Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-06 / 235. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. október 6. VÁLTOZÓ ÉIETOHK Mindenki tartozik — No, nézzük csak — ráncolja a homlokát Jóska. — Az én fizetésem 4300 forint, a feleségemé 3250. Ez összesen 7550 forint. Most adjuk össze, hogy milyen törlesztéseink vannak. 880 forint havonta a bútorrészlet, 980 a lakás törlesztése, háromszáz a hűtőszekrényé. Ez együtt 2160 forint ennyit fizetünk be minden hónap elején az OTP-nek. S persze, ehhez jön még a szövetkezeti közös hozzájárulás, amit minden lakó fizet, a villany, a gáz és így tovább. Meglehetősen eladósodtunk, mondhatom. Mondhatni: átlagos a fenti példa. A mai családok többségében ilyen, vagy hasonló a helyzet — a fizetés jó részét elviszik a különféle hiteltörlesztések. Adósok gyünk csaknem mindannyian. Azt nem mondanám, hogy hitelekből élünk, hiszen ez így nem valós — de hogy hitelekből gyarapodunk, az nagyon sok helyen igaz. — Mennyi adóssága van ma Szabolcs-Szatmár megye lakóinak az OTP-nél? — Több, mint tízmilliárd forinttal tartozik a lakosság — válaszol rövid számvetés után a takarékpénztár megyei igazgatóságán Ádám László igazgatóhelyettes. — Meglehetősen nagyot nőtt az utóbbi időben ez az összeg hiszen 1983-ban nem érte el a kilencmilliárdot. No, persze ebből a tízmiilliárdból a legtöbb a hosszú lejáratú. Több mint a kilencven százaléka. Ebbe tartoznak a lakásépítési és -vásárlási hitelek, melyeket 20—25—35 adunk. — Nem 35 év a határidő? — A lehetőség valóban annyi. De nem mindenki kapja így! Az előírások szerint ugyanis a hosszú lejáratú hiteleknél a havi törlesztés nem lehet kevesebb, mint a jövedelem tíz százaléka! Ezt viszonylag kevesen tudják, ezért érdemes hangsúlyozni. Akinek magas a fizetése, annál nem 35, hanem 30, vagy esetleg 20—25 évre adjuk a kölcsönt, magasabb hát a törlesztőrészlet. Lényegében ez is egyfajta szociálpolitikai intézkedés, hiszen a magasabb jövedelműek többet fizetnek minden hónapban ... — És bírják az adósok? — Nem mindenki... Sajnos akadt példa letiltásra, a kezesek felszólítására, sőt, végrehajtó kiküldésére is. Néha elég annyi, hogy megszületik a gyerek, elviszik katonának az ifjú papát, gyesre megy a mama — máris jócskán megcsappan a fizetés. Ezért kérünk kezest, lehetőleg szülői kezességvállalást. B. barátom nagy lókötő. Világéletében rosszul bánt a pénzzel, de valahogy mégis mindig van neki. Most, hogy összefutottunk, mondom neki, miről írok — hitelekről- adósokról. Somolyog és szokása szerint mutatóujjával dörgöli a halántékát. Ettől (úgy véli) intelligensebbnek tűnik. — öregem, ha nem írsz ki az újságba, elárulok neked valamit. Azt, hogy miképp lehet nagy pénzhez jutni, ha megszorul az ember. Felvesz ugye százezer forintos mezőgazdasági kölcsönt. Ezt állatvásárlásra meg mifenére adják. Beírsz egy telket mittudoménhol, s közlöd. hogy te gazdálkodni fogsz. Azt mondják az ótépében: oké, de 30 napon belül kérjük a számlát, meg aztán kimegyünk a telekre, megnézni azokat a jószágokat.. . Erre te nem ijedsz be, hanem arra költöd a dohányt, amire akarod. Van annak helye, ojjé! Na, jön az ótépés pasas, hogy hol az állat, meg hol a számla. Nincs. Erre kapsz egy levelet, hogy így meg úgy, nyomban add visz- sza a pénzt, de egy összegben, ahogy kaptad! Az persze már sehol. Erre közük, hogy letiltják a fizudból. Na, Az indítást Szatmár adta | kapiskálod mar? Ha mondjuk még gyerektartást is fizetsz, akkor előbb azt vonják le és csak utána jön ez. És miután legfeljebb a fizud felét emelhetik le, te szépen törlesztgeted a százezret, amíg el nem fogy. Márpedig az jó sokára lesz. Harsányan nevet és kér egy üveg sört. — No, igen — hebegem ennyi ész láttán. — De nem hinném, hogy ezt még egyszer beveszi az OTP... — Na és! — legyint nagyvonalúan. — Minek nekem minden hónapban százezer?! Legközelebb mást találok ki . . . — Vannak ügyeskedők, hogyne lennének — bólint Ádám László. — De nekünk is van egy listánk az olyan adósókról, akiknek már meggyűlt a baja a renddel. — Ezt figyelemmel kísérjük, és kétszer meggondoljuk, évre amíg újabb hitelt adunk neki... Nekünk számon kell tartani a „rossz adósokat”, mert különben tényleg ráfizetnénk. Hiszen való igaz: a kintlevőségeket igen bonyolult és időt rabló dolog behajtani. — Mennyi most ez a „kintlevőség”? — Hm ..., hadd ne mondjak teljesen pontos számot . . . Mindenesetre sok millióra rúg. — A fenébe is! — szitkozódik a szomszéd házból a fekete fiatalember. — Kérek az OTP-ben hatezer forint személyi kölcsönt egy évre, erre adják tíz hónapra. Mintha a saját pénzükből adnák... Pedig visszafizetem, tudják jól, ott van náluk a kereseti igazolás, telik a fizetésből... Magyarázom neki (már kiokoskodtam, míg utánajártam e riportnak), hogy a takarékpénztárnál levő pénz sem lehet korlátlan. A személyi hitelekből nem annyit és olyan lejáratra adnak, ahogyan ki-ki akarná. Mert igaz, ennél nem kérdezik, hogy mire költöd — de valamire elköltőd, nem?! — Hát persze — vág visz- sza indulattal. — Most például a két lánynak, no meg a feleségemnek kabátot veszünk. Hiába, nem megy másképp. De hát akkor sem értem ... — No, látod, ezt pénzkiáramlásnak hívják, nő a vásárlóerő az ilyen hitelek révén. Mondjak még ilyen szavakat? — Nem kell. Egye fene, legyen tíz hónap. Biztos azért adták ennyire, mert látták, hogy magasabb törlesztést is kibírok. Na, jó — legyint megbékélve. — Mégiscsak jó dolog tartozni. Mire egy-egy hitelt visszafizetek, az a törlesztőrészlet már úgysem annyit ér ... ★ — Eladósodtunk? — Eléggé. Nálunk, a takarékpénztárnál jól íe lehet mérni, hogy miképp változik az életszínvonal, a jövedelem ... Az utóbbi időben többen kémek és kapnak hitelt. Azt szokták mondani: a hitel a legjobb betét ... — Hát, igen... Egy 15 éve épült lakás havi törlesztése ma is csak három-négyszáz forint. Ez annak idején felért a mai ezer-ezerkétszáz forintos részlettel. Az igazgatóhelyettes bólint és hozzáteszi: — Való igaz, magasak ezek a törlesztések egy fiatal házaspárnak. De vannak lehetőségek a mérséklésre. Aki kéri — márpedig sokan kérik —, annak az első öt évben akár harmadával is kisebb lehet a havi részlet. Ez is jelent némi könnyebbséget, hiszen a fennmaradó keretükből még talán futja erre-arra a lakás berendezésénél— ★ — Nagy pénzek fordultak meg itt ma — mondom a nyírmadai takarékszövetkezet vezetőjének, Magos Ist- vánnénak. — Körülbelül másfél milliót fizetünk ki egy nap ilyen idő tájt. Az áfés.z, meg a dohánybeváltó megbízásából itt vehetik át a pénzüket a kistermelők a gyümöl- qsért-dohányért. És persze jó részük el sem viszi, hanem elhelyezi betétben. — És olyan is van, aki most nyomban kifizeti az év elején fölvett hitelt? — Hogyne! Éppen ezért sajátosan alakul itt falun a hitelek helyzete. A tavaszinyári időszak az, amikor kölcsönért jönnék. Tataroznak, építenek, korszerűsítenek a házaknál, vásárolnak ezt-azt. Amikor aztán megkapják az almapénzt vagy a dohánypénzt, akkor rendbe teszik a számlájukat. — Sokan kérnek hitelt? — Egyre többen. Egy évre kilencmilliós kölcsönkeretünk van. De éppen amiatt, amit említettem, augusztusban például több, mint tízmilliós volt a hitelszámlánk. Viszont a gyakorlatból tudjuk, hogy ennek java részét most visszafizetik, így hát még az év hátralevő részében is tudunk kölcsönt folyósítani a kérelmezőknek. Mert hiszen az sem igaz, hogy ilyenkor mindenkinek teli a zsebe. Mindig van, aki kér ... — Vissza is adja mindenki? — No, akad nem fizető, nem mondom, hogy nincs. De nagyon kevés! Tudjá, már azt is megszokták az emberek, hogy mi sem szórjuk két kézzel a pénzt. Megnézzük, kinek adunk, kinek nem. Sőt, azzal sem árulok el titkot, ha hozzáteszem: az OTP-től is megtudjuk szükség esetén, hogy mennyire van eladó- sodva náluk az ügyfelünk. Mert hiszen a kérőlapon ezt föl kell(ene) tüntetni mindenkinek. Semmiképp sem akarjuk, hogy bárki is erején felül vállaljon. — Erején felül — arra mondják, aki tovább akar nyújtózni a takarójánál. De hát manapság már ez a takaró nem azonos a havi fizetéssel, amit a munkahely leigazol! Legalábbis igen sok embernél. Vannak másodállások, géemkák, és így tovább ... — Ha szükséges, természetesen ezt a jövedelmet is figyelembe vehetjük — mondja Adám László. — Főképp akkor, ha kiegészítésképpen bankkölcsönt kér valaki, mondjuk lakásépítéshez. Ez magas kamatozású, tehát magas törlesztésű kölcsön, itt igazolhatja az igénylő, hogy más jövedelme is van a havi fizetésen felül, beszámítjuk a „hitel- képességénél”. Nekünk az a célunk, hogy visszakapjuk a pénzünket — és eközben senkit se engedjünk fülig eladósodni. Űjvári Zoltán - Ortutav-díjas Tarnavolgyi György Az Ortutay-díj viszonylag új kitüntetés; mindössze hat esztendeje alapította a Magyar Néprajzi Társaság. Háromévenként ítélik oda: az időszak legjobbnak vélt néprajztudományi könyvét jutalmazzák vele. Az idén a debreceni Kossuth Lajos egyetem néprajzi tanszékének professzora, az ismert folklorista, Űjváry Zoltán kapta meg. A könyv: a Játék és maszk című háromkötetes kiadvány, a hazánkban föllelhető népi szín játszási szokások áttekintése, gyűjteménye, ösz- szefoglalója. A professzor szerint — de ezt jelzi is kötetében — még nem teljes e munka; a készülő negyedik kötet a színpadi szokásokkal, formákkal, a maszkok csoportosításával foglalkozna, s a majdani ötödik, a nálunk csupán a tizenhetedik—tizennyolcadik században elterjedt, vallási-egyházi színjátékokat elemezné. A könyv mögött évtizedek kutatómunkája áll. — Élesen, emlékezetesen él bennem az első, komoly néprajzi gyűjtőutam minden mozzanata. Professzorommal, Gunda Bélával, még egyetemistaként, 1952-ben Szatmárba mentünk. Akkor már olvastam egy 1941-es tanulmányban, hogy nálunk nincsenek maszkok, s ezt már otthoni, gömöri tapasztalataim alapján is cáfolni tudtam volna. Szatmárban pedig végképpen; kitűnő gyűjtőte- repre találtam. Egy résztanulmányban, 1964-ben, társszerzővel, kötetben is feldolgoztuk az ottani gyűjtés adatait, Farsangi dramatikus játékok Szatmárban címmel. E mostani könyv, és a megelőző, már országos terepmunka eredményeként, tehát végeredményben annak az olvasott tételnek az ellencáfolataként született meg. A gömöri tapasztalatok, a felvidéki, gömöri palócság élete, hagyományai Űjváry Zoltán folklórkutató tevékenységének központi témája. Á szülőföld kimeríthetetlen kincsestár még ma is, s nem változott a szándék sem: egyszer elkészíteni a táj teljes, monografikus feldolgozását. A közelebbi szülőhely: Hét. A gimnázium első két osztályát még Rimaszombaton végezte. A gimnáziumot Miskolcon fejezte be, és úgy tűnt, irodalmárnak indul. Gunda Béla fakultatív néprajzelőadásait hallgatta az egyetemen, részt vett az intézet gyűjtőútjain, s egyre szorosabb szálak kapcsoltáig a néprajztudományhoz. 1955- ben választhatott: a miskolci Kilátó című irodalmi laphoz megy, avagy marad Debrecenben, a néprajzi intézet tanársegédjeként. Maradt, s ekkor ölthetett reálisabb formát a korábbi vágy: menteni a szülőföld néphagyományainak még menthető értékeit. — 1958-ban háromhónapos ösztöndíjat kaptam. Akkor még alig gyűjtöttem. Bejártam Csehszlovákia múzeumait, ismerkedtem a föl- gyűjtött anyaggal, könyvtárakkal, levéltárakkal. Szlovákul tanultam. Vettem egy könyvet és naponta megtanultam száz szót. Másnapra elfelejtettem ötvenet, akkor újra kezdtem. Olvastam valahol, hogy egy parasztember átlagos szókészlete háromezer szó; ennyit akkor én is meg tudok tanulni. Később még két alkalommal jártam ösztöndíjasként a gömöri tájakon, s akkor már hajnaltól késő estig gyűjtöttem. Mert magyarországi néprajzkutatóknak nem adatik meg egyszerű, mindennapos lehetőségként a csehszlovákiai magyarság körében gyűjteni. Munka pedig volna még rengeteg: a magyarság ott, idegen államiFarsangi maszk. Hazánkban sok vidéken ma is látható. ságban természetesen ragaszkodik kultúrájához, igyekszik őrizni, védeni. Szá- "mottevő néprajzkutatás ott nem folyik, múzeumok, táj- házak nincsenek. 1979-ben áttettük a tanszék fő kutatási területét Gömörbe. A magyarországi részen levő huszonegy falut szinte teljesen t'ölgyűjtöttük már. Alakul, érlelődik a gömöri monográfia anyaga, számos részlete látott már önálló kötetként napvilágot. Űjváry Zoltán munkái között ezzel a területtel foglalkozik például a Gömöri népdalok és népballadák. Vitathatatlanul a fő, de természetesen nem az egyedüli gyűjtőterepe Gömör. — A magyar néprajztudománynak viszonylag kevés folklórral foglalkozó elméleti tanulmánya van. Engem módfelett érdekelt, hogy a Kárpát-medence népeinél hogyan kapcsolódnak össze a kulturális elemek. Milyen történelmi gyökerekre nyúlnak ezek vissza, milyen történeti, társadalmi jellemzői vannak az interetnikus kulturális kapcsolatoknak. Ennek a kutatómunkának lett egyik kézzelfogható eredménye az Agrárkultusz című könyvem, amiért 1970-ben megkaptam Palermóban a folkloristák Pitre-díjál. Az vizsgáltam benne, hogy őrződnek meg az antik kultúrák elemei — máig! Kutatói tervei, feldolgozandó témáinak zöme Gömörrel kapcsolatosak. A közel negyvenezer méternyi magnetofonszalagon őrzött anyag mindössze egyharmadát tudta még csak rendszerezni, feldolgozni, kiadni. — Készülőben van egy kötet a gömöri népi adomákról, talán ez lát leghamarabb napvilágot. S van egy páratlan szólásgvűjteményem, egy gömöri parasztembertől gyűjtöttem, s ha vannak mesefák, akkor ő közmondásfa; jóformán szólásokban, közmondásokban beszél. Azt is vizsgálni fogom e könyvben, hogy milyen nyelvi miliőben jelennek meg ezek az elemek, hogyan, miképpen alkalmazza őket. És a közeli, harmadik, dédelgetett tervem: a gömöri népi ételeü összefoglalása. Ezt a könyvet a magam gyönyörűségére írnám mindenekelőtt — és édesanyám emlékezetére. Űjváry Zoltán 1979-ben vette át az egyetem néprajzi tanszékét egykori professzorától, a nyugdíjba vonult Gunda Bélától. S átvette, őrzi a néprajzkutatás, a néprajzoktatás „debreceni iskolájának” hagyományos és jellegzetes értékeit. Nyersen, sarkalatosán kétfajta módszer jellemzi manapság a hazai néprajzoktatást. Az egyik inkább tudományelmélet- centrikus, a másik, a debreceni, mindenekelőtt a gyűjtőmunkára koncentrál. A múzeumok munkatársai főképpen az itt végzett, nagy terepismeretű, kitűnő gyűjtő- készségű hallgatók közül kerülnek ki. Realista iskola — mondhatnánk- megkerülhetetlen stúdiuma a mindenkori néprajzkutatásnak. Nyitott utakkal a tudományelméleti munkálkodás irányába. Cs. Nagy Ibolya Pákolitz István: Idejekorán Mókásan meg-megbiccenő kis gülűfeje elbóklászik a színek hangok formák ízek özönében Repeső-beszédes pillongásával idejekorán keresgél valami biztos fogódzót bizonytalanságokkal beárnyékolt rettegésteli világunkban
