Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-25 / 225. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. szeptember 25. Fontos lépés Gromiko szovjet külügyminiszter kínai kollegájával, Yu Hszüe-csinnel két megbeszélést is folytatott a hét végén New Yorkban. Tekintettel a két ország kapcsolatainak rendkívüli bonyolultságára, s a magas szintű találkozók ritkaságára, aligha lehet eltúlozni a New York-i megbeszélés jelentőségét. Annál kevésbé, mivel az ENSZ képviseletek épületében megtartott tanácskozások — a hivatalos tájékoztató szerint — nyílt és konstruktív légkörben zajlottak le, s hasznosak voltak. A szovjet álláspont mindig is az volt, hogy a két ország kapcsolatainak normalizálása egyenlő mértékben felelne meg a két nép, a nemzetközi béke és a biztonság alapvető érdekeinek. Az elmúlt évtizedekben a szovjet—kínai kapcsolatokban a barátság és a szövetség szakaszai váltakoztak az ingadozás és az elidegenedés periódusaival. A legfelsőbb szovjet párt- és állami vezetés a közvetlen múlt időszakában többször és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy egyszer s mindenkorra véget kellene vetni a kapcsolatok ingadozásának, mindkét országnak következetesen fel kéne lépnie a viszony egészségessé tételéért. A Szovjetunió kezdeményezések egész sorát tette a jószomszédság helyreállításáért. Ismeretes, hogy a két kormány között hosszabb ideje ismét politikai konzultációk folynak külügyminiszter-helyettesi szinten. Ha nem is kielégítő módon, de növekszik az árucsere-forgalom, és lassan-lassan hely- reállnak a kapcsolatok a kultúra, a tudomány, a sport, s talán majd az idegenforgalom területén is. Sorozatos szovjet gesztusok után a képletes értelemben vett labda a kínai térfélre került át. A Szovjetunió erősen óhajtja a normalizálást, de mint Moszkvában több ízben kinyilvánították: nem harmadik országok rovására. Ha tehát Kína a kétoldalú viszony ügyét nem kötné össze a Szovjetunió Vietnamnak, Laosznak, avagy Afganisztánnak nyújtott politikai és anyagi támogatásával, máris előbbre lendülhetnének a tárgyalások a kapcsolatrendezésről. Ivan Arhipov szovjet miniszterelnök-helyettes a nyáron Pekingbe készült látogatni. Ütját végül is elhalasztották, s nyugati megfigyelők ezt annak tulajdonították: Reagan amerikai elnök — napokkal korábbi pekingi látogatását a kínai vendéglátók ismét arra használták fel, hogy a világpolitika bizonyos fontos kérdéseiben felsorakozzanak az élesen szovjetellenes amerikai vezetés mögött. Ha Peking valóban kész az őszinte politikai párbeszédre, a kapcsolatok korrekt, baráti átrendezésére, akkor a mostani New York-i találkozók egy új szakasz nyitányát jelenthetik. Az angliai Greenham Common katonai bázisánál rendőrök állják el a bejáratot. A hét végén ismét nők sokasága tüntetett itt, ahová amerikai rakétákat telepítettek. (Kelet- Magyarország telefotó) Nicaraguái ellenforradalmárok Szabotázsok, emberrablás Az amerikai támogatással tevékenykedő Nicaraguái Demokratikus Erő (FDN) elnevezésű ellenforradalmi szervezet ezerötszáz tagja Honduras felől a közelmúltban behatolt Nicaraguába. Célja az. hogy a november elejére tervezett választások előtt szabotázsakciókat hajtson végre a közép-amerikai országban. Chiristian Pichardo, a ma- naguai belügyminisztérium igazgatója vasárnap közölte: az ellenforradalmárok hatvan embert elraboltak, hogy a szervezethez való csatlakozásra kényszerítsék őket. Pi- chado közölte, hogy a nica- raguai biztonsági szolgálat emberei az ország északi részében, a hondurasi határtól ötven kilométerre robbanóanyagokat és -szerkezeteket találtak. Az ellenforradalmárok hidakat, erőműveket, elektromos távvezetékeket és telefonvonalakat akartak velük felrobbantani. Az FDN a CIA-től eddig több mint 55 millió dollár értékű segélyt kapott. NYIT, NYIT, NYIT, NYIT, NYIT, NYIT A KERTÉSZETI, MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZEI lerakata, a NYÍRSASAD. Qriási választék: virágkötészeti kellékekből, művirágokból, koszorúkból, kertészeti termékekből, dísznövényekből. KERESKEDŐK ÉS FOGYASZTÓK SZAMÁRA Nyíregyházán, Benczúr tér 15. (1675) . Találkozás a fogadáson Reagan beszéde az ENSZ-ben Szívélyes és barátságos légkörűnek, élénk hangulatúnak minősítette vasárnap este a Fehér Ház szóvivője azt a rövid, néhány perces beszélgetést, amelyet Andrej Gromiko, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnök- helyettese, külügyminiszter folytatott Ronald Reagan amerikai elnökkel. Ez volt a két politikus első találkozója a péntekre tervezett washingtoni megbeszélés előtt. Gromiko és Reagan azon a fogadáson beszélgetett egymással, amelyet az amerikai elnök New Yorkban az ENSZ-közgyűlésen részt vevő küldöttségek vezetői tiszteletére adott. Amerikai közlés szerint Gromiko a beszélgetés során kijelentette: érdeklődéssel várja Reagannak az ENSZ- közgyűlés ülésszakán elmondandó beszédét és a pénteki találkozót. Az amerikai külpolitika célkitűzéseit vázolta, a szovjet—amerikai kapcsolatokról alkotott nézeteit ismertette az Egyesült Nemzetek közgyűlésének ülésszakán hétfőn New Yorkban Ronald Reagan amerikai elnök. Reagan volt az első felszólaló az ülésszak általános politikai vitájában.’ Az elnök azt mondotta, meg kell találni a módot arra, hogy „csökkentsék és végső fokon felszámolják az erő alkalmazásának fenyegetését, illetve az erő alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokban”. „Javaslom, hogy országaink tartsanak rendszeres politikai konzultációkat a regionális kérdésekről, a politikai döntéshozatal szintjén” — mondotta. Hangoztatta: az ilyen találkozók „csökkenthetik annak veszélyét, hogy bárki elszámítsa magát, csökkentik a szovjet—amerikai konfrontáció kockázatát”. A második közös feladatként azt említette, hogy „csökkenteni kell a világon a felhalmozott hatalmas fegyverzetet”. Azt mondotta, az Egyesült Államok „megkétszerezi erőfeszítéseit a jelenleg folyamatban levő leszerelési tárgyalásokon”. Egyúttal jelezte, hogy az Egyesült Államok kész lenne részt venni más, megszakadt tárgyalásokon, illetve például a világűr fegyvermentesítéséről indítandó megbeszélésen — de megismételte, hogy az utóbbi tárgyalásokon az amerikai álláspont szerint a támadó fegyverek kérdéseit is meg kell vitatni, vagyis fenntartotta azt a feltételt, amelyet korábban szovjet részről elfogadhatatlannak minősítettek. Bár azt mondotta, hogy „amerikai részről figyelembe akarják venni a Szovjetunió által hangoztatott aggodalmakat”, nem szólt arról, mit tenne az Egyesült Államok a fegyverzetkorlátozási tárgyalások felújítása érdekében, amelyek — mint emlékezetes Washington hibájából szakadtak félbe. Az elnök csak igen általánosan beszélt a fegyverzetkorlátozás kérdéséről, nem terjesztett elő új elképzeléseket a félbeszakadt genfi tárgyalások felújítására s bár hangneme erőteljesen eltért korábbi élesen szovjetellenes megnyilatkozásaitól, megmaradt az általánosságok szintjén. Svájci népszavazás az atomerőművekről A svájci lakosság többsége a további atomerőművek építése mellett és a túlzott energiatakarékossági rendszabályok ellen foglalt állást a vasárnapi népszavazáson. A környezetvédők kezdeményezte szavazásokon az volt a fő kérdés, hogy építsenek-e újabb atomerőműveket Svájcban. A szavazáson részt vettek 55 százaléka a nukleáris energia további kihasználása mellett foglalt állást, így a kezdeményezést, amely további atomerőművek építésének megtiltását javasolta, elvetették. Hasonló többséggel elutasították a javaslatot, hogy léptessenek életbe a jelenleginél radikálisabb energiatakarékossági intézkedéseket. Leon Schlumpf szövetségi elnök vasárnap este megelégedéssel kommentálta a szavazás kimenetelét. Szovjet—finn kapcsolatok Ulsisiif ívlnsf n itsvtiifflvolf ®™w*|!IS1£I8öbÍs llailiSCrcIl Hosszú távú megállapodásokon nyugvó, megbízható partneri viszony jellemzi évtizedek óta a Szovjetunió és Finnország közötti gazdasági együttműködést. Finnország a Szovjetunió második legnagyobb tőkés külkereskedelmi partnere, s a maga részéről áz észak-európai ország a Szovjetunióval bonyolítja le legnagyobb külkereskedelmi forgalmát. A finn export egynegyede irányul a Szovjetunióba. Az éves árucsere-forgalom értéke meghaladja az ötmilliárd rubelt, s előzetes értékelések szerint az 1981— 1985 közötti periódusban a kölcsönös szállítások értéke jóval túl fogja szárnyalni a tervezett 18—20 milliárd rubeles összeget. A Szovjetunió gépeket és berendezéseket, energiahordozókat — mindenekelőtt kőolajat és földgázt —, elektromos energiát, gépjárműveket és traktorokat exportál. Az északi partner hajókat, gépipari berendezéseket, kábelt, fa- és papíripari termékeket szállít. Az utóbbi években jelentősen nőtt a finn közszükségleti cikkek — például bútor, felsőruházati termékek — behozatala a Szovjetunióba: ma már a finn export ötödét ilyen termékek alkotják. A legutóbbi időben rohamosan nőtt a Szovjetunió részesedése az energiahordozók finnországi összimportjában- a korábbi 40 százalékkal szemben az arány jelenleg 90 százalékos. „A kőolaj világpiaci árának ingadozása bizonyos problémákat vetett fel a két ország kereskedelmében” — mondotta Kalevi Sorsa miniszterelnök, a finn— szovjet kormányközi gazdásági együttműködési bizottság társelnöke tavasszal egy nyilatkozatában — „az olajár csökkenése szűkítette a finn export lehetőségeit. Éppen ezért kereskedelmi kapcsolatainkban a legfontosabb feladatnak azt tartjuk, hogy növeljük és sokrétűbbé tegyük a Finnországba irányuló szovjet szállításokat” — tette hozzá. A gazdasági kapcsolatok egyik lehetséges továbbfejlesztési iránya az ipari kooperáció bővítése. Kezdeményezések már vannak: tíz évre szóló megállapodás alapján a raahei fémkombinátban szovjet—finn kooperációban speciális rendeltetésű vasúti kocsikat gyártanak. A már idézett interjújában Kalevi Sorsa úgy fogalmazott, hogy az együttműködésnek ez az új formája rendkívül bonyolult, alapos előkészületeket és a körülmények részletes vizsgálatát követeli meg mindkét fél részéről, hogy az eredmények megfeleljenek a várakozásnak. Gvermekstűdió Minszkben Vaszilij Szumarev tanítványai körében. A Minszki Fésűskombinát kultúrpalotájának képzőművészeti stúdiójába minden gyermeket felvesznek, mert — ahogy Vaszilij Szumarev érdemes művész, a stúdió vezetője mondja —, minden gyermek művészi adottságokkal születik. Közel húsz éve tanítja a gyerekeket. A stúdió helyiségét érdekes jelmezek, szép gobelinek díszítik, tarkára vannak festve a székek és a szekrények is. Zene szól: a gyermekek tanárukkal együtt mesét költenek. Fantáziaviláguk alakjait meg is mintázzák. Ezek rajzok, fafaragások, gyurma- és agyagszobrok, gobelinek. A legjobb munkákat kiállításra küldik, kultúrházaknak, óvodáknak, iskoláknak ajándékozzák. Egyszer kidekorálták a Szivárvány nevű gyermekcukrászdát. Az ifjú művészek egy évig festették az asztalokat, falakat, ablakokat, ajtókat. Munkájukat a Kom- szomol érdeméremmel tüntette ki. Ösztönzés, adó, felvásárlás Kínai reformok — Az ipari, szállítási és kereskedelmi vállalatok szélesebb körére terjesztik ki a jövő évtől kezdve Kínában a korszerűbb gazdaságirányítási formákat. A jelenleg csak néhány száz termelőüzemben 1979 óta folyó kísérletbe a teljes ipari termelés mintegy 70 százalékát adó vállalati kört — 90 ezer termelőegységet — vonnak be fokozatosan. Az új rendszerben dolgozó vállalatok szabadabban dönthetnek a náluk maradó alapok felhasználásáról, az árakról, módjuk lesz külön jutalmazni a kiemelkedő teljesítményeket. A vállalati érdekeltség és önállóság elmélyülését várják ettől. Első lépésként októbertől általánossá teszik a vállalati adózást — eddig ezt csak a kísérletben részt vevő néhány száz vállalatnál alkalmazták, a többieknek be kellett „szolgáltatniuk” a teljes nyereséget. Vang Ping-csien pénzügyminiszter szerint a jól működő vállalatok fejlesztési lehetőségei ezáltal kiszélesednek — nagyobb összegekkel gazdálkodhatnak majd — a rosszakat pedig az új rendszer nagyobb erőfeszítésre készteti. A jövőben a kísérletben részt vevő minden termelő- egységnél nemcsak a jutalmak ingadoznak majd a teljesítménytől függően, hanem a vállalati vezetésnek módja lesz a bérek kétirányú mozgatására — csökkentésére is, csakúgy, mint arra, hogy önállóan meghatározza a konkrét termelési feladatokat és a hozzájuk szükséges létszámot. Az igazgatók válogathatják ki vezető munkatársaikat, igaz, a reformba bevont legfontosabb állami vállalatok élére a jövő évtől négy évre nevezik ki a vezetőt, s jogosítványát csak akkor hosszabbítják meg, ha eredményes munkát végzett, illetve, ha a vállalati munkásgyűlés erősíti meg tisztségében. Az árrendszert az elképzelések szerint folyamatosan, öt év alatt reformálják meg olyképpen, hogy az árucikkek szélesebb körénél jusson meghatározó szerephez a piac. A cél ezzel ugyanaz, mint a vállalatok adóztatásával: változtatni azon a gyakorlaton, hogy a nyersanyagokra, a termékek túlnyomó részére vonatkozó kötött árak a gyenge minőségű termékek gyártását honorálják, jövedelemhez juttatják a rosz- szul dolgozó vállalatokat. Az iparirányítási reform a kínai mezőgazdaságban már egy fél évtizede folyó „kiigazítás” gyakorlatát követi. A mezőgazdaság irányítási rendszerének korszerűsítése 1978-ban kezdődött — a fel- vásárlási árak emelésével, a paraszti gazdálkodás engedélyezésével. A „felelősségi rendszer” keretében a parasztcsaládok szerződést kötnek a kollektívával a termelésről, földfelhasználatról, szállításról, a teljesítmény szerinti bérezésről. A termelőegységek átvették a népi kommunák szerepét, ez utóbbiak pedig a helyi közigazgatás intézményeivé alakultak át. A kínai sajtó számos írásban száll vitába a mezőgazdaság, illetve most már az iparirányítás változásával kapcsolatos kételyekkel. Legutóbb Tu Zsung-seng, a KKP falukutató központjának igazgatója bírálta azt, hogy egyes helyi vezetők „gazdaggá” vált parasztokat üldöznek, lefoglalják termelő-, vagy szállítóeszközeiket. Tény, hogy fokozódik a jövedelemkülönbség, de ez — érvelt az igazgató — a teljesítmények kibontakoztatását szolgálja. Az új ösztönzési gyakorlattól, más gazdasági ágazatokra történő kiterjesztésétől remélik mind a mezőgazdaságban, mind az iparban meglévő óriási tartalékoknak a mozgósítását. M. J.
