Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

1984. szeptember f, ^ jg|| hétvégi mmiÉKLer Gál Ludmilla rovata Ajánlat őszre Egyenes szabású kiskabát, egy­beszabott gallérrá), nagy ráté- tes tűzött zsebbel. T&ilrészes, karcsúsított, patenttal díszített szoknya. Rövid esőkabát. Fiataloknak ajánlható. Ragián ujjal, aszim­metrikus megoldású felső zsebbel. Az egyik oldalon cip­zárral, a másik oldalon csak dísz. \ kér alsó táskazseb. Egyenes szabású kabátka, szé­lesített, ejtett vállal, bélés nél­kül, a varrás mentén díszítő pánttal. Körben szintén pánt díszíti. Szoknyával és nadrág­gal is hordható. Denevér szabás alapján készí­tett kis kabátka. A fazonvo­nalak mentén domború tűzés, az egyik oldalán bevágott zseb. A házimun­kák egyik — majd minden­napi — teendői közé sorolható a mosás, terc- getés. Ez utób­bi megkönnyí­tésére, illetve a száradó holmi vasalásának ki­küszöbölésére két ötlet: 1. A pamut, jersey, vagy műszálas hol­mikat (szok­nya, trikó, pu­lóver) ne cent- rifugázzuk, ha­nem csak eny­hén kinyom­kodjuk belőle a vizet. Utána a rajzon látható PVC-kötöző- zsinórt fűzünk a megjelölt he­lyekre és fel­kötjük a szárí­tókötélre a si­mára kihúzko­dott holmikat. 2. A férfiin­geket, női blú­zokat előbb vállfára akasztva ki­húzkodjuk egyenesre, majd a derék­résznél 2—3 csiptetővej rögzítjük a szá­rítókötélen. (B. K.) EGY NAPOM ötéves kislány vagyok, aki ugyanúgy élem az életem, mint sok ezer társam. Tessék el­látogatni hozzám és eltölteni egy napot ve­lem. Mert ugye szép, de hát nem könnyű egy kislány élete ., -. Sír a gyerek Ai iskola kapujában Fiatal édesanya mesélte: „Laci fiam hároméves kora óta óvodába járt. Nem mon­dom, hogy könnyen szokta meg, hiszen előtte három évig otthon voltam vele, és rettenetesen ragaszkodott hozzám. Hosszú ideje még az ételt, az italt is csak tőlem fogadta el. Még az apja sem tudta megitatni, meg­etetni, mert csak az én ke­zemből volt jó neki étel-ital. Szóval nehezen szokta meg az óvodát, de megszokta. Sőt: nagyon is szeretett ké­sőbb odajárni. De most baj van: nagy izgalommal ké­szültünk az iskolára, arra, hogy ő már elsős lesz. Együtt vettünk meg mindent és nem is álmodtam, hogy va­lami baj lesz. Amikor első nap elbúcsúz­tunk a kapuban, láttam, hogy sírásra görbül a szája. És azóta már elmúlt egy hét és Laci minden reggel már otthon kezdi a sírást és — mint a tanító néni mondja — bizony folytatja az isko­lában is . ..” Éppen esztendeje lesz, hogy az édesanya elmesélte gond­jait. Néhány hónappal ké­sőbb, amikor találkoztunk, akkor viszont már boldogan újságolta: Laci szeret isko­lába járni, nem sir már reggelenként, inkább ő sür­geti, hogy induljanak, mert szeretne mielőbb ott lenni. Miért jutott eszembe a ta­valyi történet? Mert a tanévkezdés min­den szülő-diák számára ese­mény, de különösen : nagy esemény azoknak, akik, elő­ször lépik át az iskola ka­puját, akik először vesznek búcsút gyereküktől a nagy kapu előtt. Sok gyerek ha­mar beilleszkedik az új kör­nyezetbe, de bizony sokan nehezen fogadják a változá­sokat. Oj ember a tanító né­ni, újak a pajtások — leg­alábbis egy részük, mert sze­rencsés esetben akad néhány óvodai társ is az első osz­tályban és akkor mindjárt nem olyan borzasztó az egye­düllét. Tudom, a szülőnek szíve hasad meg, ha síró gyerektől kell elbúcsúznia az iskola kapujában. Csak egyre gon­doljon: mindez hamarosan elmúlik, teljesen érthető és átmenetileg főleg azoknál a gyerekeknél jelentkezik, akik otthon kiegyensúlyozott kör­nyezetben élnek. Baj tehát nincs. Az egyik gyerek könnyebben fogadja a változásokat, a másik ne­hezebben. Csak egy kis türe­lem szükséges: néhány nap, néhány hét és eltűnnek a könnyek. S. M. Kis helyen — kényelmesen BÜZAKORPA ÉS SÁRGABORSÓ-LISZT Diétás ételek MIT AJÁNL A GABONAIPAR? Ea alkalommal nem a főzés­ről lesz szó, hanem arról, hogy a jól elkészített ételt hogyan fogyasszuk el kellemesen, meny­nyi hely kell a kényelmes evés­hez az asztal körül, s milyen körülményeket biztosítsunk az étkezés utáni zavartalan be­szélgetéshez. Magától értetődően legjobb, ha az asztalt körbe tudjuk ülni, így mindenki látja társait, kényel­mesen lehet beszélgetni, s a tálalás is zavartalan. Mielőtt kijelöljük az étkezés, a családi asztal helyét, nem elég csak azt mérni, hogy el­fér-e az asztal, s hozzá a szé­kek. Az első pillanatra szüksé­gesnek mutatkozó helynél azért több kell, hiszen mikor leülünk és felállunk, a székeket ki-be toljuk. Szakkönyvek foglalkoznak a célszerű helykihasználással, aminek ma — a kis lakások ko­rában — különösen nagy a je­lentősége. Haszonnal forgathat­ják az érdeklődők Gádoros La­jos A lakás méretezése és be­rendezése című könyvét. Tekin­tetbe veszi a ma is kapható bú­tortípusokat, az étkezőasztalo­kat. Ezek az asztalok kétfélék: változatlan nagyságúak, vagy szükségeshez képest bővíthetők. Az előző típusúak mérete 110x70 cm, 120x80 cm, a kisebb lapu 80x80 cm-es, míg a kör alakú­nak l méter az átmérője. A kihúzható, betétlappal na- gyobbítható asztalok méretei ál­talában az alábbiak: a 80x80-as- ból 80x120. cm-es lesz, esetleg 80x140 cm, vagy 80x160 cm. A kör alakú asztalt ha bővítjük, ovális lesz 135x100 cm-es átmé­rővel. Az egészen kis lakásokba na­gyon keresettek az összecsukha­tó, fal mellé állítható asztalok, azonban kinyitva ezek sem sok­kal kisebbek az előbbieknél. Végeredményben ez érthető, mert a kényelmes evéshez fél­körben számítva minimálisan 60 cm-es hely szükséges. Mindezek figyelembevételével — tekintettel arra, hogy a szék­mozgatáshoz az asztal szélétől számítva legalább 70 cm-es üres felület kell — az étkezőhelyet nem lehet valami szűk sarokba beszorítani még két ember hasz­nálatára sem. A jóízű társalgáshoz is meg­felelő hely szükséges. Vendége­inket nem zsúfolhatjuk szorosan egymás mellé, a közismert ka­napé, két fotel, kis asztal ösz- szeállítást eléggé szellősen kell elrendezni. A mai ülőbútorok meglehetősen alacsonyak, 35—40 cm magasságúak, ami a lábnak kényelmes, s a bútor úgyneve­zett ülőmélysége 50—60 cm, ami a biztonságos pihentető elhelyez­kedést teszi lehetővé. Persze, hogy igazán jól érezzük ma­gunkat ezekben a fotelekben, attól is függ, milyen a derék- és háttámlájuk. Általában a kanapét tesszük a fallal-ablakkal párhuzamosan, eléje a dohányzóasztalt, és an­nak két végére a két fotelt. Eh­hez az elrendezéshez szokvány­bútorok esetében az alábbi mé­ret szükséges: valamennyi bú­tordarabot egymástól mindkét kiterjedésben legkevesebb 30 cm üres hely válassza el, hogy az ott ülők komfortérzetét megad­ja, de ne is zavarjanak a túl nagy távolságok, amelyek már hivatalossá, rideggé teszik az elrendezést. K. M. Napjainkban — mikor Ma­gyarországon közel 4 millió em­ber kényszerül elhízás, vagy különféle betegsége miatt ener­gia- és zsírszegény diétára — közhely az egészségtelen táplál­kozásról beszélni. Túlságosan sok étrendünkben a zsíros, cuk­ros, lisztes étel. Nem könnyű a rögződött hely­telen táplálkozási szokásokat megváltoztatni. Hiszen még mindig szívesebben fogyasztjuk a zsírt, mint az olajat, a ház­tartásokban a zöldségfélék he­lyett előnyben részesülnek a lisztes, tésztás készítmények. Az ipar és a kereskedelem igyekszik új, könnyen emészthe­tő élelmiszerekkel jelentkezni, ám a gazdag választék ellenére még mindig nem tud sok házi­asszony mit kezdeni például a sajtokkal, vagy az újonnan fel­fedezett gabonaipari termékek­kel : mint a rizsliszt .vagy a ku­koricadara. Pedig a gabonaipar több éves kutató-fejlesztő munkát fordí­tott olyan termékek előállításá­ra, melyek segítséget adnak a diétás étrend kialakításához, s egyúttal meg is gyorsítják a háziasszonyok munkáját. Éve­ken át gondot jelentett, hogy a családok tudták ugyan, hogy például a búzacsíra, a borsóliszt, vagy a szójaliszt használatával egészségesebbé válhatna táplál­kozásuk — arról viszont nem voltak ismereteik, ezeket a készítményeket miként iktathat­nák be az étrendbe. Ehhez nyújt segítséget a Gabona Tröszt „Diétás ételek” című kiadvá­nya, mely ismerteti az új gabo­naipari termékeket, s ételleírá­sokat is közöl. A kiadványt a gabonaipari szakboltokban, s egyes élelmiszerüzletekben vásá­rolhatjuk meg — így a nyír­egyházi tejbárban. Íme a receptekből egy cso­korra való: Sárgaborsóleves: 3 dkg sárgaborsóliszt, 5 g olaj, 1 fehérrépa, 1 sárgarépa, l evő­kanál delikát, ízlés szerint tö­rött bors, só. A megtisztított répákat egész apró kockára vágjuk és olajban megpároljuk. A sárgaborsólisz­tet jól elkeverjük és állandó ke­verés mellett 3—4 dl vízzel fel­engedjük, jól kiforraljuk. A fű­szerekkel ízesítjük, majd apró rizslisztes galuskát szaggatunk bele. Vagdalt sertéshús pogácsák: 14 dkg darált sertéshús, 2 dkg szójaliszt, 20 ml tej, fél zsemle, 1 tojás, 1 evőkanál tejföl, vá­gott petrezselyemzöld, 1 dkg vö­röshagyma, fél dkg só, ízlés sze­rint törött bors, 3 dkg zsemle- morzsa, 6 dkg olaj. A darált sertéshúshoz hozzá­adjuk a tejben áztatott szója- lisztet, az áztatott zsemlét, a to­jást, a tejfölt, a finomra vágott, olajon megfonnyasztott petre­zselyemzöldet és hagymát. Ízlés szerint fűszerezzük, összekever­jük és pogácsákat formázunk belőle. Beleforgatjuk a zsemle- morzsába, kevés forró olajban félig átsütjük, majd az olajat leöntve róla sütőbe készre süt­jük. Tálalásnál salátát vagy be­főttet adunk hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents