Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
Á feltárás folytatódik Az esztendőnként országosan megrendezett Múzeumi és Műemléki Hónapnak külön színt kölcsönöz ebben az évben a múzeumaLapító Jósa András születésének 150. évfordulója. A múzeumigazga- tó-polihísztor munkásságában jelentős helyet foglalt el a régészet. Az általa létrehozott törzsgyűjtemény jó kiindulópontul szolgált a muzeológusok későbbi nemzedékeinek, akik további ásatásokkal, leletmentésekkel gyarapították a nevét viselő múzeum gyűjteményét. Két évtizedes előzmények Az ismeretterjesztő cikkek, könyvek olvasóiban, a kiállítások látogatóiban nemegyszer merül föd a kérdés, hogy milyen okok, előzmények vagy tudományos meggondolások hívnak életre egy-egy régészeti ásatást. Az 1983-ban elkezdett és az idén folytatott tiszadobi ásatás csak egy a számtalan lehetőség között. „Története” azonban talán közelebb vezet a felvetődő kérdések megoldásához. Az ásatás előzményei húsz évvel korábbra nyúdnak visz- sza. Ekkor történt ugyanis, hogy a tiszadobi Sziget egy kiemelkedő dombjából földet hordtak el az árvíz sújtotta terület gátjának erősítéséhez. Mint az ilyen munkáknál gyakran előfordul, itt is régi temetkezések nyomai kerültek napvilágra. Gombás András tiszavasvári tanító értesülvén a leletekről, megkezdte a hajdani temető feltárását. Azonban nem sejthette, hogy a táj népvándorlás kori és településtörténeti kutatása szempontjából milyen nagy jelentőségű lelőhelyre bukkantak. Csak az ásatás befejezése után, a 12 sírban talált tárgyak áttekintése, a megfigyelt jelenségek értékelése során derült ki utólag, hogy a kora népvándorlás kor zűrzavafos éveiben temetkezett ide egy keletről érkezett harcos népcsoport. Rejtélyes, sötét időszakról, az V. század első feléről van szó. Arról a hunkorszaknak nevezett periódusról, amelyhez a magyar krónikákban, mondavilágban és a köznapi gondolkodásban oly sok hősi elképzelés fűződött. Nagy értékű leletek Az „Isten ostora” — Attila — még csak első lovaglóleckéit vehette, s a rettegett hunok csak a Kárpátoktól keletre eső területeken voltak mindenható urak, amikor az általuk kiváltott népmozgások már elérték a mai Alföldet. A keletről menekülők és a hunok által legyőzött, s mintegy „követségbe küldött” csoportok már bevándoroltak a Tiszántúlra, magukkal hozva az új keleti divatot. A hun birodalom rövid (kb. 80 éves) fennállása, nomád jellege magyarázza azt a tényt, hogy a IV. század végének, V. század első felének régészeti anyaga viszonylag kevés, s ennek nagy része is gazdag „fejedelmi” lelet. Előfordulási körülményeikről, pontos lelőhelyükről alig-alig tudunk valamit. Nem véletlen tehát, hogy minden apró adat, amely a hunokra és a velük kapcsolatba kerülő számtalan különböző népre (szarmatákra, alánokra, gotokra stb.), valamint életükre, szokásaikra, viseletűkre, sorsukra világít rá, igen becses számunkra. Tiszadob-Szigeten az 1964- es ásatás után mintegy két évtizedig nem bolygatták a több, mint 1500 éves temető helyét. Amikor azonban felmerült a tiszadobi üdülőkörzet építésének gondolata, égetően szükségessé vált a várhatóan nagy értékű leletek feltárása. Megkezdődött a régészeti munkálatok második szakasza. Az ásatások során egy olyan temető képe bontakozott ki, amelynek halottad! díszes ruhában, olykor fegyverrel, gazdag „útravaló- val” indították túlvilági utazásukra. Bár a nagyméretű, mély sírgödrökben eltemetett halottak többségét röviddel el- hantolásuk után kirabolták, a fosztogatók által ottfelej- tett tárgyak, s maguk a temetkezési szokások — a halottakat fejjel délnyugatnak, fakoporsóban helyezték sírba — értékes adatokat nyújtanak a kutatás számára. A díszes ezüst fibulák (= ruhakapcsoló tűk), fülbevalók, féldrágakő gyöngyök, köves gyűrű és a római érmek a rablókat hidegen hagyták. Az ékszerek a hunok és szövetségeseik által divatba hozott viselet tipikus tartozékai. A sokszöggombos fülbevalókat Európa a népvándorlás korában. Keleti típusú ruhakapcsoló tű a tiszadobi temetőből. például az V. században a Kaszpi-tengertől Gibraltárig kedvelték. Kapcsolatok Rómával A területükre betelepülő, a keleti sztyeppékról érkező népcsoportok, törzsek nem zárkóztak el az itt talált népek egyes szokásainak, tárgyainak átvételétől sem. A magukkal hozott viseleti tárgyaikat, így az ezüstcsatokat és eszközöket, mint a csont tűtartó, kiegészítették a helyben talált lakosság ékszereivel, a ruhakapcsoló tűk egyes változataival és használati tárgyaival, az edényekkel. A római érmek és a megye területén első ízben talált római üvegpohár arra utal, hogy ez a kis közösség igyekezett kapcsolatot teremteni a szomszédos római birodalommal is. A tiszadobi ásatások jövőre folytatódnak. Az üdülőkörzet tereprendezési munkái egyelőre még nem kezdődtek el, s így további lehetőségek nyílnak arra, hogy gyarapítsák leleteinket és ismereteinket az Attila korszakát közvetlenül megelőző időszakról. Lehetséges, hogy rendkívüli meglepetéseket tartogat még számunkra a pillanatnyilag lakatlan Sziget. Istvánovits Eszter régész Jósa András Múzeum A szatmárcsekei tájház kívülről Cseke üzenete Múltunk jövőjéről beszélni kell! És megtenni érte mindent, ami tehető. Múltunk, történelmünk, tárgyi emlékeink is beletartoznak a nemzet fogalmába. Üzenet érkezik hozzánk rég letűnt századokból, s üzenünk mi magunk is a ki tudja milyen messzi jövendőnek. Ezért felbecsülhetetlen értékű minden olyan ház és berendezése, melyet a szakemberek megóvnak az enyészettől. Szatmár vagy Bereg kicsi falvainak utcáit járva még ma is megérinti a városlakót az egyutcás kis települések tiszta, otthonos, varázslatos világa, ahol nincs távolság, ahol még köszöntik az idegent. Egyre tűnnek viszont a tájék jellegzetes házai, hogy helyükön korszerűbbek, egészségesebbek épüljenek. Némelyiket bontás közben megsiratni volna kedvünk, másokért haragszunk, ha ízléstelen új áll a régi szép helyén. Fogynak a múlt emlékei, de azért Tarpán vagy Szatmár- csekén még boldogság végigsétálni. Cseke üzenetét már a fél világ ismeri, hiszen messzi földről zarándokolnak ide, leegyesülne a faragványokban. Mindegyiken ugyanaz a felirat: ABFRA — rég elporladt lakói nyugosznak itt „A boldog feltámadás reménye alatt”. Nem hosszú az út gyalog sem a művelődési házig, ahol helytörténeti gyűjtemény található, Kölcsey-relíkviák- kail. A térképek, a háborús emlékek, a kisdob, a- zászló láttán megindul a gondolat és képzeletben messze száll velünk tér és idő. Ha szerencsénk van, jóízű anekdotákkal szórakoztató kísérőt is kapunk Kelemen Józsi bácsi személyében, aki a kilencven felé tarthat, de szellemi frisseségével, kortalanságával maga az élő emlékezet'. •. ■ Istvándi felől pedig, ahol a falujelző tábla után jobbra kanyarodik az út, lent a baloldalon mesebeli házikó késztet megállásra. Fehérre meszelt falával, tiprott szalmatetejével, sövényfonásos kerítésével maradt itt mutatóba a századfordulóról. Piros muskátli pompázik minden ablakában, addig, míg az októberi dér megengedi. Barátságos, rendezett udvarával, tárt ajtajával szinte hívogat. ményes kemencével, télen a füstölésre szán szalonnát akasztották, sonlít a tiszacsécsei IV házhoz, szinte ugyanaz rendezés, jobbra-balra egy „ház”, azaz első és szoba. Az esztovátától rólámpáig minden tárj lön tanulmányt érdem elfeledett konyhai esz beszédes könyvek i meg az időt. Segítőtá is akadnak a mereng Debreczeni Károlyné nők, vagy a férje. Ne az ész, a fül is örül, h a kristálytiszta szatmá az ízes, feledésbe merü vakat is a beszédbe e meséket a ház tárg történetéről. Már ma i. távoli ez a világ az id gató fiataloknak, hogy tudják képzelni, ez ; gölt földű „padlózat”, bútor egy kortársunk: otthont jelentette. Pedi rég távozott.. . Jó, hogy Szentendre Sóstói Múzeumfalubal szegyűjtve őrzik és g zák az eredeti formát telepített lakóházakat, sági építményeket a Tisza-vidék tájegységé és belülről, amint készül a szőtt csipke. (Fotók: Jávor László) róni tiszteletüket Himnuszunk költőjének síremlékénél. A világ egyik legszebb faluja most újabb látnivalóval várja vendégeit, s így immár három helyen kínál alkalmat a látogatóknak, hogy megálljon egy-egy pillanatra. El kell menni a temetőbe! Meg kell állni pár percre Kölcsey emlékműve előtt és akár láthatatlanul is, fejet kell hajtanunk: óriást oltalmaz itt a föld. A védett műemlék temető különös hangulatot ébreszt a csónak alakú fejfákkal — mintha Khá- ron ladikja és az emberi arc A házat, haláláig egy öreg néni lakta, aztán, hogy eltávozott, a műemléki felügyelőség figyelt fel rá, s mentve, ami menthető, sietősen helyrehozatta. Most eredeti állapotában áll, berendezése nagyrészt az, amit egykori lakója hátrahagyott, kiegészítve néhány ide illő tárgy- gyal, amit a szatmárcsekei- ektől, a tiszakóródiaktól, a ti- szaosécseiektől és a kömö- rőiektől ajándékba kaptak, vagy vásároltak a múzeumi és műemléki szakemberek. A Felső-Tdsza-vidéki építészet tipikus darabja a csekei kis ház, pitvarral, szabadkélenne még több népi lékünket viszont a nen meghagyni, mert hangulata ott, ahol leg állott. Jó lenne jö ron — mint az utóbt ben — legalább eg megint visszamenni S csekére. Baraksó Ei KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
