Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-26 / 226. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. szeptember 26. Csernyenko az értelmiségről (Folytatás az 1. oldalról) kus szavatolására. Ez a meg­fogalmazás éppen arra köte­lez, hogy a szovjet társada­lom életét minden területen tökéletes összhangba hozzuk a szocializmusról alkotott leg­igényesebb és természetesen tudományosan megalapozott elképzelésekkel. A továbbiakban Konsztan- tyin Csernyenko arról szólt, hogy az SZKP és a szovjet állam olyan körülményeket teremt az alkotók számára, amelyek elősegítik a tehetség maradéktalan kibontakozását. Határozottan elítéljük a szel­lemi alkotók fölötti kicsinyes gyámkodást, hiszen az alko­tás csak akkor lehet igazi al­kotás, ha szabadon folyik — mutatott rá Csernyenko. Az alkotói szabadság azonban nem a kiválasztottak privilé­giuma. A párt a tehetséget a társadalom értékének tekinti, de senki és semmi nem men­tesítheti az egyes embereket a társadalom minden egyes tagjára nézve kötelező köve­telmények, a társadalom tör­vényeinek tisztelete alól. Na­ivitás lenne azt hinni, hogy valaki is szabadon rágalmaz­hatja a szocialista társadalom erkölcsi-politikai alapelveit, s közben elismerést, jutalmat várhat ettől a társadalomtól. Konsztantyin Csernyenko hangsúlyozta, hogy a szocia­lista társadalomnak magas művészi színvonalú alkotá­sokra van szüksége. A rosz- szul megírt könyvek és ope­rák, a primitíven elkészített televíziós és mozifilmek, a kezdetleges szobrok és fest­mények nemcsak emberek millióinak ízlését rombolják, de lejáratják azokat a témá­kat és eszméket is, amelyek ábrázolására az alkotó töre­kedett. Művészeti téren tehát kitartóan és tántoríthatatla- nul küzdeni kell a tehetség- telenség ellen. Végezetül az SZKP KB fő­titkára hangsúlyozta, hogy a szovjet kultúra napjainkban »szerves ötvözete mindazoknak a szellemi értékeknek, ame­lyeket az ország népei és nemzetiségei létrehoztak. TELEX • TELEX NORVÉGIA — LEÉRTÉKELÉS A norvég kormány beje­lentette, hogy két százalék­kal leértékeli az ország valu­táját, nehogy a dollár mind magasabbra hágó árfolyama hátrányos helyzetbe hozza az ország exportőreit a nyugat­európai értékesítéskor. A norvég kormány három hó­napon belül már másodszor folyamodott a leértékeléshez az ország hagyományos ex­portágazatainak védelme ér­dekében. KIVÉGZÉSEK NIGÉRIÁBAN Négy, fegyveres rablásért halálra ítélt személyt végez­tek ki Nigériában. A tavaly decemberi katonai hatalom- átvétel óta több mint Ötven fegyveres rablón hajtottak végre a nyilvánosság előtt a halálos ítéletet. A TOYOTA KÍNÁBAN A Toyota japán autókon­szern idén rekordszámban kapott megrendelést Kínából — közölte a gyár tisztvise­lője. A szigetország legna­gyobb járműgyártója össze­sen 20 ezer járművet, első­sorban kis teherautót és mikrobuszt tudott értékesíte­ni a kínai piacon, többet, mint az elmúlt négy évben bármikor. MEXIKÓI TORNADO Huszonhét halálos áldozata volt a múlt héten a Mexikó északi részén végigsöpört „Odile” nevű tornádónak. A szélvihar tizenötmillió dol­lár értékű kárt okozott. A tornádó a hét végén egy fo­lyami utasszállító hajót bo­rított fel: a hullámokban hu­szonhármán lelték halálukat. Szovjet vélemény Reagan a régi — Reagan elnöknek az ENSZ-közgyűlés ülésszakán elmondott beszéde semmi je­let nem mutat arra, hogy bármiféle lényeges változás következne be a . jelenlegi amerikai kormányzat politi­kájában. A beszéd .minde­nekelőtt választási célokat követett, csupán a megfo­galmazások voltak újak, a lényeg változatlan maradt — állapítja meg a TASZSZ szovjet hírügynökség New York-i keltezésű tudósítása. Beszédében az elnök sem­mivel sem megalapozható ki­jelentéseket tett arra vonat­kozóan, mintha az Egyesült Államok a fegyverkezési hajsza megfékezésére töre­kedne és támogatná az Egye­sült Nemzetek Szervezetének alapvető eszméit és célkitű­zéseit. Az elnök lényegében arról a korábbi politikáról szóno­kolt, amelynek célja a nem­zetközi feszültség szítása, a katonai fölény elérése, a más államok belügyeibe történő beavatkozás. Reagan csupán más megfogalmazásokat használt, a politika lényegét formai változtatással igye­kezett felcserélni. A szovjet hírügynökség rö­vid összefoglalót közölt Rea­gan beszédének első nyugati visszhangjáról is. Idézett egyebek között az UPI hír- ügynökségnek abból a jelen­téséből, amelyből kiderül: a beszéd elhangzása után nem sokkal Reagan újságíróknak kijelentette, hogy változatta- | nul a Szovjetuniót tartja a | „gonosz birodalmának”. Képtávírón érkezett Szovjet—finn kormányfői tárgyalások kezdődtek Moszkvá­ban. A képen: Kalevi Sorsa (balra) finn miniszterelnök megérkezésekor vendéglátójával, Nyikolaj Tyihonov szov­jet miniszterelnökkel. (Kelet-Magyarország telefotó) Negyven esztendeje JK . #• é fi __ 1 F . wflana M s —ne ** Negyven évvel ezelőtt, egy borús októberi napon, a 46. hadsereg előrevetett egységei és az alárendeltségébe tarto­zó Katyusa-ezredünk az el­lenség visszavonuló egységeit üldözve kijutott a Dnyeper­hez. A szovjet csapatok fel­adata az volt, hogy a vízi aka­dályt menetből leküzdve, megakadályozza, hogy az el­lenség a folyó jobb partján megvesse lábát. Ezekben a napokban ezre- dünk 1. osztályának én vol­tam a felderítő főnöke. Mivel a felderítő alegységek közül a miénk volt a legharcképe- sebb, mi kaptuk azt a felada­tot, hogy jussunk át a jobb partra, gyűjtsünk adatokat az ellenség elhelyezkedéséről, határozzuk meg Katyusáink tüzének célpontjait. Miután a feladatot meg­kaptuk, tevékenykedni kezd­tünk. Mindenekelőtt azt kel­lett megoldani, hogy hogyan jussunk át a folyón. A pon- tonos egységek még nem ér­keztek meg, ezért a feladatot helyi eszközökkel kellett meg­oldanunk, vagyis mindenki­nek úgy kellett átjutni a fo­lyón, ahogy tudott. Mintegy 200 méternyire attól a hely­től, ahol az átkelést tervez­tük, a parti bokrok között si­került felfedeznünk egy part­ra vetett német csónakot... Sötét éjszaka volt, esett az eső. Ez azonban egyáltalán nem keserített el bennünket. Éppen nekünk való idő volt. A folyó gyors sodrása vitte csónakunkat, ám ezt előre fi­gyelembe vettük, így épp ott értünk partot, ahová tervez­tük, egy kicsiny falu, Szusi- novka alatt. Egyetlen lövés nélkül ha­ladtunk tovább a szusinövkai veteményeskertekben, majd egy üres pincéből gondosan megfigyelve a helységet, meg­állapítottuk, hogy a faluban egyetlen helyi lakos sem maradt. Felállítottuk rádióál­lomásunkat. összesen nyol­cán voltunk. Két rádiós, öt felderítő és én. Továbbra is mindenütt ha­lálos csend. Hirtelen két né­met őr tűnt fel. Elsétáltak s lélegzetüket visszafojtó fel­derítők mellett. Miután meg­győződtünk, hogy senki sem követi őket, az egyiket szu­ronnyal elnémítottuk, a má­sikat bekötözött szájjal figye­lőpontunkra vittük. Megtud­tuk tőle, hogy a németek vé­delmi vonala a Dnyepropet- rovszk—Pjatyihatka vasútvo­nal mentén húzódik. A falu­ban csupán egy előrevetett őrs volt. Mintegy szakasznyi katona egy tiszttel az élen. Az ellenség az iskolában, a falu egyetlen emeletes épüle­tében szállásolta el magát. Megtanácskoztuk a dolgot, és úgy döntöttünk, hogy fog­ságba ejtjük a tisztet. Azt re­méltük, tőle sok hasznosat tudhatunk meg. Ez alkalom­mal azonban nem volt sze­rencsénk. A kialakult harc­ban, amikor az iskolára grá­nátokat dobtunk, a fasiszta parancsnok elesett. Az élet­ben maradt németek futásban kerestek menedéket a környe­ző kukoricatáblákon. Üldözni kezdtük őket, és már csak azt vettük észre, hogy virrad. Mit tehettünk? Egy csó­nakkal a németek szeme lát­tára értelmetlen dolog lett volna megkísérelni a vissza­térést a folyó másik partjá­ra. Azonnal megsemmisítet­tek volna bennünket. Egyet­len kiütünk maradt: védelmi állást elfoglalni. A lövészár­kokban maradt minden hasz­nálható fegyvert összeszed­tünk, majd várni kezdtünk. A bal partról tüzérségi támo­gatást ígértek. Katonaéletemnek talán ez volt a legnehezebb napja. Nem azért, mintha kerestük volna a veszélyt. Egyszerűen nem volt más választásunk. Tudtuk, hogy vagy helytál- lunk, vagy elpusztulunk. Az iskola ablakába három gép­puskát állítottunk fel, Viktor Duskin tizedes egyiktől a má­sikhoz futott, így a fasiszták azt gondolták, hogy a szovjet csapatok jelentős nagyságú alegysége szállt partra. Elein­te óvatosak voltak. Amikor a turpisságra rájöttek, már ké­ső volt. Megkíséreltek ben­nünket elvágni a folyótól, majd arcból támadtak, hogy visszaszorítsanak a vízbe, ám semmi sem segített. A sötét­ség beálltakor segítségünkre sietett a gyalogság. A következő nap sem volt kevésbé forró. A hitleristák nagy erőket vetettek* be a hídfőállás felszámolása érde­kében. Az ellenséges légierő és tüzérség hosszan támadta ezt a kis földdarabot. Ügy tűnt, hogy közülünk senki sem marad életben. Amikor azonban a németek rohamra indultak, a zászlóalj állásai megélénkültek. Egy éjszaka alatt a katonák jól beásták magukat. Tüzérségünk Ka- tyusákkal és ágyúkkal is lő-- ni kezdte az ellenséget. Az első rohamot könnyen visz- szavertük. Ez azonban csak a f? kezdetet jelentette. Egyik ro­ham követte a másikat. Fel­tűntek az ellenség önjáró lö- fi vegei. Tüzérségünk teljes erő­ből tevékenykedett. A szovjet f hadvezetés elhatározta, hogy f erősítést küld, ám a fasisz­táknak eközben sikerült je- : lentős mértékben visszaszorí- 'j tani a zászlóaljat. A magas­lat, ahol mi voltunk, a pe­remvonalba került. Már grá­nátokkal küzdöttünk. Eljött a pillanat, amikor lényegében el kellett dőlnie a hídfőállá­sért folyó harcnak, és több i; száz ember sorsának. Katyu­sáink csak addig tudtak tü- | zelni, amíg a jobb partról | megkapták a lőelemeket. Abban a pillanatban, ami- j kor az ellenség gyakorlatilag már elfoglalta a magaslatot, és a zászlóalj maradványá­nak hátába tudott kerülni, elszántuk magunkat a végső megoldásra. A magaslat ko­ordinátáit adtuk meg a tüzé­reknek. Eltelt egy perc, kettő. Az- 1 után ... mintha minden tót­ágast állt volna. Közel négy­száz, két méter hosszú akna csaknem egyidőben zúdult a magaslatra. Körös-körül min­denütt robbanások zaja hal­latszott. A fasiszták pánik­szerűen menekültek. Csopor- j tünkből hárman maradtunk S életben. Ám ez alatt az idő fi alatt megérkezett az erősí- í tés. A harc tovább folytatódott, • de a hídfő már a kezünkön maradt. Nyikolaj Zabelkin A közlekedési miniszter sajtótájékoztatója Megkülönböztetett figyelem Záhony fejlesztésére A közlekedés időszerű kér­déseiről tartottak sajtótájé­koztatót kedden délelőtt Bu­dapesten, a Parlamentben. Az ágazat időszerű kérdéseiről Urbán Lajos, közlekedési mi­niszter beszélt. Az utóbbi idő­szak jellemzője, hogy nincse­nek nagyobb feszültségek sem a személy-, sem az áru- szállításban. Az egyes közle­kedési ágazatok közötti fő arányok kevésbé változtak, egyedül az egyéni közlekedés aránya nőtt erőteljesebben. A személyszállításban a viteldí­jak emelése után erősen csök­kent az utasok száma, majd jelenleg stagnálás tapasztal­ható. Ezt a közlekedési vál­lalatok — különösen a vasút — különböző kedvezmények nyújtásával igyekeznek el­lensúlyozni. Az árufuvarozás­ban a tervezett növekedés he­lyett az utóbbi négy évben számottevő csökkenés követ­kezett be — összhangban a népgazdaságban folyó beru­házások csökkenésével. A közlekedési ágazat nap­jainkban kevesebb fejlesztést hajthat végre, mint ameny- nyit az igények megkövetel­nek. Ennek kedvezőtlen ha­tását csak a következő évek­ben lehet érezni. Az ágazaton belül a gazdálkodás erősíté­sére megszüntették az útépí­tő, az AFIT és Volán trösztö­ket, helyettük több mint 110 önálló vállalat dolgozik. A minisztériumban o hatósági teendőket szétválasztották a vállalati irányítástól. Több jelentős fejlesztés is megvalósult, ami kihat a közlekedés egészére. Így az M—1-es autópálya megépült Bicske és Tatabánya között, elkészült a békéscsabai és a nyíregyházi átkelési szakasz de tovább kell folytatni az M—5-ös autópálya építését, valamint meg kell kezdeni a budapesti M—O körgyűrű építését. A vasútnál folytatódik a vil­lamosítási program, és a na­gyobb rendező pályaudvarok rekonstrukciója. A Kelenföl­di pályaudvar átépítése rö­videsen befejeződik, és ki­emelt figyelmet fordítanak a záhonyi átrakókörzet további fejlesztésére is. A Ferihegyi repülőtér korszerűsítése ugyancsak befejezés előtt áll. A Kelet-Magyarország mun­katársának kérdésére a mi­niszter elmondta: ismét átte­kintik a gyenge forgalmú vasútvonalak megszüntetésé­re hozott határozatot. Egye­lőre anyagi eszközök híján a legtöbb szakaszon csak a fenntartást tudják megol­dani. Ez vonatkozik a nyír­vidéki kisvasúira éppúgy, mint a szatmári térség gyen­ge forgalmú vasútvonala­ira. A tárca azt szeretné, ha a vasút vállalati gazdálkodá­sából kikerülnének az olyan nagy horderejű és költséges témák, mint a pályaépítés és rekonstrukció (ahogy az út­építés is állami és nem vál­lalati feladat). A Közlekedési Minisztéri­um a következő ötéves terv koncepciójának kidolgozásá­nál továbbra is törekszik az energiafelhasználás csökken­tésére, a közlekedésbiztonság javítására, amiben többet várnak a közlekedésben részt­vevőktől is. A népgazdaság teherbíró képessége határoz­za meg a fejlesztési lehetősé­geket. Azt szeretnék elérni, hogy a következő időszakban is minden mennyiségi igény­nek eleget tegyenek, legfel­jebb egyes területeken a mi­nőségi feltételeket nem tud­ják javítani. L. B. Tanácsülés két városban Gazdálkodás, munkaerő, fejlesztés Mátészalkán és Nyírbá­torban a városi tanács tes­tületé, Nyíregyházán a vég­rehajtó bizottság ülésezett kedden délután. Mátészalkán nem kisebb feladatra, mint a munkaerő­gazdálkodás helyzetének átte­kintésére és a feladatok meg­határozására vállalkozott a testület, méghozzá úgy, hogy abban nemcsak a város, ha­nem a vonzáskörzetében élőit gondjait is nagyító alá vette. A megye szatmári térségében lényegében a Politikai Bizott­ság 1965-ös határozatát kö­vetően kezdődött meg az ipa­rosítás, azóta épült az ISG, a MOM, a húsipari üzem, s korszerűsödött a bútorgyár, valamint a tejipari vállalat. A város jelentős szerepet kapott a környéken élő 77 és fél ezer ember foglalkoztatá­si színvonalának javításában. Ennek eredménye, hogy az 1970-es alig nyolcezer mun­kahellyel szemben ma 15 ezer a foglalkoztatottak száma, s a környékről ingázó mintegy 9 ezer ember közül 6 ezer Mátészalkára jár dolgozni. Jelentős eredmény, hogy az összes foglalkoztatott több mint 40 százaléka nő. A szakemberképzés zömét a szakmunkásképző intézet és a gépészeti szakközépiskola vállalta magára. Ennek ered­ménye, hogy a városban a fi­zikai dolgozók 44 százaléka szakmunkás, s a segédmun­kások aránya 15,4 százalék. Gond viszont, hogy kevés a felsőfokú végzettségű dolgo­zók száma. Az utóbbi években ezen a környéken is csökkent az ex- tenzív fejlesztés lehetősége, bár ma a foglalkoztatás meg­oldottnak tekinthető, a jövő­ben gondot okoz majd a fia­talok elhelyezése, s így fenn­áll az elvándorlás veszélye. Nyírbátorban a tanács első féléves gazdálkodása szere­pelt többek között a testület napirendjén. A hat hónapra tervezett munkák jelentős ré­sze elkészült, s ebből sokat vállalt magára a város lakos­sága. A Fáy úti lakótelep fejlődött legnagyobb ütem­ben: elkészítették a megépü­lő létesítmények kiszolgálá­sát biztosító utak alapjait. Belátható közelségbe került a lakótelep távbeszélő-ellátásá­nak megoldása, befejeződött a csapadékvíz-elvezető és szennyvízcsatorna gerincve­zetékeinek építése, üzemel a szennyvízátemelő, a VI. öt­éves tervre ütemezett 66 ál­lami lakás közül 30 átadása még ebben az évben megtör­ténik. Az alapozás és az épü­letek alatti csőfolyosó elké­szült, sőt megkezdődött az ötödik tízlakásos szekció ön­tése is. Ezen a lakótelepen kezdték meg a tanítást a 16 plusz 4 tantermes is­kolában és folynak a belső szakipari munkák a százsze­mélyes óvodában. Hozzáláttak a postaszékház építésének előkészítéséhez, befejeződött a Váci és Zrínyi út sarkán nyolc szövetkezeti lakás építése, elkészült a táv- hőellátás hőközpontjának épülete, kezdődik a megyei beruházásban épülő szakmun­kásképző és a Szabadság téri báziskonyha építése. A nyá­ron átadták a strandfürdő te­rületén a társadalmi munká­val épített úszómedencét, s ugyancsak társadalmi mun­kával épült járda a Kert, a Napsugár, a Vasvári, a Der- kovits, az Erzsébet, a Csá­szár Péter és a Zrínyi utcá­kon. Nyíregyházán a tanácsülést készítette elő keddi ülésén a végrehajtó bizottság.

Next

/
Thumbnails
Contents