Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
4 Kelet-Magyar ország 1984. október 27. Csernyenko—Batmönh találkozó Legfelső szintű szovjet— mongol megbeszéléseket tartottak pénteken Moszkvában. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke a Kremlben fogadta Dzsambin Batmönhöt, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkárát, a Mongol Népköztársaság miniszterelnökét. Mint a The _ Washington Post pénteken jelentette, de- • cember elején több száz amerikai katona, valamint salva- dori és hondurasi egységek részvételével „a király testőrsége” néven újabb hadgyakorlatot tartanak a Nicaraguával közvetlenül határos A LEMP KB ülése A testvéri barátság és szívélyesség légkörében, valamint a teljes nézetazonosság jegyében lefolytatott megbeszélésen a két vezető kölcsönösen tájékoztatta egymást pártjaik tevékenységéről, a Szovjetunió illetve a Mongol Népköztársaság előtt álló legfontosabb társadalmi és gazdasági feladatok megoldásáról. térségben. A gyakorlat egy részét salvadori területen rendezik. Az amerikai egységek eddig csak Honduras- ban gyakorlatoztak, ahol az Egyesült Államok nyolc repülőteret épített, illetve korszerűsített, négy támaszpontot hozott létre és két radarállomást szerelt fel. IHN országos eloökségéoek ülése Fozsgay Imre főtitkár elnökletével pénteken ülést tartott a Hazafias Népfront országos elnöksége. Az ülésen részt vett Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztály- vezetője. A testület Pozsgay Imre előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg az MSZMP KB október 9-i üléséről és állást foglalt a népfrontmozgalom ezzel kapcsolatos feladatairól. Az elnökség ezután személyi kérdésben döntött: Ga- ramvölgyi Józsefet megválasztotta a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának. Antenovot vád alá helyezték Vád ailá helyezték pénteken Rómában Sziergej Anto- novot, akit az olasz hatóságok azaall gyanúsítanak, hogy részt vett a II. János Pál pápa elleni merénylet megszervezésében. Az erről szóló döntést Ilario Mar te lia vizsgálóbíró hozta, helyt adva Antonio Albano főügyészhe- lyettes indítványának. A bírói rendedet magáiban foglalja a merénylet többi gyanúsítottjának a vád alá helyezését is. Antonov a bolgár BALKAN légiforgalmi vállalat római képviseletének volt a helyettes vezetője, amikor 1982 novemberében letartóztatták. Pénteken megnyílt Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspánt Központi Bizottságának plénuma. Délelőtti megnyitó beszédében Woj- ciech Jaruzelski, a KB első titkára hangsúlyoztál: határozottan fel kell lépni minden olyan törekvés ellen, mely az erősödő nemzeti egység ellen hat. Felszólította a KB tagjait, hogy ítéljék el azt a banditizmust, mely az utóbbi napokban oly mélységesen felháborította Lengyelország lakosságát, megzavarta a köznyugalmat. A KB elé terjesztett beszámoló során elhangzott, hogy erősödik az országban a szocialista demokrácia, s ezt a folyamatot tovább kell folytatni. Hangsúlyozták, hogy nem létezhet Lengyelországban a nyugati típusú pluralizmus, és nem lehetséges az sem, amit a párt ellllen fellépő elemek követelnek: hogy állítsák vissza az 1980—81-es évek állapotait. Ugyanakkor állást foglalt a beszámoló; nem szabad visszatérni a hetvenes évek hibáihoz sem. A beszámoló megerősíti: az állami képviseleti szervek szerepe erősödik és ezzel párhuzamosan növelni szükséges a helyi önkormányzati testületek szerepét is. A beszámolót felszólalások követték. A KB-plénum ma folytatja a munkát. (Folytatás az 1. oldalról) rehajtásáról szóló 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit. Határozott az Elnöki Tanács a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából adományozandó kitüntetésekről, valamint személyi kérdésekben felmentésekről és kinevezésről döntött, majd a továbbiakban bírákat mentett fel és választott. Az Elnöki Tanács Rabi Béla és Juhász Ádám ipari minisztériumi államtitkárokat — érdemeik elismerése mellett — e tisztségükből 1984. október 31. napjával felmentette. Az Elnöki Tanács Horváth Ferencet 1984. november 1. napjával ipari minisztériumi államtitkárrá kinevezte. NICARAGUA A házaló amerikai Bayardo Arcé, a Nicaraguái Kormányzó Tanács tagja csütörtökön azzal vádolta Harry Berghold amerikai nagykövetet, hogy a november?to4-re kiírt választások szabotáfására igyekszik rávenni az elten- zéki politikai pártokat. A Sandinista Nemzeti Fel- szabadítósi Front (SFLN) politikai koordinátora ezzel kapcsolatban utalt a Független Liberális Párt (PLI) vasárnapi bejelentésére, amely szerint a párt nem vesz részt a választásokon. „Berghald nagykövet és segítőtársai nem valami diszkrétek. így tudjuk, hogy a kampányban túlszárnyalnak minket. Háztól házra járva igyekeznek lebeszélni az embereket a választásokon való részvételről” — jelentette ki Bayardo Arcé. Az egyik legfrissebb amerikai szenzáció: bűnbanda vezére lett Dél-Vietnam egykori miniszterelnöke. Legalábbis ez hangzott el szerdán egy különleges körülmények között megtartott tanú- kihallgatáson. Ezekben a hetekben az Egyesült Államokban egy elnöki különbizottság vizsgálja a szervezett bűnözés egyre növekvő problémáját, és ezen belül az ázsiai származású lakosok közötti bűnözést. A bizottság már megállapította, hogy a szervezett japán bűnözők, a jakuzák bandái az Egyesült Államokban is tevékenykednek, legújabban pedig azt vizsgálja, hogy milyen arányú a bűnözés a délvietnami származású — többnyire a felszabadító erők elől elmenekült — lakosok körében. A csütörtöki nap meglepő megállapítással zárult: egy tanú szerint a dél-vietnami bűnbandák vezére nem más, mint Nguyen Cao Ky, Dél-Vietnamnak Washington zsoldjában állt egykori miniszterelnöke. A bizottság megállapítása szerint a dél-vietnami bandák, amelyeknek együttvéve mintegy ezer felfegyverzett tagjuk van, már 13 államban működnek, fő tevékenységi területük Los Angeles, San Francisco, Chicago és a texasi Houston. „Profiljukba” elsősorban erőszakos bűncselekmények: rablások, gyilkosságok, fegyveres zsarolások tartoznak, de a kábítószer-csempészésből is kezdik kivenni részüket. Ky, akinek italáru-kereskedése van Kaliforniában, természetesen tagadja, hogy bandavezér lenne. Bár neve már több bűnüggyel kapcsolatban felmerült, eddig még nem indítottak eljárást ellene — talán „politikai múltja” miatt. Az igazságügy-minisztérium állítólag egyelőre nem rendelkezik megfelelő bizonyítékokkal. A tanúkihallgatás egyébként komoly látványosság volt: a nyilvános meghallgatásra a tanút, akinek nevét természetesen nem közölték, arcát elfedő csuklyában vezették be, nehogy felismerjék és bosszút álljanak rajta. Spanyolfal mögött hallgatták ki, és marcona FBI-ügynökök vették körül, nehogy a hallgatóság közül esetleg valaki rálőhessen a tanúra. Ky kezei, nyilvánvalóan hosszúak... A spanyolországi Vigóban egymást érik a tiltakozó akciók amiatt, hogy a kormány a hajógyártás átszervezését tervezi a városban. A képen egy autóbuszt döntenek fel az elégedetlen munkások. (Kelet-Magyarország telefotó) AKeltt-Mawarerczág ptlyáatára érttzett [ A nyíregyházi kórház felszabadulása (Második rész) Most tekintsük át röviden azokat a forrásokat és adatközléseket, amelyekből származtatjuk mai ismereteinket. Kórházunk fennállásának 75. évfordulója kapcsán, azaz 1974 novemberétől kezdve került elsősorban az érdeklődés előterébe intézményünk fennállásának a története. Sikerült 1975—79 között szemtanúktól és más adatközlőktől annyi adatot, dokumentumot, valamint visszaemlékezést összegyűjteni, amelyek alapján ma már szinte minden részletet világosain látunk. Melyek most már kórházunk felszabadulása történetének jelentősebb forrásai? A következők: Kopka János: Negyvenötén megmenekültek c. cikke (Kelet-Magyarország, 1970. ápr. 04.), amely dr. Elekfy Lajos főorvos, dr. Molnár Zoltán tüdőgyógyász mellett ismertette a takarítónőkből lett hős ápolónők: Hegyes Jolán, Linzen- bold Magda és Riha Anna (az elmenekült Korompay Károly igazgató-főorvos takarí-' tónője) helytállását. — Szarvas Ernő nyug. vállalati igazgató, veterán pártmunkás 1975-ben hívta fel a figyelmemet Havasi (Herczku) Sándorné szül. Prilók Erzsébet egykori vöröskeresztes segédápolónőre, aki Elekfy főorvos egyik segítőtársa volt és számos dokumentummal is rendelkezett. A Prilók Erzsébettől kapott tájékoztatás alapján több cikket írtam róla és Elekfy főorvosról: „Magyar ápolónő keresi szovjet betegét” (Egészségügyi Dolgozó, 1975), „Dr. Elekfy (Eckerdt) Lajos. 1887—1946” (Egészségügyi Dolgozó, 1975), „Szovjet sebesülteket bújtatott. A nyíregyházi kórház felszabadulása” (Kelet-Magyarország, 1976) címen. Ezek az írások eljutottak a Budapesten élő két Elekfy leányhoz (Regdon Györgyné dr., szül: Elekfy Katalin és Dohár Istvánné, szül.: Elekfy Margit) is, akik 1975. május 21-én közös levélben kerestek meg, majd Elekfy Margit 1975. június 4- én itt, a kórházban végigvitt a helyszíneken és részletesen elbeszélte, amit csak tudott a felszabadulás időszakából. Ezenkívül apjuk megmaradt iratait, dokumentumokat felhasználásra nekem ajándékozták (ikb. 60 db). Mindezek alapján a megyei kórházban a szak- szervezeti bizottság ünnepségét, 1976. április 2-án már ünnepi előadást tudtam tartani „Kórházunk szerepe a felszabaduláskor” címen. Dr. Elekfy Eckerdt Lajos főorvos arcképe Felkeresett még ezután adatközlés végett: 1976. ápr. 21-én: Brezináné Linzenbold Magda, az egykori takarítónő, illetve ápolónő. 1978-ban: Szedlák Béla volt orvostanhallgató, aki 1944. ápr—1945. okt. között a kórházunkban volt famulus, s a legtöbb szakszerű és tényszerű adatot szolgáltatta. Lovas Lajos: egykori kórházi irodaszolga, üzemi bizottsági elnök, Elekfy főorvos bizalmasa, aki több egykori dokumentumot bemutatott. Rajka Lajos: kórházi gépész. 1979-ben: dr. Áhi Olga kandidátus, budapesti szemorvos; a felszabaduláskor a kórházban tol- mácskodó Áhi Elvira IV. éves bölcsésznek a fiatalabb húga. Magyar fordításban 1978- ban közölte a Kelet-Magyarország folytatásban Zsukov Pjotr szovjet százados front- napló alapján megírt „öt háborús nap Nyíregyházán” c. visszaemlékezését, amelynek utolsó 24 fejezete kórházunkra (!) vonatkozik. Zsukov százados frontnaplója szerint 1944. október 21- én a kórházban kb. 400 magyar volt. Ebből: 150 magyar polgári beteg, a többi magyar sebesült, illetve a kórházi személyzet. Ehhez hoztak az első napokban kb. 120 szovjet sebesültet. A kórházi egészségügyi személyzet összetételét elsősorban Szedlák Béla, akkori bentlakó medikus pontos adataiból ismerjük. Tudjuk, hogy dr. Korompay (Klek- ner) Károly igazgató-főorvos a felszabadulás előtt egy héttel hagyta el a kórházat, sokakkal együtt. Itt laktak a felszabaduláskor: dr. Elekfy (Eckerdt) Lajos szemész-főorvos (feleségével, Katalin és Margit nevű leányával; a sebészeti épület földszintjén az apácák volt szobáiban), dr. Spányi Géza, az 1941-ben állásáról lemondott bőrgyógyász-főorvos (feleségével és két leányával), dr. Molnár Zoltán tüdőgyógyász, dr. Oláh Dániel bőrgyógyász-főorvos, dr. Hornung Anna bőrgyógyász (Vásárosnaményból), dr. Balogh Andor belgyógyász, Csaba Gizella szigorló orvos (későbbi fogorvos), Te- nigli László joghallgató (gyógyszerész hiányában erre a posztra állították), Csá- lyi (vagy Csányi) nevű katolikus pap, Niemczesky Kazimir lengyel származású orvostanhallgató. Beköltöztek a városból az utcai harcok elől, illetve az orvoshiány enyhítésére; dr. Losonczy Ferenc szemész, dr Kiss Gizella gyermekorvos (férje: dr. Májer Béla szülész), dr. Kiss István fogorvos, dr. Kusnyerik János belgyógyász, dr. Bankó László körzeti orvos, dr. Gaizler Gyula röntgenszakorvos és felesége: dr. Csegezy Noémi laboratórium-szakorvos. Nővérek lettek az elmenekült apácák pótlására: Hegyes Jolán (később: Timár Istvánné), Linzenbold Magda (később: Brezina Sándorné), Riha Anna (Korompay igazgató-főorvos takarítónője volt; később: Kántor Sándor- né), Lídia madám (Miklóssy Sándorné), Prilók Erzsébet segédápolónő (később: Herczku, ill. Havasi Sándorné) Korpái Júlia, Malvin nővér (Elekfy főorvos mellett dolgozott). A kórházak ekkor még viszonylag biztonságos helynek számítottak: itt is a bejáratoknál és a főépület tetején a genfi egyezménynek megfelelően hatalmas vörös kereszt megkülönböztető jelzéseket helyeztek el; sokan voltak együtt és valami kis élelem mindig csurrant-csep- pent, s ezért a harcok idején ide menekült, aki tehette. így került a kórházba Kárpátaljáról Áhi Ferenc tanár és 3 leánya (Elvira 21 éves, Olga 18 éves és Jolán 15 éves) dr. Oláh Dániel főorvos ismeretsége révén, míg a lengyel származású feleség: Áhiné Polyánszky Jolán a Színház u. 11. vagy 13. sz. alatt lakott. Mindannyian jól beszéltek oroszul (Oláh főorvos is) és később tolmácskodtak. Fontos szerepe volt ebben az időben Lovas János irodaszolgának, később üzemi bizottsági elnöknek, aki Elekfy főrvos (majd mb. kórházigazgató-főorvos) közeli munkatársa, bizalmasa volt (képviselte a kórházat a kom- mandatúrán, volt felvásárlási engedélye stb.). De menedéket kapott ekkor a kórházunkban egy üldözött és beteg kommunista vezető is. így Szedlák Béla orvostanhallgató bújtatta Palitz Mihály 36 éves cipészt, aki tü- dőcavernásan is egyik vezetője volt a helyi illegális kommunista mozgalomnak (később miniszterhelyettes lett). Csak a tények kedvéért említem meg, hogy a kórházban a kritikus napokban már nem volt sem villany, sem víz, sem fűtés! A fel- szabadulás után nyomban id. Szedlák Béla városi tisztviselő lett a kórház’ gondnok, aki a városi tanács légoltalmi pincéjéből elhozatta az aggregátort, s így világították a műtőt és a kórház némely részét. A felszabadulás után Elekfy főorvos megfelelő hozzáállásával és a sok jó tolmács révén biztosított kölcsönös megérthetőség segítségével elérték, hogy a magyar kórházban minden maradt a régiben, csak most már a magyar polgári betegek és sebesültek mellé még jelentős számú szovjet sebesült került elhelyezésre. A szovjet sebesültek eleinte külön, a sebészeti épület földszintjére (8-as kórterem) kerültek, de a végén oda fektették őket, ahol hely volt. Volt idő, mikor a folyosókon is feküdtek. A szovjet sebesültek ápolásában azonban kezdettől fogva részt vettek a ma- gyas Hegyes Jolán és társai, valamint az orvosi kar. A kórház szovjet parancsnoksága az igazgatóság épületének emeleti, gondnoki lakásában volt elhelyezve. A parancsnok: dr. Groszman, jól beszélt németül. A sok sebesült miatt a he • lyi kötszerkészletek gyorsan kimerültek, s ezért átmenetileg a kimosott és kifőzött pólyákat is újból felhasználták. Ivan Petrovics Sumejko gárdakapitány, az ellátótiszt azonban rövidesen mindenről gondoskodott. Zsukov frontnaplója szerint a 3-as kórteremben 12 orosz sebesült feküdt. E napló őrizte meg dr. Czeglédi Sándor magyar sebészorvos tevékenységét és három, a kórházban működő szovjet orvos nevét: Krinicin, Szalnyikov hadnagy és Cse- cserin fősebész. Utóbbit a felszabadulás utáni kb. 2.—3. napon U—2 jelzésű repülőgéppel hozták Balkányból, s a magyar orvosokkal közösen operált meg éjjel több, súlyosan sebesült katonát, már az aggregátor fényénél. Ekkor operálták a nyírteleki harcokban tank által megnyomott katonát: Ivan Nyi- kolájevics Cservenkov-ot is, máj tokrepedés miatt, s véradó hiányában Prilók Erzsébet, a segédápolónő adott vért (csak éppen utalhatok arra, hogy ekkor a véradás még az Oehlecker-féle pum- pás készülékkel történt). Zsukov feljegyezte, hogy Trifonov Klimenko kozák katonánál is vércserét kellett végrehajtani, mert a fősebész ei akarta kerülni a láb ampu- tációját. A kórházban dolgozó szovjet ápolónők: Anna Csemerisz, Okszána Mudrik és Tamara Buksa testvéri barátságban és együttműködésben voltak a magyar ápolónőkkel. Dr. Fazekas Árpád (Folytatjuk) Hadgyakorlat Hondurasban
