Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-04 / 207. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. szeptember 4. Csak a ropogós bankó számít pénznek? Késik a csekk karrierje Nem megy nálunk a csekk. Bár az OTP évek óta próbálja szép szóval, hirdetéssel meggyőzni az állampolgárokat a kész­pénzt helyettesítő értékes papírok hasznáról, egye­lőre úgy tűnik, minden fáradozása hiábavaló. Ha ennyire nehezen hono­sodik meg nálunk a külföl­dön már bevált fizetőeszköz, akkor érdemes-e egyáltalán a továbbiakban próbálkozni vele? Ä válasz sokkal egy­értelműbb, mint gondol­nánk. A honi készpénzfor­galom költségei évek óta növekednek, s mind nagyobb terhet jelentenek a pénzin­tézeteknek és végső soron az államháztartásnak. A pénzt nemcsak nyomtatni kell, hanem tárolni, szállíta­ni és őrizni is. Ráadásul a fizetésnapok táján rendkívül megnő a pénzintézetek — el­sősorban az MNB és a posta dolga, a fizetés milliárdjait kell szétosztani. Persze akad olyan is, aki a betétkönyvbe helyezi a fö­lösleget, de ha valami érté­kesebb, tartósabb cikkeket vásárol, ismét sorban áll a pénztárablak előtt. Nem cso­da, ezek után, hogy a kész­pénzforgalom költségei mil- liárdokra rúgnak, s mind nehezebb embert találni e nem éppen változatos, ám annál nagyobb felelősséggel járó munkára. A hosszú és költséges folyamatot rövidí­tené le a csekk, hiszen ^ átutalási betétszámláról — aminek nyitása a csekk kiál­lításának alapfeltétele — már nem pénzt kérnénk, ha­nem arról szóló értékes pa­pírt. Így elmondva, nagyon egy­szerűnek tűnik e készpénz­kímélő fizetési mód, ám aki a gyakorlatban is próbálta, bizony éDpen az ellenkezőjét állítja. Ugyanis az üzletek többségében — tisztelet a kivételnek — a mai napig sem számít törvényes fize­tőeszköznek a csekk. Ahol mégis kiteszik az OTP erről szóló emblémáját, ott sem egykönnyen írják a blokkra ..fizetve”. Ugyanis először elkérik a csekktulajdonos személyi igazolványát. és sorban kiírják az adatait, s még jó néhány egyéb papírt kitöltenek. Az OTP illetékesei már számtalan fórumon elmond­ták, hogy felesleges az ilyen procedúra, hiszen pénzinté­zetünk bármilyen körülmé­nyek között elfogadja a csek­ket, magyarán: fizet érte az üzletnek. Tehát a kereske­delem semmit sem kockáz­tat elfogadásával, ám úgy tű­nik az eladók nem hisznek az OTP-nek. Egyoldalú lenne az érvelés, ha csak a kereskedelmet hi­báztatnánk a csekk halódá­sáért. Hiszen a honi fizetési szokásokban csak a ropogós bankók számítanak igazi pénznek. Mindenfajta egyéb­től — még néha a takarék- könyvtől is — sokan félnek. S arról sem feledkezhetünk meg, hogy megfelelő elektro­nikus számítógépek híján, amelyek központilag nyil­vántartanák e számlákat, s azonnal hozzáférhetővé ten­nék az adatokat, csak korlá­tozott körben használható a csekk. De azért mégsem csak a gépesítés hiánya akadályoz­za a csekk honi karrier­jét. A turistáknak szánt magyaros dísztárgyakat, drá­ga térítőkét áruló népművé­szeti boltok, az áruházak ki­rakataiban sokszor találkoz­hatunk az Európa-szerte is­mert pénzintézetek, a Visa, a Barde Americard stb. cím­kéivel, amelyek azt hirdetik a külföld? turistáknak, hogy ezeket a hitelkártyákat a magyar üzletek is elfogad­ják. Ám, fordítva már nem ilyen rózsás a helyzet. Ta­valy óta a magyar turisták is válthatnak konvertibilis valutára szóló Barclays-csek- keket, ám, a forgalom egye­lőre nem nagyon növekszik. Pedig ezt nehezebb ellopni, mint a pénzt — márpedig a zsebmetszők elég gyakran megkörnyékezik a világjáró honfitársainkat, s ha el is tűnik a csekk, a róla szóló bankigazolást mindenhol szó szerint készpénznek ve­szik. Az előnyök és hátrányok összevetését már jó néhány országban elvégezték, a készpénzzel történő fizetés nemcsak a nyugati fejlet* országokban szorult vissza, az NDK-ban szintén sikerrel alkalmazták ezt a formát. A mikroelektronika közelgő ha­zai forradalma előtt talán nálunk is érdemes lenne most már' végérvényes pol­gárjogot adni a honi csek­keknek . .. L. M. NÉVADÖ. A Kelet-ma­gyarországi Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozói gyermekeinek névadó ün­nepségét rendezték a na­pokban a nyíregyházi há­zasságkötő teremben. A Torma, Plaska, Mudri. Szilágyi és Estók család legfiatalabb tagjait a vál­lalat és a szakszervezet, valamint a nőbizottság képviselői köszöntötték és ajándékozták meg. (Sisa István felvétele) Két Ki mit tud ? között Tehetségkutatás Szatmárban A szembeötlő plakát piros betűi messzől felhívják az utca járókelőjének figyel­mét : Mátészalkán megint kitaláltak valamit a nép­művelők. Ezúttal arról tájé­koztat a hirdetmény, hogy a városi művelődési központ tehetségkutató esteket ren­Versenytárgyalás tervezőnek, kivitelezőnek Kezdés előtt a buszpályaudvar építése A Széchenyi utca és a kis­vasút által határolt területen hamarosan megkezdődnek az új nyíregyházi autóbusz- pályaudvar építkezései. Első lépcsőként azonban a terüle­tet kell szabaddá tenni, hi­szen ma még itt áll a volt csempegyár és egy régi álta­lános iskola. Az iskolához ráadásul egy konyha is tar­tozik, amit a gyermekélel­mezés nem nélkülözhet, így november végéig, a 6-os szá­mú általános iskolában lé­tesítenek konyhát. Mint a Nyírbernél mond­ták: még az idén végeznek a bontásokkal, legfeljebb a konyhával kapcsolatos munkálatok húzódnak át 1935 januárjára, de az év el­ső negyedében már várja az előkészített terület az építő­ket. A Nyírterv, az Uvaterv, a Közti és a Keletterv szak­emberei versengtek a meg­bízásért és a legjobb, leg­gazdaságosabb elképzelést a nyíregyházi tervezők nyúj­tották be. Már a kivitelezési terv is elkészült, a tervbírá­latra pedig szeptember 6-án kerül sor. Míg a tervezésre a négy említett vállalatot felkérték, addig a kivitele­zésre az egész országra szó­lóan hirdetnek versenyt. En­nek határideje a tervek sze­rint november 30-a, a dön­tésre pedig december 15-én kerül sor. Természetesen, míg a végső döntés meg nem szü­letik, konkrét összegről be­szélni nem lehet. A buszpályaudvaron, öt­ezer négyzetméteren össze­sen 25 buszállást alakítanak ki, ezek közül 21 a csuklós buszok fogadására is alkal­mas lesz. Az utasokat és az ott dol­gozókat kiszolgáló helyisé­gek három szinten kapnak helyet egy piramisszerűen, felfelé szűkülő épületben, mely UNIVAZ technikával, lapos tetővel épül. A föld­szinten egyebek közt- egy 210 négyzetméteres váró­csarnok és büfé is lesz, de itt lesznek a pénztárak, és a pihenők is. Az első emele­ten a Volán-irodák helyez­kednek el. A munkálatok várható befejezése: 1986 de­cembere. (s. z.) A bátorligeti Búzakalász Termelőszövetkezet újtanyai sep- rűkötő üzemében belföldi értékesítésre naponta 7—800 ci­rokseprűt készítenek. (Császár Csaba felvétele) A tárgyalóteremből Családi késszúrások Mire Szilágyi László 20 éves fi­atalembert kórházba szállították, csaknem elvérzett, s alig tudták megmenteni az életét. Pedig az elején könnyebb sérülésnek lát­szott ... A mentő időben érke­zett . .. Szilágyi egészségügyi dol­gozó .. . nem is akart öngyil­kos lenni. Csak így alakult. Mert az ital irányította az eseményeket. Történt, hogy Szilágyi László, aki Budapesten az Orvostovább- kéipző Intézetben segédápoló, március 31-én testvérlátogatóba utazott haza Nyírbátorba. Zoltán nevű 26 éves bátyja nagy szere­tettel és sok tele üveggel fo­gadta, de hiába öntöttek fel ala­posan a garatra, a fiatalabbik Szilágyinak még nem volt elég, mindenáron el akart menni va­lahová szórakozni. Testvére nem örült neki, oly­annyira nem, hogy összevesztek, sőt az idősebb fiú az ágyba is be­vágta öccsét, hogy elvegye a kedvét a csavargástól. Az ittas öccs mérgében felkapott az asz­talról egy konyhakést és mellbe szúrta saját magát. Amikor vé- rezni kezdett, 12 éves testvérük megijedt, segíteni akart, elsza­ladt a mentőállomásra, elmond­ta mi történt és kérte: segítse­nek. A hívásra egy mentőkocsi és egy mentőápoló a Szilágyiék la­kására sietett. Az ápoló kiszállt a kocsiból, mentőládával együtt elindult a lakásba, ám bemenni nem sikerült neki, mert Szilá­gyiék nekitámaszkodtak az aj­tónak, hogy oda be ne jusson senki. Egy ideig úgy tűnt, még­iscsak az ápoló bizonyul erő­sebbnek, vagy 30 centire enge­dett az ajtó. Am Szilágyi kiszólt, menjen onnan, nincs neki sem­mi baja, nem kell őt elszállítani. Az ápoló tudomásul vette, elindult a kapu felé, s míg a mentő veze­tőjének beszámolt a történtekről, egy késsel a kezében megjelent a házigazda, Szilágyi Zoltán és megöléssel fenyegette a mentő­söket. Mire a mentőhöz értek, kirohant a lakásból a vérző Szi­lágyi László is, közben a men­tősöknek sikerült beszállniuk, s megúszták annyival, hogy Szilá­gyi László betörte a mentő ab­lakát. A mentősök elindultak a hely­színről, azonban látták, hogy a fiatalabbik Szilágyi erősen vér­zik. rádión segítséget kértek: egy másik mentőt hívtak és ter­mészetesen értesítették a rend­őrséget is. Szilágyiékat meg kel­lett bilincselni, a vérző fiút pedig a nyírbátori rendelőbe vinni, ám annnyi vért veszített, hogy a nyíregyházi kórházban már alig tudták az életét megmenteni. A Nyírbátori Városi Bíróság dr. ülés Béla tanácsa Szilágyi Zol­tánt — aki mellesleg eddig öt­ször volt már büntetve és 4 év 6 hónapot töltött börtönben — másfél év. Szilágyi Lászlót — ő is volt fiatalkorúként javítóin­tézetben — 1 év 2 hónap bör­tönre ítélte. Szilágyi Zoltánt két évre eltiltotta a közügyektől. Az ítéletet az ügyész tudomásul vet­te, a Szilágyi testvérek felmen­tésért fellebbeztek. Másodfokon a megyei bíróság dönt. (b) dez az elkövetkező hónapok­ban. Azzal a céllal szervezik ezt a sorozatot, hogy két Ki mit tud? televíziós vetél­kedő között is legyen alka­lom a különféle művészeti ágakban kiemelkedő tehet­ségek érvényesülésére. Eh­hez kíván a művelődési ház segítséget nyújtani, s ha a produkció arra érdemes, ak­kor természetesen a nagykö­zönség is láthatja. Ezekben a napokban már várják az érdeklődők je­lentkezését. Vers- és pró- zapnondók mutathatják be tudásukat, jelentkezhetnek mindazok, akik szépen tud­nak énekelni, vagy valami­lyen hangszeren jól játsza­nak, összemérhetik tudásu­kat a bábcsoportok tagjai. Új­donságról is gondoskodtak a rendezők a Ki mit tud?-hoz képest, ezen á versengésen ugyanis az előadóművészete­ken kívül a tárgyalkotó mű­vészet képviselői is lehetősé­get kapnak a nyilvános sze­replésre: várják azoknak a pá­lyázatát, akik ügyesen feste­nek és rajzolnak, vagy valami­lyen népi iparművészeti ág­ban — például fafaragás, tex­tília, gyermekjáték készítés — élményt nyújtó színvonalon dolgoznak. A tehetségkutató estek szeptemberben kez­dődnek és minden hónap­ban más-más művészeti ág­gal folytatva a jövő év ápri­lisában fejeződnek be. Már meghirdették a kö­vetkező népművelési szezon tanfolyamait is. Szeptem­bertől gyermekeknek né­met és angol nyelvtanfolyam indul, kezdő, középhaladó és haladó szinten, valamint ba­lett, kezdő és haladó tenisz, cselgáncs, illetve hagyomá­nyos és modern tánctanfo­lyam. Felnőtteknek ismét indítják a német, az angol, a tenisz, a cselgáncs, a gyors­gépíró, titkárnőképző, a sza­bó-varró, a hímző és az aerobik tanfolyamokat. Új­donság: idén orosz nyelvtan- folyamra is várnak jelentke­zőket. Az új közművelődési év­adra készülve a hagyomá­nyos Irodalmi ősz program­ja is kikerekedik, ezekben a napokban tárgyalnak ugyanis azokkal a művészek­kel, akikkel a szálkái közön­ség szívesen találkozna. A tervek szerint a Radnóti Szín­pad, a debreceni és a nyír­egyházi színházak művészei lépnek föl a szatmári város­ban, s több önálló előadói es­tet is tartanak. B. E. Rádiójegyzet Esti képek Hangulatos estézést ígért a Városok — műsorzárás előtt című adás szombaton késő este a Petőfi rádió­ban. A műsorvezető Kud- lik Júlia és munkatársai, Ránki Júlia, Antal István és Feledy Péter egy Ba­kony melletti újdonsült város, Zirc és Nyíregyhá­za egy-egy esti epizódját igyekeztek hallgatóközel- be hozni. Hogyan sikerült az igen szinpatikus vállal­kozás? Családi otthon, színész­klub, vasútállomás, utca — ezek voltak a nyíregy­házi helyszínek. A rádió jóvoltában az ország első­ként egy nyíregyházi or­vos házaspár otthonában vendégeskedett, akik öt gyermeket nevelnek. A hangulatot itt éreztük leg­inkább természetesnek, közvetlennek, bár a késői időpont miatt észrevehe­tően a család igazodott a rádióműsorhoz, nem pedig fordítva. Megszólalt a műsorban Margócsy József is, a ta­nárképző főiskola nyugal­mazott főigazgatója, aki a színház épületének króni­káját idézte fel a rá jel­lemző hitelességgel, erede­tiséggel. Eztán a nemrég átadott színészházba vitt a riporter útja, ahol az egyik fiatal, most szerző­dött színész beszélt tervei­ről, a ház tervezője is megszólalt. A téma itt jó­részt az volt, hogyan le­hetne a város értelmiségi találkozóhelyévé tenni a színészházban megnyíló presszót, klubot. Egy pillanatot időzött a műsor a nyíregyházi állo­máson is, ahol már ekkor csönd volt. Megkereste a riporter — Antal István — Dalnoki Jenőt, a focicsa­pat vezető edzőjét, aki bi­zalmat és megértést kért a közönségtől a csapat számára. Ezután egy szo­katlan éjszakai lapelőzetes hangzott el, a „Kelet-Ma­gyarország” másnapi, va­sárnapi számából. Termé­szetesen a helyszínek vál­takoztak, Zirc és Nyíregy­háza között és szép csend­ben, elég sok technikai — vonalhibával; el is altatta hallgatóit a műsor. A Nyírség fővárosától talán az eddigieknél töb­bet nem nagyon tudtak meg a hallgatók, de a tö­rekvés, hogy két távoli város késő esti epizódjait a hallgatók elé tárják, mindenképpen elismerést érdemel. Talán legköze­lebb azt kellene jobban végiggondolni, mire is fi­gyeljenek jobban, miben tegyék kíváncsivá a hall­gatókat. Az estét így is köszönjük... P. G. „A Kelet-Magyarország au­gusztus 23-i számában meg­jelent „Festéktünet” című írásban foglaltakat — többek között — az alábbiakkal egé­szítem ki: A termék beszerzési lehe­tőségeit illetően a magánke­reskedelem részére ugyan­azon források biztosítottak, mint az állami kereskedelem­nek. Azt, hogy a magánke­reskedelem milyen módon jut a szűk keresztmetszetű ter­mékekből nagyobb tételű készletekhez, nem áll mó­dunkban vizsgálni. A Zrínyi Ilona utcai ház­tartás-vegyi bolt a forgalma­zott árucikkek — így a kér­déses olajfesték — 80—90 százalékát a lakosságnak ér­tékesíti. A közületi forgalom­ban magánkereskedő nem szerepel. Köszönettel vettük a jel­zést, a magánkereskedelem­mel való szokatlan együtt­működést illetően, mely kap­csán a dolgozót fegyelmi úton vontuk felelősségre. Bódi Andrásné igazgató élelmiszer kiskereskedelmi vállalat SZERKESZTŐSÉGÜNK MEGJEGYZÉSE: sajnáljuk hogy a vállalat vezetője vá­laszában egy rövid mondattal elintézettnek véli a felhábo­rító, a szocialista kereskede­lem etikáját sértő magatar­tást és inkább arról szólt, nem áll módjukban vizsgál­ni a nagyobb tételű vásárlá­sokat. Ezt mi is tudjuk, de itt nem erről van szó, hanem a glosszában leírt és felhábo­rító magán ' árupropagandá­ról. A válaszból az is homály­ban marad, milyen fegyelmi büntetést szabtak ki a dolgo­zóra, s milyen tanulságot vontak le az ügyből, hogy másutt ilyen ne fordulhasson elő. Foctplftiinpt“ „rc5lcltlUI9cl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents