Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

1984. október 27. Kelet-Magyarország 3 Nyílt légkörben A napokban Szabolcs- Szatmár 1079 párt- alapszervezetében megkezdődtek a közel egy hónapig, november közepéig tartó, beszélgetések a párt­tagok között, amelyek meg­előzik és gondosan előkészí­tik az év végi beszámoló tag­gyűléseket. Értelmét a segí­teni akarás szándéka, a párt­tagok jogaiból és kötelessé­geiből eredő szándék szava­tolja, hasznát pedig a min­den fontos kérdésben meg­teremtendő pártegység, amelynek erősítése napjaink­ban különösen elsőrendű fel­adat. Ezért fontos a XIII. kongresszus előtt az elmúlt öt esztendőre való visszate­kintés, a gondok és eredmé­nyek elemzése. Csak látszólag belső ügy a párttagok közötti eszmecsere. Közvetve érdeke és részese az üzem, a vállalat, a tsz, az intézmény minden pártonkí- vüli dolgozója. Ezeknek a beszélgetéseknek fontos kri­tériuma a nyíltság, az őszin­te szóváltás mindenről. Nincs, nem lehet tabu téma, szóba jöhet minden észrevé­tel, minden felvetés. Csak így kerülhetnek felszínre kü­lönböző nézetek, csaphatnak össze vélemények és kristá­lyosodhat ki az egység. A nehézségek ellenére is az utóbbi időben sikerült a párt politikáját megőrizni és a bizonytalanságok ellenére is érvényesíteni, úgy, hogy megvédtük a szocializmus alapvető értékeit. S ez azt is bizonyítja: a párt nem csak képes a megújulásra, de annak elsősorban maga _ a kezdeményezője, serkentője. Kétségtelen vannak feszült­ségek, amelyekről hiba lenne hallgatni a beszélgetések so­rán. Ezekről a kérdésekről nem csak illik, de szükséges is szót váltani az emberek­kel. A világban jó hírét őrző tiszavasvári Alkaloidában bi­zonyára boncolgatják ezek­ben a napokban a kommu­nista mérnökök és munkások a sikerrel végzett gyógyszer- és növényvédő szer kísérle­teket, a buktatókat, a meg­újuló szocialista brigádmoz­galmat, amely új alapon se­gítette a gyár eredményeit. Szó esik a küzdelmekről is. Jelentős szerepet vállal a Szatmár Bútorgyár kommu­nista kollektívája abban, hogy sztár maradt a Szatmár, sőt, egyes termékeikkel kijutot­tak a tőkés piacra is. Nyírteleken, a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat gyárában egy alkotó kollektíva orszá­gos sikert ért el a korszerűbb, könnyebb, kevesebb anyag­felhasználással készülő DETK tartálykocsiknál. Tőkés exportra is termel a Nyírség Ruházati Szövetke­zet, a Divat Ruházati Vállalat, a VOR nyíregyházi és vásá- rosnaményi gyára. Ruháik eljutottak az USA-ba, s az NSZK, Hollandia, Svájc, Belgium áruházaiban is megtalálhatók a szabolcs- szatmári varrónők kézimun­kái. Ám ehhez sokszor kény­szerültek e vállalatok ter­mékváltásra, átállásra, ki­sebb szériák termelésére a piac, a vevő igényei és a megélhetés szerint. Hiba len­ne nem szólni most arról, hogy a gondok leküzdésében példásan részt vállaltak a párttagok, a munkásnők, akik a hírnév megőrzése ér­dekében sokszor vállalták a túlórákat. Szerénytelenség­nek tűnik-e, ha arról elmél­kednek a BEAG Universil nyíregyházi gyárában fiatal kommunista mérnökök és technikusok, hogyan vegye­nek részt a számítógépek tápegységeinek még maga­sabb színvonalú gyártásában? Lehetne* említeni termelő- szövetkezeteink küzdelmes helytállását az elmúlt évek­ben, hogy talpon maradjanak a nehéz gazdasági körülmé­nyek és a szeszélyes időjárás ellenére is. Eredményeink, sikereink és kudarcaink mögött emberek vannak. Érző, gondolkodó emberek. A pártvezetés kö­vetkezetességétől vagy éppen következetlenségeitől is füg­gött, hogyan valósultak meg elképzeléseik, határozataik. Ezekről kötelesség érdemben beszélgetni a jövő felvázolá­sának igényével. Az értékes,' célravezető beszélgetések mindig emberre szabottak. Embereket megközelíteni, őszinteséget igényelni és nyíltságra számítani viszont csak abban az esetben lehet, ha szakítunk mindenféle sablonnal. Ahányféle em­ber, annyiféle szellemű, tar­talmú, érzelmi és értelmi töl­tésű egyvegy eszmecsere. Feltétlenül fontos, hogy az alapszervezetek pártvezető­ségei előre tisztázzák: kivel, milyen kérdésről, gondról, termelésről, helytállásról, hi­báról, teendőről, pártmegbí­zatásról, sérelemről, elvi-ide­ológiai kérdésről beszélget­nek. Árasszanak bizalmat, érle­lő légkört a beszélgetések. Bátran, tiszta lelkiismerettel és nyíltan mondjanak köl­csönösen véleményt minden kérdésről. Ne legyen kettős értelmű: „Ennyit elmondok, ezt elhallgatom” — megoldá­sú egyik eszmecsere sem. K ülönös gonddal készül­jenek fel a pártveze­tőségek tagjai, a bi­zalmiak a fiatalokkal folyta­tandó eszmecserékre. A me­gye pártszervezeteiben 3600 fölött van a harminc éven aluli fiatal párttagok száma. A közel 33 ezer itt élő párt­tagból csaknem 6 ezren a XII. kongresszus után lettek a párt tagjai, ök első alka­lommal készülnek pártkong­resszusra. Egyáltalán nem közömbös, milyen érzelmi és értelmi töltéssel és szándék­kal vesznek majd részt hatá­rozatainak megvalósításából és mennyire lesznek képesek képviselni politikánkat or­szág-világ előtt. Farkas Kálmán — Nem csak hangulat Bármennyire is nem nagy ügy, Mátészalkán egy új vállalkozás. Történt most újabban, hogy a Halász ét­teremben dolgozó szocialis­ta brigád tagjai elhatároz­ták; nap mint nap friss új­ságokkal várják a vendége­ket. A 15—20 újság árát összeadják, a lapokat meg­veszik és csendes délelöt- tökön valóságos régi kávé­házi hangulatot varázsolnak az étterembe. Tudom, nem egészen új az ötlet (több, mint évszá­zados!) gondoltak erre, még az utóbbi években is né­hány helyen, de az elhatá­rozások mindig rövid ideig éltek. A felszolgálók meg­unták, hogy a vendégek lopták a lapokat, ahol eze­ket nem a saját, hanem a bolt pénzéből vették, ott gond volt a megőrzés, a raktározás, a naponta is­métlődő „leltárhiány’’. Most újból örülök, de reménykedem is, hátha ez­úttal kibír annyi időt a szándék, hogy az új szol­gáltatást a vendégek köve­teljék. Új íz, új szín lenne ez a vendéglátásban. Nem­csak Szálkán, a messzi kör­nyéken is. És bár igaz, hogy nagy beruházásokra nincs pénzünk, kis ötletek is színvonalasabbá tehetik a vendéglátást. És ahogyan egy szakácskönyvből recep­tet, úgy ezeket a jó ötlete­ket is érdemes lesz eltanul­ni egymástól. A vendég jó­érzése ugyanis a házigazdá­nak „tiszta” nyereség. (bartha) A szabadság^ négy_ évtizedéből • MÁTÉSZALKA • 0 szatmári, beregi atyafi, ha kije­lentette, hogy „bemegy a vá­rosba”, az szá­mára mindenkor annyit jelentett, hogy Szálkára készülődik. Mert Szalka, Mátészalka — ha tényleges települési rang­ja sokszor ingadozott is — mindig városnak tartotta ma­gát. Most végérvényesen vá­ros, mégpedig 1969 augusztus elseje óta, amikor is azzá nyilvánította az Elnöki Ta­nács, sőt 1981-ben feliratko­zott annak a 17 magyar vá­rosnak a sorába, amely kiér­demelte a Magyar Urbanisz­tikai Társaság Hild János- emlékérmét. „A várost nem a városfa­lak teszik várossá” — véli IV. Vityi Zoltán, Mátészalka nyugalmazott városi főtaná­csosa, aki ma is itt él és könyvekbe fogalmazza a szál­kái történelmet. Tőle tudom, hogy a település középkori urai nem tartották érdemes­nek fejlesztésre ezt a közsé­get, mert a „hadak útján” feküdt. És mit hoztak a kö­vetkező évszázadok? Pusztu­lást, új építkezést, új pusz­tulást, járványokat, szárnya­lást és bukást. És egy jelen­tős dátumot: 1888-ban itt gyűlt ki országunkban elő­ször a villany. Emlékét máig őrzi az eredeti villanyoszlop a múzeum előtt. És születtek itt nagyszerű emberek: itt volt bádogostanuló Mosolygó Antal, szálkái születésű Föl­des Pál, 1919 írója, erről a városról vette fel nevét Zal­ka Máté és pénteken fogad­ták a város díszpolgárává Képes Géza költő-műfordí­tót, ugyancsak Szalka szülöt­tét. Mátészalka 1944. október 26-án szabadult fel. Ez a nap meghozta a szabadságot, s az azóta eltelt négy évtized — nem mindig egyenletes és nem mindig felfelé ívelő pá­lyán — végül is tartalommal töltötte meg a szálkáink ál­mait: egyre városiasabb vá­ros lett lakóhelyük, a szat- már-beregi térség középfokú központja. Megyeszékhely is volt ez a település. Előbb 1920 és 1941 között, majd 45 és 50 között töltötte be az egykori Szat­már—Bereg—Ugocsa várme­gye centrumának szerepét. Amikor pedig a megyék át­szervezésével elvesztette e funkcióját, rendkívüli mére­tű elvándorlás kezdődött: csökkent a lakosság. A kör­nyékről 15—20 ezer ember keresett munkát a főváros­ban és más nagyipari kör­zetekben. Mátészalka adta a szabolcsi ingázók zömét. Ezt a sorvadást, visszafejlődést állította meg a szabolcs-szat- mári iparfejlesztést, urbani- zálást megalapozó 1965-ös párthatározat. S miként a megyeszékhelyen, Szálkán is hozzáláttak az elmaradott­ság felszámolásához. Ezt kö­vetően kapja vissza 1820-ban elvesztett városi rangját, ek­kor léptetik elő intenzív ipartelepítési körzetté. A nyugati iparterület elő­készítése egyedülálló volt — emlékeznek ma is a helybéli „iparosítok”. Előre elkészí­tették a terepet a gyárak fo­gadására. Ügymond „idecsa­logatták” a gyárakat. A gyá­rak pedig jöttek szép sorjá­ban, hogy visszahozzanak sok ezer ingázót, hogy munkás- várossá növekedjék Máté­szalka. Ide települt először az Ipari Szerelvény Gépgyár és azonnal 700 vasmunkásnak adott kenyeret. Majd jött a MOM, ahol 1600-an készítik a szemüveglencsét, a KGST- ben is egyedülálló terméket. 900 asszonynak, leánynak ad ma munkát a Budapesti Fi­Rcgi boltív alatt. nomkötöttáru-gyár konfek­cióüzeme, s az ország 8 bú­torgyára közül a legjobbak között említik a mindenek­előtt hazai tömegigényekre berendezkedett Szatmár Bú­torgyárat. A MEZÖGÉP-nél 280 munkás készíti a „Tajga” kocsikat, építőanyagot és bá­nyafát gyárt az ÉRDÉRT gyára. A szálkái sütőipar a megye felét látja el. A nyír­egyházi tejipari vállalat pe­dig tej- és tejporgyárat és Túró Rudi-üzemet telepített ide. Azzal együtt, hogy a hat­vanas évek közepétől 8—9 ezer új munkahely létesült itt, megindult az a párját rit­kító urbanizációs folyamat, amihez nyitott várospolitiká­ra volt szükség. Hamarosan eltűntek a régi, földszintes házikókkal tarkított falusias utcák a központban. De itt is nagy fejtörést okozott, mi­ként őrizzék meg a régi szál­kái hangulatot. A régebbi vá­roslakó — noha sajnálkozik, hogy fel kellett áldozni a Kossuth utca zárt beépítésű sorát — elmondja, hogy a mai bevásárlóközpont helyén év­százados vályogházakat, pat­kányfészkeket is bontottak le. 1970-től épült és teljes in­frastruktúrájával egyetem­ben most, a 40. évfordulóra fejeződött be az ezer család­nak otthont adó Keleti lakó­telep. Elkészült a kisebb mé­retű „Ifjúság tér”, a rész­ben kertes, részben több szin­tes házakból álló negyed, s ötszáz család számára a „Fel­szabadulás” negyed. Most bontakozik az Északi, ahol ugyancsak kertes és emele­tes házak emelkednek, de már rajzolódik a 3 kilométe­res Alkotmány utca új képe is: a várost átszelő 49-es út városi szakasza mentén maj­dan 4000 család rakhat fész­ket. „Kisléptékű várost akar- tünk építeni — mondja a nyugdíjas főtanácsos —, nincs és nem is lesz Máté­szalkán négyemeletesnél ma­gasabb ház. Évtizedeken át aligha volt valamiféle szellemi bázisa ennek a városnak, de úgy a múlt évtized derekán ilyen­né nemesedett a múzeum. Innen „szóltak bele” a vá­rosfejlesztésbe a tudományos egyesületi csoportok, innen indultak a közművelődés he­lyi hagyományait alapozó gondolatok s az eredménye­ket jelzi a Dalos Tavasz, az Irodalmi ősz, a Pedagógus­énekkar és a Szatmári tánc- együttes sok hazai, sőt kül­földi sikere is. ötven esztendeje, az akkor alakult gazdaképző volt Szal­ka egyetlen „tekintélyes” oktatási intézménye. Az ipar- telepítés nyomán, azzal ösz- szefüggésben 1200 diákot szakmákra tanító ipari szak­munkásképző és kollégium épült, de van ma mezőgazda- sági, egészségügyi és gépé­szeti szakközépiskolája is a városnak. Ha a terv még igen távoli (2010-ig) ígéretről szól is, a város lakói már emlegetik egy műszeripari felsőfokú intézmény lehető­A helytörténet kutatója megerősíti gyanúmat misze­rint a múlt századok ideién sem lehetett elhanyagolható e település kereskedelme. A szálkái kereskedők — mini históriás utalások bizonyítják — borukkal, állataikkal, földjük termésével eljutottak távöli vásárokra is és az is bizonyítható, hogy kereske­delmi szerepe is mindig előbbre vitte „néhány arasz- szal” a hol város — hol nagy - község fejlődését. A máté­szalkaiak még jól emlékez­nek arra hogy a kereskede­lem államosítása után, majd az ötvenes években is, oly kor a fővárosi üzletek ellátá­sával vetélkedett a Népbolt­hálózat. Ma az áruházak, kor­szerűen berendezett szaküz­letek is vonzzák ide a debre­ceni, nyíregyházi, sőt a távo­labbi vásárlókat is. Három esztendeje annak, hogy elkészült a Mátészalka, Ópályi, Kocsord, Nyírcsa- holy. Nyírmeggyes, Jármi és Papos településcsoport álta­lános rendezési terve, város­építési koncepciója. Ezt szé­les körű társadalmi vitára bocsátották. A végleges terv, amely a jövő évezred első évtizedének végéig szabja meg a fejlesztés irányait, már a „településcsoport” szemléletével egészül ki. A mátészalkaiak persze a közelebbi évekre is ,,gyűr- kőznek”; jövőre hozzáláthat­nak az olyannyira nélkülö­zött városi művelődési köz- ipont felépítéséhez, és ezt a 7. ötéves tervben tető alá is hozzák. Ugyanakkor még a körvonalai sem bontakoznak egy új vasútállomásnak — most ezért szállnak új és új harcba a város vezetői is. A harmincas években épült, 50 utasra tervezett mai állo­másról péntek este kap hite­les képet a szemlélődő: ilyen­kor 15 ezer embert kell ki­szolgálnia a „pályaudvarnak”. És nemcsak állomásépületet szeretnének a tervezők, ha­nem aluljárót buszpályaud­vart és postát is ebben a tér­ségben. A négy évtizedben, minde­nekelőtt az utóbbi 20 eszten­dőben Mátészalka óriási lé­pést tett. A Hild János-em- lékérem odaítélésének sok kö­vetelménye van, de néhány­nak a felidézése elegendő bi­zonyság: őrzi-e múltját?, konstruktív-e a városfejlesz­tés?, hogyan mozgósítja la­kóit?, miként építi fel a vá­ros gazdálkodását? Ezekre a kérdésekre egyetlen felelet is adható: húszezer ember ott­honos lakóhelye rra Máté­szalka. Szilágyi Szabolcs Az új Mátészalka.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents