Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-06 / 235. szám
1984. október 6. Kelet-Magyarország 3 jobb napok ) Szárnyaszegett csirkék Hol az egeket ostromolja, hol szárnyaszegetten bukdácsol a csirke ázsiója és ára. Néhány éve mindenki esküdött rá, és aki idejében ébredt, tényleg milliókat kereshetett rajta, olyan magasak voltak a világpiaci jegyzések. Épültek az istállók nagyüzemben és kicsiben egyaránt, nagyon sokan akarták meglovagolni a hirtelen jött konjunktúrát. p gr—.. • I csogond v--. Kezdetbál minden jól indult Jó volt az idő, szépen érett a termés. S mi következett utána? őszi „április”, mert ki hallott olyat, hogy szeptember 20-án szőlőt permetezzenek. Márpedig az idén előfordult, ki tudja, mire számíthatunk még. Keseregnek a mezőgazdászok, joggal. Ám ki tehet arról, ha nem a kelés idején hullik a csapadék, hanem a betakarításkor, ha a száradó széna megázik, a vizet kívánó vegyszer pedig száraz talajban „bomlik” le. Mert ilyen is előfordult az idén. Szeptember közepétől, Szaitmár több részén eléri a lehullott csapadék a kétszáz millimétert. Nem egészen három hét leforgása alatt esett ennyi, s úgy hírlik, még nincsen vége. Nem kell mezőgazdásznak lenni, hogy elképzelje az ember, mit jelent ez ősszel, a betakarítás, a vetés idején. Röviden csak úgy lehet fogalmazni: hátráltatja, sőt megállítja a munkát. A már említett szatmári területen, a kötött talajon sár van, amolyan vendégmarasztaló. Marasztalja is a gépeket, leginkább a gépudvarban. Nincs értelme rámenni a földekre. Ha a betakarító gépeket meg is bírja, akkor a terménnyel megrakott járművek akadnak el. A vége pedig a sok géptörés, rongálás. De dolgozni kell, nem mehet veszendőbe a megtermett érték. Most igazán szükség van a józan észre, mindent átgondoltan kell végezni, hiszen a korábban készített betakarítási tervet már régen felborította a szükség. A kézimunka-' igényes növényéknél változtatni kell az érdekeltségi rendszeren, osztani és szorozni, hogy megérje a gazdaságnak, s jól járjon a szedő is. A szántóföldi munka dandárja még hátravan. A szokásosnál később kezdődhetett a kukorica kombájnolása, ahol pedig már elkezdték, azt is hamar megállította az eső. A megyében 117 ezer hektár vetéséről kell gondoskodni. Ennek nagy része kalászos után kerül visszavetésre, de néhány tíz ezer hektár előveteménye a kukorica. Előbb azt kell magtárban tudni, majd elkészíteni vetéshez a talajt, csak utána indulhatnak a vetőgépek. Az pedig idő. Ezekben a napokban ez jelenti az igazi nagy gondot. Sipos Béla Akadtak persze kevésbé szerencsések is, közéjük tartozott a nagyszekeresi termelőszövetkezet. Saját áljait akkor adta bérbe a székelyt közös gazdaságnak, amikor még nagy pénzt foghattak volna rajta. Csak megérte a bérlőnek, ha ilyen messze eljött csirkét hizlalni. Később a nagyszekeresi új elnök, Balta Jenő kijelentette, hogy saját istállóban saját csirke lesz Nagyszekeresen és az ottaniak fogják gondozni. Szerény nyereség Azóta változtak a szelek, és elérkeztek olyan hónapok a világgazdaságban, amikor a szárnyaszegett szárnyast semmi pénzért nem lehetett eladni. Mostanában fel is tettük a kérdést Balia Je- nőnék, nem lenne kedve valami bérlőnek kiadni a teljes ágazatot? — Tényleg nehéz időket éltünk át — hangzott a válasz —, de azért ott még nem tartunk. Százmillió forintos termelési értékünkből huszonkettőt tavaly is a csirke hozott. Igaz, szerény nyereséggel. Az idén már nagyon kibékülnénk a nulla eredménnyel, de akkor sem mondanánk le róla, mert nagyon sok eszközünk fekszik benne . . . Legalább még egy évet ki kell vámunk. Ha most nyereséget nem is termel, rá lehet osztani a gazdasági általános költséget, amibe beleértendő minden, ami külön ágazathoz nem köthető. Ha nem így lenne, akkor sokkal több ágazat válna veszteségessé, eképpen pedig még kiegyenlítődnek a költségek. Aztán az sem elhanyagolható, hogy az emberek munka nélkül maradnának, kihűlne a nemrég vett mozdony, amivel fűtenek és még számos dolog meddő beruházássá változna, amit még hitel terhel igen magas kamattal. Maradna tehát a kesergés? Nyűggé vált Itnházis — Annak nem nevezném — fontolgatja a mondanivalóját az elnök. — Vizsgálgat- juk, min lehet még finomítani. Nem nehéz kitalálni, hogy amennyiben nem lenne meg a mozdonyunk, amivel olcsón fűtünk, már korábban veszteségbe csapott volna a csirke szárnya. Bizonyíték erre a Kisvárda környéki olajfűtésű telepek példája, köztük jó néhány maszek ötezres vállalkozás, amelyek mind gyakrabban hirdetik az újságban, hogy valamilyen módon szívesen megszabadulnának a nyűggé vált beruházásuktól. Arra azért vigyázott a szakembergárda és a telep minden dolgozója, hogy legalább az elhullás ne emelkedjék és elviselhető szint alatt maradjon. Takarékoskodnak a takarmánnyal, de sajnos azt sem tehették egy ideig sikerrel, mert kimaradt belőle néhány import alkotórész, így turnusonként volt, amikor harminc deka is hiányzott a korábbi értékesítési átlagokból. Közben visszaállt ugyan a táp béltartalma, de akkor meg az ára emelkedett. A csdrkene- velésben pedig a táp költsége kiteszi az összes többinek a hatvan százalékát. Egyszóval küszködnek az ágazat fennmaradásáért, de legalább azért, hogy magát eltartsa. Vajon milyen sikerrel keresték a tartalékokat? — Ráakadtunk néhányra, mégpedig olyan jelentősre, amelyet saját kritikánknak is tarthatunk — fogalmaz őszintén Bállá Jenő. — Zsákban hordjuk az állománynak a tápot és ez a göngyöleg, amióta hétről tíz forintra emelkedett az ára, évente háromszázezer forintot húz ki a zsebünkből. Boldogan elfogadnánk nyereségnek. Olcsóbb fítés — A probléma csak az, hogy a tartálykocsis tápszállításra való átállás legalább egymillió forintba kerülne. Építeni kellene átmeneti tárolót, meg kellene venni a szükséges járművet, de máris nagyon megérné. A föld alól is előkerítjük az árát. Van egy másik dolog, amivel tovább tudjuk csökkenteni a költségeket. Az ócskavasként vásárolt mozdony kazánjára más helyiségek fűtését is „rábíztuk” és bármennyire hihetetlen, még olcsóbbá vált a fűtés. Az apró panaszok és nagy igazságtalanságok felsorolása után azt hihetnénk, hogy talán az az egy év haladéka sem lesz meg az ágazatnak Nagyszekeresen, amit a bevezetőben az elnök említett, vagyis hamarabb elvágják a csirke nyakát. Mégsem így vetődött fel az összefoglalás. Bejártuk a nemrég indított melléküzemeket, az asszonyok most ugyan almát szednek, de utána villanymotort ■ognak szerelni. A férfiak kezében szikrázik a hegesztő- apparát, hidrofort gyártanak. Innen is, onnan is csöppen egy-egy millió, a csirke pedig marad. Ha ismét megmozdul a konjunktúra, nem szeretnének kimaradni az első*, sorból, mert ott a legmagasabb a profit. Esik Sándor CSAVARÜZEM MÁNDOKON. A Mándoki Fa- és Vastömegcikk- ipari Szövetkezet csavargyártó üzemet létesített. Harminc speciális gépet állítottak munkába, ezekkel az eddig hiánycikknek számító müszercsavarokat készítik nagy szériában. Képünkön: szabvány rézcsavarokat gyártanak a huzalból. (Elek Emil felv.) mmédi bérelszámoló volt egy húsz- /Y§ emeletes irodaházban. Munkája igen kemény volt, s nagy a felelőssége; így a két gyermekét odaadta gondozásra. Mikor ki vállalta. Kerültek olykor olyanhoz, ahol húsz gyermek is volt, mert ezzel foglalkoztak; és itten nem törődtek azzal, hogy pisisek-e, csak enni adtak nekik; volt rá eset, hogy csak egyszer cseréltek pellust. A Mirjám kövér, dundi gyerek volt, bizony a popsija olyan volt, mint a veres ruha; este mikor hazavitték, mindig megvolt a baj, mert eleven volt, és egy éjszaka nem tudott vele mit kezdeni Médi. Zoli csendes, góravaló ember volt; egyszer került egy távoli ösmerőse Zolinak és szóba jött: nem menne el hozzájuk a gyerekekhez? Csinál egész nap, amit akar, csak a gyerekeknek legyen jó. Meglett az öröm, már másnap nem kellett elvinni a két gyereket. De mikor meglátta Mami a gyerekek fenekét, hozzálátott a szükséges munkához. Csinált jó fürdőt, először csak gyenge eceteset és pellusal tette bele a gyereket, ezt megismételte négyszer naponta. Mikor kivette a vízből, bekente a testet kenőccsel és langyos vizes ruhát tett rá s vigyázott, nehogy a pisi érintse többé. Egy hét alatt rendbe jöttek a gyerekek, Médi szégyenlette, hogy ő mindezt nem tudta megtenni, de eldicsekedett vele munkatársnőjének, Teréznek; annak első gyereke kislány volt, angyali szépség, de alsóEgy emlék teste ennek is úgy nézett ki, mint a Médié, de ez már orvoshoz hordta, mert az arca és a kezei is elfertőzött. Médi örömmel mondta, hogy vállalja el, a pénz a magáé. Meghozták. Mikor meglátta a Mami a gyereket_ már megbánta, hogy elvállalta. Most mit tegyen vele? Alig múlt egyéves a gyerek, se járni, se beszélni nem tudott még; vasárnap hozták, másik hét péntek-szombatjára hazavitték. Filoména volt a gyerek neve, a mami csak Ménának nevezte. Ména ugyanúgy helyrejött, mint a másik, de azért kérte Mami, hogy vigyék el az orvoshoz. De már nem vitték, minek? Ména annyira hozzánőtt a Mamihoz, mivel este, amikor ketten maradtak, kapott kevéske csokit; és a Mami mesélt neki. Már Médi szemében irigység bujkált, megbánta, mért kellett ezt az idegen kölyköt idehozni? Nap-nap után szebb és értelmesebb lett Ména; Teréz boldog volt_ hogy olyan jó itt a gyerekének. Annyira fajult azonban a dolog, hogy Médi előtt nem volt szabad a Maminak Ménát etetnie: egyen magától, mondotta, így ment ez egy hónapig. Akkor Médi közölte, hogy ezt a gyereket nem szabad tovább itt tartani; elmegyünk fodrászhoz, addig eltakarítják innen a gyermeket, mert már a szemefénye lett! Megérezhette, tán megértette ezt a gyermek is, egész éjjel fent volt, ölelte, cirógatta a Mamit és csókolta. Reggel érte jöttek. — Hol keressek tnost neki ilyen zugot? — kérdezte az anyja. Majd küldök róla fotót magának — zokogta. De ez a fotó nem jött meg soha. Lejegyezte: Galambos Lajos Víztorony, svód liconccol Fali fölött lénykoszorú Mintha valamilyen tudományos-fantasztikus film díszletei ragyognának Kálló- semjén fölött, mintha egy kivilágított űrhajó lebegne harminc-negyven méter magasban. De a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság mikro- buszából kiszállva azonban látszik, hogy nem díszlet és nem űrhajó a fénykoszorú, csak egy épülő víztorony, ahol éjjel-nappal megállás nélkül tart a munka. Egy víztorony építése manapság nem megy szenzáció- számba, de ez a víztorony más, mint a többi. Más, mert ilyen az országban is csak egy van, Szabolcs-Szatmár- ban pedig ez lesz az első. Hogy mi a rendkívüli? Rövidre fogva: a technológia és a Magyarországon ismeretlen gyorsaságú építkezés, hiszen míg általában egy évet (néha többet) is igénybe vehet egy ilyen víztorony felépítése, Kállósemjénben huszonnégy nap alatt végeznek az építők, a vízügyi igazgatóság szakemberei. De nézzük sorjában. Versenytárgyaláson Kállósemjén vízellátására versenytárgyalást hirdetett a tanács, s a hat pályázó közül, a nyíregyházi vízügyi igazgatóság nyerte el a megbízatást, hiszen mindössze huszonhétmilliós költségvetést készített, s rekordidőt ígért. Ráadásul a vízhálózat kiépítésére még csak akadt volna vállalkozó, lévén ez jó- szerint rutinmunka, ám a víztoronyhoz már kevésbé füllött a foga a kivitelezőknek. A „fetivizig” viszont mindent vállalt. A teljes munka befejezési határideje 1985. június 30., de az általános iskola ideiglenes vízellátását már szeptember végére megoldották. Mielőtt félreértés lenne: a rekordgyorsaság a víztorony vázszerkezetének építésére vonatkozik, s hogy huszonnégy napban szabhatták meg a határidőt, azt annak a svéd licencnek köszönhetik, amit a COMPACK vállalat vásárolt meg, s aminek segítségével egy kisebb víztorony Nagyatádon már megépült. A csúszózsalus eljárás rendkívül precíz, megállás nélküli, éjjel-nappali munkát kíván az építőktől, akiknek ez az első ilyen munkájuk, s az építkezés felén túl járva kiderült: a kényszerpálya rendkívül hasznos, jól kamatoztatható tapasztalatokat hoz 'és, minden bizonnyal.‘i^aza van annak, aki azt mondta: a legnagyobb haszon talán nem is a víztorony, hanem az a magas szintű munkaszervezés, amit ezen az építkezésen alkalmazni kell, a magasabb szintű műszaki kultúra, amit talán nem is csak hasonló munkákon lehet majd hasznosítani. Néhány adat. A víztorony 500 köbméteres lesz. Magassága 45 méter, falvastagsága 25 centiméter (más munka- módszerrel jóval több), ösz- szesen 232 köbméter saját recept szerinti betont építenek a toronyba, melynek kereszt- metszete változó (korábban csak hengeres tornyokat építettek Magyarországon), a legkisebb belső átmérő négy és fél méter, a legnagyobb pedig tíz méter ötvennyolc centiméter. A torony összsúlya vízzel és minden berendezéssel együtt 1500 tonna lesz. Üzleti lehetőségek önmagában sem kicsi ez a vállalkozás, amibe a vízügyi igazgatóság belevágott, s amiről a MÉLYÉPTERV tervezője, Serfőző László a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott, de még fontosabb, hogy hosszabb távon komoly üzleti lehetőségek is rejlenek a munkában, hiszen a szakemberek szerint nem csupán a hazai érdeklődést lehet majd gyümölcsözően kiaknázni, de a határokon túlra is eljuthatnak az igazgatóság víztoronyt építő brigádjai. Végül, nem maradhatnak említés nélkül azok a vállalatok, melyek kitűnően működnek együtt a vízügyi igazgatósággal, a munka — bizton remélhető — sikerében, így ide kívánkozik a KEMÉV neve, hiszen ők gondoskodnak nappal a beton folyamatos szállításáról, említeni kell a TITÁSZ-t, a TAÉV-et, az Építőipari Gépellátó Vállalatot, a licencet adó COM- PACK-ot. S. Z.
