Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-08 / 211. szám

1984. szeptember 8. VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Áz utca embere... A lökés, a kocsi, meg a többi _______ Gyarapodásunk tükre „Ideáitok a körút sarkára, és titokban feljegyzek min­den elkapható szót... nem tudok izgalmasabb olvasmányt elképzelni, mint ezt, melyben meg vagyon írva, mit beszél­tetek ... pongyolán és szórakozottan, abban a feltevésben, hogy senki sem figyel rátok .. Karinthy Frigyes írta e sorokat „Az Est” 1933. július I6-i számában. Riportja — ahogyan ő maga mondta — „negyedóra a közvélemény fókuszában”, az utcán, a siető vagy éppen sétáló emberek között. Több mint fél évszázad telt már el azóta — ám a „módszer” talán ma, 1984-ben is követhető. Mielőtt azonban papírra vetném, hogy mit hal­lottam egy nyíregyházi utcán 1984 augusztusában, lássuk, mit tapasztalt a zseniális író 1933-ban ... „1 íatal férfi csinos szőke lánnyal, karon fogva. A férfi:... Gézának? A lány: Miért, jól teszi! És ha a fizetéséből nem tud? Azzal még nem lesz kitartott, ha elfogadja azt, amit úgyis... A férfi: Nem értettél. Én nem mint erkölcsi.. Idősebb hölgy fiatal hölgy­gyei. Idősebb hölgy: ...vagy a hibás. Fiátal hölgy: Járjak abban a rongyban, amit kievett a frász? Idősebb hölgy: Egye ki! Elég, ha neki tetszel... S most következzék 1984 ... Frissen készült frizurái ú fiatal nők. A fodrász előtt állnak fél órája. — ... sietek. Laci már megint későn fog hazajönni, pedig az este is piásan bo­torkált be, , . •. ; — Bélával találkoztál teg- ­nap? — Persze! Jaj, majd meg­mutatom, milyen édes kis ruhát vett nekem. Persze, La­cinak azt kell majd monda­nom, hogy az a kis jutalom, amit kaptam, éppen, hogy elég volt... — Meg is ölne, ha tudná, hogy Bélától... — Meg, a nyavalyás, pedig a múltkor a Pirivel... — Végre találtam új al­bérletet az Északi körúton. Nyamvadt kis fél szoba ezer­kettőért. De legalább magam lehetek. — örülj, hogy ennyiért ta­láltál. Tavaly engem kirú­gott a nyanya, pedig ezer­ötöt fizettem neki. Nem tet­szett neki, hogy a csajok ... — Mennyi lesz a fizud az emeléssel? — Állítólag egyesek azt súgták a dirinek, hogy nem kell itt differenciálgatni ab­ból a tíz százalékból, kapjon mindenki egyformán. Én marha negyedik éve húzok, mint az .igásló, jól' megva­gyok a' kölykökkel-'is, Tnost is nagyon príma volt a ki­rándulás. És erre Baloghné, az a felfújt kakadú ugyan­annyit kap, mint én, pedig hallgatni is szenvedés, ahogy a gyerekekkel beszél... — Nem baj, hamarosan te leszel az igazgató ... S Mindketten felnevetnek. — És holnap ... ★ Idősebb hölgy fiatalabb hölggyel. — ... neked, anyu! — Értsd meg, hogy nem bírtok többet anyagilag. Na­gyon jó lesz még az a Tra­bant egy ideig. — Jó, jó, ezt mondja ő is mindig. Persze, a szomszéd­ban a Mariéknak már jön az ezerötös Lada. Ha nem lenne ilyen nyámnyila a férjecs- kém, nekünk ... ★ 1933. Húszéves fiatalemberek: Első fiatalember: Szeren­csére a házi pár ügyvédje nyaralni van, pár hétig itt nincs semmi hiba .. . Második fiatalember: Mit akarsz, addig még korona­őrnek is megválaszthat­nak ... 1933. Magas kövér és alacsony sovány. Alacsony sovány: .. .5 még az igazak álmát alud- ta ... Magas kövér: ... Ő kér- lek, az igazgatók álmát alud- ta, azt akarod mondani... ★ 1984. Magas sovány és alacsony sovány. — ... amikor mondtam a főmérnökömnek. — Nálunk is bajok van­nak, mert visszaküldték a nyugatnémetek a két kami­ont, és az exporttervünk ... — Mikor Is álltái vissza dolgozni ? — Még két hétig voltam táppénzen a balatonfüredi három hetem után, és a múlt szerdától dolgozom. Már a frász tört ki, mert ismerem a helyettesemet, tudom, hogy nagyon szerette volna, ha ko­molyabb az infarktusom ... — Nekem is fölírtak a múltkor egy marék „igazga­tóbogyót”, mert a szívem ... ★ 1933. Két kisfiú. Egyik kisfiú: Hazudsz, a gólt én rúgtam, a Metzger mellette állt, róla pattant, de én rúgtam ... Másik kisfiú: Akkor én megeszem a te fejedet, meg azt a labdát, meg azt a ... ★ 1984. Két kisfiú. — Apu megengedte, hogy a szörffel... — A mi motorcsóna­kunk ... — ...lejössz délután? — Hozom a focit, de Hal- mosit nem engedem játszani, mert a múltkor, amikor fent volt nálunk, rálépett a Le- gómra, és szétment az űr­hajó. — Akkor menjünk el in­kább bringázni. Én szerel­tem a küllőkre egy berregőt, meglátod majd, milyen klassz. — Apu nem enged bicik­lizni, mert tegnapelőtt a ga­rázsban a kormánnyal meg­karcoltam J a kocsi Oldalát, és'.1.?------- ” " , ' ★ 1933. Hárman megállnak, egy iparosféle, egy segédféle és egy cselédlány. Iparos: (felcsapja a sapkát a fejére). Segéd: Tudod, mi most a fejed? Iparos: Na mi, hülye? Segéd: Fedett uszoda ... Cselédlány (röhög). ★ 1984.-r*' SR Hárman megállnak. Lehet, hogy az egyik ipari tanuló, a másik ifjú szakmunkás, a lány pedig bolti eladó. — ... az az állat. — Ha tudnád, apám, mek­kora b... — Ló ... Elmentem és be­takartam egy k... nagy fü­lessel. — A jó ... anyját az ilyen bunkóknak. Én, fiúk, a ti he­lyetekben elkaptam volna a t... b ... g. — P... És így tovább. ★ 1984. Huszonhat éves fiatalem­berek. Az egyik folyton a szakállát babrálja, a másik a szemüvegét igazgatja, ha kell, ha nem. — .. a tanévnyitó értekez­leten. — Nálunk két új nő van, az egyik matekos, a másik testnevelő. Mellesleg egyik rondább, mint a másik. De a másik sem szép. — ... (fölnyerít) — ... úgyhogy a dirink számára nincs új husi... Karinthy Frigyes így ajánlotta olvasóinak írását: „Ez a szerény oldal ükunokáidnak szól, akik számára nem tu­dok izgalmasabb olvasmányt elképzelni... Ajánlom fi­gyelmébe a száz vagy kétszáz év múlva megszületendő nyá­jas olvasónak, ki holmi hírlapmúzeum félreeső zugában la­pozgatja Az Est zizegő, sárga példányát.. Nos, még csak ötvenegy év telt el azóta, de sokak sze­rint úgy fölgyorsult életünk, hogy kétszer ennyit ért ez a fél század. És mégis... Erősen úgy tűnik, hogy túlzottan sokat nem változtunk. „Az utca mindig utca marad, s az emberek mindig emberek..Ezt nem én írtam, hanem Karinthy Frigyes 1933-ban. Nem tévedett. Tarnavölgyi György „Egy Ország gazdagsá­gát nem néhány mér­téktelen vagyon alkotja, ha­nem nagyszámú közepes va­gyon” — írta Stendhal. A francia író aforizmája a sta­tisztikusok nyelvén is meg­fogalmazható, mert az utób­biak azok, akik árgus sze­mekkel figyelik, hogy az anyagi gyarapodásban hon­nan hová jutottunk. Nem mintha feltétlenül a statisztikai kiadványokhoz kellene fordulnunk tapaszta­lásért. Látjuk-halljuk azt jártunkban-keltünkben. A statisztika legfeljebb pon­tosabban, sokszor részlete­sebben mutatja meg azt, amit egyedi jelenségekből általánosítani hajlamosak vagyunk. Például, hogy en­nek erre telik, annak meg arra sem. Érdemes megfi­gyelni és felfigyelni: kezd divattá válni — mint a fej­lett tőkés országokban — a jövedelmek, a felhalmozott vagyon körüli titkolódzás; a fel vágás, a kivagyiság he­lyett, vagy talán még min­dig amellett. S akkor észlel­jük ezt, amikor a társadalom igazságérzetébe már nem üt­közik annyira a jól végzett munka nagyvonalú anyagi el­ismerése. (Ám kétségtelen, a feltűnő gyarapodás láttán munka nélkül szerzett jöve­delmeket, vagy adócsalást vélünk felfedezni. Ilyen eset­ben a titkolódzás persze ért­hető.) A gazdagító szocializmus korát éljük? A pontatlan meghatározásra is igenlő le­het a válasz. Az egyéni-csa­ládi gyarapodás azonban jó­kora különbségeket mutat az átlag körül. Az átlag, az egy vagy száz főre jutó termékek száma valóban imponáló napjainkban, ha az öt vagy tíz évvel ezelőtti adatokhoz mérjük. A háztartások gya­korlatilag mindegyike ren­delkezik mosógéppel, hűtő­géppel, sőt a családokban a második, harmadik rádió, televízió sem ritka. A csa­ládok harmadának saját gépkocsija van. Hire telik? És a lakás, társadalompo­litikánk e neuralgikus pont­ja? Az átlaglakás kétszobás, száz lakásban — átlagban! — kétszáznyolcvanan élnek. Otthonában még nincs min­denkinek külön szobája, de tavaly már az újonnan épült lakások több mint fele há­rom- vagy több szobás volt. A lakásállomány gyakorlati­lag villamosított, kétharma­da vízzel, háromnegyede ve­zetékes vagy palackos gáz­zal, s több mint fele vízöb- lítéses vécével ellátott. A fenti, komfortosítást jelző mutatók a frissen épült la­kások esetében már a 100 százalékot közelítik. Mind­ehhez járult a rohamos lé­pésben épülő magánnyaralók hálózata, a telekállomány bővülése. Szabad-e csak az átlagra figyelnünk? Kétségtelenül nem. Látnunk kell a szélső értékeket is ahhoz, hogy pontosan megítélhessük je­lenlegi gazdaságunk mérté­két, társadalmi vonatkozása­it. Sőt, napjainkban egyre fontosabbá vált — elsősorban a fiatalok helyzetére vonat­kozóan — vizsgálni, hogy az életciklus mely szakaszaiban szerzik meg maguknak a családok az önálló lakást, a gépkocsit, a háztartás alap­vető felszerelési tárgyait. Egy nemrégiben megjelent közle­ményben a Központi Statisz­tikai Hivatal társadalmi sta­tisztikai főosztálya éppen ezt mutatta meg. Ki, mikor jut révbe ? Például azt, hogy a most családot alapító fiatalok több mint 50 százaléka á házas­ságkötést követő első öt év­ben eljut az önálló lakáshoz, de 70 százalékuknak már ebben az időszakban meg­születik legalább az első gye­rekük. A következő öt esz­tendőben újabb 20 százalék jut el az önálló otthonhoz. S ami érdekes, aki tíz év alatt nem szerzett kiutalással, épí­téssel, vásárlással, öröklés­sel, eltartási szerződésen ke­resztül lakást, annak ilyen irányú esélyei csökkennek. Ebben a kategóriában viszont megtaláljuk a családok 6 szá­zalékát. A házasság időtartama és a gyerekszám között biológiai, anyagi felhalmozási összefüg­gések vannak, csak éppen az ok-okozati kapcsolat nem egy­értelmű. Minél hosszabb ideje áll már fenn a házasság, an­nál nagyobb a valószínűsége a gyermek1 megszületésének, de hosszabb a felhalmozási időszak is. így nem csodál­ható, ha a gyermekszámmal egyenesen arányos a lakás­hoz jutás esélye. A megszerzett lakás nagy­sága, komfortossága viszont már fordítottan arányos a gyermekek számával. Megint csak összeadva, kivonva, szo­rozva, osztva az derül ki, hogy a megfelelően nagy és komfortos lakásra a két­gyermekes, 6—10 éve már házasságban élő családoknak van a ’legnagyobb esélyük. Ebben tükröződik a gyermek köré vont egyéni és társadal­mi gondoskodás, de a múló idő is. A gyerekeseknek van több háztartási gépük is: a teljes, hagyományos háztartás ve­zetése megkívánja az ottho­ni munkák megkönnyítését. Ezeknek a felszerelési tár­gyaknak az árai természete­sen nagyságrenddel kisebbek, .mint amit egy nagyobb la­kásra, vagy korszerűsítésére ^ci kellene adni. Mégis, a családoknak az első gyermek megszületése után 4—5 évet is kell várniuk, míg elegendő pénzük gyűlik össze a ház­tartás gépesítésére. Az vi­szont már elgondolkodtató, s a társadalmi cselekvés, segí­tőkészség irányát a jelenle­ginél is jobban meg kellene határoznia, hogy a harmadik és további gyerekek megléte a családokban minden eddig említett mutatót — szinte függetlenül a házasságban el­töltött időtől — negatívan be­folyásolja. Ha ez ennyire egyértelmű, akkor az szinte intézkedéseket követel. Á „peremvidék" távolsága Hátra van még egy utolsó pillantás: milyen családok­ban található meg elsősor­ban a hazai mértékkel mért és társadalmilag is elfogadott „vagyon”, vagyis a megfe­lelően nagy, komfortos, jól felszerelt lakás, a gépkocsi, a nyaraló, vagy az üdülőte­lek stb. A házasság időtarta­ma és a gyerekszám alapján csoportosított családok közül a közös háztartás második évtizedében levő, egy-két gyerekesek állnak ilyen szem­pontból az élen, őket követik a hat—tíz éves házas, gye­rektelenek. A sor végén a csonka családok, tehát a gyerekes elváltak, özvegyek találhatók, illetve a három­vagy több gyerekes csalá­dok, szinte függetlenül a há­zasságban eltöltött időtől. A stendhali „nagyszámú közepes vagyon” követelmé­nye tehát — ismerve a „hon­nan jöttünk — hova me­gyünk” gondjait is — meg­elégedettséggel tölthet el bennünket. Amire itt és most figyelmeztetnünk kell, az a társadalom „peremvidéke”. Éppen annak érdekében, hogy a perem a középponttól ne legyen túl távol. Uvegszobor az Ernst Múzeumban. B. M. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents