Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
üli HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. szeptember Megyénkből indultak Balczó Tizenkét éve, hogy megnyerte a müncheni olimpia aranyérmét is és abbahagyta a versenyzést. Magyarország, de gondolom, nem túlzók, a világ sportközvéleménye ma is így asszociál: Balczó annyi, mint öttusa, ÖU tusa annyi, mint Balczó. Vissza próbálok emlékezni a magyar és nemcsak a magyar lapokban egy jó évtizedig róla megjelent cikkek címeire: Heves csata, ötrészes dráma hőse, Kivételes tehetségű, magányos aszkéta. Nagyszerű sportember, s amit csinál: fair play . . . Qnyiscsenko, az egyik legnagyobb riválisa ilyen tömören fogalmazott: Bandi a király! Novikov, az öttusa császára e szavakkal hagyta abba a versenyzést: „Balczót legyőzni senki sem tudja!” Zsolt Róbert, a magyar sportújságírás nagy tekintélyű mestere így ír Bálázóról: „Három évtized alatt bejártam a három kontinens nagy világversenyeit, egy kis sportágban magam is játszottam EB-n, VB-n, mégis kissé képtelen választ' adok arra a kérdésre, hogy melyik esemény nyújtotta számomra a legnagyobb sportélményt. Nem olimpiát, vagy soha nem feledhető tornát említek, hanem egy személynevet. Balczó Andrásét. Az ő pályafutása, sportemberi egyénisége, versenyzési és felkészülési módszere, győzni és még inkább veszteni tudása jobban megragadott a sportban, mint bármi más. Olyan sajátos egyénisége a magyar sportnak és talán a világénak, amilyen ő, ritkán születik...” Balczó András, a nyíregyházi evangélikus lelkész fia, tíz világbajnoki és három olimpiai aranyérem tulajdonosa, egyéniben ötször világbajnok és a müncheni olimpia bajnoka így kezdi mondókáját gyerekkoráról: „Sovány voltam, alultáplált, a hónap végén már sosem volt pénzünk...” Amikor megkezdte a gimnáziumot, a helsinki olimpia éve volt. 1952 az első világra szóló magyar öttusagyőzelem éve is egyúttal, aminek híre természetesen eljut a szabolcsi megyeszékhelyre, a gimnáziumba készülő vékonydon- gájú fiúhoz is. Nyíregyházán még uszoda sem volt, de jókat lehetett fürdeni a Bujtos lápos, nádas, de azért pompás vizében. A lovat egy barátjával együtt fedezte fel, s ülhette meg a csü- takolás, trágyahordás ellenében. A Kossuth gimnáziumban Bánfalvi Miklós testnevelő tanár fedezi fel szinte egyedülálló stílusú, szép futómozdulatait és viszi Bányai István edzőhöz, aki hetente két-háromszor foglalkozott vele. Aztán Heringh Tibor, az öttusa nyíregyházi megalapítója veszi kezébe a fiút. Balczó tizenhét éves korában elhatározza: öttusázó lesz. Benedek Ferenc, a híres csepeli öttusaiskola alapítója fedezi fel Székesfehérvárott egy versenyen. 1956-ban leérettségizik, s júliusban már Budapesten van, Csepelen. Edzője megkérdi, mi akar lenni? Balczó válasza: öttusázó. Benedek Ferenc csodálkozva kérdezett vissza: és azonkívül? Hiszen az öttusa nem szakma, nem foglalkozás. Balczó erre most is azt mondja: ő akkor úgy érezte, hogy_ számára más lehetőség egyszerűen nem létezett. Élnie mégis kellett valamiből. Tetőtisztító segédmunkásként dolgozott nappal és edzett este, éjszakáig. Aztán tanulni kezdi az írógépműszerész mesterséget. Még csak 1957- ben járunk, de már a válogatott keret tagja és a svédországi világbajnokságra jelölik. Influenzás lesz, belázasodik, itthon marad. Nem búsul, egy év múlva is csupán húszéves. akkor indul az angliai világbajnokságra. Ött a magyar csapat biztos ezüstérmes, ő megnyerte az úszóversenyt, összetettben a hatodik. Sokan már akkor csodagyereknek tartották. Pedig nem volt az. Csak erős akaratú, kitartó, aki szenvedélyesen szerette az öttusát és világbajnok akart lenni. Aki úgy élt és dolgozott, hogy az is legyen belőle. Zsinórban nyerte a világbajnokságokat. Magglingenben, Lipcsében, Melboume-ben. Jonköpingben, s 1969-ben Budapesten. A pesti — az ötödik — jelentette számára a koronát. A mindig tűnődő, csendesen merengő ember, akinek az arcára sportsiker miatt ritkán szállt mosoly, ekkor felemelte mind a két karját... Emberi, költői hitvallásnak is beillik, amit ez a világklasszis sportoló gondolt, megfogalmazott és megélt: „ ... nem tudok belenyugodni abba, hogy az ember ne próbáljon meg, ne kövessen el mindent az esetleges győzelemért. Amennyi bennem már van, azzal tulajdonképpen fél kézzel is válogatott lehetnék. De egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy én a saját színvonalam alatt teljesítsek...” Sokan már akkor is azt mondták rá, hogy furcsa ember. Talán azért, mert mindig elsőként gratulált az ellenfélnek, aki legyőzte. Talán azért, mert soha nem volt vereség, ami letörte volna. Talán azért, mert csendesen merengő típus, aki nem fogadott el egyetlen asszót sem csapattagjaitól. Mert egyenes, néha túlságosan is egyenes ember, aki tud keményen bárdolatlan is lenni. Ügy igaz, szereti kiélezni, kockára tenni a dolgokat. Egyik lánytestvére fogalmazta meg: neki rendkívül nagy a veszélyigénye. Sokan kérdezték — akik látták Kása Ferenc róla készített dokumentumfilmjét —: minek kellett neki ilyen műfajba belemenni? Vagy így, vagy úgy, de barátai, tisztelői és ellenfelei abban egyetértenek, hogy Balczó ellentmondásosan is fogalom. Furcsa ember, különös ember, rendhagyó ember. De az sem mindennapi, amit elért és ahogyan csinálta. Fanatikus. Láttam őt futni Budapesten a Hármaslratárhegy vonulatainál 1969. szeptember 25-én. (Most másfél évtizede!) Egy szikrányi volt csupán az esélye az aranyéremre. És mégis úgy futott, ahogyan csak nagyon kevesen tudnak, olyan akarással. Sikerült. Tízezer ember biztatja, hajrá Bandi ! A közönség egy része kitartóan fut — előtte, mellette, utána, kísérik a meredek kapaszkodókon, mérik az időt. Huszonhat másodpercet vert Onyiscsenkóra, a nagy riválisra. Ekkor ezt telefonáltam a Kelet-Magyaror- szágnak onnan Pesthidegkútról: „Megszületett a világon eddig páratlan teljesítmény, az ötödik egyéni aranyérem az öttusa-világbajnokságok történetében. Mindenki elsőnek akart gratulálni. Ott állni ennek a nagyszerű sportembernek a közelében, megszorítani a kezét ezért a fantasztikus eredményéért. Onyiscsenkr, gratulált elsőnek. Aztán a Ke- let-Magyarország munkatársa, a megye sportbarátai és a nyíregyházi szurkolók, ismerősök, barátok, a lap olvasói nevében ...” Következzék tovább, de most már dióhéjban. Balczó a totális siker pillanatában azt nyilatkozta: a közönség nagyszerű volt. Kimondhatatlanul jólesett neki a szurkolók — a nyíregyháziaké is — biztatása. Köszöni a bizalmát' és az elismerést. És ott, tízezer ember, a sportág nemzetközi vezetői, a társak szorító gyűrűjében azt mondja: soha nem felejti el, hogy eredményei Nyíregyházáról indultak, amelyekhez otthoni edzőinek, egykori tanárainak, barátainak sok közük van. Mikor már szinte széttépik az ünneplők, amikor a völgyet majd szétveti az öröm, mikor a sportvezetők azt kérdezik tőle, mit kíván, ő halkan ennyit válaszol: ha lehet, tessék valahogy megkeríteni a mamát. Itt van a tömegben ... Mit lehet még mondani erről a sportágról és erről az emberről? A sportágról, amely sokak szerint a legkeservesebb, az emberről, aki sokak szerint páratlanul különös egyéniség. Azért is, mert a bravúr rajta kívül eddig senkinek nem sikerült. Azért is, mert az öttusában — amely leginkább talán a profi box tizenöt menetes nehézsúlyú döntőjéhez hasonlít — a legfelsőbb csúcsra felérni olyan sportoló kell, mint Balczó András. Aki éjjel-nappal szírbe az ájulásig készült, aki mindent elkövetett, hogy megközelítse azt, amit tökéletesnek tart. Egészen fiatal korában kérdezték: mi lesz, ha abbahagyja a versenyzést. Akkor mondta: épít Pest mellett egy házat, lesz egy autója és legalább 4—5 gyereke, őket fogja nevelni. Nos, a házat most építi Budakeszin és nemrég született a hatodik gyereke. Ma is szeret kirándulni, bográcsban főzni, játszani es nevetni. És ma is allergiás az erőszakra a dicsekvésre. Balczó András nagyon nagy darabot bejárt a világból. Sokan miatta ismerték meg a magyar Himnuszt, de ő soha nem tudott volna máshol élni. Két hétnél tovább már versenyzőként is rosszul érezte magát. Mehetett volna külföldre — nagy pénzért hívták edzőnek. Nincs olyan országa a Földnek, ahol ne vennék szívesen kivételes tudását. Hogy mégsem ment, annak egyszerű az oka: itthon tud csak élni. Három dolgot szeret szenvedélyesen. Az első a család. A feleség, a müncheni olimpia ezüstérmes tornásza, Császár Mónika. A gyerekek, sorban nagyság szerint: Marci, Laura, Anna, Barnabás, Bertalan és az alig 2 hónapos Nóra. És a mama Nyíregyházán, meg a testvérek.' Szereti a természetet, a lovakat. Meg az asztalos mesterséget. Könyveket, kötetekre menő újságcikket, riportot írtak róla. Ünnepelte az egész ország, a sport tágabb világa. A legmagasabb rangú vezetők szorítottak vele kezet, számos magas kormánykitüntetést kapott. Nekem az öttusa az életem — mondta korábban, s tudom,, ez így van ma is. Mit csinál negyvenhat évesen? A versenyzés utáni időre is készült: vívómesteri diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. Most mégsines az öttusa közelében. Megsértették — -vallja ő, túlérzékeny, nem ismer kompromisszumot — mondják mások. Bármi legyen is az ok, nagyon nagy kár, hogy Balczó nélkül zajlik a magyar öttusaélet. Kopka János BEMUTATJUK — A magyar animációs filmgyártás műhelyének bemutatását messze múltban kellene elkezdenünk, jó néhány évtizedre visszanyúlva — mondja Matolcsy György, a Pannónia Filmstúdió vezetője. — De a régmúlt időkről talán csak annyit, hogy már az első világháború előtt is voltak kezdeményezések Magyarországon, volt már animáció. Aztán a háború utáni időszak, a húszas évek csendje következett. Csupán a harmincas években indult fejlődésnek valójában az animációs filmgyártás. Olyan neveket kell megemlítenünk, mint Hajdú Imre, Halász János, Kassovitz Felix vagy a nagyon is jól ismert Macskás- sy Gyula. — Ugorjunk át a felszabadulás utáni évekre. a Pannónia Rajzés Animációs Filmstúdiót Nepp József: Hófehér — Ismeretes, hogy 1948- ban államosították az egész magyar filmipart. A rajzfilmeket eleinte a Híradó és Dokumentumfilmgyár telepén készítették, a Könyves Kálmán körúton... A később megalakult Magyar' Szink- ronfilmgyártó Vállalat alapító igazgatója Újhelyi József. 1954. január 1-től kitűnő évszám, három fontos periódus: 1951; 1962; és 1973! Közben természetesen sok minden történt nálunk, generációk jöttek, váltották egymást. Macskássy Gyula után sorra jöttek az új, fényes csillagok. — Pillantsunk be a stúdió katársa a rendezőnek, mint nekem a gazdasági helyettesem, aki mindenben segítségemre van. — Mennyire költséges egy- egy animációs film gyártása? — Nagyon nagyok a hatámeglátásokkal kezdett munkához. Sajnos a hamarosan végrehajtott minisztériumi racionalizálás eredményeként az itt dolgozó 35 emberből csak nyolcán maradtak meg a többi szétszéledt. — Mikor vették fel a Pannónia nevet? — Csak 1957-ben. De korábban is születtek jelentős magyar animációs termékek. Így Macskássy Gyula filmjei, a Kiskakas gyémánt félkrajcárja (1951), Az erdei sport- verseny (1952) majd a Két bors ökröcske (1955). 1962- ben készült el a Pannónia első rajzfilmsorozata, a Peti kalandjai, majd jött a nagysikerű Gusztáv-sorozat (1864). -Ezt -követték az első televíziós sorozatok, amelyeket mindannyian ismerünk: dr. Agy, meg a Mézga család. Végül a harmadik fontos periódus : 1973-ban megszületett az egész estét betöltő első magyar animációs játékfilm, a János vitéz. Három struktúrájába, mely azért különbözik a filmgyár többi stúdiójának szervezetétől. — A Pannóniának valójában két stúdiója van, külső, önálló műtermekkel is rendelkezik Kecskeméten és Pécsett. Budapesten a Vöröshadsereg úton is több műterem működik. Az egyikben, az úgynevezett 4-es műteremben, például a legfiatalabbak dolgoznak. Stúdiónk figyelemre méltó jellegzetessége, hogy a generációk folyamatossága figyelhető meg. Nincsenek — szerencsére — nagyobb kihagyások. — Nemcsak rendezők találhatók a Pannóniában. — Igen, hiszen még nem is beszéltünk a rajzolókról,- a- a vágókról, hangmérnökökről, operatőrökről, kifestőkről, kihúzókról, gyártásvezetőkről, forgatókönyvírőkról, dialógusírókról stb. Ezt a felsorolást még folytathatnám, hiszen a produkciós vezető legalább olyan fontos muarok és az eltéréseit Általában ezer munkaórára van- szükségünk egy perc rajzi animáció előállításához. A sorozatfilmeknél viszonylag alacsonyabb a munkaigényesség, bizonyos részletek ismétlődnek, de adódik olyan feladat is, hogy 2000 munkaórára van szükség. — Hány filmet gyártanak évente? — 150—200 film készül stúdiónkban. Ez körülbelül félmillió munkaóra és 100 millió forint nagyságrendet jelent. Vannak" " kapcsolataik! más országokkal? Szeretik külföldön a magyar animációs filmeket? — Sok irányú nemzetközi kapcsolataink vannak. Delegációk jönnek mennek, filmeket vetítünk számukra. Csak egyet hadd említsek meg, jók a kapcsolataink például az NSZK-val. Münchenben most mutatták be a Vuk-ot. A Szovjetunióban tavaly több milliós nézőtábor szerint a Vük a legjobb film volt. Vagy a francia kapcsolatainkról szólva, közös filmalkotás volt az Idő urai. De eljutottak már filmjeink az óceánon túlra is, például Kanadába. Roíusz Ferenc Légy című kisfilmje pedig Oscar-díjat kapott. Számos országban játsszák filmjeinket. Halmai László: Harisnyanadrág — A Pannónia nagy filmgyárrá nőtte ki magát — Európa 'egyik legnagyobb filmstúdiójává, ahol utat adunk minden feljövő stílusnak, új technológiának. Kalász László: Nehéz a szó Válogatott versek Tavaly köszöntöttük Kalász Lászlót ötvenedik születésnapján, de fontos mérföldkő számára az 1984-es év is. Harmincéves költői pályafutása summázataként (amely még korántsem, jelent lezárást!) a napokban jelent meg Nehéz a szó című válogatott verskötete. Emlékeztetőül is. tanúságként is érdemes idézni első négy kötete címét: Szánj meg idő. Parttól partig, Hol vagy jövendő?, Ne düts ki szél. Mintha rögtön meghalnék. Ez egyszersmind a kötetet záró versnek iá a címe. Belelapozva a kötetbe. ízlelgetve a már régóta ismert verseket, jelzőket keresek, amelyekkel ezt a rokonszenves embert, költői pályát jellemezhetném. Hirtelen nem találok jobbat: szelíd keménységnek nevezem Kalász László emberi-költői tartását. Ha valaki ellentétesnek érzi ezt a két jelzőt, annak melegen ajánlom, hogy nyomról nyomra kövesse Kalász. László költői útját, hogyan jut el a játékosságtól és idillitől a zártabb, keményebb formákig és mondandóig. Példa ez az életút, ez a mintegy száz vers arra is, hogyan maradhat valaki hűséges önmagához anélkül, hogy megrekedne ifjúkori álmainál. Nem gyakori erény ez, szemérmesen, szinte szégyenkezve szoktuk emlegetni. Harminc év rettenetesen nagy idő egy ember életében, hisz ez alatt megtörténik minden lényeges, ami megtörténhet. Az első nagy élménykor az ifjúságé, a szerelemé, a szülőkés a szülőföld megvallásáé. Ma már szavalóversenyek hálás verse az Anyámnak kontya van, ez a népdalihletésű szép szerelmi vallomás. Milyen legyen a kedves, leendő gyermekeink anyja? Olyan, mint anyánk, válaszolja a legnagyobb természetességgel a költő. De boldog az az ember, boldognak mondható az a házasság, amelyben ez az érzés harminc év után sem hűl ki. Bizonyságul a Nézlek című versét idézem. De tanulságos ösz- szevetni a Műemlékeimet című kötetnyitó versét is a Nem tudsz cíművel. Az előbbiben a kama- szos hetykeséget szelídíti az apa példája, míg az utóbbiban a már meglett férfi készül fel szorongva szülei elvesztésére. Ugyanez a már-már konok következetesség jellemzi közéleti fogantatású verseit is. Költőnk soha nem tudott megbékélni az élősdi úrhatnámsággal, az ess- méket-hiteket kufármódra aprópénzre váltó megalkuvásokkal, haszonlesésekkel. Nagyon is jól ismeri az emberi természetet, mint az Epilógust író Arany János. Tudja, hogy a dolgok nem az űrben döntetnek el, nem is kápráztatják el a rakéták és századunk más csodái. Aki a perkupái kövekkel ismerkedve kezdte az eszmélést, az mindig a lába elé néz. míg él. De az út mellett virág is nő, a tájban megülő, ahhoz hűséges embernek ezernyi titkot tárnak fel a szelíd dombok. Rohanó, más izgalmakat is ízlelő korunkban talán nem elég szenzációsak ezek a titkok, de mindig emberiek, egyszerűek és tiszták. Mint a források, patakok vize — még — ott. Szalonnán, és mint a népdalok, a madarak éneke az abaú.ii falvakban, amelyből Kalász László is vétetett, és otthonos maradt. Nagy érték ez és ritka. Úgy kell tisztelnünk és óvnunk, mint a természetet nemzeti parkjainkban. Horpácsi Sándor
