Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-26 / 226. szám
1984. szeptember 26. Kelet-Magyarország 3 A tiszalöki hajógyárban motoros hajókat, uszályokat építenek a hazai folyamhajózás számára. Képünkön: egy — a napokban elkészült — partvédelmi célokat szolgáló vízágyús uszályhajó. (MTI Fotó — Oláh Tibor felvétele KS) A GMK-ról, reálisan Akar többet keresni? Kevés minisztertanácsi intézkedés váltott ki több vitát, mint az, amelyik három évvel ezelőtt új gazdálkodási formaként megteremtette a gazdasági munkaközösségek lehetőségét. Pedig a cél egyértelműen jót ígért: a gazdasági munkaközösségektől a lakossági szolgáltatások javítását, a vállalati gazdasági munkaközösségektől a hiánycikkek pótlását, a kapacitás bővítését, a munkaerő-tartalékok feltárását, a termelőeszközök jobb, szervezettebb kihasználását, importkiváltást remélhettünk. Gazdászjelöltek G ödöllői egyetemi hallgatók töltöttek egy hetet Szábolcs-Szat- már megyében. A harminc egyetemista többsége még nem járt szőkébb hazánkban, csak elbeszélésekből ismerte a megye mezőgazdaságát. Most alkalmuk nyílott több termelőszövetkezet gazdálkodásának megismerésére, bepillanthattak a mindennapok mezőgazda- sági munkájába. Ök, akik a jövő mezőgazdászai, hiszen ötödévesek, utolsó esztendőt töltik az egyetemen, elismerően nyilatkoztak — mégpedig nem udvariasságból. Az elismerés az itteni mezőgazdászoknak, termelőszövetkezeti tagoknak szól, s nem lebecsülendő. Jártak már az ország más részeiben, így van összehasonlítási alapjuk. Itt megismerhették a táj sajátos gazdálkodási feltételeit, az üzemgazdálkodást és -szervezést. Először a megyei tanács illetékesei tájékoztatták a fiatalokat, s nem titkolt a szándék, az ismertető egy kicsit „haza” beszélt, szeretnék, ha minél többen jelentkeznének munkára itteni termelőüzemekbe. Hiszen sokrétű, egy szakembernek izgalmas munka várja a végzős hallgatókat. Nem kell külön szólni arról, milyen a megye termelésszerkezete, milyen növények honosak a gazdaságokban. Elég ' csak az almát, a burgonyát a dohányt, mint a legfontosabb növényeket említeni, de erősen kopogtat azon a bizonyos kapun a búza, a kukorica, új abban a csillagfürt is. Tanulmányi kirándulás jelleget az adott a látogatásnak, hogy megnézték a kisvárdai kutatóintézetet, ellátogattak a dombrádi Petőfi Termelőszövetkezetbe, megismerkedtek a nagy- ecsedi Rákóczi Termelőszövetkezet melléküzemágaival, jártak Beregdarócon, Vaján, Máriapócson, Kisar- ban, a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben és végül a nagycserkeszi Kossuth Termelőszövetkezetben fejezték be az utat. Egységes volt a vélemény abban, itt az adottságoknak megfelelően nehéz gazdálkodni, többet kell dolgozni a jó eredményért, hiszen ez a föld semmit sem ad ingyen. Viszont éppen ezért érzi jobban a szakember a nagyobb munka utáni befektetés gyümölcsének örömét. A hallgatók közül többen sajnálták, hogy csak az utolsó évben jutottak el Szabolcs-Szatmár megyébe. Ugyanis ilyenkorra már legtöbben elígérkeznek, vagy éppen szerződést kötnek mezőgazdasági nagyüzemekkel, a leendő munkahelyükkel. Ám ki tudja, lehet, hogy mégis éppen közülük jönnek a megyébe dolgozni, s ezek után talán nagyobb becsülete is lesz az egyetemen a megyei gazdaságok pályázatainak. Valóra váltak-e a remények, megfeleltek-e a várakozásnak az új szervezetek, közelítettek-e egymáshoz a működésükről kialakított szélsőséges vélemények? A válasz megadásához a Nyíregyházi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatának tapasztalatait használjuk fel, amelyik ugyan nem terjedt ki mind a 63 GMK-ra és a 112 VGMK-ra — ennyi működik a megyeszékhelyen —, de megállapításaik általánosíthatók és olyan következtetések levonására is alkalmasak, amelyek segítenek eligazodni az új szervezetek tevékenységének megítélésében. Nem szolgáltatnak Például abban, hogy a gazdasági munkaközösségek a lakosságnak csalódást okoztak, mert mindenre vállalkoznak, csak lakossági szolgáltatásra nem, vagy alig Még a kifejezetten lakossági igények kielégítésére alakult teher- és személyfuvarozó közösségek is szívesebben vállalnak közületi megrendeléseket, mert ez állandóbb és több hasznot hoz. A Volán vállalat pedig árban nem tud versenyre kelni velük, mert több fuvarozó talált ötletet az üzemanyag-gazdálkodásra: tüzelőolajat vásárol, s ez jóval olcsóbb, mintha gázolajat tankolna. Aki megfordult az utóbbi hetekben a nyíregyházi Északi temető környékén, s látja a kerítést eltakaró deszkapa- lánkot, arra gondol, hogy valamelyik építőipari vállalat dolgozik ott. Nos, itt is GMK tevékenykedik, ami tulajdonképpen nem lenne baj, az viszont igen, hogy o családi, a társasházak építésére — ahogy a vállalatok, szövetkezetek — a GMK-k sem kaphatók, inkább vállalatoknak dolgoznak. Az már csak természetes, hogy ha a gazdasági munka- közösségek ezt teszik, akkora vállalati gazdasági munkaközösségek, különösen a vállalatoknak — többnyire saját vállalatuknak dolgoznak. Ez inkább érthető, hiszen ezért is bábáskodtak a vállalatok vezetői a VGMK-k létrejöttekor. A Mezőgépnél és a papírgyárban alakult munkaközösségek kapacitásbővítést, importalkatrész-kiváltást, jobb gépkihasználást jelentenek vállalatuknak, de azóta csökkentek a létszámgondok, jobban hasznosítják a hulladékokat és nem kis szerepük van a szakképzett és jól dolgozó munkaerő megtartásában. Mennyit keresnek? A SZAVICSAV-nál kifejezetten ez volt az oka a VGMK-k létrehozásának, a KE- MÉV-nél pedig a jövedelemnövelés volt az alapmotívá- ció, de számítottak olyan tevékenységek szervezésére, amely nem tartozik közvetlenül a vállalat profiljába. Ha GMK-ról, VGMK-ról esik szó, a legizgalmasabb kérdés minden esetben az: vajon mennyit keresnek. megengedhető-e, hogy a vállalat gépein, a vállalat anyagával, a vállalat energiáját használva gazdagodjanak meg néhányan? A vizsgálat ezekre a kérdésekre is válasfet adott, hiszen a GMK-ban dolgozók keresete, 100—200 munkaórát alapul véve 8 és 15 ezer forint között volt. A VGMK-ban — ahol a keresetek 4 és 10 ezer forint között vannak — meglehetősen precízen szabályozták: ki mit ad a másiknak, s mi ennek az ára. Egyik kikötés, hogy munkaközösségi tevékenységet csak munkaidő után, szabadnapokon, indokolt esetben szabadság ideje alatt végezhetnek, ha pedig nem a vállalatnak dolgoznak, akkor a külső szervezettel a vállalat köt szerződést. Űgv szabályozták az anyag- és eszközellátás módját, hogy a társadalmi tulajdont ne fenyegesse veszély. De védekezik a vállalat más módon is: a Mezőgépnél például a kollektív szerződésben is rögzítették, hogy aki a VGMK részére munkát, anyagot biztosít, az általuk termelt terméket ellenőrzi, meózza, az nem lehet a közösség tagja. A SZA- VICSAV — mivel a két VGMK tagjainak azonos a főállásban és a munkaközösségben végzett munkája — a bruttó jövedelem 40 százalékát fizeti be a vállalatnak. Munkájuk kedvező hatása az árakban is érződik: az ellenőrzés azt tapasztalta, hogy 20—25 százalékkal kevesebbet kérnek egy-egy munkáért vállaltjuktól, mintha idegen szervezettel végeztették volna. A Mezőgép és a papírgyár kihasználja, hogy több munkaközösség dolgozik a gyárban, ezért versenyezteti őket: az dolgozik, aki olcsóbban és rövidébb határidőre vállal. Gondokkal együtt Ám vannak másfajta tapasztalatok is. Például, hogy az építőipar területén alakultak tervező, mészkicsomagoló, alkatrészgyártó és másfajta vállalati gazdasági munkaközösségek, de egy kőműves, vagy ács-állványozó sincs, pedig ezekre legalább olyan szükség lenne. Az oka, hogy a vállalatoknál sok a vidékről bejáró dolgozó, meg aztán az ilyen szakmákban fusi is akad bőven, ezután pedig még adózni sem kell. Szültek ellentéteket is a munkaközösségek, hiszen a kívülállók egy része csak a pluszjövedelmet látja, a mögötte lévő munkát nem, de tény az is, hogy nem minden téren születtek \ olyan eredmények, amit a'munkahelyeken joggal várhattak volna el. Például nem csökkent a túlórák száma, így a vállalatok bért nem tudnak megtakarítani, költségeik pedig jócskán megemelkedtek, mert ebből fizetik a VGMK-k tevékenységét. így aztán nincs abban semmi túlzás, ha azt olvassuk egy statisztikában, hogy a vásárlóerő 8—10 százalékkal emelkedett, pedig mi — akik nem dolgozunk ilyen közösségekben — csak 2—3 százalékos fizetésemelést kaptunk. Sípos Béla A jánkmajtisi Dózsa Termelőszövetkezet majorjában a legsúlyosabb traktor a K—150-es. Gftcsályi János ezzel a géppel tapossa a silót, (elek) Fiatal fogorvosok AMIKOR A GYÓGYÁSZAT hétmérföldes csizmával lép előre, egyes szakterületei nem tudják felvenni a versenyt. Az infarktus ma már nem törvényszerűen végzetes, és házilag is kezelhetik önmagukat a dialízisre szoruló vesebetegek. Ugyanakkor még mindig rendkívül elhanyagoljuk fogaink betegségeit. Sok helyen nem ismerik a fogápolást, s csak végső esetben keresik fel a fogszakorvost. Feltéve, ha van kit, mert Szabolcs- Szatmárban például mindössze 55 fogorvos rendel! Nálunk több mint tízezer beteg jut egy fogorvosra, országos átlag- 3500, és a fővárosi alig 1800! így érthető, hogy „tűzoltómunka” ma a fogászati ellátás és még nagyon sokat kell tenni a fogbetegségek megelőzéséért, a higiénia, a fogápolás elterjesztéséért. Ezért is tűzték napirendre a fiatal fogorvosok a fog- és szájbetegségek kezelését, megelőzését és gondozását a Nyíregyházán ma kezdődő tudományos konferencián. Az Egészségügyi Ifjúsági Napok keretében szeptember 26—28- a között több mint háromszáz ifjú orvos hallgatja meg a kollegák tapasztalatait. Különösen a megelőzésre helyezik a hangsúlyt, '-hiszen az egészségnevelési hálózat, a Vöröskereszt . közreműködésével az iskolafogászati ellátást ki lehetne terjeszteni, és így legalább a társadalom legveszélyeztetettebb rétege, a gyermekek jutnának rendszeresen szakorvoshoz. A későbbi fogbetegségeket, műtéteket jórészt el lehetne kerülni a korai szűréssel. A KONFERENCIÁRA ELJÖNNEK a fogorvostársaság vezetői, a rendezők közt találjuk a megyei tanácsot, a KISZ Központi és megyei bizottságát és a kórház-rendelőintézetet. A 82 tudományos előadás a fogszúvaso- dástól a daganatos betegségekig széles körben öleli fel a gyógyítómunka területeit. Meghívták az ország négy fogorvosképző egyeteme, a pesti, a pécsi, a szegedi és a debreceni intézmény negyven végzős fogorvostan-hall- gatóját és a rendezők me- gyejárásra viszik őket. Bemutatják: még a falvakban is lakással, rendelővel várják az ifjú szakembereket. S egyúttal lehetőség nyílik a fiatal fogorvosoknak a nemzetközi kapcsolatok megteremtésére is. Ugyanis most csatlakoznak a Fogorvostanhallgatók Világszövetségéhez a magyar medikusok is. Tudományos konferenciákon, tapasztalatcseréken ismerkedhetnek meg a világon ma már alkalmazott eljárásokkal, s a nemzetközi kitekintés bizonyára előbbre viszi a megyei fogászati ellátás lassan döcögő szekerét. (tk) Műhely, marógép, motorkiemelő Uj gépek Tuzséron A nehéz fizikai munka könnyítésére úgynevezett hengeres famanipulációs berendezést helyeznek üzembe még ebben az évben az ÉRDÉRT Vállalat tuzséri gyárában. összevont faipari karbantartó részleget hoznak létre a tmk közreműködésével, hogy ésszerűbben használják ki a nagy értékű gépi berendezéseket. A tmk-üze- met további korszerű berendezések gazdagítják hamarosan, két motorkiemelőt, egy univerzális marógépet, két forróvizes mosót és két ak- nafelemelőt szerelnek be. A műhely fűtését 400 ezer forintért korszerűsítik. A kállósemjéni Új Élet Termelőszövetkezet műanyagüzemében havonta tízezer pár babakezet és -lábat készítenek a Debreceni Játékipari Szövetkezet megrendelésére. (Császár Csaba felvétele) . Csalogatok mm őst már nékem senki Iw] se mondja, hogy nincs vége a nyárnak! Hazahajtották a Ró- kásról a kölesei gulyát... Felhős, könnyező vasárnap reggel, szeptember 23., Tekla napja, ha igaz. Mesz- sze kint Istvándi meg Kölese között a Rókáson, e híres tölgyfás, vadkörtés legelőn. Innen a kocsiból úgy tűnik, jószágvásárt tartanak ia gyepen, csak itt vadabbak a bikák, a tehenek. Két-három férfi is birkózik egy-egy jól megtermett jószággal, melyek az istennek sem akarnak szót fogadni az embernek. Nem csoda, hiszen hónapok óta nem látták a gazdát, kint voltak egész nyáron a szabad ég alatt. Nem értik hát, mit is akarnak itt ezek az idegenek ezzel a vastag kötéllel, meg a vastag botokkal. Ami bizony, ha nem megy szép szóval, gyakran suhog a levegőben. Mit meg nem próbálnak pedig eme férfiak! Majd mindegyik kezében hatalmas tál, csak nem fejni akarnak? Dehogy! Só van abban, ezzel csalogatják- szelidítik az elvadult állatokat. Múlik az idő, s egyre fogy a rakoncátlankodó jószágok száma. Már kötél van mindegyik nyakán, s lassan menetbe verődik a csapat. Kedvetlenül, lógó fejjel indulnak haza, s közben kitartóan csorog a hideg, apró szemű eső. Vége a nyárnak, a szép szabad életnek. Balogh Géza Balogh József
