Nem kértem anyagi támogatást senkitől, ez az én magánvállalkozásom volt. Közvetlenül indulás előtt keresett meg Jaczkó Pál, a 17-es iskola igazgatója, mert nekik is van Körösi Csoma-őrsük, s adott tizenöt tekercs színes diát, hogy fényképezzek. Ennyi volt a „külső támogatás”. Cserében az ő emlékszalagjukat is feltettem a sírra. Mindanütt segítették — Hogy indul el egy magányos utazó, ha történetesen az indiai szubkontinens túlsó végébe igyekszik? — Farmerben, pólóingben és szandálban. Isztambulig vonattal könnyű. Odáig minden magyar elmerészkedik. Isztambultól Teheránig kiálltam a parkolók elé és magyar kamionokat stoppoltam. Saját felelősségükre vittek, mert nekik stopost fölvenni nem szabad, ám amikor megmondtam hová készülök, inkább vállalták a következményeket, de felvettek. — Belegondolni is merész egy ilyen útba. Nagy Sándor haddal ment Kelet felé, mégsem ért el odáig ... — Az emberi segítőkészség legszebb példáival találkoztam. A magyar követségek mindenütt' meghívtak, hogy igazi ágyban alhássák egy éjszakát. Az Espahanban dolgozó magyarok a dunaújvárosi Rend György kezdeményezésére gyűjtést indítottak, hogy Iránban biztonságos helyeken szállhassak meg. Találkoztam egy lengyel biológus expedícióval a pusztaság közepén. Főtt étellel kínáltak Kindrusz Pál, a nyíregyházi zsilingben. meg, s az autóból jeges gyümölcsszörpöt vettek elő. Kö- zel-távol nem volt emberi település. Á kinyitott hátizsák — Térkép segítségével igazodott el az ismeretlen tájakon? — Idehaza nem tudtam elég nagy léptékű, használható térképet beszerezni. Később kint vettem, s aztán már könnyebb volt. Mielőtt elindultam, megnéztem egy filmet. Sárosi Ervifi készített egy tv-sorozatot, Körösi Csorna Sándor útját járták végig Sáfrán Józseí operatőrrel. Ezt néztem meg Budapesten, házi vetítésen, hogy tudjam: merre menjek. Délután kettőtől hatig néztem a filmet. Este 11-kor indult a vonatom Isztambul felé. — Nem félt egyedül? — Bombayben zsebtolvajok forgatták ki a hátizsákom zsebeit. Szervezett akció volt, összeszokott kis , társaság. Csúcsforgalomban, a buszon kettő jelzett, hogy leszáll, hárman meg akadályozták úttörők emléktáblájával Darőket. A tumultus és huzakodás után láttam, hogy a zsákom minden zsebe nyitva van. A Körösi Csorna emlékére készült alpakka százforintos tűnt el, amit ajándéknak szántam. Gondolom meglepődhettek, amikor kiderült, hogy ez a pénz nem fizető- eszköz. Büszke az őrs — Végül is eljutott a sírhoz ... — Tovább is szerettem volna menni, föl a Himalájára, a kolostorhoz, ahol Körösi Csorna Sándor az angol—tibeti szótárt írta. Erre már nem volt időm, de nem baj. Még egyszer visszamegyek. Kindrusz Pál, a közismerten piros iskolának nevezett intézmény matematika—fizika szakos tanára megkezdte a tanévet. A gyerekek tudják, hogy milyen utat tett meg a nyáron. Az őrs büszke, hogy emléktáblájuk ott van a Magyar Népköztársaság márványtáblája mellett, melyet nemrég helyeztek oda a Körösi Csorna Sándor-em- lékév alkalmából. M. A. Posta, csomiagfelvevő pult, nagy kerek számlapú mérleggel. Mögötte raktár, benne csomagok. Egy sarokban elektromos hősugárzó, rajta a cím: Püspökladány. Mellette két demizson, valószínűleg musttal töltve, mert annak van most a szezonja. Mi mindent adnak fel az emberek? — érdeklődtünk Harsányi Bálintné osztályvezetőtől és Szilágyi Erzsébet előadótól, akiknek ez a „birodalmuk”. „TÖRÉKENY” ALSÖNEMÜ — Estig lehetne beszélni róla — mondja Harsányiné. — Már el is ^határoztam egyszer, hogy fel fogom jegyezni a meghökkentő furcsaságokat. — Kérhetnénk mutatóba néhányat? — Egyszer jött egy csomag, az volt ráírva, hogy kolbász, expressz, gyorsan romló. Megemeljük, hát csörög, s üvegszilánkok hullnak ki belőle. A tartalma ugyanis egy bőrkeretes fali- tükör volt. Egy másik csomagra viszont, melyben csipkés női fehérneműk voltak, kénytelenek voltunk rára- g asz tani a piros TÖRÉKENY cédulát, mert — ki tudja milyen okból — ezt kívánta az ügyfél, és megfizette a különkezelési felárat. — Egérszag van — jött egyszer a raktáros. — Be kéne szerezni néhány egérfogót, mert kárt tehetnek a küldeményekben. — Nem tehettek, mert ők is be voltak csomagolva. Egy nyíregyházi tenyésztő küldte rendszeresen a debreceni egyetemnek — kísérleti célra — a cincogó expresszárut. — Hát még a varjú! — mondja Szilágyi Erzsébet, aki kártérítési ügyekkel foglalkozik. Bejött valaki reklamálni. Az volt a csomagjára írva, hogy bontott, hízott kacsa. Már el is képzelte az ízletes vasárnapi ebédet. Ám amikor kibontotta a csomagot, egy nagy lőtt varjú „nézett vele szembe”. Azt hitte, a posta viccelte meg, aztán kiderült, hogy egy vadász Valamikor 1969-ben kezdődött, amikor Hamza József és Tintér Magdolna élettársi közösségre léptek. Két év múlva anyakönyvvezető előtt is szentesítették együttélésüket és azóta hat gyermekük született. Hamza jól keresett: kocsirendező volt Záhonyban és Fényeslitkén, kapták a családi pótlékot, ám a gyerekek olyan elhanyagoltak voltak, mintha nem lett volna kereső a családban. Hol volt, hol nem volt mit enniük, nem jártak iskolába se, s Hamza csak akkor szerzett róla tudomást, amikor a mulasztásokért 14 ezer forint bírság összegyűlt, s mivel képtelen volt ennyi pénzt kifizetni, 6 napra elzárták, s a vasút megszüntette miatta a munkaviszonyát. Hamza megtalálta a módját, hogy miatta ezután se legyenek otthon anyagi gondok: alkalmi munkát végzett, napi 250—300 forintot is megkeresett, de az asszony ezután sem törődött semmivel. Nem gondozta a gyerekeket, pedig közülük kettő még nem érte el az iskolás kort sem, putrivá romlott lakásuk állapota, s mivel asszonyt legjobban a szórakozás érdekelte, a házastársi teendőkről is a férj gondoskodott. Nem hogy férje keresetét nem osztotta be, már előre elköltötte: kölcsönöket vett fel, amiről a férj nem is tudott. A férj tűrt a gyermekek miatt, de március 17-én az asszony elköltözött egy másik férfihez. Nemcsak együtt laktak, hanem bűncselekményeket is követtek el, s amikor új választottját a rendőrség letartóztatta, meggondolta magát és visszaköltözött a férjéhez. Hamza visszafogadta, mert egyedül nemigen volt képes keresni is, meg hat gyermekéről gondoskodni is, s néhány barátja adott vissza valami régi ugratást. KRIMIBE ILLŐ ESET Krimibe illő eset a sírkövesé, aki négy-öt kártérítést vett fel összetört márványlapjaiért. Feltűnt a postának ez a rendszeresség. Faragott márványlapok mennek a Dunántúlra — mindig egy címre —, s törötten érkeznek oda. Végül vizsgálat derített fényt az ügyre: a sírköves eleve törött táblákat adott fel a vaskos kártérítés reményében. A rendőrségnek volt módszere arra, hogy megállapítsa: a törési felületek sokkal régebbiek, mint a feladás kelte. Itt az ősz, megindultak az alma- és krumpliküldemények. Az emberek nehezen értik meg, hogy húsz kilónál nehezebb csomagot nem vesz fel a posta. — Ki kell szednünk a fölösleget iitt a mérlegen, amit sokan itt akarnak hagyni, hogy ők ugyan nem cipelik vissza. Rábeszéljük őket, hogy vigyék el. Végül is nem nyithatunk zöldségboltot. PÄLINKAILLATÜ BARÄTFÜLE Még egy-két érdekesség: a demizsonokat nem szabad színig tölteni, mert kilövik a dugót, s ez igen nagy csábítás arra, hogy valaki megkóstolja tartalmukat — esetleg fenékig. Ha átható pálin- kaiillat lengi be a raktárt, vagy a postakocsit, azért rendszerint a kiskafonáknak küldött csomagok felelősek. Ezekre ugyanis — érthető, de meg nem engedhető okból — nem írják rá, hogy a sült csirke és barátfüle között egy üveg jóféle tarpai vegyes lapul. Lapul persze, amíg ösz- sze nem törik, mert az természetes, hogy a TÖRÉKENY felirat sincs rajta, nehogy gyanút fogjon a • parancsnok. Mi mindent adnak fel az emberek? A szabályos csomag három oldalélé nem haladhatja meg a 250 centimétert. De hogy ezeken belül mi van, néha a legszárnya- lóbb fantáziát is meghaladja. (ma) napig úgy tűnt: visszaáll közöttük a harmónia. Két—három nap múlva Ham- záné újból idegen férfiakkal ismerkedett, sőt egyik ilyen ,.tes- li-lelki” barátját még nővére lakásán is vendégül látta. A férfi részeg volt már, s amikor hazaindult, megkérte Hamzánét, kísérje el egy darabig, nehogy megtámadják. Az asszony eleget tett a kérésnek, s a Sorompó utca felé menő út kereszteződésig kísérte. Hamza József este vízért indult el, s amikor a kúthoz ért, meglátta, hogy felesége egy idegen férfivel ölelkezik. Megvárta, míg elbúcsúznak, s akkor ment felesége elé. Megkérdezte tőle, hogyan gondolja így tovább az együttélést, de az asszony durván elküldte a férjet, s közölte nem hajlandó vele egy úton hazamenni sem. Mivel Hamza haza akarta vinni a csaknem részeg feleségét, nem hagyta ott első szóra. Ekkor az asszony a zsebéhez kapott és ebből lett a baj. Rendszeresen hordott ugyanis magánál kést és többször is megtámadta vele férjét. Hamza ijedtében előkapta és megszúrta az asszonyt. A sérülés súlyos volt, de szerencsére egy hónapon belül meggyógyult. A Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Kozmáné dr. Váradi Katalin tanácsa Hamza Józsefet életveszélyt okozó testi sértés miatt másfél év börtönre ítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. Javára értékelték, hogy hat kiskorú eltartásáról gondoskodik, megbánta cselekményét, s hogy felesége magatartásán felháborodva, bizonyos mértékig ijedségében követte el tettét. Az ítélet első fokon jogerős. (b) Kirakat ■ nyíregyházi Kossuth tér — megyeközpontunk központjának központi köztere — a legkevésbé sem impozáns esténként. Takarékos világunk* ban nem a fényárt, nem a harsogó reklámokat hiányolom, mindössze azt, hogy legyen otthonosabb a tér. Tudom, a közeljövő sétálóteret, autók, motorok nélküli korzót varázsol ide, s ez biztató. Tudom, hogy a tanácsi épületkozmetika miatt átmenetileg el kell viselni a fa- és fémállványzatot, mint az esti sétát tarkító akadály- pályát. Sem a városlakó, sem a hozzánk látogató idegen számára nem vonzóak a Kossuth téri kirakatok. Az egyikben cipők halvány megvilágításban, a másikban zárak, vasak, szerkezetek — különösebb dekoratőri megerőltetés nélkül. Halvány az egyébként impozáns Csemege ABC esti fénye is. A legsötétebb körítésben az írott kultúra üzlete, a könyvesbolt kirakata áll. Egyszóval: Kossuth terünk több törődést érdemel. Miért névtelen? K özügyben írt cikkemre reagált levelében egy kedves olvasónk. Nevét nem írta alá, s emiatt ki is menti magát: 4 ,.Elnézést kérek az aláírás hiányáért, de közismert vagyok, és nem szeretném, hogy ismerőseim szereplési vággyal gyanúsítanak.” Sajnos vitába szállók a levélíróval, mert rendkívül sokat segített volna az ügynek, ha konkrét. Ügy vélem, a levelet közéleti fűtöttséggel írta, mert ha tollat fogott, írógéphez ült, akkor ezt a köz épüléséért tette. Amit leír, abban ráadásul igaza is van. De akkor — miért nem vállalja véleményét névaláírással is? A névtelen levél írója kétségkívül úgy véli, hogy véleménye a fontos és nem a személye. Ezúttal a levél több okos, érdekes, megfontolandó véleményt fogalmaz meg Nyíregyháza fűtéséről, igaz, ezekről lapunkban mi magunk is többször írtunk. A levél néhány részletével szívesen vitába szállnék, de névtelén szerzővel magam sem vitatkozom szívesen. (szilágyi) Optimisták M ézem a Szabolcs Cipőgyár Kossuth téri üzletének kirakatában a felírást, amely szerint szeptember 4-től átalakítás miatt zárva tartanak és a nyitás előrelátható időpontja október 2. Az üzletben költői rendetlenség (így van ez minden átalakításkor), embert nem látok, s a helyzet egyáltalán nem olyan, hogy a bolt október 2-án nyisson. Már csak azért sem, mert október 4-et írunk. Értem én az üzlet vezetőjének jótékony „fogását”, amellyel befolyásolni akarták az építőket, a határidőt. Csakhogy, mint már annyiszor mások, most is, ők is túlzottan optimistáknak bizonyultak. Az öv O któber közlekedésbiztonsági hónap. Hallom a rádióból (a pestiből), hogy most aztán valóban komolyan veszik majd a biztonsági öv használatát, s a kétszáz forintos büntetésekkel is rá akarják szorítani az embereket az öv bekapcsolására, saját épségük féltésére. Nyíregyháza, október 2-án. Elindulunk a Kossuth térről a Tanácsköztársaság téren át a Dózsa György úton az Északi körútig. Kollégámmal számoljuk a szembejövőket, hányán jönnek, s hányán használják a biztonsági övét. A temető előtt abbahagyjuk a számolást és ösz- szegzünk. Negyvenhat kocsival találkoztunk és hétben csatolták be az övét. Ez az arány bizony elszomorító. Akkor is az lenne, ha októbert nem neveznénk ki közlekedésbiztonsági hónapnak. (Kopka) A tábornok dedikál Volt katonái, beosztottjai és tiszttársai körében dedikálta néhány -napja új könyvét Hódosán Imre, nyugállományú vezérőrnagy, az egyik nyíregyházi alakulat könyvtár- szobájában. A könyv T egy új sorozat első darabja, melyet ezekkel a szavakkal indított útjára a Zrínyi Katonai Kiadó: „Élmények, gondolatok... A kötetben azok a hivatásos és nem hivatásos katonák szólalnak meg, akik századunk katonai eseményeiben, a Magyar Néphadsereg megszervezésében, fejlődésében kimagasló szerepet játszottak, illetve a szemtanú bizonyosságával mondhatják el a néphadsereg történetének egy-egy érdekes epizódját. Az Élmények és gondolatok memoársorozat Hódosán Imre Cselédkönyvtől a tölgyfalombig című emlékiratával indul.” Hódosán Imre a Viharsarok szülötte, szegényparaszti sorból küzdötte fel magát. Életútja egy időben V _____________________ Nyíregyházára kanyarodott, ám a legfőbb, ami miatt ez a könyv is megszületett, az a 37-es budapesti forradalmi ezred helytállása az 1956-os ellen- forradalom idején, melynek ő volt a parancsnoka. Ezredét 56-ban először a dunai jeges ár tette próbára, októberben pedig felvezényelték Pestre, s mindjárt a főváros bejáratánál, a Határ útnál harcba keveredett az ellenforradalmi bandákkal. Hódosán tábornok a jó kiképzésnek és a viharsarki szellemnek tulajdonítja ma az ezred kiváló, megingathatatlan helytállását a munkáshatalom vívmányai mellett. Ám az események láncolatából kiderül, hogy a kommunista tiszt erélyes parancsnoklá- sa, és „éles helyzetben” is megmutatkozó harcászati szakértelme nélkül a bajai alakulatból nem lett volna az ami: a kitüntető nevet viselő. 37. budapesti forradalmi ezred. (m) ____________J Egy család drámája
