Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
KMH*TVfi#l MEfcLÉKLET Barátom! Megértelek. Kínos pillanatokat élhettél át kitüntetésed átvételekor. Néma maradt a terem, csak itt-ott lehetett hallani halk, gyér és rövid tapsot. Lehajtott fővel siettél vissza a helyedre. Később is alig akadt, aki kezet szorított veled és poharat emelt sikeredre. Vajon siker ez? Inkább rádöbbenés- nek mondanám. Ha máskor talán nem, most ráébredhettél: őszintén, senki nem örült kitüntetésednek. Sőt, megkockáztatom: talán még te sem. Hallottam, amint a széksorok között suttogták: ki tudja, hányadszor terjesztették már fel ezt is kitüntetésre! Rá untak — vélte valaki az igazságot. — Amikor a nevét ismét meglátták a kitüntetésre javasoltak listáján, az odaítélő inkább aláírta, csakhogy szabaduljon végre ... Kellemetlen szituációk, megjegyzések, huzavona előzte meg a kitüntetésre történő felterjesztésed megszavazását. Valósággal kipréselték a kollektívából a szükséges arányt... hogy hivatali főnököd — akivel rokonságban vagy — vég - re elérje a célját. Minden ember vágyik az elismerésre. Kétségtelen, ritkáin adatik meg az ember életében, hogy kitüntetést kapjon Csakhogy nem mindegy, milyen áron, kinek a révén, miért és kiknek az elismeréseképpen jut hozzá. Megérdemelt, megszolgált-e az elismerés, vagy csak úgy pottyan az illető ölébe összeköttetése, kapcsolata, esetleg a bennfentes rokon, a sógor, a koma, a jóbarát révén? (Esetedben ezeket könnyen fel lehet fedezni.) Amíg e sorokat rovom, azon meditálok: vajon éppen az előnyöket élvezőkihasználó ne venné észre, hogy körülötte fagyos-e a levegő? Nem érzékeli, hogy elhallgatnak előtte, amikor befordul a szobába? Bár egyre nehezebb érvényesülniük, pecsenyéiket sütögetniük kapcsolataik révén, mert erősödik az üzemi demokrácia, a nyíltság, a szókimondás légköre. Itt-ott, csak ideig-órá- ig élhetnek egyesek a keresztapák árnyékában: valójában csak addig, amíg a gyámolító ül abban a bizonyos vezetői székben. Mi lesz később az ilyen emberekkel? Mi lesz a kapcsolataikat kihasználó, a csak azokra építőkkel; a könnyű jelle- műekkel és harsogókkal, az ellenállást nem tűrőkkel és a többiekkel? Befellegzik karrierüknek? Meglehet. Ha nem tudnak saját lábukon megállni, ha nem tudnak szembenézni magukkal, a kollektíva ítéletével, akkor elbuknak. Értéke, becsülete csaik annak az elismerésnek van, amelyért az ember meg- küzdött. Tehetségével, erejével, emberségével. Nem pedig a keresztapák, a rokonok révén tálcán kapott kitüntetésnek. A behízelgők, az érvényesülés légkörében lubickolok, a karrieristák minden körülményhez úgy alkalmazkodnak, mint a kaméleon. Mások szeszélyeit, elképzeléseit szolgálják, elvek nélkül. Hamis etikájuk, erkölcsi mércéjük azért veszélyes, mert befolyásolhatja és megváltoztathatja az értékrendet. Márpedig ha a vezető értékmérőként fogadja el az összeköttetésekre alapozók, spekulálók etikáját, normáját, annak közmorált rontó hatása beláthatatlan károkat okozhat a vezetésnek, a kollektívának. Megmérgezi a tisztességes emberi kapcsolatokat. Mert azt látják az emberek, hogy ilyen helyen a vezetés nem a teljesítményeket méri, nem a valódi értékeket becsüli, nem a minőséget ismeri el és jutalmazza, hanem kapcsolatokat állít rangsorba, személyes viszonyokat emel társadalmi rangra. Ilyenkor a kegyeltek, bennfentesek, cukrosdobozban ülők hamis értékrendje nyer életjogot a társadalmi megítélés, a közvélemény elismerése és értékítélete helyett. Még valamit, fiatal barátom! Egyesek szerint tehetséges, jó eszű fiú volnál, ám a rokonfőnök árnyékában nincs szükséged mindennek a bizonyítására, hiszen anélkül is érvényesülhetsz. Nem félsz, hogy így lassan elveszíted — önmagadat? dr. Szecskó Tamással, a Tömegkommunikációs Kutató Központ igazgatójával a vidéki sajtóról ^ Van-e tekintélye a vidéki sajtónak? — Kétségkívül van. Tény, hogy az elmúlt tíz évben a nyomtatott sajtón belül a leggyorsabban a megyei, városi lapok fejlődtek. Ennek más oka nem lehet, mint az, hogy a vidéki sajtó nagyon népszerű. Ez volt az az évtized, amikor először haladta meg a vidéki lapok összpéLdányszáma az országos napilapokét: a megyei lapok 1 millió 300 ezres példányszámukkal az ország legnagyobb napilapjává nőttek • Bizonyosan nem volt az spontán folyamat, hogy például a Kelet-Magyaror- szág ma közel 90 ezer példányban jelenik meg. Mi adta a lendületet, milyen dátumhoz köthető a vidéken megjelenő lapok fellendülése? — Ennek több oka volt és van: a legfontosabb okot én magam egy politikai tényben keresem. Abban, hogy a 68-as gazdasági reform után, ahogyan a gazdasági döntések decentralizálódtak, oda kerültek a döntések, ahol a felelősségi szint is van. Ez előbbutóbb az információháztartás átrendeződésében is megnyilvánult. A régióik, a megyék, a városok igényelték a saját életükkel kapcsolatos információkat, amelyeket a központi sajtó, az országos tömegkommunikációs eszközök olyan mértékben nem tudtak már „szállítani”. Nem lehet várni bármilyen jól dolgozó központi programtól, hogy az a vidéknek, a megyéknek és városoknak minden kisebb-nagyobb gondjával, bajával, fejlődésével foglalkozzék. Tehát ez a politikai, gazdasági decentralizáció volt aiz, amely megágyazta a fellendülést. A másik ok a politikai fejlődés, más szóval a szocialista demokrácia fejlődése. A demokráciába pedig beletartozik, hogy az állampolgár felelősen részt vesz a döntések előkészítésében, épp azért, hogy ha azokat demokratikusan hozták, akkor önmaga is „felvállalja”, részt vegyen a végrehajtásban. Namármost felelősen részt venni bárminemű döntésben információk nélkül nem lehetséges. Tehát többletinformációra volt szükség. • Ezek magyar tényezők és talán a legfontosabbak. De a helyi információ iránti igény világjelenség, s az ön intézete nemzetközi kitekintést is tesz. — A világ gazdaságilag fejlettebb országaiban, legyenek azok akár szocialista; akár kapitalista országok, létezik egy törekvés, amit úgy jellemeznék, hogy a nagy tömegkommunikáció, az elektronikus tömektájékoztatás (rádió, televízió), annyi hírt hoz be a világról, annyira „globalizálódik”, hogy a néző, a hallgató egyre jobban érzi a szükségét, hogy a globális összefüggések mellett tudjon többet az ő kisebb közösségének összefüggéseiről, mindennapjairól. Mit takar ez az új világtendencia? Széthúzódik a mezőny: itt vannak a műsorszóró holdak, azok láncolatának korszaka, a világméretű adatátvitel időszaka, egymással összekapcsolt adatbankok kora (ez a globális kommunikáció). Ugyanakkor a másik oldalon ott van a fantasztikusan gyorsan fejlődő regionális, tehát körzeti, de mindenekelőtt a lokális, tehát a helyi tömegtájékoztató rendszerék bontako- zása. És itt már nem csupán és nem is elsősorban a nyomtatott sajtóról van szó, hanem az elektronikának olyan helyi rendszereiről, mint a kábeltelevíziók, a helyi komplex információs rendszerek. Azzal együtt, hogy a vidéki napilapok ^ szerepe, tekintélye felfelé ívelő pályát mutat...? — Természetesnek tartom a párhuzamot. Ezzel a komplex információs rendszerrel én Tokió egyik elővárosában találkoztam, ahol is egy kis lakótelep be volt kábelezve teljes mértékig és olyan kábeltelevízió működött itt, amely adatbankot is magában foglalt. Az iskolai oktatás is úgy zajlott, hogy az otthon maradó beteg gyermek tévén keresztül követte az órát, s a tanár az osztályból őt is fel tudta hívni felelésre, mert egy kis kamera működött a beteg tanuló ágya mellett. Nos, a japán kollégák azt is mondták nekem, hogy ha kíváncsi vagyok rá, bármely pillanatban megmutatják nekem e rendszer közvetítésével a legtekintélyesebb tokiói napilap oldalait. Meg kellett nyomnom a gép egyik gombját, s a szerkezetből kijött az új- ségoldal egy xeroxmásolat formájában. Vagyis az elektronika nem jelentheti a guten- bergi nyomtatott sajtó halálát. A Sőt, az elektronika egy újfajta írásbeli- w ség kialakulását is hozza? — Igen. Az is az írásbeliség új formája, amivel a magyar néző a betűreklámon ne„I megyei lapoknak sem az a dolga, hogy a központi lapokat kövessék, mint modellt. Nem is teszik ezt. Azt is vallom, hogy a központi lapoknak is (amikor az elektronikus tömegkommu- nikácié így fejlődik) lépést kell váltaniuk: sokkal nagyobb arányban kell háttérinformációkat nyújtaniuk.” velkedve ismerkedik, hozzászokik, még akkor is, ha nincs képújságja. A Ismerve az ilyen komplex információs rendszerek rendkívül magas árát, kérem, hozzuk vissza interjúnk olvasóit a talajra. Mondjuk meg, hogy még a kísérleti kábeltévézés küszöbén sem álmodhatunk például arról Nyíregyházán, hogy nemsokára a Kelet-Magyarország oldalai is „lehívhatók” lesznek házi komputeren valamelyik lakótelep otthonába ... — Ezek a rendszerek egyelőre rettenetesen drágák, mégpedig olyannyira, hogy ez a BBC-héz hasonló, óriási méretű japán félállami tv-társaság sem képes saját pénzügyi eszközeivel fenntartani ezt a kísérletet, tehát néhány nagyvállalattal és a postaügyi minisztériummal közösen finanszírozták. De a jövő valahol feltétlenül Uyesvalami lesz, noha nálunk ez még nagyon távoli jövő. A kábeltelevízió a közeli jövő. Az az érzésem egyébként, hogy a kábeltelevízió — ami pár év múlva nemcsak kísérleti jelleggel például Nyíregyházán is megvalósulhat — nemhogy visszavetné a helyi írott sajtót, hanem meggyőződésem, hogy további fejlődésre fogja ösztökélni. Ugyanis a kábel-tv, mégpedig a kisközösségi, mondjuk lakótelepi kábel-tv megalapításakor semmiképp sem úgy kell gondolkodni, hogy az a tömmegkommuniká- ciót pótolja elsősorban. A megyei lap változatlanul tömegtájékoztató eszköz marad, a kis kábelrendszerek pedig olyan kis kommunikációs eszközök lesznek, amelyek segítségével az emberek saját szűkebb lakóterületük gondjaival foglalkozhatnak. A Ügy is fogalmazhatunk, hogy a helyi w kábeltelevízió az állandó jellegű nagy lakógyűlés fóruma lesz? — Nemcsak nálunk, hanem a világ sok részén a fejlődés első fázisában kissé félreértették a közösségi kábeltelevízióban rejlő lehetőségeket és a nagy televíziót akarták másolni. Holott a kis közösségi rendszerek éppen ott tudnak többet a nagynál, ahol nem monstre szórakoztató produkciókat akarnak sugározni, nem országos jelentőségű híreket, uram bocsá’, nemzetközi híreket és kommentárokat „behozni”. A nyíregyházi kábel- televíziónak mikor lesz pénze arra, hogy munkatársát elküldje külföldre tudósítónak? De nem is ez a funkciója. Itt az egyik budapesti lakónegyedben, az M 7-es oldalában most megkezdte működését az első fővárosi, közösségi kábel-tv. A szülők rendkívüli hálával nyugtázták, hogy a "kábel-tv az iskolai évnyitóról közvetítést adott, kamerájával végigpásztázta a gyerekeket, és már másodszor vagy harmadszor kell ezt a videofelvételt leadni, mert a szülők szeretnék újra látni a kis elsőst, amint először megy iskolába. Első pillanatra kisstílű dolognak, földhözragadt megoldásnak látszik ez, de kérem, így élünk: mindennapi életünk — tudomásul kell venni — a társadalmi gyakorlathoz tapad. Kérem, térjünk vissza a mába, az írott sajtó és a vidéki rádióstúdiók jelenéhez: hogyan ítéli meg a megyei napilapok és a helyi rádiók fejlődését? — Ha rövid távú perspektíva felrajzolására kér, azt mondhatom, hogy a Magyar Rádiónak megvannak a tervei a regionális és a megyei, városi stúdiók kifejlesztésére. Ez a hagyományos úton halad előre. A tradícióktól egy eltérés lesz, nem is olyan távoli jövőben: elsőnek a „Budapest Rádió” létrehozása. Végre kifejeződik rádiós intézmény- rendszerünkben és műsorszerkezetünkben is az, hogy Budapest nem az ország. Budapest is egy város, még ha főváros is. Azután szó van egy kicsit távolabbi jövőben a „Balaton Rádióról” is, amely a nyaralási idényben sugározna. Ezenkívül szó van több vidéki városi rádióról is, sőt, saját becslésemre alapozva odáig is elmennék, hogy községi rádiókról is beszélek. Olyan kis teljesítményű adókra gondolok, amilyen már a jövő januárban Budaörsön működésbe léphet majd: ebben a lakónegyedben él néhány rádiós és tévés kolléga, akiknek eszébe jutott, hogy ez kitűnő kísérleti terepe lenne egy szabályos kisközösségi rádió működtetésének. A Magyar Rádió vezetősége partnerinek bizonyult, mégpedig azért, mert rájöttek, hogy elkerülhetetlen a kisebb, falu nagyságú közösségek ilyen igényének jelentkezése. A Magyar Rádió akkor tudja megtartani az „idősebb testvér” szerepét, hogyha segíti ezeket a kezdeményezéseket és világosan látja, hogy ez minden, csak nem versenytárs. A Egyes mai vidéki stúdiók későbbi átalakítása, városi rangúvá fejlesztése tehát nem tekinthető „lefokozásnak”. visszafejlesztésnek? — A legkevésbé sem. Itt inkább a funkciók elválasztásáról van szó. Az is tény, hogy a nyíregyházi és a szolnoki stúdió egyre fokozottabban városi, kis körzetre sugárzó stúdióvá válik, egyre inkább közösségi programmá fejlődik, szemben a nagyobb közösségeket, nagyobb területeket ellátó regionális stúdiókkal. — A megyei lapoknak sem az a dolga, hogy a központi lapokat kövessék, minit modellt. Nem is teszik ezt. Azt is vallom, hogy a központi lapoknak is (amikor az elektronikus tömegkommunikáció így fejlődik) lépést kell váltaniuk: sokkal nagyobb arányban kell háttérinformáciőkat nyújtaniuk. Mert az éteren át megkapja a hallgató a villámgyors, de „illékony” i információt, ugyanakkor korlátozott műsoridejében űrt hagy a mélyebb háttérelemzések, vagyis a nyomtatott sajtó számára. Egyéni igényeknek megfelelően „kiszerelt” anyagokat kell a lapoknak produkálniuk: azt az olvasót kell kiszolgálniuk, akit a hírnél több, mélyebb háttér érdekel. Ezek a „rétegelt információk” nagyobb intellektuális érdeklődést feltételeznek. A megyei lapokban is összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz a szerepe a vizualitás- nak, a képi megjelenítésnek. A tördelőszerkesztőnek úgy kell megkomponálnia egy- egy lapoldalt, hogy tudatában legyen: a mai fiatalok szeme már másképpen reagál, őket „vizuális bombázás” éri ha végigmennek az utcán, ahol feliratok, reklámok, vizuális hatások érik, s ezek mindennapi környezetükké válnak. Ezt figyelembe véve kell külső, képi megjelenítési formájukon változtatniuk a lapoknak, az írott sajtónak. Ehhez igen jó alap az ofszetteohnika. Nem hiszem, hogy illetéktelentől kérdeztem eddig, noha az ön által irányított kutatóintézet ma már a Magyar Rádió és Televízió — tehát az elektronikus sajtó — kereteiben tevékenykedik ... — 1985. január elsejétől önálló intézményként működünk majd és kutatásaink szélesebb körűek lesznek. De nem csupán kutatási kérdésekről van szó, hanem a szerkesztők, korszerű szemléletű szerkesztők képzéséről is, no meg pénzről és koncepcióról is. Az egész sajtóstruktúra korszerűsítése is várait magára. Olyasmire gondolok, arpi már ma megoldható mindenféle külön anyagi erőfeszítés nélkül is. Például a megyei lapoknak azzal kellene kiegészíteniük az elektronikus sajtót, hogy az országos eseményeket és az össztársadalmi összefüggéseket le kellene fordítaniuk a helyi közösségek, a megyék, városok életére. Saját élményem: az egyik megyeszékhelyen jártam, amikor az országgyűlés olyan döntést hozott, aminek sokoldalú hatása később ebben a megyében is előre látható volt. A megyei lap másnap közölte ugyan a parlamenti tudósítást, de még csak kommentárban sem reflektált, nem latolgatta, mit jelent ez a döntés a megye számára. A megyében dolgozó újságírónak ezért a megye politikai információrendszerében otthonosabb mozgásra* jobb kapcsolatokra, talán több beszélgetésre van szüksége. Az utóbbi időben egyre több megyében, ahol a,megyei vezetők igazán értik az információ és a tömegkommunikáció szerepét (ha nem is heti rendszerességgel), tartanak úgymond sajtóértekezletet, és a korábbiaknál gyakrabban tájékoztatják az újságírókat, folytatnak velük háttérbeszélgetést. Köszönöm az interjút. Szilágyi Szabolcs 1984. október 27.0 A Korábbi kérdésem a vidéki, tehát a megyei írott sajtó közeljövőjére, új lehetőségeire is utalt...
