Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-02 / 231. szám
1984. október 2. Kelet-Magyarország 3 Belenézni a nyelvi tükörbe? Szebben magyarul N em kezdeményezésnek szánják, abból van elég, hanem egy folyamatos figyelemfelkeltésnek, amelynek erjesztői az úgynevezett nyelvi körök lennének. Iskolában, munkahelyen — mindenütt, ahol úgy érzik, van értelme létrehozni ilyen köröket. A menedzselésüket pedig a népfront megyei beszéd- és magatartáskultúrával foglalkozó munkabizottsága vállalta. — Csodákat természetesen nem várunk — szögezte le Bacháit László főiskolai tanár, a bizottság elnöke, egyben az Országos Nyelvművelő Bizottság tagja. — Szeretnénk elérni, hogy a nyelvi körök a beszédkultúra és a magatartás összefüggéseire irányítsák a figyelmet, ki-ki a maga háza táján a jobb ízlés szolgálatába szegődjék, s erre serkentse társait is. A beszéd- és magatartás- kultúrával foglalkozó társadalmi munkabizottság elnöke fontosnak tartotta megjegyezni: nem azért indították el a megyében a nyelvi körök szervezését, mert Szabolcs-Szatmárban az átlagosnál rosszabb a helyzet. Egyszerűen valamit tenni kell a mindennapi nyelvhasználat további szennyezői ellen, legyen ez az ifjúság egymás közötti társalgása, vagy hivatalos szervek előterjesztése, élőszava® meg,nyilatkozása, — Jó dolog, hogy egyre több munkahely kéri á nyelvészek segítségét — folytatja az országos bizottság tagja — így a kéményseprő vállalattól a honvédségig, igen sok munkahely ként tőlünk előadót az idei nyelvhéten is. A megyében körülbelül száz vállalat, intézmény, különböző szerv, iskola fogadta a nyelvészeket, akik nem iskolás módon beszéltek a nyelvhasználat egyes kérdéseiről, hanem színes, változatos formában igyekeztek az önművelés igényét felkelteni. Vita, játék,. vetélkedő, kér- dezz-felelek formában helyileg is élő nyelvi jelenségekkel foglalkoztak a résztvevők. Az előadók, játékvezetők között olyan ismert, élvonalbeli nyelvészek voltak, mint Lőnincze, Deme és mások. A nyelv tisztaságán, a helyes nyelvhasználat népszerűsítésén fáradozó társadalmi munkabizottság azonban úgy találja, nem elegendő csupán a nyelvhéten ráirányítani a figyelmet az igen fontos társadalmi, nemzeti, műveltségi kérdésre. Azért sem, mert erősen terjed — nemcsak az ifjúság, sajnos a felnőttek szóhasználatában is — a durvaság, trágárság, a megbotránkoztató beszédmodor. Hol is kezdhetnék másutt, mint az iskolában e nyelvi szennyezés elleni küzdelmet, amely nem lehet csak a magyar szakos nevelők feladata. Minden pedagógus — tegyük hozzá, minden szülő — példaadó beszéd- és magatartáskul- túrájára van szükség, hogy változzon a helyzet. Ezért is szánják a megalakítandó nyelvi köröket — amolyan nyelvi népi ellenőri csoportoknak —, amelynek tagjai a pozitív nyelvhasználat és beszédkultúra önképző jellegű művelése mellett vadászni fogják a legkülönbözőbb nyelvi hibákat. Az utcai kirakatok, feliratok, plakátok éppúgy nem kerülik el a figyelmüket, mint az írott szövegek. S akár tetszik, akár nem, előbb-utóbb bele kell néznünk a nyelvi tükörbe . .. Páll Géza A Magyar Optikai Művek njátészalkai gyárában egy NSZK-beli cég megrendelésére csomagolják a tórikus lencséket. (Elek Emil felvétele) Húsfeldolgozó, szarvasmarhatelep Megfejelt milliók Kapni mindig jő, ám .ez az öröm egyben kiadással is jár. A pontosság kedvéért ezúttal olyan termelőszövetkezetekről van szó, 'amelyek az államtól vissza nem térítendő fejlesztési hozzájárulást kapnak, ám a tervek /maradéktalan megvalósításához a saját tőkéjüket is adni /kell. Vagyis valamennyi gazdaság örül, ha jlyen támogatást íkap az államtól, mert így kevesebbe kerül — nekik — az új beruházás. Ismerősen cseng az ínyencek fülében a vállaji kolbász és szalonna neve, nem beszélve az ízéről. S azért csak az ínyencek körében, mert aki igazán nem ismeri, az bizony nem áll a hosszú sorba, hogy esetleg neki is jusson a készítményből. Mert a termelőszövetkezet kicsiny húsüzeme képtelen kielégíteni az igényeket. Egy éven belül változik a helyzet. Márkén új üzem épül három termelőszövetkezet társulásaként, akkor sokkal több kolbász jut majd az üzletekbe. Közösen kapták — Hárommillió forint fejlesztési hozzájárulást kaptunk közösen — mondja Báthori István, a mérki Kossuth Termelőszövetkezet főmezőgazdásza. — A vállaji és a nagy- ecsedi termelőszövetkezetekkel építjük a vágóhidat, a húsüzemet. Pontosabban a meglévő vágóhidat bővítjük, emellé kerül a feldolgozó üzemrész, a hozzá kapcsolódó füstölővel, raktárakkal, szociális helyiségekkel. Október végére készül el az Agrober kivitelezésében a tervdokumentáció, s ezt követően a mérki szövetkezet építőbrigádja kezdi a munkát. — Vállajon, a Rákóczi Termelőszövetkezetben most is gyártanak kolbászt, szalonnát és császárszalonnát — szól közbe Reszler Pál, a mérki termelőszövetkezet párttitkára. — Ez a. termékskála marad, s az előzetes megbeszélések szerint még bővítjük májas és véres hurkával. Az alapanyagot, a sertést a nagyecsedi és a vállaji tsz-ek adják. S ha ez kevésnek bizonyul, akkor a háztájiból vásárolják fel a kolbásznak, szalonnának valót. Mérken sokan tartanak szívesen állatot, így nem lesz gond az üzem ellátásával. Ahogyan számolják, 12—14 millió forintba kerül a húsüzem. Ebből hárommillió az állami segítség, a többit a termelőszövetkezetek gazdálkodjék ki. Még két szám a húsüzem nagyságának érzékeltetésére: naponta tizenhárom sertést vágnak majd, s húszmillió forint termelési értéket állítanak elő. — Elsődleges célunk a nyereséges termelés mellett a lakosság ellátása — mondják a mérki vezetők. — Ügy hisz- szük, nem lesz gond egy esztendő múlva a nagyobb meny- nyiségű vállaji recept szerint készített hústermékek értékesítése. Állami és saját forrás Bizonyára nem lesz gond, s ebben csak megerősít Galsai Géza, a nagyecsedi Rákóczi Termelőszövetkezet közgaz- diasági elnökhelyettese. — Az előzetes tájékozódásunk alapján lesz piaca a kolbásznak, nagyon sokan szeretik ezt az egyedi, sehol másutt, csak Vállajon megtalálható ízt. A nagyecsediek túl a társuláson a szarvasmarhatelepük építésére és gépvásárlásra is kaptak hat-, illetve kétmillió forint fejlesztési támogatást az idén. — Két évvel ezelőtt kezdtük el saját kivitelezésben a szarvasmarhatelepünk fejlesztését — folytatja az elnökhelyettes. —. Ügy terveztük, hogy a meglévő 420 férőhelyes istállónkat bővítjük, 720 szarvasmarhára növeljük az állományunkat. Ehhez már kaptunk fejlesztési hitelt, összesen 10 és fél milliót, valamint közel tizenötmillióra rúg a dotáció és a jogszabályban biztosított támogatás. A beruházás értéke 42 millió forint. Természetesen a különbözet a mi fejlesztési alapunkat terheli, s némi banki hitelt is felvettünk. Ilyen számok hallatán óhatatlanul felvetődik: megéri? — Egyértelműen azt mondhatom, megéri — válaszol Galsai Géza. — Nekünk ez volt az egyedüli út, amit csinálhattunk. Itt hagyománya van a szarvasmarha-tenyésztésnek, tejtermelésnek. A magyarbarkáról .áttértünk a hol- steinfrízre, krö^l kétezer literrel javult a tejtermelési átlagunk. Tavaly 5800 liter felett volt. A háromesztendei munkának már a legvégén tartunk, mindössze két- hónapi feladat van hátra. Legutóbb a fejőházat adtuk át, egy hete üzemel. Ez maga több mint ötmillió forintba került. A gépvásárlásra kapott kétmilliót takarmánybetakarító gépekre költöttük el. Hiszen a legelőterületünket 350 hektárral növeltük, az állományt el kell látni. Hozzájárulás ötvenhárom téesznél Valahogy így néz ki minden termelőszövetkezetben az államtól kapott fejlesztési hozzájárulási pénz útja. Mert ezen a három gazdaságon kívül Szabolcs-Szatmár megyében ötven kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezet kapott 153 millió forintot az idén. Főként gépvásárlásra, de jut ebből állattenyésztő telepek felújítására, almatárolók építésére, terményszárító létesítésére. Sipos Béla 4 minap egy nagyon szép, szörnyen izgató hölgyismerősömmel találkoztam. Szórakozottan bódorogtam az utcán, mert éppen azon törtem gyönyörű görögös fejem, honnan az ördögből gyalogolt hozzánk az a mondás: „Vígan dudál a portugál”. Szeréna rámköszönt, no, nem vandál módon, nem bizony; most is nagyon helyre volt: svájcisapka volt a fején, cseh gyémántot viselt, cseh boltozattal, bevásárlóhálójában görögdiny- nye, olaszrizling, orosz tea, törökbúza, törökméz, svédcsavar, franciakulcs, hollandanya, repülő hollandi. egy bulgárkertész meg egy angolpark. — Csehül állok — keseregtem el neki. — Nem tudom_ hogy miért dudál vígan a portugál. — Nem kerget a tatár — mondja ő erre nekem. — Majd csak találsz egy portugált, aki fújja a dudáját. Megkérdezed tőle, te őrült spanyol, mitől vagy olyan vidám. — Mégiscsak csehül állok — gondoltam magamban, amikor utánanéztem. — Jövök neki a víg portugállal, úgy kell nekem, inkább jöttem volna egy franciaággyal, egy üveg angolkeserűvel, s vágtattunk volna spa- nyolnád-paripán spanyol- lovason, mindenen át. Hát aki ilyen csehül áll, távozzék angolosan! Győri László Vezetők és beosztottak MINDIG ÉRDEKLŐDÉSSEL HALLGATOM a rádióban, televízióban, olvasom a lapokban azokat a beszélgetéseket, amelyekben munkások feketén-fe- héren kijelentik: azért nem vállalják az iskolát, a továbbtanulást, mert félnek, hogy kiemelik őket, akárcsak középvezetői beosztásba is. Magyarázatként aztán ezt a mondatot követik a pontos, s kétségbe aligha vonható számsorok: menynyit keres egy szakmunkás a gép mellett, s mennyit az, aki mondjuk elvállalta akár csak tucatnyi dolgozó közvetlen irányítását. Ez az összehasonlítás pedig igencsak nyugtalanító. A vezetők tekintélyének meglétét, vagy éppen hiányát először is itt, az anyagi megbecsülésben kell keresnünk, s ez ma már általánosan elismert alaptétele közgondolkodásunknak. Nem véletlen, hogy gazdasági előrelépésünk múlhatatlan feltételeként fogalmazódtak meg az utóbbi hónapokban újra a műszaki középvezetők gondjai — a képzésüktől a termelésben elfoglalt helyükig —, s váltak ezek a gondok a sajtópolémiák, a közvélemény vitáinak tárgyává. Az elismerés, a megbecsülés, a tekintély hiányát jelzi az is, hogy a munkások jó része fél attól: elveszíti társai között kivívott szakmai tekintélyét, ha feljebb lép. Éppen az említett okok miatt korántsem mindig azok kerülnek vezetői beosztásokba, akik arra á legrátermettebbek, akik szakmailag, emberi tulajdonságaik okán elhivatottak arra, hogy embereket irányítsanak. A köznyelv ezt a jelenséget így nevezi: „elfelejtette, hogy, honnan, indult, hogy honban jött”. Amikor az addig szerény, s csupa jó tulajdonsággal bíró emberről egyik napról a másikra kiderül: fennhéjázó, nagyképű, s csak saját ,/trónját” építgető vezető lesz. Az ilyen vezető képtelen a társadalom, a közösség javára tenni, mert emberi tulajdonságai miatt egyszerűen nem bírja társai, adott esetben beosztottjai bizalmát. így aztán éppen annak a követelménynek nem tud megfelelni, ami hivatása lenne: a nagyobb célokat nem tudja lebontani, emberközelbe hozni, s a mindennapokban végrehajtani, végrehajtatni. Esett már szó a közgazdasági érdekrendszerek felemásságáról. S az emberi tulajdonságok alakulásának véletlenjei mellett itt is van még mit javítanunk. Hiszen mit szóljon annak a nagy- vállalatnak megannyi dolgozója, ahol a cég vezetői egy „levezető” álvitai után körlevélben közölték minden részlegvezetővel, dolgozóval: ezután személyesen felelnek minden csavarért, s fizetésük bánja, ha eltűnik valami a raktárakból. Ám ugyanez a levél homályban hagyta, hogy a felelősség léépítése után, miért felelnek a vállalatok felsőbb vezetői. S homályban maradt az is: konkrétan miért is tehető felelőssé a középvezető, s hogy mit kérhet ő számon a saját beosztottjaitól. És nem akadt egyetlen részlegvezető sem, aki a körlevél ellen tiltakozott volna. A prémium, úgynevezett jó légkör megőrzése érdekében mindenki tudomásul vette az intézkedést. A GONDOK ISMERTEK, felsorolásukkal gyanítom, nem sok újat mondtunk. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy gazdaságunk fejlesztéséhez minél több felelősen, önállóan gondolkodó vezetőre van szükségünk, olyanokra, akik érdemben tudják a munkát megszervezni és irányítani, akik az év minden napján egyformán bírják beosztottjaik bizalmát, akkor talán nem volt felesleges a gondokra újra ráirányítani a figyelmet. Nem véletlenül kerülnek napjainkban újra napvilágra a középvezetők problémái. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése, a vállalatok, üzemek irányításának megújítása, ennek eredményessége múlik azon: milyen az összhang vezetők és beosztottak között. Ehhez pedig mindenekelőtt szakmailag kiválóan képzett, s emberi tulajdonságok miatt sem kifogásolható vezetőkre van szükség. F. R. A mikor végigsiet a nyíregyházi kórház szemészetének folyósóján — most két hét múltán — már otthonosan mozog, orvöstár- sai és a betegek is jól ismerik, sőt szeretik. Pedig már éppen búcsúzásra készül Halina doktornő. És legfeljebb akkor derül ki, hogy lengyel, ha anyanyelvén szólal meg, vagy ha tört magyarsággal köszön vissza a pácienseknek. Dr. Halina Mrocz- kowska a rezeszowi vajdasági kórház szemészeti osztályának főorvosa lengyel testvérvárosunkból érkezett ne- negyedmagával. A nyíregyházi megyei kórház gyermekosztályán, sebészetén és szemészetén vendégeskedtek, pontosabban dolgoztak. A főorvos asszony a lehető legegyszerűbben foglalja ösz- sze élményeit: — Minden úgy történt, ahogyan előre elképzeltem: magyar kollégáim pontosan ügy dolgoznak, mint mi. Még a szemészet légköre is egyforma, mert itt is úgy vélekednek az orvosok, nem lehet egyéb céljuk, mint az, hogy betegük újra lássa meg a színeket, virágokat... A két testvérváros hasonló jellegének bizonyítéka itt, a kórházi mikrovilágban is tetten érhető. Nyíregyházán is. Rzeszówban is 65 ágyas a szemészet, szeptember vége felé itt is, ott is az ötszázadik havi szemműtétet végezték el. — Csak ez a Wst nyelv ne lenne annyira különböző! Az orvosok egymás közti szakmai érintkezésében még csak segít a latin, és a lengyel vendégorvos kitűnő segítőtársra talált fiatal magyar kollégájában, Ági doktornőben, akik oroszul tud. — Persze a nyelvi akadály azonnal megszűnt, mihelyt a paciens ott állt közöttük. A diagnózis, "a betegség, a terápia, a műszerek számukra, a világ bármely orvosa számára azonnal közös nyelven „szólalnak meg”. Dr. Mroczkowska utolsó előtti nyíregyházi munkanapján levelet kapott 15 éves kislányától. („Anyu. remélem helyt állsz a műtőasztal mellett.”) — Nyíregyházi „főnököm” többször is kért, végezzek műtétet, Nem vállaltam. Most azon gondolkodom, jól tettem-e. Talán igen, mert így is sok tapasztalatot gyűjtöttem, hogy asszisztáltam. A főorvos assszony most hazatér és beszámolóját kislányán kívül rzeszówi szemész kollégái és tanítványai, a krakkói orvostanhallgatói is várják. — És türelmetlenül várjuk azt a négy nyíregyházi orvost, akik október 8-án érkeznek hozzánk, a rzeszówi kórházba. Szilágyi Szabolcs
