Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
Herman Ottó megyénkben Ügy emlegették, mint autodidakta polihisztort. Hatéves korában tanult meg magyarul — régi cipszerek sarja — és a magyar természettudománynak elévülhetetlen érdemeket szerzett mint természettudós és etnográfus. Művei máig is közkézen forognak, bár elméletei és következtetései nagyrészt túlhaladottak. Megyei kapcsolatai a mai napig sincsenek pontosan rögzítve. Az alábbiakban néhány villanásnyit mutatunk be ezekből a kapcsolatokból. Még 1880-ban egy felhívás nyomán Kemecséről egy küldeményt indítottak el Henman Ottónak, aki akkor gyökér- és magtanulmányokkal foglalkozott. A küldemény egy hároméves szőlőtőkéből és szőlővesz- szőkből, valamint homokból és homoki vinkóból állt. A korabeli híradás ezt így kommentálta : „ ... ha ugyan az utóbbi útközben szét nem rúgja az üveget, nagy mennyiségű kén- savtartalma folytán". Herman Ottónak néhány levelét is ismerjük, melyet Jósa ! Andráshoz írt. A levelezést Herman Ottó kezdte 1895 őszén, amikor a magyar pásztorélet tanulmányozásához hozzákezdett. Adatokat vagy Í tájékoztatást kért a nyírségi pásztorok életéről és annak tanulmányozási lehetőségeiről. A levelezés később is, más témát \ is érintve, folytatódott. Amikor 1896-ban a nagy- ari és fehérgyarmati KössiuthÍ emlékeket avatták, az ünnepségekre Herman Ottót is meghívták. Végül nem jött el. Az országos küldöttségben, melyet ; Kossuth Ferenc vezetett, ott látjuk Eötvös Károlyt is, Herman képviselőtársát. A házigazda Luby Géza nagyard földbirtokos volt. (Az Ethnog- raphia 1951-es évfolyamában Luby Margit közölt egy ismeretlen Henman Ottó-levelet Luby Géza népképviselőnek.) Az ecsedi láp lecsapolása az 1890-es évek elején kezdődött, hosszú évekig tartott. Az eredeti lápi életből még láthatott valamit, amikor 1898. augusztus 22-én Szatmár megyébe érkezett. A krónika szerint „Tyúkod községben Böszörményi Endre járási főszolgabíró kísérete mellett az ecsedi lápon gyűjti össze az 1900-ik évi párizsi'világki állításra az ősmagyar foglalkozást feltüntető anyagokat a csíká- szát köréből is, továbbá tanulmányozza a pásztorélet és a lápi foglalkozást mint ős magyar foglalkozást.”. Herman Ottó ekkor Uray Lajos ügyvéd házánál szállt meg. Már az érkezése napján fogatokon a lápra hajtatott, mely akkor sok részében vízmentes és sziekérrel is járható volt. A községből magával vitt két embert, akik neki a lápot, a lápi foglalkozást, a pásztorokat általában bemutatták. Ezután a faluban lakó pákászok lakását nézte meg, tokról tudtak. Egy valóban kuriozitásra is kiterjedt figyelme, nevezetesen az, hogy mit tudnak a régi tyúkod i ólmos- botos históriákról, az 1848 előtti képviselő- és követválasztá- sokról. Sikerült is egy cifra példányt szerezni az ólmosbot- ból. Fintora a sorsnak, hogy annál az Uraynál vendégeskedett, akinek rokona volt a hírhedt egykori ólmosbotos választás negatív hőse. Tyúkod után a bérceket kereste fel ugyancsak a csengeri főszolgabíró társaságában, ahol a pisztránghalászatot tanulmányozta. Ö maga is fogott horoggal pisztrángot, azokat megsütötték a Fogarassy-féle Seszu szénsavas forrásnál. A pásztorokat itt is előhívatta és kikérdezte őket életmódjukról és csillagászati ismereteikről. Havasi kürtöt, medve- és vadijesztő kolompot, hópercet (melyet nagy hó idején a pásztor és vadász lába alá köt), továbbá pásztortarisznyákat és Pákász. (Feszty Árpád metszete, 1887.) előhozatta velük összes halászati, csíkásaati eszközeiket, csákfogót, hálót, nádvágót stb., kikérdezte őket ezek használatáról. Több pákásztól, pásztortól, kondástól, gulyástól, csikóstól és juhásztól kikérdezett mindent, amit foglalkozásuk eredetéről, az időjárásról, csillagokról, füvekről, madarakról s általában az állaegyéb tárgyakat szerzett be és vásárolt meg a világkiállításon az ősfoglalkozást jelképező gyűjteménybe. Herman Ottó augusztus 27- én utazott vissza Budapestre. Az összevásárolt tárgyakat a Nemzeti Múzeumban helyezte el. Máig is becses emlékek. Nyéki Károly Csanády János: Cultura m Nem csak azok az ősi képek nem csak azok, nem csak azok merülnek fel. a mélyből, melyek képzete még hajdan a gyermek tiszta agyába íratott; nem csak évmilliók homályán át a fényre szökő növésünk, é^történelmürűi éjszakáján eurázsiai tündöklésünk, de amit csak a Nap lobog, a félhold-éji Csillagok, pásztor-ösmerte ős-jelek jelentenek, jelentenek: a füvek, fák, a levelek és a légbe-véső madárnépség s jmind az ős ökológia a gyermekszemekbe ivódó mit láttak minden nemzetek: s a csikó, a mezőn civódó csődör, kanca, tinó; és mind-mind ama ősiség, amit az álom visszatükröz, s mind a meglepő társaság, amit csak a gondolat ötvöz és az öntudat képbe-tükröz; az ifjúi, a mély lélegzetvétel amibe bele-káprázott a szem; a mindig új tapasztalat átszitáló ős-mélyeken. Negyven éve törté Napközis ebéd a Szegéi Levélben kereste meg szerkesztőségünket a felszabadulási iskolakrónika egyik szereplője, aki évtizedek óta a fővárosban él, de rendszeresen hazalátogat nővéréhez Nyíregyházára, a Budai Nagy Antal utca 19. sz. alatti családi házba. Nem önmaga szerepeltetése végett írta a levelezőlapot özvegy Tóth Józsefné, született Beke Erzsébet nyugdíjas tanárnő, hanem a teljesebb történeti hűség kedvéért. A féltve őrzött iratok között megmaradt az a kézzel írt határozat is, amely 1945. február hó 16-án kelt. Szövege: „A nyíregyházi királyi járásbíróság székhelyén alakult köz- alkalmazottak igazoló bizottságának határozata ... Beke Erzsébetet, aki Nyíregyházán 1914. évi december hó 13. napján született és a nyíregyházi kir. kát. gimnáziumnál tanár minőségben teljesít közszolgálatot, a 15/1945. M. E. sz. rendelet értelmében igazoltnak jelentjük ki. Aláírások: dr. Schárbert Armin, sk., Gacsá- lyi Sándor, Tomasovszki András, az igazoló bizottság tagjai, Pintér András sk., az igazoló bizottság elnöke, Szmollár Mihály sk., Pásztor József sk.” Beleolvasunk egy ma már szokatlanul hangzó jegyzőkönyvbe is, amelyet 1945. március hó 19-én vettek fel a nyíregyházi kir. kát. gimnázium tanártestületének rendkívüli értekezletén. „Jelen vannak: Mészáros Mihály igazgató, Beke Erzsébet, Csisztu Julianna, Duklai László, Hor- váthné Gazsó Olga, Horváth Sándor, Kerényi István, Korányi Aladár, Kovács Gyula,-Jul~ csér Gábor, Lakatos Ístvání ‘ Megyeri Gabriella, Mikitá Ilona tanárok.” A jelenlevő tanárok Mészáros Mihály igazgató kezébe az alábbi esküt tették le: „Én; Beke Erzsébet esküszöm a Mindenható és Mindentudó Istenre, hogy Magyarországhoz, annak alkotmányához, az Ideiglenes Nemzetgyűléshez és az Ideiglenes Nemzetgyűlés által választott ideiglenes nemzeti kormányhoz hű leszek ... Magyarország törvényeit, törvényes szokásait, az Ideiglenes Nemzet- gyűlés határozatait, az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletéit megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, a hivatali titkot megőrzőm és hivatali kötelességeimet pontosan., leikiismereter sen, a nép érdekeinek szem előtt tartásával teljesítem. Isten engem úgy segéljen.” A nyíregyházi községi polgári iskolába azokkal a gyerekekkel kezdték el a tanítást, akiket sikerült rábeszélni — azaz a szüleiket —, hogy ne féljenek iskolába engedni őket, nem lesz semmi bajuk. Itt tanított egy ideig a levélben említett Sulyok Imre énektanár is, a későbbi hegedűművész. — Szerettük volna a gyerekeket ott-tartani délután is, hogy behozzák a taniulásbeli lemaradást. De mit adjunk nekik enni. így jutott eszünkbe, hogy segítséget kérünk a polgármesteri hivataltól. Az akkori Szegényházból, amely a Széna téren volt, kaptunk krumplit, babot, olajat. Volt egy aranyos szakácsnőnk, Pau- lik Józsefné, a férje pedellus volt az iskolában, ő főzött abból nagyon finom ebédet. Egy újabb dokumentum kerül elő, amelyből megtudjuk, hogy a nyíregyházi községi polgári iskola iskolaszékének rendkívüli ülésén készült, 1945. október 4-én. Jelen voltak Fazekas János elnökletével Békeffi Benő, Imecsfalvy Jenő, Mészáros Mihály, Mihalik József, dr. Mihalovich Sándor, Lamping Fülöp, LukácsJkó István, Török Dezső iskolaszéki tagok. Ezen a rendkívüli ülésen szavazta meg az iskolaszék Beke Erzsébet tanári alkalmazását — meghívás útján. „Nevezett tanár 3 évvel ezelőtt és a múlt évben ebben az iskolában már . tanított. Békeffi Benő megjegyzi, hogy Beke Erzsébet az elmúlt háborús iskolai évben az első volt, aki segített az iskolában és 1944 novemberétől tanít. Az iskolaszék egyhangúlag elfogadja az indítványt és az egyik számtan—fizika állást, meghívás útján Beke Erzsébet oki. tanárral tölti be.” — Nagyon mozgalmas napok voltak azok — emlékezik a nyugdíjas tanárnő. — Valahogy úgy alakult, hogy én lettem az állandó futár a megyei tanügyi szervek és a debreceni ideiglenes kormány között. Hordtam a különböző iratokat, Debrecenből a kormány rendeletéit, Nyíregyházáról pedig a különböző aláírandó iratokat, bizonyítványokat. Akkor szerveztük meg a dolgozók polgári Iskoláját is, Debrecenből jött a vizsgabiztos. Emlékszem, olajat, lisztet, tojást, tűzifát hoztak a felnőtt vizsgázók, ebből vitt a vizsgabiztos, ez volt a vizsgadíj. — Később a megye községeiben, így Kó- tajban is megszerveztük a felnőttek polgári iskoláját, úgynevezett paraszt dolgozók polgáriját. Volt úgy, hogy három napig is kint aludtunk, vizsgáztattunk a községben. Ti- szabercelen, Gáván, Vencsel- lőn. Nagyhalászban, Baktaló- rántházán is sorra alakultak a felnőtt dolgozók iskolái. Még egy korabeli irat kerül elő, akár magánlevélnek is felfoghatjuk, de jól visszaadja a felszabadulás első éveiben iskolák körüli hangulatát. Az iskola .igazgatója írta, amikor Beke Erzsébet 1949-ben férjhez ment.és Pestre költözött. „Fájó szívvel, de mégis örömmel küldöm áthelyezési iratodat. Nem kell sokat magyaráznom, hogy miért örülök, hiszen az emberi boldogulás és boldogság mindennél előbbre való, s Te ezt megérted, sőt meg is érdemelted. Kívánom is, hogy örülj, örvendj mindig, s legyen igazán boldog életed. Mi, akiket elhagytál, akiknek jól összeszokott együtteséből kiléptél, hiányozni fogunk, de mindig szeretettel fogunk rólad emlékezni. Van még egy örömteljes hír a számodra. A »Nevelj jobban« mozgalommal kapcsolatosan szép kitüntetést kaptál. Egy szép oklevél, melyhez némi pénzjutalom is jár, illetve egy utalvány a Szikra könyvesbolthoz, amely ott levásárolható. Az oklevelet e: döm. Nem sokan kap ilyent Nyíregyházán. E< kívül nálunk csak én, t számúnál Bajszár. a III. múnál Debreceni, azon k hogy az iskolánk is ka Csodálkozott is a népség utalványokat vasárnap, a tőfi-ünnepély után fogjál osztani, s ha kaptái, maji juttatom. A Te áthelyezéseden 1 más újság nincs. Mi igí tők maradtunk, kivéve í‘ nyit, akinek a helyébe 1 került. A kettéválasztá: meg fog történni. A vol lesz a Vll-as sz., a volt ip kola a VI. számú, me igazgatók már ki váratnál lölve és nevezve, de más tézfcedés még nem tör Magam a »Bázistól« f 1. V ad leány volt ez a Keő Ircsi. Ha valaki, bárki, illetéktelenül közeledett hozzá, könnyen eljárt a keze. Már itt, a faluban — a Kunságból származott ide, Madarasról —, egy tanárka, akinek szinte lehetetlen neve volt: Csesztenyeki Zénónak hívták, édesapja egy Dé- ry-regényből akasztotta rá a Zénót, mindjárt, amikor a művelődési házból először hazakísérte Ircsit, átölelte a leány derekát, ahogy a falusi legények teszik szívük választottjával, s mohón falni kezdette volna a száját, akkora pofont kapott Ircsitől, hogy a bal szemgolyója majdnem kiesett. Száladt is nyomban az orvoshoz azonnal. Az orvos mondotta: — Ó, hát nincs itten semmi baj, kicsit ferde még -i tekintet, de egy-két csepp glicerinnel helyreáll. Néhány napig könnyezni fog, add ; lefedjük gézzel. Kutya baja sem lesz. De addig feküdnie kell. így történt. Keő Ircsi kötelességének Galambos Lajos tartotta, hogy betei meglátogassa a légé mészetesen csak egy 2. Egy napon a szc elnöke magához két Ircsit és azt kérdezi — A kismalacok r Mert az állattenyé dolgozott a leány, még gyakornokiként. — Szóval a malac ben? — Ö, már zabot e: — Zabot?! — Megdaráltattair egy zsákkal. Kevés ' forrázva igen ízlik r anyjukra rá sem csakis rám. Az elnök nem tue röhögjön-e vagy ká jón. — Honnan szere: bot? — Hát a lovaiké azoknak épp elég. — Az állatién ilyesmire is tanított — Ott nem. De h; KMHMHH
