Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-28 / 254. szám
1984. október 28. Kelet-Magyarország 3 A javában zajló ifjúsági parlamentekről talán még korainak tűnik általános tapasztalatokat levonni. Ám az eddigiekből is kiérződnek azok a sajátos új vonások, amelyekkel az idei fórumok gazdagodtak a korábbiakhoz képest. S mielőtt e véleménylemet alátámasztanám a vasutas tiatalok pénteken délután Záhonyban tartott ifjúsági parlamentjén hallottakkal, hadd tegyek egy ,rövid múltbeli kitérőt újságírói emlékeimből. „KISZ-gyűlés vagy ifjúsági parlament?”, „Fórum helyett nyílt panasznap?” — tettem fel a kérdéseket annak idején az első tanácskozásokról írt tudósításaimban. Ennyi idő távlatából már látom, szó sem volt akkor vakvágányra terelődésről. Mindössze arról, hogy a KISZ-tagoknak nagyobb jártasságuk volt a fórumokon való szereplésre, a nyilvánosság előtti véleménymondásra legalábbis a szervezeti élettel kapcsolatban. A jogokkal való élni tudás, a bátor számonkérés megtanulása után egyre „felnőttebbekké” váltak a nemcsak résztvevőkben, de létrejöttükben is legfiatalabb demokratikus fórumok. A harminc — majd harmincöt — éven aluliak jogaik mellett saját kötelességeiket is felismerték, vállalták. Jelenleg pedig ott tartunk, hogy az ifjúsági parlamenteken tükröződő jobbítani akarás mind szélesebb területeket fog át. Észreveszik és orvosolni kívánják javaslataikkal a brigád, a műhelyt, a részleg, az üzemi, vállalati közösség egészének problémáit, sőt odafigyelnek az idősebb korosztály gondjaira is. A záhonyi ifjúsági parlamenten is sok konkrét javaslat hangzott el például az ösztönzőbb bérezésre, az anyag-, energiatakarékosságra. Könnyű belátni, hogy ez nem csupán a fiatalok érdeke, még akkor sem, ha az itteni üzemigazgatóságon dolgozók csaknem negyven százaléka 35 éven aluli. Ahogy a vágányfék felújítása, a gépkocsiszerviz létrehozása sem csupán az ő ügyük, az viszont már igen — mint elmondták a parlamenten a 2300 körüli fiatalt képviselő küldöttek —, hogy az ötletek megvalósításában számíthatnék rájuk. Az anyagiak mellett a szellemi javakkal történő okos gazdálkodásra törekvésen kívül figyelemre méltó gondról is szóltak a fiatalok. Az időr sebb mozdonyvezetők helyzetéről, akik közül sokat a nyugdíjkorhatár előtt le kell százalék ölni. Holott húsz-huszonöt éves szolgálatuk tapasztalatait, tudásukat más területen kamatoztathatnák. Átképzésüket tehát még most kell megkezdeni, időben. Kétségtelen, hogy az ötlet felvetésekor a fiatalok önmagukra is gondoltak, saját jövő- jükre. Az ilyen, egyéni, vállalati, sőt népgazdasági érdekeket egyaránt szolgáló tippeket azonban nem önös érdeknek hívják, hanem jövőbetekintő, előrelátó gondolkodásnak. Az idei parlamentek többségén erről, érettségükről tanúskodnak a fiatalok. Lakásépítés — nyereség nélkül Amikor az ember meghallja, hogy egy új lakás mennyibe kerül, felsóhajt: te jó ég, hogy a csodában kérhetnek azért annyit? És sokan azt gondolják: az építőipari vállalatokat felveti a pénz. Pedig erre az országos helyzetkép, s azon belül a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat példája is alaposan rácáfol. — Azoknak az építőipari vállalatoknak, melyeknek nincs házgyára, tehát vásárolt elemekből kell a házakat megépítenie, a nagy tömegű lakásépítésen nincs haszna — mondja Gajdos András, a SZÁÉV vállalkozási osztályának vezetője. — Az anyag- költség a lakások építési ösz- szegének mintegy 80 százalékát feszi ki, amire mi nem kapunk semmit. NEM NAGY ÜZLET Ma már az építőipari munkákra sem jelölhetnek ki vállalatokat. Egyben kötelezővé vált: minden 2 millió forintnál nagyobb összegből megvalósuló ''beruházás kivitelezésére versenytárgyalást kell kiírni. Erre nyilván azzal a céllal került sor, hogy például gátat szabjanak a lakásárak emelkedésének, de az sem elhanyagolható szempont, hogy a vállalatok szabad kezet kaptak: milyen munkát vállaljanak el, mi éri meg nekik, s ennek következtében javulhat a jövedelmezőségük is. Igenám. de a nyereségük növelésében érdekelt állami építőipari vállalatoknak nem nagy üzlet a maximált áras lakásépítés, mert azon még a költségeik alig térülnek meg. Ezért in kább szabadáras munkákat szeretnének. — Ennek ellenére a SZÁÉV — mint a megye egyik legnagyobb állami építőipari vállalata — kötelességének érzi a házgyári lakások nagy számban való építését, annál is inkább, mivel a lakáshelyzet megoldása sürgető társadalmi, politikai feladat — közli dr. Nagyőszy Béla termelési osztályvezető. Vagyis a SZÁÉV egyszerűLakásépítkezés örökösföldön. A híres vendégművész Hangversenyére jegyet szerezni mindig óriási probléma. Most is mennyit kellett szaladgálnom, amíg sikerült elcsípnem két jegyet valami jobb helyre, ahonnan kitünően lehet látni — mármint a közönségnek minket. HiU howskának nincs gondja ilyesmivel, mert az unokafivérének van valami nője a zeneakadémián. Rypczins- kinek szintén vannak valamiféle zavaros kapcsolatai, azokról azonban jobb nem is beszélni. De mit csináljanak azok, akik tényleg szeretik a zenét? ■ ELSŐ RÉSZ Kezdés előtt negyven perccel érkeztünk a hangversenyre: szerettünk volna minél jobb helyet szerezni — ahonnan mindenki láthat minket, és mi is láthatunk mindenkit. Hilkowska abban a toalettben volt, amelyet Párizsból hoztak a rokonai. Rypczinski pedig vett a jegyszedőtől néhány ismertetőt Chopinről, és tudós képpel lapozgatva sétált az előcsarnokban. en nem teheti meg, hogy abbahagyja a maximált áras lakásépítést. (Különben sincs más munkából elég megrendelése.) Bár a verseny a lakásépítésben az építőipari vállalatok eltérő adottságai, valamint a tanácsok pénzügyi helyzete miatt formális. A jogszabály még önmagában nem szül versenyt. Ahhoz megfelelő feltételek is szükségesek. IMPORTGONDOK A vállalat helyzetét a rossz anyagbeszerzési lehetőségek is nehezítik; ami miatt kitolódhat a létesítmények átadási határideje. Csak egy példa a dolgok érzékeltetésére: a SZÁÉV a nyírbátori fűtőmű megépítésére 1984. szeptember 30. átadási határidővel kötött szerződést. E létesítmény lát el hőenergiával egy 16 tantermes iskolát is. A fűtőmű kivitelezéséhez jó néhány, importból származó szerelvényre volt szükség, de azokat a SZÁÉV nem kapta meg. Ezért a vállalat egy ideiglenes megoldást. volt kénytelen alkalmazni, mert ha nem, akkor abban a nyírbátori iskolában még ma sem második rész Amikor a közönség tapsolni kezdett, gyorsan lementünk a földszintre, hogy még jobb helyet szerezzünk magunknak. Ügy örültünk, mint a gyerekek, mert Ryp- czinskiéket sehol sem lehetett látni — valahol oldalt ültek, egy oszlop mögött. Hilkowska méltóságteljesen közvetlenül a pódium előtt trónolt — hiába, disznó szerencséje van ennek a némbernek! Viszont mire a szünetben kikecmergett onnan. már megszólalt a második csengetés, és senki sem hederített rá. HARMADIK RÉSZ A hangverseny befejezté- ' vei mindenki a ruhatárba rohant. Ez volt a koncert I legérdektelenebb része, mivel senki nem figyelt a másikra. De azért Hilkowska bundáját agyba-főbe dicsérték. Viszont Rypczinski az istennek sem tudta beindítani az új kocsiját — csúnyán lebőgött az egész társaság előtt. Engem meglökött valami diplomataféle, akinek odakiáltottam, hogy : „Sorry!” — olyan hangosan, hogy mindenkinek meg kel- j lett hallania. A három rész közötti szünetekben egyébként a híres vendégművész különböző zeneszerzők néhány művét adta elő. Zahemszky László fordítása lenne fűtés — és nem a SZÁÉV hibájából. Korábban a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat a fővárosban is épített lakásokat, de a megyétől távoli munkavégzés sohasem volt nyereséges, és a szakemberek sem nagyon vállalkoznak rá. Budapesten — szabadáras munka lévén — például a Nemzeti Sportuszoda felújításán volt nyereségük. — Egyes külföldi munkákon és ipari beruházásokon próbálunk nyereséget elérni — folytatja Gajdos András. — De számattevő ipari beruházásokra helyben nem nagyon számíthatunk. A lakásoknál pedig a panelszerelés még csak jól, termelékenyen megy, de az itt nyert forintok a nagyon élőmunka-igényes befejező munkáknál elúsznak. NEHÉZ ÁTMENET Végezetül arról váltottunk szót: milyen a soron következő munkák előkészítettsége? — Az ötéves átmenetekkor szokott gond lenni — említi dr. Nagyőszy Béla. — Például annak idején az örökösföldi lakások alapozási terveit a tervezőasztalokról húzogattuk le, hogy a munkát időben megkezdhessük. 1985- re nincs probléma, de az 1986-ban átadandó lakásokat 1985 második fél évére össze kellene szerelni, csakhogy ezzel kapcsolatban még nem minden tisztázott. (cseíényi) VÁLASZOL: ASZTALOS GYULA, A HAFE LAKATOS- BRIGADVEZETOJE — Természetesen érdemes minőségi munkát végezni. — Miért? — Először is azért, hogy az ember ne szégyenkezzen. Minden valamire való szakember ad arra, hogy milyen termék kerül ki a keze alól, és mi a vélemény a munkájáról. Aztán meg elsősorban a minőséget fizetik meg, néha külön nem honorálják. És persze az sem mindegy, hogy a következő igényes munkát rábízzák-e vagy sem? Ha nem voltak elégedettek előző munkájával, akkor mellőzik. S ez már a brigád zsebét is érinti, tehát a becsületre vigyázni kelt. — Megfizetik-e a kiváló munkát? — Ez rázósabb dolog. Én nem panaszkodhatok, de vannak brigádunkban olyanok, akik bár jó minőségű munkát végeznek, mégsem A vezetők fizetése N égy évvel ezelőtt — az akkor érvényes bértarifa szerint — a „kiemelt” kategóriába sorolt vállalatok igazgatóinak „bérplafonja” 10 ezer forint volt, a „D” kategóriába sorolt vállalatok igazgatói mindössze 3400 és 4700 forint közötti alapbért kaphattak csak. Annyit sem, mint amennyiért manapság egy minden szak- képzettség nélküli segédmunkás munkát vállal. Niégy évvel ezelőtt e bértarifát valahol valakik mégis komolyan gondolták és —- ki tudja, milyen megfontolásból — úgy vélték, hogy legföljebb havi 4700 forintért akad olyan tehetséges, ambiciózus és rátermett szakember, aki vállalja akárcsak egy „D” kategóriájú vállalat igazgatását. S nem tévedtek: akadt ilyen ember, legföljebb nem volt szakember, s híjával volt tehetségnek, ambíciónak és rátermettségnek. Nemrég, de azért már elavult ez a bértarifa. Az elmúlt négy évben kétszer is módosították, s manapság a legnagyobb és a „legkiemeltebb” vállalatok vezérigazgatóinak alapbére a 20 ezer forintot is megközelítheti, ám közülük — az Ipari Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint — mindösz- sze öten kapnak 16,5 és 17 ezer forint közötti alapbért. Összehasonlításként: a bőripari kisszövetkezet nyersbőrraktárában dolgozó munkás havi- fizetése 13 ezer forint, a szövetkezet főkönyvelője havonta 16 ezer forintot kap. További összehasonlítás kedvéért — s ennek érdekében maradjunk a szakmánál — a bőripar egyik legnagyobb állami vállalatának vezérigazgatója havi 12 700 forint alapbért kap. Jóval kevesebbet, mint a kisszövetkezet főikönyvelője, s még annál is kevesebbet, mint amennyit a kisszövet.kezeti nyersbőrraktárban dolgozó munkás. E furcsaság magyarázata roppant egyszerű. A hetvenes és a nyolcvanas évtized fordulóján a túlzott kereset- differenciálódás, illetve a túlzottan magasnak ítélt jövedelmek elleni harc első számú célpontjaként éppen a vezetői alapbéreket szemelték ki. Sikerrel. Azóta változtak az idők, de alig változott a vezetői bérekkel, keresetekkel kapcsolatos közfelfogás. Pedig a vezetői jövedelmek — összegszerűen — nagyon esetlegesek. Az alapbért kiegészítő jövedelemhányad kifizetése annyi — gyakorta egymásnak ellentmondó — feltételtől függ, hogy egyetlen vállalatvezető sincs e kis országban, aki biztonsággal készíthetné el személyes jövedelmi tervét. A minduntalan változó szabályozók, az ezekhez kapcsolódó jutalmazási, illetve prémiumfeltételek hektikusan változnak. a mindenkori gazdálkodási körülményektől függően. Az úgynevezett „komplex értékelésen alapuló jutalmazási rendszer” annyira szétparcellázza a vezetői munkát, s annyira eltérő szempontok alapján ítéli meg a vezetői teljesítményeket, hogy manapság már senkinek nem fontos a hosszabb távon is kamatozható vezetői teljesítmények esetleges hasznának anyagi elismerése. Az évenkénti prémium, az esetenként kifizetett jutalom egyébként is — szükségszerűen — rövid távra ösztönző megoldás. Következésképpen senki nem érvelhet azzal, hogy az átlaghoz viszonyított — tagadhatatlanul alacsony — vezetői alapbérek nem jellemzőek, mert a vezetők alapbére és jövedelme korántsem azonosítható. Hadd tegyem hozzá: az alapbérek és a jövedelmek manapság már egyetlen kategóriában sem azonosíthatók. ■ És éppen a vezetőgárda az, ahol vissza kellene térni a tényleges vezetői munkát érdemlegesen megbecsülő alapbérrendszerhez. A kinevezett vállalatvezetőknek annyi bizalmat és ehhez méltó alapbért, no meg annyi cselekvési önállóságot kellene adni, hogy személyes érdekeik valóban egybeessenek a vállalati — vagy ha úgy tetszik: a nemzetgazdasági — érdé- kekkel. E szükségszerűség fölismerésével változik — remélhetően —a következő év januárjától a vezetők anyagi érdekeltségi rendszere. Megszűnik a sokat bírált komplex értékelésen alapuló jutalmazási rendszer, és helyébe lép egy sajátságos prémiumrendszer; kiindulópontja a vállalati vagyonhoz viszonyított vállalati nyereséghányad mindenkori nagysága. Megszűnik a sokat emlegetett báziszszemlélet is. Az új helyzet talán elvezet annak felismeréséig, hogy a vállalatoknál a vezetőknek és a beosztottaknak egyaránt a mainál mindenképpen hosszabb távra kell gondolniuk. Vértes Csaba Mit tart a minőségről? annak megfelelő az anyagi elismerésük. — Miért? — Részben talán, mert fiatalabbak, vagy új dolgozók és eléggé behatárolt, szerény a gyár anyagi lehetősége is. Abban reménykedünk, hogy jövőre jobb lesz, mert 1985 é januárjától új, reálisabb besorolási rendszert alakítanak ki.' Ez talán enyhít e gondunkon is. „ — Van-e most minőségi prémium? — Nincs. Külön, csak a minőségért semmilyen pénzt nem kapunk. — Van-e levonás selejtért? — Az én brigádomban ilyen még nem fordult-elő. Kizárólag szovjet exportra termelünk. Mi gyártjuk a Szovjetunió különböző kombájn- és gépkocsigyárai részére a festőberendezéseket. Úgy tudom, hogy munkánkkal elégedettek. — Ha önön múlna, hogyan ismerné el a kiváló minőségű munkát? — Én minden minőségi ellenőrzés után — amikor átadtuk a termékeket — bizonyos pénzösszeggel jutalmaznám azt a brigádot, azt a kollektívát, amelyik a — hibátlan — terméket gyártotta. Gondolom ennek még ösztönzőbb hatása lenne mindannyiunk minőségi munkájára. Kovács Klára Farkas Kálmán A verseny csak formális
