Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-28 / 254. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. október 28. Hémeth Károly felszólalása a békekonferencián 4000 kilométert tett meg az országban az ifjúság békestafé tája, mely a békekonferenciára érkezett szombaton. (Folytatás az 1. oldalról.) — A X. országos békekonferencia hazánk fontos politikai eseménye, hiszen önök olyan kérdésekről tanácskoznak itt, amelyek népünk, s az egész emberiség szempontjából — a szó szoros értelmében — életbevágóak. Tanácskozásuknak súlyt és tekintélyt kölcsönöz az a munka, amelyet az elmúlt években az Országos Béketamács folytatott, és égisze alatt a cselekedni kész, bókesizerető honfitársaink végeztek. Az egységes magyar békemozgailom teret és kibontakozási lehetőséget ad a kezdeményezéseknek; igaza közössége a különböző társadalmi rétegekhez és korosztályokhoz tartozó, világnézetüket tekintve gyakran különböző embereknek — hangsúlyozta. Németh Károly, az MSZMP KB titkára. — örvendetes* hogy mind a munkában, mind a konferencia küldöttei közt megnőtt a fiatalok száma és aránya. Lendületük, tettrekész- ségük éppen úgy nélkülözhetetlen a békéért vívott küzdelemben, közös ügyünk továbbvitelében, mint az idősebb nemzedékek élettapasztalata. — Meggyőződésünk, hogy a magyar békemozgailom a jövőben is aktívan kiveszi részét a bókéért folyó világméretű küzdelemből. Honfitársaink ott voltak a szervezett béke-világmozgalom születésénél, és nem hiányoztunk azóta sem a küzdők közül. Éppen napjainkban van a nemzetközi békemozgalom létrejöttéinek, szervezeti ki-, alakulásának 35. évfordulója. A történelem tanulságait felismerve, nagy felelősséggel jártak el mindazok, akik erejüket latba vet ve munkálkodtak a wroctlawi és a párizsi békekonferenciák összehívásán, a Béke-világtamács megállapításán. Felismerték, hogy a II. világháború szörnyű pusztítása után a közvélemény a politika fontos tényezőjévé lép elő; a tömegek megnyerése és mozgósítása megsokszorozhatja z a béke- mozgalom erejét. A világ 35 év alatt sokat változott, ez a felismerés azonban időtállónak bizonyult. Ezt tanúsítják azok az új békemozgalmak is, amelyek az elmúlt években jöttek létre a világ különböző részein, elsősorban az amerikai közepes hatótávolságú rakéták túszává tett Nyugat-Európában. — Népünk minden ember boldogulásának legfontosabb feltétele a béke — mondotta a továbbiakban. — A feszültebbé vált nemzetközi légkör, a világgazdaság változásai próbatételek elé állítanak bennünket, de gondjaink ellenére békében élünk. Igaz. a földkerekség több pontján véres összecsapások zajlanak, de nem lehet eléggé becsülni, hogy Európában ahol a két világrendszer közvetlenül érintkezik, s ahol máig is a legnagyobb a katonai szembenállás mértéke, már csaknem 40 esztendeje sikerült megőrizni a békét. Ez nyújt lehetőséget az anyagi, szellemi, erkölcsi gyarapodásra, ad alapot arra, hogy az emberek, családok, kisebb-nagyobb közösségek normálisan élhessenek, célokat tűzhessenek maguk elé. megtervezhessék jövőjüket. A különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének körülményei között a gazdasági kapcsolatokból kölcsönös haszon származik, a nemzetközi munkamegosztás előnyeit százmilliók élvezik. Századunk népvándorlása, a turiz mus a személyes élmények és kapcsolatok erejével köti ösz- sze a népeket, erősíti barátságukat, békevágyukat. Az emberiség valódi kulturális értékei hamarabb válnak közkinccsé. Emlékezzünk és emlékeztessünk a hidegháborús korszakra, amikor mindez elérhetetlen volt. amikor népek szigetelődtek el egymástól. Mindennek kárvai- lotja az emberiség volt. A magyarság több mint ezer éve Európa közepén él, itt, ahol a történelem során a hadak útjai oly sokszor találkoztak, s a fegyvereket annyiszor mérték össze. Sorsunk úgy alakult, hogy a mi népünk többet szenvedett háborúktól, elnyomástól, mint sok más nép. Magyarország — történelmi okokból — sohasem volt olyan gazdag, mint pl. az angol, a holland vagy a francia birodalom, sőt népünk többször is szinte gyarmati sorban élt, s fájdalmasabban nehezebben tört előre a társadalmi haladás is országunkban. Az a nép, amely annyit szenvedett, mint a miénk, soha nem felejtheti el, hogy mit jelent számára a béke. Az a nép, amelynek nemzeti létét nemegyszer fenyegette végveszély igazán tudhatja és értékelheti, mint jelent számára, hogy kevés híján négy évtizede szabad, a társadalmi haladás élvonalában menetel. Megőriztük és ma is őrizzük történelmi sorsfordulónk tanulágait. Elsősorban azt, hogy békénk megőrzése, gazdasági és társadalmi fejlődésünk csak a haladás oldalán a szocialista országokkal szoros szövetségben biztosítható. Ezért — miközben ma is tisztelettel adózunk a fasizmus szétzúzásában döntő részt vállaló szovjet népnek — békepolitikánk sarkkövének tartjuk együttműködésünk, barátságunk, szövetségünk erősítését a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival. Az a meggyőződés vezérel bennünket, hogy nemzeti érdekeinket és a béke ügtfét is akkor szolgáljuk legjobban, ha a két világrendszer küzdelmében egyértelműen állást foglalunk, és a társadalmi igazságosságért az emberibb jövőért, a szocializmusért küzdő erőkkel szövetségben haladunk. őrizzük és változatlanul időszerűnek tartjuk azt a tanulságot is, hogy az agresz- szió, a háború erői megfékezhetek és legyőzhetők, ha az emberiség józanul gondolkodó, nagyobbik része összefog a legfontosabb az élet megőrzése érdekében. Pártunk és kormányunk ennek szellemében tevékenykedik a nemzetközi életben. Következetesen törekszünk arra, hogy bővítsük országunk politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait, a különböző társadalmi berendezkedésű országok állampolgárainak találkozási, ismerkedési lehetőségeit. Keressük a közös fellépés lehetőségét mindazokkal, akik felismerték: a fegyverkezési hajsza a konfrontáció politikája értelmetlen, veszélyes, és minden népnek, Keleten és Nyugaton egyaránt felmérhetetlen károkat okoz. Németh Károly ezután arról szólt, hogy napjainkban nagy veszély fenyegeti földrészünk és a világ békéjét. — A fegyvergyártásban érdekelt és a realitásokat figyelmen kívül hagyó imperialista körök mindent elkövetnek azért, hogy eltemessék Helsinki szellemét. A politikai enyhülés nem volt ínyükre hiszen az a katonai enyhülés felé mutat. Rágalmazzák a békemozgalmakat, a keletieket és a nyugatiakat egyaránt. Hatalmas eszközöket fordítanak erre, és ha nem megy kívülről, megpróbálnak belülről zavart kelteni. A fegyverkezési verseny fokozásával azt a nem titkolt céljukat is szeretnék elérni, hogy gazdasági nehézségeket okozzanak a szocialista országoknak. Az emberiségnek tudnia kell, hogy lakhelyüket a földet kik fenyegetik pusztulással, hogy kiknek a lelkén szárad az anyagi és szellemi erőforrások mérhetetlen pazarlása, miközben vérlázító nyomorban élnek embermilliók. A fegyverekre költött hatalmas összegek bőven elegendőek lennének ahhoz, hogy a földkerekségen mindenki boldogulhasson, emberi körülmények közé kerüljön hogy a világon minden gyermek iskolába járhasson. Ezt ki kell harcolnia az emberiségnek. A nemzetközi helyzetet azok a szélsőséges imperialista körök élezik, amelyek a fegyverkezési versenyt fokozni akarják, önös érdekből arra törekszenek, hogy a történelmileg kialakult katonai erőegyensúlyt — amelynek létrehozása a szocialista közösség országainak nem kis anyagi áldozatába került —, felborítsák, s erőfölényre tegyenek szert. A Szovjetunió, a szocialista országok ezt semmiképpen sem engedhetik meg. Nemcsak a szocialista országok népeinek, de minden más népnek is életbevágó érdeke, hogy az erőegyensúly fennmaradjon. Mi, a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt azt hirdetjük, arra hívunk fel, hogy ne fegyverkezzünk, hanem tárgyaljunk, mégpedig olyan megállapodásról, amelyen minden érdekelt fél egyenlő biztonságát garantálja, a fegyverzet mainál lényegesen alacsonyabb szintjén. Közös nemzetközi állásfoglalásainkat, önálló külpolitikai lépéseinket az vezérli, hogy a békére szóló felhívásaink visszhangra találjanak, s győzzön a kérdések realista megközelítése. Pártunk, kormányunk nemzetközi tevékenységét népünknek az a leghőbb óhaja vezérli, hogy szocialista építőmunkáját békében folytathassa, és valamennyi népnek azt kívánja, hogy békében élvezhesse munkájának gyümölcsét. Ennek érdekében összefogunk minden békeszerető erővel, együttműködünk mindenkivel, aki kész részt venni abban a küzdelemben, amely az egész emberiséget pusztulással fenyegető világháború elhárításáért folyik. Örömmel látjuk, hogy a magyar békemozgalom, a társadalom különböző erői — köztük a társadalmi szervezetek, a tömegszervezetek, a tömegmozgalmak, az egyházak — e tekintetben azonos célokat követnek. A rendkívül nehéz nemzetközi helyzetben fellépésük hozzájárul ahhoz, hogy helyreállítsuk a bizalom légkörét, gátat vessünk a fegyverkezési hajszának, hogy a két világrend- szer vitája ne a harcmezőn, hanem békés versengésben dőljön el. Helyeseljük, hogy a magyar békemozgalom növelni kívánja erőfeszítéseit ezen a téren. Érdemes megőrizni, sőt gyarapítani azt a nemzetközi megbecsülést és tekintélyt, amelyét a párbeszéd, a nyitottság és a megértésre való törekvés híveként mozgalmuknak és hazánknak szereztek — hangoztatta a Központi Bizottság titkára, majd így folytatta: — A világ közös ügyeiért akkor tesszük a legtöbbet, ha itthon sikerrel intézzük dolgainkat, eredményesen munkálkodunk azért, amiért közvetlenül felelősek vagyunk. Több a gondunk, nagyobbak a feladataink, de napról napra azt is érezzük és tapasztaljuk, hogy a hatékony cselekvés szolgálatába állítható társadalmi erő is gyarapszik. Egyre szilárdabb az emberek elhatározottsága, hogy történelmi vívmányainkat, amelyekért megküzdöttünk. eredményeinket, amelyeket évek során sok erőfeszítéssel elértünk, megvédjük és továbbfejlesztjük. Ez a határozott szándéka pártunknak is, amely XIII. kongresszusára készül. Az elmúlt évek nem voltak könnyűek, és az a program, amelyet az előző kongresszuson vállaltunk, még a vártnál is nagyobb erőfeszítéseket igényelt. Bár a végleges mérleg még nem kész, azt felelősen elmondhatjuk, hogy helytálltunk a nehéz körülmények közt, az ország fejlődött, s ez dolgozó népünk érdeme — hangoztatta a többi között Németh Károly. ★ A konferencián felszólalt Romes Csandra; tolmácsolta a tanácskozás résztvevőinek a Béke-világtanács üdvözletét, s hangsúlyozta a nukleáris háború elleni világméretű összefogás szükségességét. A vitában részt vevők meggyőződéssel vallották: a világháború elkerülhető, a béke megőrzése elérhető cél. Még akkor is így van ez, ha napjainkban feszültebbé vált a nemzetközi helyzet, lefékeződött az enyhülési folyamat: nem reménytelen az Európában milliókat megmozgató békevágy, nem hiábavalóak e békeakarat újabb és újabb megnyilvánulásai. A nemzetközi politikai viszonyok befolyásolásában megnőtt a népek szerepe. Ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyszerű emberek millióinak békeakcióit — hangoztatták a felszólalók. Csakis a világot átfogó békemozgalmak alkothatják azt az erőt, amely képes egy újabb világégést megakadályozni. Ennek az összefogásnak szerény, de felelősségteljes, tevékeny részese a magyar békemozgalom. A konferencia első napjának plenáris vitájában felszólalt Bánffy György színművész; Pongrácz Tiborné, a KSH tudományos főmunkatársa; Boldizsár Iván író: Debrei Csaba, az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem hallgatója; Szántó Péter, a me- zőkovácsházai Új Alkotmány Termelőszövetkezet főága- zat-vezetője; Meruk József, a Magyar Távirati Iroda munkatársa; Simái Mihály akadémikus; Menyhárt Lajos, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem docense; Paskai László kalocsai ko- adjutor érsek; Pólyák Ferenc fafaragó népművész és Molnár György, a Mecseki Szénbányák vájára. A hozászólásokat követően Sztanyik B. László, az OBT elnökhelyettese bejelentette: az 1978-ban, a IX. magyar békekongresszuson megválasztott Országos Béketanács mandátuma lejárt. A testület tagjainak köszönetét mondott munkájukért. Ezután Vályi Gábor, a jelölő bizottság vezetője ismertette az új, a konferencián megalakuló 379 tagú tanács létrejöttének körülményeit. Elmondotta, hogy — a korábbiaktól eltérően — a küldöttválasztás és a tagok jelölésének jogát ezúttal azok a közösségek — vállalatok, intézmények, társadalmi és tömegszervezetek — gyakorolták, amelyek az elmúlt években számottevően hozzájárultak a békemozgalmi feladatok megoldásához. Az új testület összetétele megfelelően tükrözi a lakosság foglalkozási és életkori jellemzőit, földrajzi megoszlását. A testület tagjai közül csaknem kétszázan vidéken élnek és dolgoznak, s több mint százan még nem töltötték be 35. életévüket. A béketanácsban helyet kaptak a fizikai munkások, az alkalmazottak, az értelmiségiek, az egyházak képviselői egyaránt. A X. országos békekonferencia plénuma egyhangúlag kimondta az új testület megalakulását, majd döntött az „Országos Béketanács tiszteletbeli tagja” cím megalapításáról is, s megerősítette a jelölő bizottság javaslatát: húsz, a békemozgalomban évtizedeken át eredményes munkát kifejtett neves személyiségnek ítélte oda a megtisztelő címet. A konferencia színhelyére a délelőtti plenáris ülés szünetében érkezett meg a hét elején indult békestaféta, amely hazánk valamennyi megyéjét, 450 települését érintve békeüzenetek sokaságát hozta magával. A váltók a SOTE Nagyvárad téri ifjúsági békecentrumából indultak el és a Csepel SC kerékpárosainak kíséretében futottak be a Dózsa György úti székházba. A magyar békemozgalom nevében Fodor István, az Országos Béketanács titkára vette át az üzenetcsokrot és mondott köszönetét mindazoknak, akik a csaknem 4000 kilométeres út egy-egy szakaszán tagjai voltak a stafétának. ★ A békekonferencia délután szekciókban folytatta munkáját. A békemozgalom időszerű kérdéseivel foglalkozó munkacsoport ülésén a felszólalók arra keresték a választ: hol tart a magyar békemozgalom megújulási folyamata. Elismeréssel szóltak a fejlődésről, bár hangsúlyozták, hogy sokszor még nincs kellő összhang a célok és az eszközök között. A békemozgalom propagandája gyakorta nem segíti megfelelő érvekkel, tények sokoldalú bemutatásával az eligazodást a világ mind bonyolultabb kérdéseiben. A formalitások noha visszaszorulóban vannak, még mindig szép számmal fellelhetők a mozgalomban. Többen azt is szóvá tették, hogy a tankönyvek, a különféle publikációk némelyike nem fordít elegendő figyelmet a valóság árnyalt ábrázolására, hajlamos bizonyos kérdéseket rutinszerűen megválaszolni. Amiről viszont egyöntetű elismeréssel szóltak: mind többen keresik a lehetőséget, hogy bekapcsolódjanak a békemozgalom munkájába. A társadalmi bázis kiszélesedése és megerősödése a továbblépés elengedhetetlen feltétele — állapították meg. Az európai biztonság, leszerelés és enyhülés kérdéseivel foglalkozó szekcióülés résztvevői rámutattak: az európai biztonság és együttműködés mindenkori helyzete alapvetően befolyásolja népünk létérdekét. Amennyiben kontinensünkön erősödik a nemzetközi együttműködés, úgy az kedvezően hat a két- és több oldalú kapcsolatokra. Ehhez kapcsolódva a vitában hangsúlyozták: bebizonyosodott, hogy az együttműködési politikának mély gyökerei alakultak ki. Számolni lehet olyan tartalékokkal is, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kilábaljunk a jelenlegi feszült helyzetből. Nincs igazi béke a fejlődő országok előrehaladása nélkül, s nincs fejlődés béke nélkül — állapították meg a „Fejlődés, béke, szolidaritás” témakörét megvitató munka- csoport résztvevői. Kifejtették: a fejlődő országokra nemcsak a fegyverkezés ró hovatovább elviselhetetlen terheket, de őket érinti a legérzékenyebben a világgazdasági válság is. Közös érdekünk, hogy — erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten — támogassuk ezen államok harcát egy igazságosabb gazdasági világrend kialakításáért, s nemzetközi politikai fórumokon is kifejezzük a velük, ügyükkel vállalt szolidaritásunkat. Az ifjúsági szekció ülésén elhangzott: a béke ügyéért szólni és tenni is kész fiatalok száma jelentősen növekszik napjainkban s ennek békemozgalmi konzekvenciáit a tartalmi munkában és a szervezeti életben egyaránt érvényesíteni kell. A magyar tudósok, művészek, a tömegkommunikáció területén dolgozók, csakúgy, mint a világ bármely más részén élő kollégáik, sokat tehetnek a háború elkerülése, a béke megvédése érdekében, szakmai munkásságukkal épnúgy, mint -társadalmi tevékenységükkel — hangoztatták szekcióülésükön tudományos, kulturális életünk közismert személyiségei. A békekonferencia vasárnap ismét plenáris üléssel folytatja munkáját. Romes Csandra, a Béke-világtanács elnöke is részt vesz a X. magyar békekonferencián. Képünkön Maróthy László társaságában látható a péntek esti békenagygyűlésen.
