Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

1984. szeptember 30. Kelet-Magyarország 3 Előbb a munka! H álapénzről szól a ri-. port a tv A Hét cí­mű műsorában, s ki­derül, hogy egy orvosnő ke­vesli a fizetést annyi év gyakorlat után. A műszaki értelmiségiek a gyengébb jövedelmekre vezetik vissza a pálya rangjának csökke­nését. A pedagógusok min­denképpen jogos béremelé­séről a közelmúltban dön­töttek. S még lehetne to­vább sorolni az értelmiségi foglalkozásokat. Ismert az építőipari mun­kás, aki elmondja, hogy hét végén, maszekban ugyan­annyit keres, mint amennyit rendes munkahelyén öt nap alatt. A vállalati vezetők sokszor azzal indokolják a gazdasági munkaközösségek létét, hogy ezzel tudják megfizetni legjobb embe­reiket. A szabolcsi termelő­szövetkezeti melléküzemek­ben szintén a pénzről esik elébb szó: csakis így lehet megtartani mindenkit a faluban. A sor végeláthatatlan, hi­szen mindenki szeretne töb­bet keresni, s ezáltal job­ban élni. S a legtermésze­tesebb igény lenne, hogy ezt a tisztességes munkahe­lyén érje el. Csakhogy... Arról alig esik szó, hogy ki, s milyen többletteljesít­ményt vállal azért, hogy meglegyen a magasabb ke­reset alapja. Miért, létezik az, hogy a gmk-ban dolgo­zó úgy éri el. a 60—80 fo­rintos órabért, vagy még többet, hogy körülbelül azonosan nő a teljesítmé­nye is, miközben a fő mun­kaidejében mindenféle hi­vatkozási ok van az elma­radásra? Fogalmazhatunk úgy is, hogy sok a jogos igény a segédmunkástól a vezér- igazgatóig a magasabb ke-, resetre. Csakhogy higy- gyük el: az ország teher­bíró képessége véges, a ma­gasabb keresetnek, s ezáltal a jobb életszínvonalnak fe­dezetet is kell adni. Még­pedig munkával, a jobb, a korszerűbb termeléssel. Kü­lönben úgy járunk, hogy hiába emelkedik mindenki­nek a pénze, mert csak a zsebében lesz több, de a vásárlóértéke nem növek­szik. Lányi Botond Munkatársaink jelentik Felvásárlás Bár a felvásárlás január másodikától december 30-ig tart, az igazi szezonnak az őszt tartjuk, mert ilyenkor kerül tárolókba, pincékbe, prizmákba a téli és tavaszi zöldségünk-gyümölcsünk. Pe­dig akinek uborkája, borsó­ja, cseresznyéje1 termett, vagy hízásra érett a leszer­ződött süldő, az nem az őszt, hanem a hétfőt, a keddet, a szerdát, az átvétel napját vár­ta, s várja. Vajon milyen is a felvásárlás? Megveszik-e a szövetkezetek, vállalatok a felkínált, a leszerződött ter­mést? Ne egyszerre I A Kisvárdai Áfésznél au­gusztus 25-én kezdődött a nagy szezon, ekkor kezdtek hozzá az alma felvásárlásá­hoz. Nemcsak ők készültek erre a napra: felkészítették a termelőket is, hogy ne min­denki a szeptembert várja, s egyszerre kísérelje meg min­denki az átadást. A felkészü­lésnek megvolt az eredmé­nye: ütemesen érkezett az al­ma, folyamatos volt az átvé­tel, sőt az átadás is jobb volt, mint amit remélt a szövet­kezet. Szeptember 20-ig min­den almát átadtak, volt olyan nap, hogy 16 széles vagonba pakolhatták a kistermelőktől vett gyümölcsöt. A héten már ütemezni kellett az át­vételt, mert a dömping még­is erre az időre esett és a vagonokat sem úgy kapják, ahogy igényelnék. Az őszi szezont megelőzően minden felkínált zöldséget- gyümölcsöt átvett a szövet­kezet. A boltokban sem volt panasz a kistételű felvásár­lásra, különösen jó piaca volt a körtének, a szilvának, az uborkának, de vettek még bodzavirágot is. A burgonyaszezon is kez­detéhez érkezett: a napokban ismerik meg a felvásárlási árat, de úgy készültek fel, hogy minden szerződőit mennyiséget megvesznek-, s most kérésnek újabb 15 va-- gon termésnek piacot, mert jó termés volt a környéken. Raktárba, télre A felvásárlások jelenlegi állása szerint jó ellátást ígér­het télre a Zöldért. Mint a vállalat igazgatója, Hunyadi János mondta, a főbb zöld­ség- és gyümölcsfajtákból kellő mennyiségű és minő­ségű kerül majd a boltokba és jut a határokon túlra is. Mivel a termés elfogadható volt, a tervezett tizenötezer tonna burgonya, a mintegy tízezer tonna zöldségféle és a 13—16 ezer tonnára terve­zett étkezési alma —, hogy csak a magasabb tételeket említsük —, raktárba kerül­het. A burgonya és a téli alma tárolása már megkezdődött, a következő hetekben pedig indul a sárgarépa, a gyökér, a karalábé, a vöröshagyma biztonságba helyezése is. Különösen a burgonya, a sárgarépa, a káposzta és a téli alma termése volt jó: ezekből exportálhat is a me­gyei Zöldért vállalat. Nemcsak a mennyiség megfelelő, de az eddig már beszállított burgonya és téli alma minősége is, mert az időjárás jóvoltából ezek jól tárolhatók. Hogy az eztán felvásárlandó termékek mi­lyen minőségűek lesznek, az függ attól is, hogy az elkö­vetkező időkben lesz-e még nagyobb mennyiségű csapa­dék, mert ha lesz, az a tá­rolhatóság szempontjából gondokat okozhatna. Az említett termékek szin­te majdnem mind a megye gazdaságaiból származnak, ki­vételt csak a vöröshagyma je­lent: ezt az ország más tájé­káról hozzák hozzánk. A vállalat igazgatója sze­rint burgonyából, fejes ká­posztából, sárgarépából csak­is a szerződött mennyiséget képesek felvásárolni. Ami vi­Távfűtő­vezeték Záhonyban Nemcsak a vasúti létesít­ményeket, hanem igen sok lakást és közintézményt is fűtenek a záhonyi távhőellá- tási rendszerrel. A föld alatt vezetett gőzvezeték sok he­lyen tönkrement, napirenden voltak a hibák. Ezért a nagy­községen át most új veze­tékszakaszt épít a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. A praktikusság és a szépérzék csapott össze, mivel az új gerincvezetéket a föld felett vezetik, közel két kilométer hosszon a ka­zántelep és az Arany János utca között­A tervek szerint a fűtési szezonra adják át az új sza­kaszt, ahol külön vezeték szolgál a téli fűtésre és a nyári melegvíz-szolgáltatás­ra. A vezetéképítést jövőre tovább folytatják, később pe­dig bővítik a kazánházat, hogy az újabb építkezések lakásaihoz is jusson a táv­hőből. A tanács ehhez több, mint húszmillió forintot ad át a MÁV-nak. Képünkön: szigetelik a csöveket a SZÄ- ÉV dolgozói. (Gaál Béla fel­vétele) nagyban és kicsiben szont pillanatnyilag (s remél­hetően csakis pillanatnyilag) baj, az, hogy számos fontos zöldségféléből a kínálat mesz- sze túlhaladja a keresletet. Ennek a többletnek a sorsa azonban nem a Zöldért kezé­ben van, felvásárlásához, tá­rolásához központi intézke­dés ' látszik szükségesnek. Átmeneti gondok Az Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat felvásárlási osztályán megtudtuk, hogy a vágásra kínált állatoknál többet is fel tudnának dol­gozni. Ez különösen a serté­sekre áll, a szarvasmarha ese­tében az exportigények hul­lámzása miatt az elmúlt he­tekben átmeneti gondok mu­tatkoztak, amit azóta már ki­küszöböltek, így itt is folya­matos a feldolgozás, szállí­tás. A tervmutatókat figyelve időarányosan egy kis előnyre is szert tettek ä húsipari fel­vásárlók. Tizenhárom nagy sertéskombináttal állnak kap­csolatban, közülük jelentős a tiszadobi, tiszavasvári, tisza- berceli, az ilki és a nagy- ecsedi kombinát. Évente át­lagosan kilenc-tíz ezer vágó­állatot kapnak ezekből a „húsgyárakból”, míg a válla­lat saját hizlaldájából 35—40 ezer sertés kerül vágóhídra. Az említett feleken kívül ki­sebb termelőkkel — termelő- szövetkezetekkel, kisterme­lőkkel — állnak szerződéses viszonyban. MIMÍSFÓRIM A Kelet-Magyarország szep­tember 9-1 számában jelent meg Nem mindennapi történet címmel írásunk, amelyben hí­rül adtuk, hogy egy Nyíregy­házához közeli nagyközségben Iker kislányaik szemének meg­mentéséért szüleik saját sze­mük világát is lelajánlották, csak gyerekeik meggyógyul­janak. — A cikkre kollégáim hív­ták fel a figyelmem a nyír­egyházi Martinovics téri töl­tőállomáson. Megrendítette őket, s hajlandók lennének anyagi áldozatot is vállalni az ikrek szeme világának megmentéséért. — Mire igondolt .az írás ol­vasása után? — Két gyermekemre ... Mivel nemcsak csoportvezető vagyok, hanem a pártszerve­zet titkára is, felkerestem a dolgozókat, beszéltem szocia­lista brtgádvezetőkkel, sze­relőkkel, segédmunkásokkal, s megbeszéltük, mit tudnánk vállalni közösen. Elkerülhető torlódás Megbízotti rendszerben, a tsz-ek és áfészek közvetítésé­vel születnek szerződések, valamint a húsipari vállalat szervezői a településeket jár­va kötnek hizlalás; megálla­podásokat. A legfőbb szarvas­marha-szállítók között tart­ják nyilván a nyírcsaholyi termelőszövetkezetet, ahon­nan az idén mintegy nyolc­száz vágóállat kerül ki. A kiegyensúlyozott felvásárlás lehetővé teszi a folyamatos termelést. A belföldi piaco­kon kívül a húsipari válla­lat termékeinek legfőbb fo­gadója továbbra is a Szov­jetunió, de eljutnak a ké­szítmények az arab, az olasz vásárlókhoz is. A felvá­sárlási torlódás a következő hetekben is elkerülhető, ha a szerződött felek folyamato­san tájékoztatják a vállalatot a leadás várható időpontjá­ról, illetve a vágóállatok szá­máról. (balogh—reszler—speidl) — Mit vállaltak? — Azt javasolták kezde­ményezzünk pénzgyűjtési ak­ciót. Mindenütt felolvastuk a megjelent két cikket, és min­denkinek a saját lelkiismere­tére bíztuk: segít-e, vagy sem, s mennyit áldoz. — ön ekkor hívott fel en­gem telefonon? Lélekjelenlét Bravúros manőver — Meghívhatom egy kávéra? — Köszönöm, az előbb ittam egyet... de miért? — Mert jutalmat kap­tam a vállalattól a Toka­ji úti sorompó ügyében. Egyszerre feldereng az a néhány héttel ezelőtti eset, amiről ez a kissé megilletödött férfi beszél, aki nyilván soha nem járt még a szerkesztőségben, de most úgy érezte; el kell mondania valakinek, hogy ilyen öröm érte, s éppen nekem kell elmondania, mert az én nevem volt az újságoldal alján, amikor az a kis hír megjelent. A vasúttól jött a telefon, a nyerges vontatóról, ame­lyik fékhiba miatt áttörte a Tokaji úti sorompót és csak a gépkocsivezető lé­lekjelenlétén múlott, hogy nem esett kár az ott vára­kozó járművekben. Amikor ezt ia kis cikket írtam, a nyerges vontatónak csak a rendszámát tudtam közöl­ni, s azt, hogy a nyíregy­házi 5. Volán tulajdona. Most már ismerem a ve­zetőjét is, aki bejött, hogy megossza velem örömét, s elmondja, hogy bizony na­gyon észnél kellett lenni ott, abban a pillanatban. — Kénytelen voltam el­vinni a sorompót, mert már közel volt a vonat és nem akartam odaszorulni. Most lépem át az ötszáz­ezredik kilométert baleset- mentesen, és akkor jött ez az eset. Eleinte gyana­kodtak a vállalatnál, hogy talán hibáztam, de az a cikk, meg most a dicséret és a jutalom jnindent helyrehozott. Kovács Sándor, a „fél­milliós” gépkocsivezető Nyírteleken lakik, napon­ta látja azt a vasúti átjá­rót, s naponta újraéli a bravúros manővert a ko­csi orrára akadt sorompó­karral, míg sikerült úgy megállnia, hogy nem tört, nem sérült körülötte sem­mi. Most itt ül, kissé megil- letődve a szerkesztőségi szobában, s én arra gon­dolok, jó volna találkozni vele az egy milliomodik balesetmentes kilométer után is. M. A. — Igen. Amikor úgy ítél­tem me-g, hogy legalább 10 ezer forinttal tudjuk segíteni az ikreket. Azóta 5 nap telt el, s keddig (szeptember 25.) több mint 15 ezer forintot ajánlottak fel a gyerekek gyógyítására. Olyan segítő­szándékot tapasztalok, mint még soha. — Első eset, hogy máso­kért áldozatot vállalnak? — Nem. A rokkantak se­gítésére kétszer szerveztünk kommunista műszakot, tizen­nyolcezret fizettünk be ré­szükre. Adtunk pénzt a Nem­zeti Színház építésére, szom­bati munkával támogatjuk a lakásépítési alapot. Rend­szeresen segítjük egymást a lakásépítésben is. Egy mű­szakot dolgozunk az Együtt Nyíregyházáért mozgalom ja­vára. Farkas Kálmán Szőlőt hozott a boltba a kistermelő. Miért vállal áldozatot? VÁLASZOL HARASZTI MIHÁLY, AZ ÄFOR PAZONYI ÜTI TÖLTŐÁLLOMÁSÁNAK DOLGOZÓJA

Next

/
Thumbnails
Contents