Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-12 / 214. szám

1984. szeptember 12. Kelet-Magyarország 3 Kevesebbet, de színvonalasabbat SZÜRET AZ „ALMÁSKERTBEN” Hí nyár - akkor tábor DIVATBA JÖTTEK A TÁBOROK. Olykor azt is így nevezik, ami nem tá­bor. Így jobban hangzik. De mitől is tábor a tá­bor? És valóban ennyire van szükség? Mit hoz a résztvevőknek? Milyen panaszok, észrevételek hangzottak el az idei nyá­ri táborokról? A közel­múltban összegezték a közművelődési tábofok hasznát a megyei művelő­dési szervek, a megyei és városi művelődési központ szakemberei. Mire intik az idei nyár tapasztalatai a jövő évben újra tábort szervezőket? Felüdülés, tanulás, szó­rakozás. Ha ez a három nem találkozik, aligha mondható sikeresnek egy- egy tábor, legyenek gyer­mek, vagy felnőtt résztve­vői. Újdonságot hozott az idei programban, hogy a nyári közművelődési tábo­rok gazdag választékot kí­náltak a résztvevőknek. A korábbi olvasótáborok ki­bővültek — illetve specia­lizálódtak — mindenki megtalálhatta a neki leg­inkább megfelelő „társa­ságot”. A környezet- és termé­szetvédelmi szaktáborban általános iskolák felső ta­gozatos tanulói vettek részt, előzetes vetélkedők alapján. Az átlagtól azért érdemel nagyobb figyel­met ez a tábor, mert a környezet- és természetvé­delem megyénkben is mind nagyobb feladatok elé állítja az itt élő em­bereket. A részt vevő fia­talok a helyes magatartás, szemlélet terjesztői kör­nyezetükben, amely ma már hozzátartozik a kul­turált magatartáshoz. A pihenés, az ismeret- szerzés, a tartalmas szó­rakozás ötvöződött a többi tábor programjában is. A honismeretiben általános, középiskolás, szakmun­kásképzős fiatalok voltak együtt. S igazi kutatómun­kában is részt vettek, fel­keresték többek között a megyeszékhely körüli ta­nyabokrokat, veteránokat faggattak Nyíregyháza fel- szabadulásának eseménye­iről. Az együttlétnek írá­sos nyoma is maradt, pá­lyázati anyagokban össze­gezték tapasztalataikat. A CIGÁNYGYERME­KEK OLVASÓTÁBORÁ­BAN a megye 11 közsé­géből, városából hívtak meg gyermekeket, akik jó tanulmányi eredményük, úttörőmunkájuk, vagy hátrányos helyzetük mi­att szereztek jogot a tá­borozásra. Bizony, először a személyi higiéniáról kellett szót váltani és csak utána következhettek az irodalmi kirándulások, ve­télkedők. De az ötlet jó, hogy külön számukra is szerveztek tábort. De volt a megyében kó­rustábor, ifjúsági népze­nei tábor, képzőművészeti gyermek és felnőtt alkotó­tábor, népművészeti szak­tábor, néptáncos tábor, formációs és versenytánc­klub edzőtábora és egy se­reg tanfolyam táncpkta- tóknak, táncosoknak, báb- oktatóknák. Hivatásos és tiszteletdíjas népművelők frissítették fel szakmai tu­dásukat és pihentek, szó­rakoztak a különböző szaktáborokban, tovább­képző tanfolyamokon. Néhány táborban az örömbe üröm is vegyült, zsúfoltak voltak a hálók, kevés hely jutott a ruhák, felszerelések tárolására, nem volt betegszoba, gyógyszer, tábori orvos, ahol a gyermeklétszám ezt indokolta volna. Ez főként a vásárosnaményi-gerge- lyiugornyai úttörőtábor­ban volt észlelhető, ahol tizedik alkalommal ren­dezték meg a megyei kó­rustábort. Tuzséron a gyérmektáborban is akad­tak bosszúságok, egyetlen nagyobb terem állt ren­delkezésre, mégpedig az ebédlő, ezt kellett mű­helyként is használni. A tábort körülvevő udvar rendezettsége enyhén szól­va kívánnivalót hagyott maga után, s mivel kép­zőművészeti táborról van szó, — igen hiányoztak a vizuális, videós eszközök, amelyek nem jutottak el a táborba, ki tudja, mi­ért... ELKÉSZÜLT HÄT A TÁBOROK MÉRLEGE, a rendezők, közreműködők összegezték, milyen vál­toztatásokat javasolnak jövőre, miben kell finomí­tani, javítani a szervezést, az ellátást, a körülménye­ket, a programok lebo­nyolítását. Talán az a ta­nulság is eszébe jut a nyá­ri közművelődési táborok szervezőinek, hogy inkább valamivel kevesebbet, de színvonalasabb tábort szervezzenek, ahová újra és újra szívesen elmennek a résztvevők. De az sem árt, ha nem mindig ugyanazok táboroznak, ha­nem azok is bejutnak ide, akik eddig nem tudtak ezekről a táborokról, vagy eddig idegenkedtek tőle. A tábor próbája is — akár a pudingé —, hogy megkell kóstolni. Ha jó, fogyassza mindenki egészséggel. P. G. Segít a munkás, a diák Gyügyén dicsérik a korrekt átvételt Nagy a sürgés-forgás a gyügyei „Almáskert” Mgtsz, központjában. A becslések jó termést sejtetnek. Igyekezni kell úgy szervezni, hogy min­den munkáskéz hasznosuljon. A' cégénydányádi „kertvé­gen” éjszakás téglagyári munkások dolgoznak. — Gyá­runk dolgozói — mondja egy vödör alma kirakása közben Tankóczy Gyula — évek óta bekapcsolódtak az őszi me­zőgazdasági munkákba. Szí­vesen jövünk. Nagyon szép az alma, öröm szedni. A be­vételt a Nemzeti Színház építésére ajánlotta fel a kol­lektíva. Szerencsére már szeptem­ber 3-án jöhettünk a fiata­lokkal — örvendezik a 142. sz. ipari szakmunkásképző tanára, Nyirán Miklós — így a munka nem okoz zavart az elméleti oktatásban. Ügy hallottam, 280 vagon alma vár szedésre. Mi a tsz-köz- ponttal szemben dolgozunk. Az osztályfőnökök saját kö­zösségüket irányítják. Nem mindegy, milyen munkát végzünk. Ez a tsz évek óta a .legjobbak között van, s ha kicsi is, de nekünk is ré­szünk van ebben. Az előző években is népes felnőtt gár­da dolgozott a fehérgyarmati üzemekből, intézményekből, s itt van a Cégénydányádi Általános Iskola fiatalsága is. Szamosúj lakon a tagság végzi napi szedési munkáját. Többőjükkel beszélgetve áll­jon itt egy-két vélemény „al­maügyben”: — Helyes, hogy csak szom­bat-vasárnap kerülhet sor az egyéni jellegű munkák vég­zésére. Nem szabad hagyni, hogy ez a sok szép alma tönkremenjen! — Reméljük, a háztáji ér­tékesítésével sem lesz gond: segít a tsz az értékesítésben. A szakolyi szíjgyártó szövetkezet egyik leg­nagyobb megrendelő­je az OFOTÉRT. Megrendelésére most (otóstáskákat gyárta­tnak. (jávor) A porcsalmai munkásőr Zánka barátja Munkaköre szatmári kon­zervgyári dolgozókhoz, gé­pekhez és gépjárművekhez köti. De a foglalkozás szerint is sok barátja van szerte a hazában. Évek óta baráti kapcsolat fűzi egyebek kö­zött egy oroszlányi bányász­hoz, egy pesti mérnökhöz. Augusztus végén Vas, Veszp­rém, Szolnok és Szabolcs- Szatmár megye úttörői áll­ták körül a Balaton partján és tisztelettel szólították: „Tessék már jönni, Pista bá­csi! Segítsen már, Pista bá­csi!” Ment és segített, fülé­nek jólesett a gyermekzsivaj. Azt is jóleső érzéssel hallot­ta, hogy a, táborozás után az úttörők szövetségétől meg­kapta a „Zánka barátja'? ki­tüntető címet. D. Nagy István, a Porcsal­mai Konzervgyár szállítási és járműgépészeti üzemének vezetője egymás után öt nyá­ron utazott Zánkára, hogy se­gítse a munkásőr-úttörők felkészítését. Mind az ötször vele ment a felesége is, aki pedagógus. Együtt foglalkoz­tak az ország minden részé­ről összesereglett pajtások­kal. Tette ezt D. Nagy István pedagógiai érmékkel, a gyer­mekekre gyakorolt személyes varázsának latba vetésével és persze nagy-nagy szeretettel. A fiatalok iránt érzett sze- retete több forrásból táplál­kozik. Volt úttörővezető, majd függetlenített KISZ-ak- tivista. Lánya most szeptem­bertől elsős gimnazista, fia hatodikos az általános isko­— Van szedőedény, igaz állványból többet is szíve­sen fogadnánk, de körülte­kintéssel meg lehet oldani a nagyobb fák leszedését is. — Egyetértettünk azzal, hogy az új telepítésű almás­nál, ahol gyengébb a termés, emelték a szedési díjat. Pályi Ferenc főkönyvelő szervezi a munkát, az érté­kesítést. — Tagságunk mellett nem csak a téglagyár és a szak- . munkásképző, illetve a Cé­génydányádi Általános Isko­la, de a fehérgyarmati TI- TÁSZ, a kórház, a SZAVI- CSAV, a pénzintézetek, va­lamint a Volán dolgozói is segítik a szedést. A háztá­jiban 225 vagon értékesítése vár ránk. Augusztus 27-e óta naponként lehetőségünk volt két-két szovjet vagon meg- rakására. Rendkívül korrekt az átvétel. A korábbi kilátás- talanság után igazán kelle­mes meglepetés számunkra ez a biztonság. Mivel minden 100 liter lé után, amit a kertekbe permeteztünk, a tagnak 50 kg almát kell — szabad idejében — leszedni, 137 vagont így szüretelünk. Molnár Károly ÚJDONSÁG AZ ÉTKEZÉSI KEMÉNYÍTŐ Ecet tartályban, flakonban Kevesen tudják, hogy a nyíregyházi Puskin utcán van az ország egyik legjelen­tősebb ecetgyára. A pontos, hivatalos neve így hangzik: Budapesti Szeszipari Vállalat nyíregyházi ecetüzeme. Az üzem a változások korát éli. S ennek nemcsak a konzerv­gyárak veszik hasznát, ha­nem a lakosság is. A főtermék a 10 százalékos biológiai ételecet. Ebből évente átlagosan egymillió 200 ezer litert gyártanak részben korszerű, részben ha­gyományos módon. Ez a nagy mennyiségű ecet tartályok­ban jut el a szabolcs-szatmári és a hajdúsági konzervgyá­rakba. Elsősorban az uborka tartósításához használják. A közeli tervek között szerepel, hogy palackozó gépsort hoz­nak a nyíregyházi üzembe és kis flakonokba háztartási ecetet palackoznak. A gépsor megérkezése után többféle háztartási ecet kerül innen a boltokba. A múlt év végéig az or­szág ecetgyárainak nyugati importból szállították az alapanyagként szolgáló táp­sót. Januártól az összes ecet- gyárnak Nyíregyházán készül a tápsó. A közelmúltban úgy­nevezett kiszerelő üzemrészt is kapott az ecetgyár. A Bu­dapesten gyártott háztartást keményítőt itt csomagolják. A csomagolás húsz lánynak, illeve asszonynak adott mun­kalehetőséget. Egy budapesti üzemben most kezdték gyár­tani az eddig importból be­hozott étkezési keményítőt. Ez tulajdonképpen gvógyszer. a fehér.ieszegénv diétázók fa­gyasztják. Az úi terméket, az étkezési keményítőt is a nyíregyházi Puskin utcán csomagolják szeptember má­sodik felétől. A terv szerint októbertől a szabolcs-szatmá­ri boltokban is kapható lesz az étkezési keményítő. ____________ (n l.) Orvosi könyvtárosak tijÉrtekeilete Nyíregyházán tartják az orvosi könyvtárosok és or­vostanácsadók XI. tájérte­kezletét szeptember 28—29- én. Megvitatják többek kö­zött, milyen szerepe van az orvosi könyvtárnak az integ­rált egészségügyi intézmény­ben. Szó lesz a szívizomin­farktus hazai szakirodaimá­ról, az orvosi könyvtárak in­formációs szolgáltatásairól. Iában. A Porcsalma—tyukodi Általános Iskola tanulói kö­zött — főleg munkásőr- egyenruhában — gyakran megfordul. Segíti képzésüket, a fegyveres erők napján együtt ünnepel velük. Ta­vasszal falujának úttörői kö­zött volt akkor is, amikor kemény szellemi és fizikai igénybevétel mellett a me­gyei, illetve a zánkai tábort: készültek. Zánkán a leg­utóbbi táborozásnál hozzájá­rult a tarpai, az ópályi és f, szamosszegi úttörők felkészí • téséhez is. Közvetve részese lehetett a kollektív siker­nek: augusztusban megyén : úttörői nyerték el a honvé • delmi miniszter különdíját. Szenvedélye a fotózás, 'A konzervgyár és Porosaim i krónikása. Nélkülözhetetlen fotómasinája gyakran Zán­kán is a nyakában lóg. S megörökíti a gyermekek ver­senyét, a vidám pillanatokat, a felszabadult örömet. S a jobban sikerült felvételekből — ajándékba — mindig el­küld egy tucatnyit az ország városaiba, falvaiba, a pajtá­sok megadott címére. Ezzel is újabb kis barátokat szerez. Itt Szatmárban, a szűkebb környezetében is közvetlen és barátságos. Több is mint Zánka barátja. A gyerekek, az emberek barátja. (nábrádi)

Next

/
Thumbnails
Contents