Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-14 / 216. szám
2 Kelei-Magyaranzág 1984. szeptember 14. Nézzük meg: a szatmárcselcei tájházat Űjabb becses látnivalóval gazdagodott Szabolcs-Szat- már megye: a közelmúltban Szatmárcsekén a századfordulót idéző tájház nyílt meg korabeli berendezéssel. A szatmári irodalmi és történelmi emlékhelyek mellett ezután ezt a kis házat is érdemes a megyejáró kirándulások programjába fölvenni. Szatmárcseke már eddig is erősen vonzotta a látogatókat, hiszen nem mindennapi, hogy egy kis faluban ennyi érték látható. A legtöbben a temetőbe zarándokolnak, a védett, csónak alakú fejfákhoz és a Himnusz költője síremlékéhez. Sokan kíváncsiak a művelődési házban berendezett Kölcsey-emlék- kiállításra is, amelynek tárgyai a reformkor levegőjét idézik. Az idejövő turisták már fölfedezték a Vasvári Pál utca fordulójában álló kicsi parasztházat, amelynek már az első hetekben messzi földről érkezett „vendégei” is voltak. A házat egy magányos idős asszony lakta haláláig, majd a műemléki felügyelőség segítségével hozták helyre és tették kiállításra alkalmassá. A falu, valamint Tiszacsé- cse, Tiszakóród és Kömörő régi házait, portáit járták be a kiállítás rendezői, hogy összegyűjtsék a berendezési tárgyakat. Két szobájában mindaz megtalálható, ami egy ilyen típusú földes lakóházhoz tartozott, azt pedig, hogy mit mire használtak, Debreczeni Károly, a ház gondnokának férje mesélte el jó szívvel, szép kiejtésű, ízes szatmári nyelven. Érdemes közelebbről is megnézni a szövőszékre föltett munkát: olyan, mint a horgolás, vagy a vert csipke — itt szövőszéken készül a csipkés díszpárna. '---------------------------------------Xantuskiállítás A világszerte ismert művész, Xantus Gyula 1946-ban fejezte be a Képzőművészeti Főiskolát, ahol Szőnyi István tanítványa volt. Pályája kezdetén jelentős művészetpedagógiai munkaköröket töltött be, 1954 óta kiállítóművész. A hazai kiállítások mellett- rendszeresen szerepel külföldön is, Európában és Ázsiában egyaránt, munkái megtalálhatók az USA-ban, Kanadában, Japánban stb. Művészetét egyebek között SZOT- díjjal ismerték el. A nyíregyházi közönség is találkozhatott már képeivel, először 1977-ben a városi művelődési központban rendezett kiállításon, melyet azután a megyében vándorolta ttak, majd 1979-ben a Képcsarnok Vállalat Benczúr-termé- nek bemutatóján. Xantus Gyula kiállítását egy hónapon át tekinthetik meg az érdeklődők kedd kivételével naponta tíztől este hatig. V__________________________> A képen éppen a legifjabbak ismerkednek a régi használati tárgyakkal, például a petróleumlámpával — de hozzányúlni persze csak ezúttal, a fotó kedvéért volt szabad. A vendégkönyvbe eddig mindenki elismerő szavakat jegyzett be. 14-én, pénteken délután 4 órakor nyílik a művelődési központ Lenin téri kiállítótermében Xantus Gyula festőművész kiállítása. A kiállítást Losonczi Miklós író, művészettörténész nyitja meg. Este 7 órától nosztalgiadiszkó lesz a klubkávéházban. Béke mozi: kortársfilmkiub Újra lesz Filmsuli Üj sorozatot hirdetett a közelmúltban a moziüzemi vállalat: a nyíregyházi Béke moziban a nagy sikerű ar- chívfilmklub mellett kortárs- filmklubot is indítanak. Már megkezdődött a bérletek árusítása a Béke mozi pénztárában az októbertől kezdődő, nyolc filmből álló sorozatra. A kortársfilmkiub bérletesei napjaink jelentős alkotóinak munkásságából láthatnak nyolc olyan filmet, mely a közelmúltban keltett nagy feltűnést, ilyen például Fellini, vagy Bergman egy- egy filmje — a Cabiria éjszakái, illetve az Érintés — ezenkívül a válogatásnál arra is törekedtek, hogy keresztmetszetet adjanak a mai, a filmművészet szempontjából jelentős törekvésekről, így spanyol, olasz, svéd, amerikai filmek kerülnek a vászonra. Folytatódik a tavaly jól sikerült Filmsuli sorozat. Ezúttal az általános iskolásQk- nak szovjet filmek megtekintését ajánlják a szervezők. Olyan filmeket választottak, melyek a fiatalok képzeletét megragadják — mint például Eizenstein legendás filmje A jégmezők lovagja, de nem feledkeztek meg a humorról sem, ezt a Na, megállj csak! című rajzfilm képviseli. A Filmsuli résztvevői a 10 filiú után különféle vetélkedőkön mérik ösz- sze tudásukat, ügyességüket, s közben gyarapítják ismereteiket a filmtörténet és film- esztétika köréből. Az értesítést egy héten belül megkapják az iskolaigazgatók, a jelentkezési határidő: október 1. 15- én, szombaton délelőtt 10 órától batikolt térítőkét készíthetnek a gyerekek a Kun Béla u. 24. szám alatti ház lakóklubjában. Délután 3 órától a Szamue- ly-lakótelepen lesz léggömbfestés. A batikoláshoz fehér vásznat, a léggömbfestéshez ecsetet és festéket vigyenek magukkal a gyerekek. 16- án, vasárnap délelőtt 10 órától Mesemozi lesz a hangversenyteremben. Vetítésre kerülnek a Kismalac és a farkasok, Az eltévedt nyuszi, a Macskabál, a Balanel és a vadkacsa és a Ba- lanel és a kismalac című filmek. Este 7-kor a kamarateremben lesz a Hangsúly című irodalmi folyóirat nyilvános rádiófelvétele. Válogatás Szabolcs-Szatmár irodalmi és művészeti életéből. Ebből az alkalomból a szokásos ötórai tea elmarad a klubkávéházban. 18- án, kedden este 6 és 8 órai kezdettel Vámosi János és Zárai Márta szerepel a művelődési központ hangversenytermében. Műsoruk címe: Ketten az úton. 19- én, szerdán nyílik és szeptember 23-ig tekinthető meg a nyíregyházi élelmiszer kiskereskedelmi vállalat kiállítása a szabadidős térben. A kiállítás címe: Édességek — ajándékok. A látogatók a Szerencsi Csokoládégyár, az Amfora és a Kelet- Szövker által forgalmazott árukkal ismerkedhetnek meg. Mátészalka zenei életét ma már nem egyedül a világjárt városi énekkar határozza meg. A zeneiskolai oktatásnak köszönhetően a hangszeres zenélés is egyre nagyobb szerephez jut. Szép példa erre a felnőtt és az ifjúsági fúvószenekar, a kamarazene műfajában pedig a képünkön látható fúvósötös, akik a nyári szünet után ismét próbálnak a Zalka Máté Művelődési Ház klubtermében. (Jávor László felvétele) Megszépült a nyíregyházi tanácsháza a Kossuth téren, (elek) SZÍHE ES VISSZÁJA Műszerként jelez a határ Ha idegenforgalomról írunk, akkor az esetek többségében az utasok, a turisták, szemszögéből tesszük ezt, s ritkábban szólunk az idegen- forgalom másik oldaláról, ahol a határőrök, a vámosok, a vasutasok, az utazási irodák szakemberei találhatók. A közelmúltban megtartott közös megyei tanácskozásukon azonban sok olyan adat, lényeges tudnivaló hangzott el, amiket ismertetni fontos. Mivel a megbeszélések az 1984 augusztus végéig tartó időszakot tették vizsgálat tárgyává, természetesen a szabolcsi, szatmári tapasztalatok alapján, nézzünk néhány olyan országos tényt is, melyek az itteni gondokat és eredményeket jobban megvilágítják. ZÁHONY: EGYMILLIÓ UTAS A határőrség részéről elhangzott tájékoztatóból kiderült, hogy az adott időszakban összesen 13 és fél millióan lépték át a magyar államhatárokat, közülük mintegy másfél millióan voltak, akik a megyei határ- átkelőhelyeken kezeltették útiokmányaikat. Ismét országos adat: százhetven volt a határsértők száma, s idén huszonötén kíséreltek meg embert csempészni, szemben a tavalyi tízzel. Tegyük hozzá: a mi határterületeinkre mindössze három határsértő jutott, embercsempészetről pedig szó sem volt. Végül még egy összehasonlítás: míg országosan az utasok mintegy háromnegyede érkezett közúti járművön, addig megyénkben a közutat és a vasutat igénybevevők aránya fele-fele volt. Legforgalmasabb megyebeli határállomásunk Záhony, ahol közel egymillióan fordultak meg, ezt követi Csen- gersima, háromszázharmincezer utassal. A határokon járművek ezreit léptettek át a határőrök és a vámosok, s figyelmet érdemel, hogy ezen belül tovább növekedett a kamionok és az autóbuszok száma. NEM ISMERIK A beszámolókból egyértelműen kiderült: a gazdasági gondok hatása az utazások számán nem mérhető, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a vámszabályok megszegőinek viszonylagosan magas iszáma, talán ezzel is összefüggésben lehet. A vám- és devizajogszabályokat ugyanis mintegy kilencszázan sértették meg, s a lefoglalt, jogtalanul tartott pénzek, valamint a csempészáruk összértéke majdnem ötmillió forintot tett ki. Fontos megjegyezni: a magyar állampolgárok tisztes hányada nincs tisztában a külföldi utazásokra vonatkozó vám- és devizaelőírásokkal, és nem ismerik a szomszédos, fogadó országok erre vonatkozó szabályait sem. Ebből pedig, számos bonyodalom származik. Az idegenforgalomnak sok nem kívánatos hatása is van, elég csak a Nyíregyházán, Záhonyban, és a vám- és pénzügyőri szempontból azonos területbe tartozó Debrecenben virágzó illegális adásvételekre, a „KGST- piacok” létére gondolni. A Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokságának képviselője szerint csak jogszabály-módosításokkal lehet enyhíteni a helyzeten, s nem ártana, ha mindenki tudomásul venné: nemcsak az vét az előírások ellen, aki elad, hanem az is, aki vesz! Abban, hogy még határozottabban kell a zugkereskedelem ellen fellépni, egyetértett a megyei rendőr-főkapitányság képviselője is, aki elmondta: számos esetben ellenőrizték eddig is a turistáktól látogatott piacokat, de a tiltott kereskedelem visszaszorítására még jobban kell törekedni. PÉNZVÁLTÁS — ÉJJEL IS Az állampolgárok valóban tájékozatlanok, de nem kaphatnak mindig megfelelő felvilágosítást az utazási irodáktól sem, mert mint a COOPTOURIST irodavezetője mondta: sokszor az utazási irodák sem kapnak meg minden tájékoztatást, s így, miként világosítsák fel ők az utasokat ? Felvetődött, hogy jó lenne, ha nem csak délután, de éjjel is válthatnának pénzt az utasok a vonatokon. Ennek megoldására az IBUSZ képviselője ígéretet is tett. Számos megoldandó gond van tehát az idegenforgalomban, hiszen szó esett a határátkelők kulturáltságáról, esetenkénti zsúfoltságáról is, ám úgy tűnik, talán a legfontosabb, hogy az erre hivatottak elérhessék: minél kevesebben akarják áthágni az előírásokat. De ehhez aligha elegendő csak a hivatalosak erőfeszítése, legalább ennyire szükséges, hogy tudomásul vegyük: a vám- és devizajogszabályok az állam érdekeit védik, ezért ezeket megszegni, senkinek sem áll jogában. S. Z. Á kicsire sikerült Romulus N em érdemel életet az a Római Birodalom (vagy bármely más vi- lághatalom), amelyik nagysága teljében hirdeti az erényt, de a gyakorlatban sárba tapossa, amelyik a világ uraként mások megalázásából él — iogalmaztatja meg Romulus császárral Friedrich Dürrenmatt történelmi történelmietlen komédiájában, hogy utána a barbár hóditó Odoaker meditáljon a mindenáron győzni akarók cseppet sem követésre méltó magatartásán. A svájci drámaíró napjainknak szóló, szellemes, gyorsan pergő komédiát alkotott, amelyet a Magyar Televízió jóvoltából ismerhetett meg szerdán este a közönség. Csakhogy a császári tyúktenyésztő erkölcsi tanulsága, csípős szellemessége a mindenáron — s Rajnai András rendezőtől már-már modorosságnak ható — televíziós hókusz-pókuszokkal tarkított előadásban szétesett, éppen a gyors pergést akasztották meg a betétj elenetek (a végén bő vörös iestékkel nyakon öntve). Mintha mindenáron hosszabb játékidőt szerettek volna az alkotók a dráma rovására. S hiába idézte a rádióújságban a dramaturg az iró intencióit, mert a látvány inkább azt bizonyította, hogy a Nagy Romulus című darab miért sikerült kicsire. Pedig (vagy ezek ellenére) átsütött mindenen az író humanizmusa, amit Avar István szinte eszköztelen játékával is nagyszerűen érzékeltetett, s a komédia fanyarságához jól illettek azok a jelmezek, amelyek utaltak a bárhol megtörténhető, s csak fintorban kifejezett valóságra, (lányi) Így jöttek... Í gy jöttek címmel egykori szakérettségisekről szólt a dokumentumfilm. Olyan — ma már a középnemzedékhez, vagy az idősebbekhez tartozó — munkás-, parasztfiatalokról, akik az ötvenes években, a nagy történelmi igazságtevés jegyében, érettségi nélkül — szakérettségis tanfolyam után — kerültek az egyetemekre, főiskolákra. Mire vitték? Milyennek látják önmagukat? Egy osztály négy tagját kérdezték a műsor készítői, s igen figyelemreméltó válaszokat hallottunk. Szorongások, konfliktusok, egyéni és társadalmi egyenetlenségek világosodtak meg vallomásaikból. Volt, aki ■nem élt a nagy lehetőséggel, abbahagyta és ma sem tudja eldönteni, sikertelen ember, vagy egyszerűen így volt helyes, ennyire futotta a tehetségéből, a szorgalmából. A többség értelmiségivé vált — de nagy ára volt, amíg pótolták a hiányzó általános műveltségbeli ismereteket, amíg befogadták őket. Néhányan még ma sem merik egyértelműen értelmiséginek tekinteni magukat. Egy-egy kis portré kerekedett ki vallomásaikból, kort idézve és figyelmeztetve: az egyénen is múlik, hogyan él a felkínált lehetőséggel, tisztességgel meg tud-e küzdeni, vagy idejekorán feladja. Az emberi próbatétel nagy iskolái voltak ezek az évek és a szakérettségisek jó része talpon maradt. Tiszteletet érdemelnek . . . (páll)
