Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. szeptember 1. ^ FIATALOKRÓL FIATALOKNAK Tollforgató vendégei voltak július 19-től egy héten át a sóstói KISZ-is- kolának, a KISZ KB szervezte hagyományos diákújságíró tábort rendezték meg Nyíregyházán. (Külön érdekessége volt az eseménynek, hogy a diáklapok és -stúdiók újságírói mellett színjátszók is töltöttek itt egy hetet.) összeállításunkban a táborban megjelent, éjszaka szerkesztett, sajátkezűleg „nyomtatott” lapok írásaiból próbálunk ízelítőt adni. A Tipplistából kiderül, milyen gazdag programot kínált a tábor. A „Pesszimista lettem” című írás kérdéseire felel a „Tartalmas diákéletet”, érdekes gondolatokat ébreszt az előítéletekről az alföldiek és a Dunán túlról jöttek vitája. Két rövid cikk felidézi az egy hét hangulatát, másik kettőt a diákok vendégei; a filmrendező és a fotóművész ihlettek. Okosan moralizál az „Elment egy srác” írója, s színesíti összeállításunkat néhány kifacsart mondat. Ha nem is derülhet ki ennyiből, milyen is lesz a jövő újságíró-nemzedéke — a többség nem is ezt a pályát akarja választani —, arról azért képet alkothatunk, mi foglalkoztatja a mai tinédzserek gondolkodó többségét. — Néha szimpátia alapján idegeneket szólítok meg, hogy nézzék meg a képeimet, s elmondom, hogy szeretnék velük dolgozná. A képek persze csak akkor kerülhetnek nyilvánosság elé, ha ők beleegyeznek. A modellek általában barátokká válnak. — A kollégák hogyan fogadták a képeidet? — Irigykedve, csodálkozva, gratulációval. Idősebb mesterem eleinte le alkart beszélni, de olyan sok munka van benne. Ügy érzem, képeim a pornográfia közelébe sem érnek, mert esztétikusak és minden emberiben kedvező véleményt váltanak ki. Európában is elfogadták, mert a sók pornó-szex között a képeim cseppnyi erotikát tartalmaznak, az érintés előtti pillanatot adják vissza. Ilyet keveset láttak, s ezért fogadták el például Párizs^ ban is. — Mit jelent számodra a fotózás? — Kenyérkeresetet, szerelmet (k. e.) Pesszimista lettem Mikor általános iskolából gimnáziumba kerültem, nem tudtam semmit a KISZ-ről. Vagyis csak annyit, ameny- nyit egy felszínes, rosszul szervezett Kilián-kör adhat. Miután beléptem a KISZ-be, egy ideig azt hittem, hogy ez mind szép és jó. Az iskolai vezetőség választásánál lepődtem meg először. Egy stencilezett lapon voltak a tisztségek és az utánuk kihagyott helyre kellett a javasolt diákok nevét írni. Természetesen a vezetőségválasztás egyhangú volt. Más. Ha első osztályban valakit felkarol a tanári kar, és a KISZ-tanácsadó nevelő, azt patronálja érettségiig. A táborokkal is van elég baj. Nálunk például az egyik építőtáborban három brigádban hatvanan dolgoztunk. Ebből a három brigádból jelölték ki azt, amelyiknek a munkaversenyben jó helyezést kellett elérnie. Természetesen erről a két brigád tagjait nem kérdezték meg. A módszer eredményes lett. A megkímélt csoport második helyezést ért el, a többiek a munkaversenyben erősen lemaradtak. A dobogós brigád vezetője a tanári kar egyik kedvence volt. Az egyik iskolában a diákok fáradságos munkával létesített KISZ-klubját a tanárok használják értekezletekre, vendégek fogadására. ősszel leszek harmadikos. A mii iskolánkban minden harmadikos osztály patronál egy elsős alapszervezetet. Nem tudom, ha egy elsős megkérdezi tőlem, hogy milyen nálunk az ifjúsági élet, mit válaszoljak? Pintyi Tartalmas diákéletet Miért van szükség a KISZ-re? Kérdezte valaki a szombat délelőtti fórumon. A szervezeten kívül is megteremthető az, ami a szervezetten. Mintha csökkent volna a KISZ tekintélye is az utóbbi időben. Dr. Szivi József, a KISZ KB osztályvezetője válaszában elmondta, hogy a szervezeten belül vannak jó kez- ieményezések, ötletek, amelyek vonzóvá tehetik és teszik a mozgalmat. A diákságot csak úgy lehet megtartani, ha igényeiket ki tudjuk elégíteni. Ez pedig a fiatalok .,ok irányú érdeklődése miatt nehéz, s ráadásul az ismereteket is egyszerre akarják megszerezni. Nem könnyű azt sem elérni, hogy a változó helyzetekben stabil helyet foglaljon el a KISZ. A kérdés az, hogy képes-e erre a szövetség. megvannak-e hozzá az eszközei? Úgy látszik, nagy a távolság a cél és a megvalósítás között. Itt tudtuk meg. hogy tervezik a réteg-KISZ megvalóFotós portré A tábori fényképezőgépet Fábián Annamária kattogtat- ja szinte szünet nélkül. A fotólaborban találkoztunk. — Hogyan kerültél a pályára? — Grafikusnak készültem, de rájöttem, hogy nincs hozzá tehetségem. Bátyám fényképész, s tőle kértem kölcsön egy gépet, de nem 'adott. így egy ócska géppel kezdtem el fotózni. Egy hónapig csak tájfelvételeket készítettem. kiállítást, csak este nyolc után látogathassák tizennyolc éven felüliek. — Hogyan választottad ki a modelleket? Dunántúlról jöttünk, két betűt hoztunk... A játékban akár így is kezdhetnénk a mondókánkat. A Dunántúlról jöttünk, a hegyek, dombok, vizek vidékéről, s itt vagyunk az Alföldön, a Nagy Síkságon. Akar- va-akaratlanul is összehasonlítjuk a két tájegységet, az embereket. Külsőleg itt is ugyanolyanok, mint az ország másik felében, magatarA tipplista sítását. Ez azt jelenti, hogy „elkülönülnének” egymástól a tanulók és a dolgozók, és talán sajátosabb diákszervezetek születnének. Erről októberben dönt a KISZ KB. Azt viszont már szeptemberben tapasztaljuk, hogy ismét reform elé néz az oktatás. Ez a KISZ-t csak közvetve érinti, mert nera.mm- degy, milyen tudásanyaggal rendelkeznek a fiatalok, és az sem közömbös, kik adják át ezt a tudást. Az iskola részéről ugyanis sokszor nem a segítő szándék tapasztalható, hanem az eleve ellenállás. Lehet, hogy ez az oka a formális KISZ-munkának is. Érdektelenség mérgezi néhol az iskola levegőjét. Nem szabad megállni a baj felismerésénél. Ebben az esetben meg kell találni azt, ami érdekli a közösséget. Tartalmas diákéletet kell élr nüink táborokkal, polkaszí- nókkal. Később azután lehet lépni a közvetlenebb politizálás felé. Cs. I. Egy biztos: nem fogunk unatkozni. Minden délutánra jut valami jó, érdekfeszítő, kellemes és tanulságos program. Kár lenne veszni hagyni őket. Azt ajánljuk tehát, hogy mindenki nézzen meg, kóstoljon meg, tartson és takarítson meg mindent. Kezdjen bele mindenbe, és kételkedjen mindenben, s örül jön mindennek ! ! ! Szerdán este a Szélkiáltó együttesnek tapsolhatunk. Csütörtökön dolgozik majd a mozigépész, aki az Eper és vér című film tekercseit fűzi a gépbe. Ugyanezen a napon lesz egy sajtókonferencia az iskoláról a Művelődési Minisztérium képviselőjének és pedagógusoknak a részvételével . Pénteken Vásárosna- ményba és egyéb helyekre ruccanunk át, este pedig Dinnyés József daltulajdonost és Ratkó József költőt köszönthetjük a táborban. Szombaton dr. Szivi József és Sárik József válaszol a KISZ-szel kapcsolatos kérdésekre, este viszont a Stílus- gyakorlatok című produkció kerül színre. Hétfőn a tájékoztatáspolitikáról beszélgetünk a Tájékoztatási Hivatalból érkező vendégünkkel, s megrendezzük a Magyarságestet. Aki még nem látta, most pótolhatja a Mi büszke magyarok és a Mi iskolánk című filmek megtekintését. A nagy vihart kavaró filmek rendezője, Magyar József remélhetőleg kérdésostrom alá kerül... Rock-fórummal és kellemes csendhálborításnak ígérkező koncerttel zárjuk a keddi napot, másnap pedig bekukkantunk a Kelet-Ma- gyarország szerkesztőségébe és a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójába. Kik nem jönnek a táborba? 19-én nem érkezik meg Vitrai Tamás, aki arról nem tart majd érdékfeszítő előadást, hogy mi lett volna abban az esetben, ha megérkezik? Húszadikán várhatóan hiába várjuk majd Chrudi- nák Alajost, Ipper Pált, Rudiik Júliát, ezzel szemben feltehetőleg nem jön el Rózsa György és Gobbi Hilda. További vendégek, akikkel minden bizonnyal nem találkozhatunk: Tito Gobbi, N. Cs. és családja, Mahatma Gandhi, Beke Kálmán. Nem tapsolhatunk majd a Beatles és a CPG közös koncertjének és hiányzik majd körünkből Soltész Rezső. Alföldről jöttünk, betűt sem hoztunk (VÁLASZ A SLAPAJNAK) Mélységesen elszomorodva és megrendülve olvastuk a Slapaj SuLimagazin dunántúli szerkesztőségének írását az Alföldről és az alföldi emberekről. Bár emberi együttérzés hiányában igazán nem tudjuk átérezni a megdöbbenést és a fájdalmat, amit nektek Okoztunk, szeretnénk elnézést kérni tőletek. Tudjuk ugyan, hogy itt sok hátrányt kell leküzdeni. Állítólag a hegyek és a dombok fényt, lényeglátást, ernber- szeretetet és intelligenciát sugároznak, bár ez sem mindig igaz, sőt! Elhatároztuk, mi alföldi emberek, dombokat, hegyeket fogunk emelni. Egyébként köszönjük a jobbító szándékú kritikát! Csufi Gondolatok a táborról tásukban, viselkedésükben azonban eltérnek attól, amit megszoktunk. Megfigyelve a város lakóinak arcát, viselkedését, a következőket tapasztalom, úgy tűnik, a dunántúli embereket jobban érdekli, hogy mi van a másik emberrel. Aztán akárhogy is nézzük, ez a táj lapos és a. horizont nagyon magasan van. -V nmria OÖ r,„, . |-7Sfilfr ,dnh övi f Röpke ismerkedés a csoportvezetőkkel, egymással, majd indult a munka. A foglalkozásokon újszerű körülmények között ismerkedtünk a legfontosabb, s az isikolaúj- ságokban leggyakrabban használatos műfajokkal, az anyagfelvétel módszereivel, a kérdezés- technikájával, az anyaggyűjtéssel, a címadással, az újságírói magatartással, az iskolai KISZ és a diáksajtó kapcsolatával. Fokozatosan egyre több szakmai ismeret jutott a birtokunkba. Jó ötlet volt, hogy minden csoportnak kellett készítenie egy újságot, hiszen így a gyakorlatban mutathattuk meg azt, amit tudunk és hogy mit tanultunk. Hiszen a legfontosabb, amiért idejöttünk, az újságírás. Megismerkedtünk néhány újságírói etikai tudnivalóval, mit szabad egy diáklapban és mit nem, mihez van joga, milyen kötelességei vannak a diákúiság- íróknak. Nagyon kellett ez az egy hét, mert meggyőződtünk munkakedvünkről, m un kabí rásun król. Marton Krisztina To Sleep Or Not To Sleep Erre este tökéletesen egyértelmű a válasz. Egészen éj- fél-egy óráig. Aztán szelektálódik a társaság, „a rendes gyerekek” , (kevesen vannak) alukálhi mennék. A tábor éjszakai képére azonban általában jellemzőbbek a hajnali négyig elnyúló nagy viták és beszélgetések, az egész éjszakán át tartó újság- és rádióadás-szerkesztések, no meg a válogatott magánügyek (ezt talán inkább ne firtassuk). A szerencsésebbek hajnalban alszanak 3—4 órát, s másnap frissen, óriási energiával ébrednek, s némi kóválygás után eltalálnak a büféig egy jó erős kávéért. . . Kilenc napig mindent ki lehet bírni... — na-csa-ka —. Elment egy srác Elment a táborból egy srác. Közülünk, egy közösségből vált ki, úgy érezte, a vele történtek után nincs maradása a táborban. Csakhogy ezt az érzést az arcába dobta valaki és ő mint utasítást végre is hajtotta. Bármit is tett, ezek után miért ne cselekedett volna így? Hiszen egy nála feljebbvaló, őt csak jóra tanító, a táborban amúgy is jelentős befolyású egyén mondta neki. Elment közülünk egy szabolcsi srác. Egy barát, egy ellenség, egy kezdő újságíró, egy szerető. Elment, mert egy másvalaki Így jutottam el végső témámhoz, az emberhez. Végül az aktfotózáshoz. Szóló aktfotókat készítettem, csak később tértem át a páros aktokra. Nehéz dolog volt: a modellkeresés ilyesmihez nem könnyű, másrészt nehéz megtalálni azt az erotikus pillanatot, ami még a nagy- közönségre tartozik. — Nem tiltakoztak a képeid ellen? — Egyszer tiltakozott egy idős hölgy, hogy zárják be a azt mondta neki, hogy elmaradott megye az, ahol él. Hogyan nézzen ezek után azoknak a fiúknak és lányoknak a szemébe, akik az ország valamennyi megyéjét képviselik. Elment, mert ez a kettős kör megkérdezte tőle, hogy akar tettei után még egyáltalán írni. Elment, mert a legyőzőitek mindig elmennek. Magukkal viszik a tanulságokat és az emlékeket, ő is legyőzött volt. És ha még maradt egy csepp ambíciója. ír majd vezetési módszerekről, apróbb félrelépést sem ismerő .igazságokról, és írni fog majd sötét, a jelenleg minket vendégül látó szü- lőmegyéjéről. De mit csinált ő valójában, hogy mennie kellett7 Hogy mit? Egy azóta már rég elfelejtett bolhányi csínytevést, amit két ember egy reggel alatt elefánttá növesztett. Kifacsart mondatok Nem vagyok nős. Igaz, férfias sem. Ezt csak fél füllel hallottam, mert több nincs. Surfözni a surfözdében lehet igazán megtanulni. Valószínűleg villásreggeli lesz. A konyhásnéni kezében villát láttam. Fanyar humoromat kizárólag a kökénynek köszönhetem. Az oldalt összeállította: PAPP DÉNES Újságíró diákok r
