Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-25 / 225. szám
1984. szeptember 25. Kelet-Magyarország 3 Á közösség háza? BEVALLJUK VAGY SEM — bár miért ne tennénk — mozgalmak, kezdeményezések dolgában nem állunk rosz- szul. Legalább is, ‘ ami a számszerűséget illeti. Hogy a tartalom, az eredményesség milyen, azt már mozgalma válogatja. Most mégis egy új mozgalom kezd gyökeret ereszteni. Igaz, még csak hajszál és nem minden talajban növekedő gyökeret. A Hazafias Népfront Olvasó népért mozgalmának lelkes hívei és munkásai csöndben elindítottak egy — minek is nevezzük — széles körű munkát. Ennek lényege, olyan kis közösségek alakítása, amelynek tagjai a közös érdeklődés, a közös érdek, az életminőség jobbítását célzó szándék és tenniakarás jegyében találnak egymásra. Mi ebben az új? Eddig is voltak kisebb közösségek — szakkörök, klubok, művelődési közösségek, olvasókörök — a művelődési házakban. Valóban így igaz. Csakhogy a népfront által szorgalmazott kiss közösségek nem alkalmi, vagy megtűrt látogatói akarnak lenni a művelődési házaknak, otthonoknak. Nem kívánják elfogadni az általa nyújtott — legtöbbször igen egysíkú és gyenge művelődési kínálatot. Önmagukat akarják közösséggé szervezni, önállóságra törekszenek. Nem formátlan, alkalmilag összejáró közösséget kívánnak, akiket vagy beengedett a művelődési ház — vagy más intézmény — vagy sem. Egyesületté alakulva, jogi tényezők is kívánnak lenni, hogy a tagságuk előtt anyagi és erkölcsi fellősséget vállalhassanak, a támogató összé- gekkel, melyet az államtól, a tanácstól, vagy gazdasági szervektől kapnak, el tudjanak számolni. A KÖZÖSSÉGI HÁZ MOZGALOM — jobb szó híján nevezzük így — tehát elindult, a népfront biztatására, a Gárdonyban lezajlott Olvasó népért tanácskozás szellemében felhívások születtek a kezdeményezések bátorítására. Ennek országos elindítói és pártfogói jártak a közelmúltban megyénkben, véleményt cseréltek a szabolcsi könyves házak tapasztalatairól és a közösségi házak eddigi törekvéseiről. Végül is nem az számít, hogyan nevezik a közösségeknek helyt adó épületeket — melyeket a kis községekben elsősorban a jobb sorsra érdemes iskola, tanács stb. helyiségek birtokba vételével szeretnének megvalósítani —, hanem az önálló közösségi keret a lényeg. „Az a meggyőződésünk, hogy a jelenleg felhasznált állami pénzeszközök és épületek közösségi használatba adásával, hatékonyabb gazdálkodással, a meglévő épületek és a bennük lévő felszerelések jó gazda módjára kezelésével kimozdíthatnánk a holtpontról a falusi, váro- si-peremkerületi közösségi művelődés ügyét” — fogalmaznak a népfrontosok. Hozzáteszik: egy régi illúzióval kell leszámolni végre. Azzal, hogy a közösségi művelődési ház mindenkié. Évek, sőt évtizedek bizonyították, hogy a művelődési házak — a falvakban elsősorban — adottságaik, lehetőségeik miatt nem mindenütt tudják betölteni hivatásukat. Néptelenek, eseménytelenek, nem otthonosak. S bár sok hozzáértő és lelkes hivatásos és tiszteletdíjas népművelő igyekszik vonzóvá tenni a művelődési ház programjait, ez igen kevés esetben jár sikerrel. Nemcsak a tárgyi, személyi feltételek miatt, hanem azért is, mert e törekvés nem, vagy csak részben találkozik a helyi emberek érdeklődésével, igényeivel. Ezért kellene megfordítani a sorrendet — mondják a közösségi házak elterjesztésére törekvő népfrontaktivisták — alakuljanak egy-egy „vezéregyéniség” köré közösségek — kapjanak egyesületi jogokat — és maguk szervezzék meg; hol és hogyan kívánnak művelődni, együtt lenni. Lehet ez akár egy helyi lakos magánháza is, a művelődő közösség magja lehet kertbarátkor, kisállattenyésztők köre, honismereti klub és így tovább. Az IS ELKÉPZELHETŐ, hogy az életképessé _ váló művelődési közösség a település valamennyi fontos épületét, helyiségét —„használatba veszi — a művelődési háztól a sportpályáig, kondicionálóteremig, játszótérig. Sőt az sem lenne szent- ségtörés, ha a rossz ízű és üzleti célú kiskocsmák ellenébe, netán egy kulturált — kisvendéglőt is pártfogásba venne ez a közösség, ahol szolid árak mellett, szolid italokat fogyaszthatnak a vendégek és mindig kéznél lenne az újság, folyóirat is. Most formálódnak hát a közösségi házak, melyekről külön is elmondták: őrizkedni kell az egysíkúságtól, az össznépi toborzástól, a kampányjellegtől. Mindenütt a város, a község, a tanya helyi arculata és lehetőségei szerint kellene kidolgozni a közösségek működési rendjét, az egyesület alapszabályát. Nem véletlen, hogy megyénkben is megbeszélést tartott a közöségi házak népszerűsítésén dolgozó országos „vezérkar”, hisz a sok apró falu, tanya, külterületi település különösen indokolja, hogy Szabolcs-Szatmárban is átgondolják az öntevékeny, önálló művelődő egyesületek dolgát. Páll Géza VARRÓNŐK KRUMPLISZEZONBAN. A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskolai Tangazdaság gyulatanyai kerületében jő ütemben szedik a burgonyát. A közelmúltban létesített, a Divat ruházati vállalattal közösen üzemeltetett varroda asszonyai és katonafiatalok is segítik a krumpli tárol óba juttatását, (m. k.) Nyíregyházán, az örökösföldön, a tízemeletes nagy házak mellett, a SZAÉV kivitelezésében négyemeletes házgyári lakások is készülnek, színes külső megjelenésben. (Elek Emil felvétele) Befutó a nyereséglistán Milliós bizakodás Tiszanagyfaluban Gágogó lúdseregtől fehérük a tiszanagyfalui határ. Kifutóikat a folyóig zárt rendszerben építették ki, nehogy idegen jószág és más idegen kárt tegyen a milliókat toll- ban-húsban hordozó állományban. Most lajtokból látják el itatásukat. A telep mellett a töltésen kérdezem Pákh Tibort, az elnököt. — Megtollasodnak-e a tiszanagyfalusiak a libából? dicséri az asszony’csopbrtot Fülöp József né. Tépett pecsenye Bizakodó. Libakarrier Tiszanagyfaluban címmel közölt írásunkban június 20-án ugyanezt kérdeztük az Új Élet Tsz néhány veztőjétől. Érthetően, akikor még csak reményked-' tek, sok volt a kérdőjel, hiszen a lúdtenyésztési ágazat újszülött korát éli. Mi történt azóta? Megtollasodtalc — Ha egy héttel később kérdezi, fix választ adok folytatja az elnök. — így most, csak azt mondhatom: reméljük. De ezt a bizakodást már forintok is jelzik. Megtollasodtak az első libadandárok, de már a másodszori tolltépésen is túl vagyunk. A 21 ezer hús- és pecsenyelibáról félmillió forinttal több tollat téptek az asszonyok, mint a tervezett 811 ezer. Ez már valami. Az Üj Élet Tsz telepén 27 ezer 760 liba hízik. Az eddigi elhullási százalék 4,2, a megengedett alatt van jóval. Induláskor — érthetően — berzenkedve fogadta az írást Fülöp József, a főállattenyésztő. Ő az, aki hobbiból és szenvedélyből, de főleg a jövedelem reményében is híve és meghonosítója Tiszanagyfaluban a lúdgazdálko- dásnak. Sportnyelven válaszol: — Most kanyarodtunk a célegyenesbe. Ügy gondolom, be is futunk sikerrel. Most már derűsebb vagyok — válaszolja, a Jászapátiból felesége kérésére Szabolcsba került „idegen”, aki új otthonra és barátokra talált Tiszanagyfaluban is. Sokan emlegetik a községben. Ha szükséges volt, megmutatta a tollat tépő asszonyoknak, hogyan kell gazdaságosan, hibátlanul ezt a nem is köny- nyű munkát végezni. Kezd a háztájiban is meghonosodni Tiszanagyfaluban a lúdtenyésztés. Az asszonyokért messzi faluból is eljönnek, ha libatépőket keresnek jó pénzért: Közgazdász elemzi A lúdüzemág legfőbb gazdasági ellenőre Fülöp József felesége Márta asszony. Hivatalos minőségében, a tsz közgazdászaként elemzi: miből mennyi a ráfordítás, mit hozott- eddig a konyhára a lúdállomány, és mi várható? Ö optimista, de ... — Derűlátó vagyok, bár kissé elégedetlen. Lehetne még jobb az eredményünk. A tervezett nyereség ugyan libából 694 ezer forint, ám ettől kevesebbre, 500 ezerre számítunk. Mivel egy teljesen új, ismeretlen ágazat meghonosításáról van szó, nem lenne szabad elégedetlenkednem. — Erről hadd szóljak én — veszi át a beszéd fonalát az .elnök. •—•^Mindent meg kellett tanulnunk. Kiképezni a lúd tenyésztéshez a gondos, figyelmes munkásokat is. Nekem az éjjeliőrök okozták a legtöbb álmatlan éjszakát. Kettőnek is kijárt ott a szolgálata. Nem volt könnyű olyan embereket találni, akik több ezer liba őrzése mellett vállalták a teljes ellátásukat, etetésüket, itatásukat is. Kinevelődött azonban egy gondos gondozógárda. — Igazán sokat köszönhetünk az olyan asszonyoknak, mint Demku Ferencné, Sipos Józsefné, Kiss József- né, Horváth Istvánná, Szűcs Ferencné és Huba Frigyesné. Úgy vigyáztak napos koruktól a kislibákra az előneve- lőfcben, mint a hímestojá- sokra. Óvták minden bajtól őket. Rajtuk múlott elsősorban, hogy mindössze 4 százalék volt csak az elhullás — # tt van például ez a Syrokolmiak. Egyszer csak elhatározta, hogy megpróbál kikeveredni a nyomorból, kihasználja a konjunktúrát — elkezd kereskedni. — Ez lényegében rendben is volt így. Ezért aligha vethetnénk valamit a szemére. Amikor felajánlotta, hogy dolgozzunk nála, szívesen beleegyeztünk, bár nem ígér sokat. Először havi 1500-at adott, hozzátéve, hogy később emeli a fizetést, ha a helyzet megengedi. Ez józan megfontolásra vallott. Eleinte úgy látszott, a dolog egyszerű. Vásárolunk, eladunk, keresünk. De nem így történt. A látszat ellenére ezt az egészet valamilyen szabályok irányítják, amelyeket a laikus csak nehezen tud megérteni. Vagy egyáltalán nem. Gond azért akad. Fejtörést okoz a libák egy részének a tokossága. Ez kizáró ok az I. osztályból. Mit tehetnek? Hogy járnak jobban? Inkább egyszer tépett pecsenyeként értékesítik októberben. A to- vábbtartás bizonyos többlet- költséget emészt fel. Nem volt elegendő szalma sem — minőségi! — az almozáshoz. Ez is elengedhetetlen a minőség produkálásához. És a piaci viszonyok. Nem szállították a szerződéses időben az árut, mert a nyugati piacon később igénylik a pecsenyelibát. Tovább kell etetni. Plusz költség! —öt héttel korábban kellett volna átvennie Zagyva- rékasnak tőlünk a libákat — mondja az elnök. — És pe- chünk volt a ludak tépésével is. Mindig esett az eső. Mindent összevetve: mindenből tanultunk és kevés tanulópénzért! Ez sem mellékes. Az értékesítés zöme még hátra van. Ügy tartja a mondás, nyugtával dicsérjük a napot. Igaz, a zárszámadás még messze van, de az előrejelzés biztató. Liba és tolla „befutó” a tiszanagyfalui Űj Élet Tsz nyereséglistáján. Például az egyik ilyen szabály az, hogy ha keresni akarunk, olcsóbban kell venni, és drágábban kell eladni. Syrokolmiak egy idő múlva más lehetőségek után kezdett nézni. Az ő dolga. Nem fogjuk a főnököt oktatni. Elsején viszont kellemetlen meglepetés ért bennünket: nem kaptunk fizetést. Objektív okokból. Amikor már harmadik hónapja nem fizetett, fizetés- emelést kértünk, mert törekvő emberek vagyunk. — Ügysem fizet — mondtuk —, hát akkor fizessen többet. Mi baja lehet abból magának? Ám ekkor Syrokolmiak a helyzet magaslatára emelkedett. Kérésünket kategorikusan visszautasította. Mégiscsak figyelemre méltó ember. Következetes. (A Szpilkiből fordította: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) Farkas Kálmán Piacalapozás N em gondolom, az lett volna a szándék^, a tőkés cégnek, nogy próbára tegye, mire Is képesek a BEAG Universll nyíregyházi gyárának vezetői, munkásai. Ha ez is megfordult a fejükben, jogos: hiszen ők a vevők, ők a rendelők, lehetnek kiváncsiak, mennyi idő alatt képesek a nyírségiek megtermelni a kért laboratóriumi üvegtechnikai berendezéseket. Meglehet, maguk sem gondolták, hogy ha szeptember 15-én kérik félmillió fofint értékű áru leszállítását, — egy (!) hónap alatt, — hogy erre képesek lesznek. A nyíregyházi gyár vezetői és munkásai vállalták a kockázatot, alapos munkaszervezéssel, gondos előkészítéssel láttak munkához, s bár még csak a szeptember vége közeleg, máris látható: október 15-én elszállítják a kért árut. Kői László, a gyár igazgatója újságolta az információt, hozzáfűzve: egyáltalán nem közömbös részükre, hogy megfelelnek-e az NSZK-beli cég igényeinek. Remélik, igen. Akkor pedig a gyors, precíz munkájukkal sikerül új piacot alapoznjok. (fk.) Kooperációban Hímzett szoknyák A Nyíregyházi Népi Ipar-, művészeti és Háziipari Szövetkezet és a Divat Ruházati Vállalat kooperációja a bizonyíték rá: ha „felfedezik” egymást a nyírségi vállalatok és szövetkezetek, s egymás segítségére vannak, köny- nyebben tudnak megfelelni a tőkés igényeknek is. Ezt mutatja az új piac is. Az NSZK- beli Teutloff-cég megrendelésére közösen gyártanak gépi hímzett női szoknyákat és blézereket, női ballonkabát- ruhákat, 2400-as tételben. Az NSZK-beli Neuman-cég megrendelésére a napokban szállítottak el 300 női hímzett blúzt. Kereskedőknek ajánlják Pályadijasok Különös rangja és szép hagyománya van az Alkotó Ifjúság pályázatnak, az arra készült népi iparművészeti remekeknek, keresztszemes térítőknek, furtai blúzoknak és szabadidős ruháknak a Nyíregyházi Népi Iparművészeti és Háziipari Szövetkezetnél. Erre készülnek most a fiatal alkotók. Már érkeznek a pályamunkák, összesen mintegy 50 különböző termékre számítanak, amelyek szigorú zsűri előtt vizsgáznak, majd házi kiállításon mutatják be őket. Az első három helyezett pályamunkát díjazzák, de bemutatják a meghívott kereskedelmi szakembereknek is, hogy válasszanak belőlük, s rendeljenek is. Az októberi bemutatón bizonyára szép árukat rendel sorozatgyártásra a kereskedelem a háziipariaktól. Következetesség
