Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-04 / 207. szám
1984. szeptember 4. Kelet-Magyarország 3 Lépést tartó iskola KÖZOKTATÁSUNK TÖRTÉNETÉRE kezdettől fogva nyugodt és mozgalmas időszakok váltakozása jellemző: a csendes évek, évtizedek alatt rendszerint kisebb-nagyobb társadalmi- pedagógiai feszültségek, ellentmondások halmozódnak föl a mélyben, és amikor ezek a felszínre törnek, tovább már nem lehet kitérni a különféle tartalmi újítások vagy szerkezeti reformok elől. Persze nemcsak nálunk van ez így. Szinte nincsen olyan fejlett ország, ahol — főként az utóbbi században — húsz-huszonöt évenként ne kerülne sor jelentős nevelésügyi változtatásokra, s mindez azért, mert amióta intézményes oktatás folyik, az iskola sohasem zárkózhatott el a társadalmi kapcsolatok-hatá sok elől. A nevelési-képzési feladatokat mindig is határozott társadalmi igények szabták meg. SOK MINDEN MEGVÁLTOZOTT, átalakult az utóbbi másfél évtized alatt az alsó- és a középfokú iskolák életében; jóformán nem volt olyan tanév, amely ne az új és új feladatok megoldásának jegyében indult volna. A felfokozott állandó szellemi-idegi készenlét aligha járult hozzá a tanítás színvonalának emeléséhez —, a reformokkal szükségszerűen együtt járó kapkodás, bizonytalanság bizony megviselte, alaposan el is fárasztotta a pedagógus- társadalmat. A legutóbbi esztendők során mind több kiáltás hangzott el az iskolák belső életének nyugalmáért, a kiegyensúlyozott nevelőmunka feltételeinek megteremtéséért. Miként a tavalyi tanévnek, ugyanúgy az ideinek is az lesz az újdonsága, hogy az oktatási kormányzat nem jelölt ki új, megterhelő tennivalókat a tanítók, tanárok számára. A most kezdődő tanév munkarendjét szabályozó miniszteri utasítás a szorgalmi idő, a tanítási szünetek és a vizsgák időtartamának meghatározásán kívül mindössze két fontos teendőre hívja fel a nevelők figyelmét: a felszabadulás negyvenedik évfordulójának méltó megünneplésére, valamint arra, hogy a tankönyvellátás javítása és a nagyobb takarékosság érdekében az intézmények vezetői szorgalmazzák a nem munkáltató jellegű tankönyvek önkéntes begyűjtését és használatát a következő tanévben. öncélú reformokra tehát a jövőben sem törekszünk. A mostanában oly gyakran emlegetett és az új tanévben is időszerű folyamatos fejlesztés nem mond ellent ennek az állításnak, mert elsősorban nyugodt tempójú, tartalmi korszerűsítésre vonatkozik, néhány tanterv és tankönyv korrekciójára. RENDSZERÜNK DEMOKRATIKUS jellegéből következik, hogy az oktatásügyben mélységes humanizmus, társadalmi igazságosság érvényesül: az iskolák kapui minden gyermek előtt nyitva állnak, ami korántsem jelenti azt, hogy a teljesebb esélyegyenlőségért már mindent megtettünk. Jócskán akad még pótolnivaló ezen a téren, miként az általános műveltség széles alapokra helyezésében, a közösségi nevelés pozícióinak erősítésében, a tehetségek fölkarolásában, a tanulói személyiség sokoldalú fejlesztésében is rengeteg még a tennivaló, — de hát ezek a feladatok nem egyetlen tanévre szólnak. Az országgyűlés tavaszi ülésszakán előterjesztett és elfogadott közoktatási program — amely a realizmus jegyében fogant — számol ezekkel a tanárpróbáló teendőkkel. Végeredményben olyan célokat tűz ki, amelyek a szocialista társadalom fejlődése szempontjából életbe vágóak, ám amelyek az oktatási költségvetés tetemes növelése nélkül is elérhetők. Ez a program — miként Köpeczi Béla művelődési miniszter hangsúlyozta expozéjában — „a kor kívánalmainak megfelelő változtatásokat tesz lehetővé, amelyek a következő másfél évtizedben szolgálni tudják a tartalmi, szervezeti, irányítási korszerűsítési, és megfelelő gazdasági feltételek biztosítása esetén elő tudják készíteni a későbbi, még nagyobb arányú minőségi fejlődést”. Oktatásügyünk korszerűbbé tételének kilátásait ki-ki alkata szerint ítéli meg: bizakodva vagy borúlátón. Az emberek többsége a gazdasági körülmények szorítása ellenére is optimista. Közéjük tartoznak a pedagógusok is. BIZAKODÁSRA AD OKOT, hogy a pedagógusok érzékenyek az újra, s hivatástudatuk a nehéz években sem csappant meg, és számolhatunk a szeptemberi fizetésemelés ösztönző erejével is. Az viszont nyugtalanító, hogy több tanári állás még mindig betöltetlen Hogy ez a súlyos helyzet minél előbb megszűnjék; elvégre ifjúságunk neveléséről, saját jövőnkről van szó, még sokat kell tennie a társadalomnak a nevelői pálya tekintélyének emeléséért, az itt dolgozók élet- és munkakörülményeinek hahatós javításáért. A Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezet asztalosüzemében a Ganz-MÁVAG megrendelésére gyártanak vonatüléseket. A tuniszi exportra kerülő ülések asztalos- és kárpitos- munkái negyvenmillió forint árbevételt biztosít a szövetkezetnek. Képünkön: Hegedűs Gábor brigádvezetö a fából készült üléskereteket minősíti. (Császár Csaba felvétele) Vasárnapi műszak a húsüzemben Friss áru hétfőre Som Edit művezetővel a Szabolcs-Szatmár megyei Ä1- latforgalmi és Húsipari Vállalat nyíregyházi húsüzemében jártunk a gépek között. Nagy a zaj, nyershús- és zsírszag sajátos keveréke terjed a levegőben. Minden olyan, mint a hét átlagos munkanapjain — ám az emberek arcáról leolvasható: itt most valami rendkívüli történik. — Régen nyaggat bennünket a kereskedelem azért, mert hétfőn nincs megfelelő választék húsáruból — magyarázza a művezetőnő. — Az üzemből eddig pénteken került ki a hét utolsó szállítmánya, így a rövid szavatossági idejű termékekből legközelebb kedden szállítottunk. Mivel ezek keresett készítmények, meg kellett találni a módját, hogy hétfőn is kaphatók legyenek. Ezért szerveztük meg most szeptembertől a vasárnapi műszakot, a húskészítménygyártó gazdasági munkaközösségre alapozva. Szervezi a gmk Év elején még agitálni kellett az embereket, hogy lépjenek be a gmk-ba. Májusban aztán megalakult a szervezet, s az elmúlt pár hónap igazolta: létrejöttével mindenki jól járt. A vállalat azért, mert — kapacitás híján — nem kell elutasítania egyetlen megrendelést sem, ugyanakkor a húsüzemben nincs túlóra, mert műszakon kívül gmk-ban dolgoznak az emberek. Jól járnak a vásárlók, hiszen érezhetően javult az ellátás. — A kötelező munkaidőn kívül átlagosan 60 forintos órabérért dolgozunk. Volt olyan hónap, mikor 2 ezer forinttal kaptam többet a szokásosnál — szól Kassai Béláné szakmunkás, akinek nem egyszerű feladat vállalnia a vasárnapi műszakot, hiszen kisgyermekei vannak. — Ma, vasárnap reggel is 6-kor kezdtünk, s úgy déli egy-két órára fejezzük be a munkát. Ha jól számolom, közel 500 forintot kapunk ezért kézhez. — így megéri a pluszmunka — veszi át a szót Bártfai Istvánná brigádvezető. — Nekem annyival is könnyebb, hogy nyíregyházi vagyok és az otthoni munkámban számíthatok a családomra. Bejárók gondja A vidékieknek viszont nem kis gondot jelent a bejárás, mivel hétvégeken ritkában közlekednek a vonatok, autóbuszok. Eles Károly például, aki rohodi lakos épp csak látogatóba ugrott haza szombaton: este már fordult is vissza. A munkásszállón aludt, hogy reggel pontosan beérjen. Téglás Sándorné a lányánál töltötte az éjszakát. Pocsai Sándorné meg fél 7- re ért be, mivel csak 6-kor indul busz Nyírbogdányból. — A közlekedési gondokat ismerve feltétlen tárgyalni kellene a Volánnal a járatok indításáról — magyarázza Som Edit. Tovább szaporítja a vasárnapi műszak gondjait, hogy a gmk tagjai mellett még több mint húsz ember munkájára van szükség. Sikeres premier — Ma reggel hat asszony jött be dolgozni a ládamosóba. Ök önként vállalták ezt a feladatot — hallottuk Bihari János csoportvezetőtől. — Még nem dőlt el, hogy csatolják-e őket a gazdasági munkaközösséghez. Ha nem, akkor túlórában fizetik ki nekik a mai napot. A húsüzem első vasárnapi műszakja jól sikerült. Közel 130 mázsa friss húskészítmény került kora délutánig a raktárakba: a hurkaféléktől a kenőmájason, vörösárukon át a disznósajtig. A sikeres start után már csak az a kérdés: a 30 tagú gazdasági munkaközösség bírja-e, győzi-e vállalni ezen a vasárnapi plusz műszako kát. Bártfainé mindannyiuk nevében válaszolt: — Egyelőre vállaljuk ... Házi Zsuzsa Tsz és vállalat Faváz, kárpit Évek óta dolgozik a mátészalkai Szatmár Bútorgyár megrendelésére a Kossuth Termelőszövetkezet faipari részlege Kölesén. Esztendőnként átlagosan 6 millió forint értékben gyártanak a szalkaiak részére favázakat — ülőgarnitúrákhoz. Ez évtől tovább szélesedik a szövetkezet és a gyár közötti együttműködés. Mivel jó ideje alig-alig kap megrendelést a tsz műanyagüzeme, ezért elhatározták, hogy létrehoznak az itt dolgozók bevonásával egy kárpitosrészleget. A leendő kárpitos betanított munkások — mintegy 25-en — lassan egy hónapja ismerkednek új munkájuk tudnivalóival. Már elkészült az új részleg épülete is. Gépeket részben a tsz vásárolt, részben a Szatmár Bútorgyár ad a munkához. Terv szerint novemberben kezdődik meg a munka a kárpitosrészlegben, amely éves szinten várhatóan 3 millió forintért szállít termékeket a szalkaiaknak. Fonalkészítök Fonalkészítő részleget nyit Ököritófülpösön a termelő- szövetkezet a Budapesti Pamutnyomóipari Vállalattal együttműködve. Közel 17 millió forintos költséggel alakítják ki az üzemépületet a tsz telepén már meglévő vasvázas színekből. A födémszerkezet átalakítása, a szigetelés, burkolás, festésmázolás kiadásai a szövetkezetei terhelik. Az együttműködés keretében a pamutnyomóipari vállalat a gépeket adja mintegy 40 millió forint értékben. Az épület egy részében már megkezdődött a fonalkészítés : egyelőre három gépen 18 lány, illetve asszony dolgozik. A tervek szerint a termelőszövetkezet építőbrigádja — több vállalat, gazdasági munkaközösség segítségével — 1985 szeptemberére fejezi be az épület átalakítását. Várhatóan mintegy 150 embert foglalkoztatnak majd három műszakban a fonalkészítőben. 4 ugusztus volt, hajnali fél kilenc. A hivatal ablakán csak úgy sziporkázott a verő. A hivatalnok ásított. Golyóstolla boldogabbik végével megkeverte a kávéját, és éppen átadta volna magát a koffein hódító élvezetének, amikor valaki halkan kopogott az ajtón. Hosszú másodpercekbe telt, mire ráeszmélt, hogy az ő ajtaja felől hallatszik a zaj. Most már hangosabban kopogtak, sőt a kilincset is lenyomta valaki. Aztán egy ősz hajú, kendős fej kukucskált be a résen. — Tessék mondani, itt lehet aláíratni a kérdőív kérő lapot? — Itt — bólintott a hivatalnok unottan —, de csak fél kilenc után. — És tessék mondani, magánál hány óra van? — Nyolc — recsegte ellentmondást nem tűrő hangon. — Ma már kiváló hatású gyógyszerek vannak álmat- lenság ellen ... Egy óra múlva újra kopogtak. Nem válaszolt. Hogy is válaszolt volna, hiszen péntek volt, lottóhúzás napja, néhány perccel tíz óra előtt. Ha ötöse lesz, várhat az ügyfél... Nem lett. A kendős fej éppen akkor jelent — Tetszik tudni, kilépőt kértem a gyárból, mert... — Nahát, ez kétszeres veszteség a népgazdaságnak. Disznóság! Ezzel kituszkolta az asz- szonyt, bezárta az ajtót, és elment a másik hivatalba, meg az ajtóhasadékban, amikor nagy buzgalommal és céklalila > fejjel apró fecnikre tépte a szelvényt. — Tessék mondani... — kezdte az asszony. — Tudom, ne folytassa! Adja ide azt a kérdőív kérő lapot! Gondoltam. Itt idegesít engem másfél órán keresztül, holott még a kérdőív kérő lapot sem íratta alá. Ilyenek maguk mind. Ez egy komoly hivatal, kérem, ahol komoly munka folyik. Tudja, mekkora kárt okozott ezzel a népgazdaságnak?! hogy elintézze ügyes-bajos dolgait. A portás azonban nem engedte be, mert nem volt előzetesen bejelentve az ügyes-bajos * osztályvezetőnél. „Disznóság” — gondolta magában. „Bizonyosan megint snóbliznak”. Amíg a portás elfordult, beugrott a liftbe, és már száguldott is fölfelé. Kopogott az ajtón, de nem válaszoltak. Türelmetlenül várt, újra kopogott, majd lenyomta a kilincset és belépett. Ketten ültek egymással szemben és snóbliztak. — Disznóság — támadt rájuk üvöltve. — Az ügyfél kint toporog, maguk meg itt tiltott szerencsejátékkal szórakoznak?! Vegyék tudomásul, hogy feljelentem az egész hivatalt. A két hivatalnok egymásra bámult, majd az egyik megkérdezte: — Ez ki? — A fene tudja .. . dugjál! — Tiltakozom! Én az ügyesbajos dolgaimat akarom elintézni! — Három — szói az egyik. — Mit akar? — Ne törődj vele, dugjál! Különben vesztettél. Azt mondja, ügyfél. — Na várj csak, most találd el! Sima ügyfél? — Nem! — kiáltotta a hivatalnok önkívületben — én is hivatalnok vagyok! — Oké. pajtás, akkor dugjál te is! . . . Augusztus volt, dél körül. Az ügyfelek agya éppen felforrni készült... T. Ágoston László Nyugdíjban K ét évig bírta otthon Batári Lajos. Annak rendje-módja szerint elköszönt a munkahelyén. Hiába, 22 év nem múlik el nyomtalanul. Eleinte mindig hajnalban ébredt, pontosan akkor, amikor még kényelmesen elkészülhetett volna a munkásbuszhoz. Nagyecsedről járt be nap nap után Mátészalkára, az ERDÉRT-hez. Az egykori kerékgyártó a felszabadulás után gyakorolhatta a szakmáját. Ám az ötvenes évek nem kedveztek a kisiparnak, a kerékgyártó megrendelés és szakmai rang híján, társai rábeszélésére jelentkezett :v/. akkori fűrésztelepen. Álmában sem gondolta volna, hogy ma már tőkés piacra termel a „zseb- kendőnyi” volt kisüzem. Megtették gatterosnak, a keretfűrészt kezelte. A munkakönyvvel a zsebében lépett ki a gyár kapuján. A megérdemelt pihenésem következik — hajtogatta magában.' de csak nem nyugodott meg. Két fiát nevelte fel a piciny nagyecsedi házban, s csak most vette észre, mi mindent lehetne csinosítani rajta. Elkelne benne egy fürdőszoba, de mennyi pénzbe kerül az! Gondolt egy merészet, s már lélekben kopogtatott is a munkaügyön, tudnának-e neki valamilyen munkát adni. A nyugdíjat meg kellene toldani valahogy. Persze, hogy tudtak. És főként akartak is, mert Batári Lajos soha nem úgy állt a munkához, hogy más hamarabb hozzáférjen előtte. Az élezőkhöz osztották be. Olyan ez a reszort, mint a gyógyító teamben az orvosé. Ha az élező pontatlanul feni ki a fűrész fogát, a sokmilliós gép is leáll, vagy jóvátehetetlen kárt okoz a fa felszabdalásában. Ezresekben, tízezresekben mérhető a kár, ha az élező szeme csalna. De Batári Lajos megmutatta, hogy nem véletlen került ebbe a beosztásba. Közben két keze munkájával tatarozta a házát, megépítette a fürdőszobát, ki- csempézte színesre, s hatvanhárom éves lett. mire saját kadjaban fürdött. Ma nem cserélne a miniszterrel se, mert jól megérdemelt nyugdíja mellett általában négyezer forintot visz haza asszonyának. Szeptemberre már csak négy napja maradt, mert nyugdíjban rendelet szabályoz minden munkavállalást. Ám amikor a munkakönyvé után érdeklődött, azzal búcsúztak tőle: minek vinné el, jó helyen van az az ERDÉRT-nél. Jövőre visszavárják ... Tóth Kornélia
