Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

1984. október 20. Q Q Bayreuth nemcsak a múzsák városa Magyarok elismerése A nemzetköziség szelleme uralkodott az idei Bay- reuthi Ünnepi Játékok alatt, amelynek legfőbb vonzereje hosszú ideig csak Richard Wagner művészete volt. A vasút­állomástól a városházáig a nemzetek zászlói övezték az út­vonalat. Európa zenei életének műhelyévé, középpontjává vált a város. Bayreuth vendége volt For­rni Miklós, a Liszt Ferenc Társaság főtitkára, a Buda­pesti Zeneművészeti Főisko­la professzora. A Nardba- verischer Kurier című napi­lap Bayreuth és Budapest találkozójának előkészítése címmel képes tudósítást kö­zölt arról, hogy megbeszélést folytatott Hans Wild Walter főpolgármesterrel és dr. Man­fred Egerrel, a Richard Wag­ner Múzeum igazgatójával. Átnyújtotta dr. Kerényi György zeneszerző ajándékát, négy kánont, amelyet Wag­ner műveinek dallamaira ké­szített. Felvetették elképzelé­seiket a közelgő, Liszt-cente­náriumi évről, 1986. július ál­én, halálának 100. évforduló­ján a Festspielhausban ren­deznek ünnepi hangversenyt, abban a színházban, ahol 110 éven át Wagner alkotásai szólalhattak meg. A rend'kí- vüli alkalommal a Faust szimfóniával emlékeznek a XIX. század kiemelkedő mű­vészére. A lap felidézte Forral Mik­lós szerepét a városi temető­ben pihenő Liszt Ferenc sír­jának a helyreállításával kapcsolatban. A második vi­lágháború során megsérült síremlék sorsáról rémhírek terjedtek el: feldúlták, ellop­ták a koporsót. Forrai Miklós jelen volt a sír felbontásá­nál, és megerősítette, hogy az ólomkoporsó kétségtelenül Liszt tetemét őrizte. Azóta felavatták új sírkápolnáját, falán elhelyezték a magyar Liszt Ferenc Társaság emlék­tábláját, Vörösmarty Mihály üdvözletével: „Hírhedett ze­nésze a világnak, bárhová juss, mindig hű rokon!” A 34. Nemzetközi Ifjúsági Találkozó négyszáz résztve­vője az Operaháztól a temp­lomokig birtokba vett min­den olyan helyiséget, ahol önálló produkcióval bemu­tatkozhatott, napközben pe­dig az utcák, a terek változ­tak koncertteremmé, és a kö­zönség érdeklődéssel hallgat­ta a fiatalokat. A Német Szö­vetségi Köztársaságban ez az egyetlen olyan művészeti fó­rum, ahol a kelet- és nyugat­európai, a tengerentúli fiata­lok az intenzív együttműkö­dés jegyében találkoznak. Wagner zenéjén túl, megis­merkednek a mai modern ze­nei irányzatokkal. A magyar főiskolai hallgatók a közeli Thurnauban hangversenyez­tek, Varasdy Emmi, a zene­művészeti főiskola vezető ta­nára pedig a huszadik század operáiból rendezett program művészeti vezetését vállalta el. A kritika a nők Ringjé­nek nevezte a négy estét be­töltő Tetralógiát — Peter Schneider vezényletével —, mert az emlékezetes alakítá­sokat Hildegard Behrens Brünhilde, Jeannine Altme­yer Sieglinde, Hanna Schwarz Frieka szerepében nyújtotta, ROZSA ENDRE: Örömeink születése Hogy zúdul a víz a tetőkről! Csattanva az utcakövön, szökőkutat ütnek a csorgok. Sugarazva suhint, csupa ág-bog, csurom ragyogás az öröm. S ami formál, zúgva, belülről, — noha önmaga még sose formás — búvópatakokban üregről üregre görgeti vak moraját legalább, majd csengve bukik ki a forrás. Az a vágy csak a mély, melyet el­mélyít a beteljesedés; ivatlam a bőhozamú kút kiszikkad; iszapba sosem fúl ajkad, míg a szomjra merész! míg a férfiak között Wotan- ként Siegmund Nimsgerné, Hagenként Aage Hauglandé volt a legnagyobb érdem. Hasonlóképpen a Parsifal- ban a fiattal, tehetséges és gyönyörű hangú Kundrynak, Waltraud Meiernek dübör­gőit a vastaps, a Bolygó hol­landi Sántája, Lisbeth Bals- lev pedig különös szerepfor­málásával aratott osztatlan sikert. A magyar operaénekesek elismerését jelzi, hogy Só- lyom-Nagy Sándor, Molnár András és a budapesti Ope­raház kórusának számos tag­ja a jövő évre is kapott meg­hívást a Tannhäuser felújí­tásához. Erdősi Mária OSZTOJKÄN BÉLA: Csak belőlem NAGY ISTVÁN ATTILA: Csak belőlem dördülhet roppant földindulás Én patakzom kiszabadult lávatelep Forró szerelmek haldoklanak így Tüdőkben halmozott sóhajok Feszítik szét a tikkadt terepet Fölperzselnek magukba lobbantanak mindent mindent Nem vagyok egyedül Szívesek egymáshoz a színek Tűzkutak gyomrából kivirágzó lisztkorom Szétszórt pernyenép lebeg Csak tudnám rokonaimra hol találok Melyik tenger mossa hazám partjait Óceántól óceánig kié itt mind e föld Ez a világ ha magunk dolgát tudná Nem volnék én sötét katona A föld nem hordott még a hátán hatalmat Ki engemet csatasorba fogna nem ígértek: illatoztok nem kértek csak elfogadtok de az ember telhetetlen vágyakozik: semmi ellen készíti a menedéket kitalál hát minden szépet bástyát rendel önmagának vizesárkot honnan támad hajnal fénye kakasszóra: még egy óra még egy óra halálban is illatozók örök némák sose szólók fejeteket meghajtjátok éles kés a reggel rátok él vezredes ?mplom Ma, október 20-án tart- t Nyírbátorban azt a tu- mányos ülést, melyen a thori család által épí- t templom fennállásá- k ötszázadik évforduló- a emlékeznek. A raa- irországi gótikus építé- t eme értékes darabját ;enyérmezei hős, Bátho- István kezdte építtetni, századokon át a több es történelmi személyi­ét adó család temetke- i helye volt. Megyénk ékes műemlékét, mely :k óta rangos kulturális dezvénysorozatnak, a írbátori Zenei Napok- : ad otthont, az évfor- ó alkalmából felújítják. (E. E. felv.) Szerelmem, tánc Eifert János Hódme­zővásárhelyen született 1943-ban. Iskolai tanul­mányai mellett hangsze­res zenét is tanult. 1960— 1977 között a Néphad­sereg Művészegyüttese táncművészeként a világ 18 országában turnézott, vizuális élményeit ekkor kezdte fényképeken is megörökíteni. 1978 óta hivatásos fotóriporter, de az alkalmazott fotográfia területén is eredménye­sen dolgozik. Érdeklődő, kísérletező alkat, előadá- I sokon, szakírói tevékeny­ségén keresztül szívesen j foglalkozik a fiatalok ne­velésével. Mostani, „SZERELMEM, TÁNC” című fotókiállí­tásának anyagát tizenöt év munkájából válogat­ták. A tánctörténeti szem­pontból is értékes képek világhírű táncművészek, neves koreográfusok al­kotásainak maradandó pillanatait mutatják. Fo­tói nemcsak reprodukál­nak egy másik művésze­tet, hanem újrateremtve azokat, önálló világot hoznak létre. Markó Iván: „Totemek” című koreográfiájából (Győri Balett) Cirkusz (Köllő Miklós és a Domino Pantomim Együttes) Virágok

Next

/
Thumbnails
Contents