Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

Megyénkből indultak HUNGAROCAMION-KOZPONT, Buda­pest, Népstadion út 51. A nagyvállalat ve­zérigazgatójának dolgozószobájában beszél­getünk, röpködnek a dollármilliók, nagyvá­rosok neve Londontól Bagdadig — innen óis, onnan is hozzák-viszik az árat a magyar ka­in ionosok, .irigylésre méltó Volvo- és Merce­des -s zene Ívé n yei kke 1. Ha valaki ma Nyugat­Európából gyorsan és megbízhatóan a Kö zei-Keletre akar szállítani közúton, aligha hagiyjia ki a magyar nemzetközi szállítási vállalatot, amely saját munikateirúletén nem­zetközi mércével mérve is a legjelentőseb­bek közé tartozik. Nézem a dolgozószobát, egyszerű garnitú­ra, sok /irág, sehol egy hivalkodó világtér­kép, pedig az innen irányított „pilóták” ha­talmas kocsijai három földrészen futnak. A vezérigazgató — nemzetközi szakmai szer­vezetek elnöke, vezetőségi tagja — lendüle­tesen, lelkesedéssel magyarázza a kontinens közi autófuvarozás kulisszatitkait, de ami­kor személyes dolgairól kérdezem, megfog egy jókora paksamétát, s azt nyújtja át: „Nézze meg, ezekben mindent megtalál .. Pontosabb lesz, mintha elmondom . . OLVASOM A HIVATALOS IRATOKAT: Mezei Gábor, született 1920-ban, Napkoron. Egy „Tanöncszerződés” 1939-bőí: Schwartz Sándor cipész Vásárosnaményban vállalja, hogy Mezei Bernát Gábor nevű fiát a cipő­felsőrész-készítő mesterségre megtanítja. A Közlekedésügyi Minisztérium 1947. június 13-án keltezett levele arról tudósít: havidí­jas tolmácsként alkalmazzák a hadifogság­ból hazatért Mezei Gábort, a közgazdasági egyetemi tanulmányokról, s a kor jellemző forgatagáról: szólnák a következő iratok. Mezei Gábornak még nem volt diplomája, amikor 1950-ben a minisztérium pénzügyi osztályának vezetője, majd főosztályvezetője leit 1953-,tói megritkulnak az inatok. Ekkor nevezték ki ugyanis igazgatónak a Budapesti Szállítmányozási Vállalat élére. Innen egyet­len lépés a mai munkahely: 1965 novembe­rében kapta a feladatot, amely lényegében a Hungarocamion megalakítását jelentette. A rábízottákat becsülettel teljesítette. Bi­zonyíték erre, hogy hazánk felszabadulásá­nak 38. évfordulóján a Parlament kupola- csarnokában az Állami Díj átvételekor szó­lították dr. Mezei Gábort.- BUDAPESTRE MUNKÁÉRT JÖTTEM, mint annyian mások is, Betegből. A Korona Cipőgyárban lettem szabász. Az volt a vá­gyam, hogy egyszer majd modelleket készít­hetek ... A nosztalgia ma is él bennem a ré­gi szakma iránt. Egy-egy külföldi utamon előszeretettel állok meg a cipőboltok kiraka­tainál. s ilyenkor néha elmerengek: vajon mire vittem volna, ha a „kaptafánál” ma­radok. A történelem azonban Mezéi Gábor ci­pészpályáját derékba törte, de az életpályán is csavarintott egy jókorát. 1941-ben huszon­egy évesen behívták katonának. A követke­ző esztendő már hadifogságban találta, amelynek öt és fél évéből az első időben ugyan cipészműheiyt vezetett, ám nem sok­kal később már antifasiszta iskolán tanult — több helyen, köztük Knasznogorszikban is —, majd tanított, politikai munkát vég­zett. Amikor 1947-ben hazakerült, életútját már irányították. — Volt idő, amikor el-elgondólkodtam, milyen apró véletlenen is múlhat egy élet­pálya; nekem például azon, hogy egy szov­jet politikái tiszttől orosz nyelvű iskolai tankönyveket kaptam, azzal, ha érdekel, ta­nuljak ... — Engem érdekelt — mosolyodik el Mezei Gábor —, s azóta is érdekel min­den- új feladat. Szerencsére hamar megtud­tam, hogy az életben mindennek az alapja a tanulás, így ezt máig nem hagytam ab­ba... A TANULÄS REJTELMEIRŐL fűzzük a szót, arról, hogy az egyetemi diploma csak alap — Mezei Gábor is közgazdasági dokto­rátussal fejelte meg —, s címzetes egyetemi docensiként ma is gondosan készül az elő­adásokra; az orosz mellé a németet és a franciát is megtanulta. Engem közben az foglalkoztat: 33 éves korában lett igazgató. Szép karrier! — Kemény feladatokkal kellett szembe­nézni. Nem jutott idő arra, hogy a karrier jelentőségét mérlegeljem — mondja ő. — Tudtam, bizalmat, lehetőséget kaptam- és tő­lem mindenki bizonyítást vár, nekem pedig helyt kell állni. Fiatal voltam, kész arra, hogy akár a világot is megváltsam. Az em­berekkel mindig szót értettem, de ha rá gon­dolok, hogy még kétezer lóról is gondoskod­ni kellett..., hát nem éppen ehhez szerez­tem gyakorlatot a minisztériumban. Mégis szép emlékek fűzik Mezei Gábort a BELSPED-hez, ahol elég hamar erősebb „ilo_ vak” váltották fel a derék pacikat. Megkez­dődött ugyanis a gépesítés, amely aránylag rövid idő alatt le is zajlott. — Csőstől szakadt a nyakunkba a renge­teg feladat. Kocsist, hajtőt képeztünk át so­főrnek, csomagolónak, merthogy közben már a magyar ipar is a külföld felé kacstotga- \ főtt ás vinni kellett az árut. Megszerveztük ] az exportcsomagoló részleget, a tehertaxi- j fuvarozást, majd kezdtük bővíteni a szol­gáltatásainkat — emlékezik Mezei Gábor. —- 1985 végén miár négyezer fős, jól „bejára­tott” vállalat volt a FÖSPED, titokban néha arra gondoltam, hogy egy kicsit élvezni kel­lene á munka gyümölcsét is, amiért én is nagyon megdolgoztam. De ebből semmi sem lett, mert jött az új megbízatás, ami — mi -tagadás — nagyon keservesnek, látszott: egy vállalati üzemegység leromlott telephelyén, lényegében felszerelés, szakkáderek nélkül szervezzem meg az ország új, nemzetközi fuvarozási vállalatát. Volt néhány álmatlan éjszakám..., de azért itt vagyunk, és ma ez a cég sem rosszabb, mint a.fájó szívvel otthagyott előző ... SZINTE MAGAM ELŐTT LATOM Mezei Gábor szavai nyomán, hogyan születik egy mai nagyvállalat, amelynek másfél ezer — nemzetközi összehasonlításban is élvonalbe­li — kamionja járja az utakat, s hoz évente százmillió dollárt. A Hungarocamion előbb Európában vetette meg. „kerékéit”, aztán — oattnósabb nevű vetélytársait megelőzve —• elsőként terjesztette ki SónéaiUnf&t a Közei-1 és Közép-Keletre, ahol a 70-es évek elején beköv'etkfcző ugrásszerű fellendüléskor már vezető pozícióban volt. Nélküle aligha került volna versenykepesen a magyar tojás, csir­ke, gyümölcs-a Közel-Keletre. De új dolgok sorozatéval alapozták meg Nyugat-Európá- bam is a tartós piacot, amikor a gyorsan változó nemzetközi politikai és gazdasági iúelyzethez gacodva hozták létre a külföldi érdekeltségű közös vállalatokat, az Ausztriá­ban működő Peklart, az olaszországi Euro- carl. Itthon is úttörők voltak az olyan tár­sulással, mint a Hungarosped Voltak évek, amikor sorozatban egyharmadával növeite devizabevételeit a vállalat. MENNYIT DOLGOZIK EGY ÄLLAMI DÍ­JAS VEZÉRIGAZGATÓ? — Ha arra gondol, hogy látom-e a csalá­domat is — veszi tréfára a kérdést —, nem jó helyen kopogtat. Reggel hétkor, nyolckor kezdek, de ötkor szinte mindig hazamegyek. Más kérdés, hogy egy héten esetleg kétszer- háromszor is előfordul: visszajövök és kül­földi vendégekkel vacsorázom, de ezek a .megbeszélések sem nyúlnak az éjszakába. Ha viszont úgy teszi fel a kérdést, hogy kikre számíthatok, akkor a válaszom: a munkatársaimra, az elvtársakra — és ter­mészetesen a feleségemre. Egy életutat si­keresen végigjárni nem lehet másként, csak kiegyensúlyozott családi háttérrel. Otthon • most a legnagyobb élmény nekem, az egy­éves unokáin. Hányszor belegondolok, ha ke­zembe veszem, mennyire bensőséges vi­szonyba kerülhet egy hatodik .ikszen” túli ember egy ilyen csöppséggel.. . Volt a mi gyermekünk is egyéves, természetesen, de milyen más, másként varázslatos az unoka, há az ember egy élettapasztalat birtokában babusgathatja . .. Különben milyen véletlen, neki is van kapcsolata Szabolcs-Szatmári­ra1! : a fiam — aki egyébként üzemmérnök a MALÉV-nál — mátészalkai lányt válasz­tott feleségnek.. . — A földüc gyakran benéznek hozzám Na. ménytból, hozzák a hint, néha én segítek ezt-azt beszerezni a városnak. Ha hazame­gyek, mindig, van kivel meghányni, vetni a dolgokat, akikkel együtt fociztunk, Winkler János, Huszti Sanyi járatos mindenben. Ott­hon különben a legfurább eset a B&reg Ho­tel- — a na-ményi Hilton — avatása után esett meg velem, amikor először vettem kéz­be a szállodai bejelentőlapot. Rajta a cím, á mi régi címünk. A kertünk végébe épült, a Kraszna partján,.. . — Nemrégen fát ültettem otthonról a ker­tembe. Siket Gyulától, régi jó barátomtól kaptam. Vele mostanában nem találkoztam, pedig tudatni szeretném, Kenésén az idén termett először és nagyon finom a Naményi Jonatán... Marik Sándor Animációs filmek Csehszlovákiábó l A csehszlovák filmgyár­tás 1945. évi államosítása után azok a filmművészeti ágazatok is fejlődésnek in­dulhattak, amelyek a magán- vállalkozók számára nem voltak kifizetődők. Karel Ze­man és Hermina Tyrlová a dél-morvaországi Gottwal- dovban, Jiri Trnka Prágá­ban létesített animációs film­stúdiót. Leforgatták első filmjeiket, s ezzel a cseh­szlovák animációs filmet az egész világon hírnevessé tet­ték. Az első egész estét betöltő -animációs film Jiri Trnka 1947-ben készült Énekes­könyv című műve volt, amelyben a cseh falvak nép­szokásait mutatta be. 1954-ig Trnka több filmet forga­tott, amelyek a világfeszti­válokon- számos elismerést és díjat nyerték: így A csá- szár fülemüléje és a Bajaja című mesefilm, s Alois Jírá­séit történelmi író könyve ailapjón készült Régi cseh mondák, valamint Jaroslav Hasek világhírű regénye alapján forgatott Svejk, a derék katona kalandjai. Trnka utolsó nagy formátumú filmje az 1959-ben készült Szentivánéji álom volt. 1969- ben bekövetkezett haláláig már csak néhány közepes hosszúságú filmet készített. Ezek közül elsősorban a ki­bernetikus nagymama című tűnik ki (1962) — a jövő túl- technizált világának víziója. Az ötvenes években több alkotóművész is foglalkozott nagy animációs filmek készí­tésével. Híressé vált példá­ul a francia Jean Effel rajzai alapján készült A világ te­remtése filmváltozata, ame­lyet Eduard Hoffman rende­zett. Hermina Tyrlová több bábfilmet forgatott a gyer­mekkönyvek kedvelt hőséről, Hangya Ferdáról. A hetvenes években új le­hetőség nyílt a francia René Laloux rendező és Roland Topor képzőművész javasla­tával. Azt akarták, hogy té­máikat cseh szakemberek dolgozzák fel, s mindkét fél számára előnyös koproduk­ciót ajánlottak. így született 1973-ban A vad bolygó című új, egész ,estés animációs film, amelyet egyszerűbb, papírmozgató . technikával. forgattak. Egy évvel később Josef Kábrt fejezte be az NSZK-val koprodukcióban forgatott filmjét, az Odüssze- usz kalandjait. Nyolc évvel később hasonló módon ké­szült a Kisvakond a város­ban című rajzfilm (Zdenek Miller), s 1983-ban Gottfried Rreussler témája alapján for­gatott egész estés mesefilm, A kis boszorkány. Ezt a fil­met képzőművész rendezője, Zdenek Smetana több ver­zióban készítette el. A hetvenes években Karol Zeman is visszatért az ani­mációs filmhez. Két egész es-tés filmet forgatott, ame­lyekben a papírmozgatás technikáját alkalmazta. A Krabat, a bűvészinas. című filmben a lausitzi szerbek horrormeséjét dolgozta fel, a Mese Jancsiról és Juliskáról címűben különböző mese­motívumokat a hű szerelem próbatételeiről és győzelmé­ről. Ugyanebben az időben születnek az első egész estés animácíós filmek Szlovákiá­ban is — a Gyurka, a betyár és A véres kezű asszony. Mindkét filmet a szlovák animáció úttörője, Viktor Kubai forgatta, s témájuk valódi történelmi esemé- nyekre épülő szlovák legen­dákból indul ki. A vad bolygó — jelenete. (A prágai rövidfilmstúdió archív felvétele.) Petrőczi Éva második köteté­nek záróverse szimpatikus sze­rény programot fogalmaz meg: ..szóra méltó ' minden gond» / ha emberi. Csak így tudhatunk a halálnak ellenemondani.” (A 151. zsoltár.) A Hárfakalitka már a címével is jelzi a valósághoz viszonyulás ambivalenciáját: vonzódás _a szépséghez, a harmóniához, és mindezek töredékes megvalósu­lása. Ez a megközelítési mód — úgy gondolom — szükségsze­rűen elvezet az ironikus, a gro­teszk látáshoz. Petrőczi Éva al­katához közel áll a torzító, de arányaiban helyesen láttató ma­gatartás. Kötetének felütése (Végrendelet) is erről győz meg. Persze a groteszk a távolságtar­tás, a kívülmaradás eszköze is lehet, a lélek önvédelmi gesztu­sa, amellyel elhárítja magától u kudarcokat. A költészet funkció- váltásának időszakában Petrőczi ars poeticája egyszerre tükrözi a hagyományos költő (költészet) eszményhez való vonzódását, és egyfajta, sajátos Tart pour Tart felfogását: „Verseim / szó-ikeba­Ének a kalitkában nák: / Színhez szín, ' vonalhoz vonal- / egy nyílástól hullásig érthetőbbé rendezett világ / meg­számlált percei. / Reménykedő rakosgatás.’’ Ez jelentkezik azokban a ver­sekben is, amelyekben az „asz- szonysorsot”, az „anyasorsot” felvállaló köitőnő ironikusan szól azokról, akik elválasztják egy­mástól az embert és a költőt. Kamillapára árad a sorokból, anti-Pszüché a linzerrácsos abla­kon bámul* az utcára, kötényén a spenótfőzelék elkenődött. Vagy ahogy sírversében írja: „Bár mindig száz dologban loholt, / ő polihisztor / sose volt, / csak gyerekkézirat-főzőcske-boit / kö­zött ingázó polihisztérika.” A gyermeknevelés gondjai, örömei és a költészet magasztos nagy- szerűsége — nehezen egyeztethe­tők össze. Van Petrőczi köteté­nek egy igazán asszonyos, illa­tos vonulata. Gyermekkori emlékek kísérte­nek, a bensőségesség-élmény utáni nosztalgia ébred fel újra és újra, amikor a költői képek alkotóelemei a fűszerek, a gyógynövények. Csupán néhány példa: ánizs, bazsalikom, Ozirisz szent növénye, a görög-római időben a boldogság szimbóluma a majoránna, a rozmaring. De felbukkan a mandula, a magnó­lia, a pálma is. Clairvoyante cí­mű versében a „fokhagyma-da- rócban, / bazsalikom-selyemben” ténfergő jósnő az eltörött cso­dagömb helyett fazékba, serpe­nyőkbe bámul. Lekopott a misz­tikum. eltűnt a csodavárás. Petrőczi Sva versei minden­napjaink részei, folytatásai. Hi­ányzik a költői szerep, elmarad a nagy szenvedélyek rajza: nem. viaskodik sorskérdésekkel, di­lemmákkal. Nyár északon című versében a lírai és léthelyzetét így rajzolja meg: „Verset Írok; rázza a szél / hárfakalitkám rá­csait.” A költemények nagyon gyakran egy-egy ötletre épülnek (Szentkép, önarckép van Ver- neer modorában), valamilyen kultúrélményt dolgoznak fel "(A tábori templom. Kagyló, KM), moralizálnak (Egy konzervdoboz ürügyén, Egy balatoni házra). Petrőczi Éva zárkózott alkatú költő. Nem jellemzi a vallomá­sosság. belső világát fegyelme­zetten s szemérmesen eltakarja. Éles szemmel észrevesz maga körül mindent: a vonaton hí- mezgető asszonyok ízlésíicamát, a kispolgári vagyongyűjtés je- lenségeit, az életet, az emberi kapcsolatokat át- meg átszövő üres formalitásokat, hazugságo­kat. önmagáról azonban nagyon keveset beszél, mintha szándé­kosan elrejtőzne a versek elől. Ritkák azok az alkotások, ame­lyekben a személyesség közvet­lenül szólal meg. (Bűnbánómon dóka, Rozmaring, A cserépkáíy- ha). Petrőczi Éva művelt, okos köl­tő. Okossága még gyakran ráte­lepszik lírai anyagára, a gondo­lat inkább esszébe kívánkozik, mégis vers lesz belőle. (Szépiro­dalmi, 1984.) Nagy István Attila m hétvégi melléklet 1984. október 20. ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents