Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-04 / 182. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 4. UTASOK KERESIK HANGIÁT Még álmában is fújja a menetrendet Nyíregyháza, vasútállomás. Jellegzetes szignál hangzik, majd egy kedves, ismerős női hang mondja: „Személyvonat indul Görögszálláson, Tisza- lökön át óhatpusztakócsra 11 óra 45 perckor a ... vágányról”. Megkeresem ezt a hangot — határozom el. Irány az emelet, a forgalmi rendelkező irodája, ahol Tropa Margit utasfelvilágosító (bemondó), teljesít szolgálatot. Személye illik a hangjához. Pont ebédel. — Ne törődjön vele — közli —. úgy is csak egy-egy falatot lehet itt enni, mert a vonatindulást, -érkezést állandóan mondani kell. — Mióta vasutas? — Tizenöt éve dolgozom a vasútnál. Eleinte jegyvizsgálóként szolgáltam, majd később kerültem információs területre. Mindig nagyon szerettem a vasutat. Amikor jelentkeztem közölték: ameddig nem töltöm be a 18. életévemet, addig a forgalomnál nem alkalmazhatnak. Leültem és sírtam. Mindenáron vasutas akartam lenni, pedig a családomban én vagyok az első, aki a MÁV-nál keresi a kenyerét. Így, egy ideig a konyhán is voltam, de mihelyt eljött a nagy nap, értesítettek, hogy most már mehetek a forgalomhoz. Ügy Bent vagyunk a vízben Nem tikkadunk Napi 40—45 ezer köbméter .vizet képes Nyíregyházának, valamint Kótajnak, Nyírteleknek, Nyírszőlősnek, Nyírpazonynak és Oros- nak juttatni a nyíregyházi vízmű, ám eddig ebben az evben még a legmagasabb napi fogyasztás is messze volt a felhasználható vízmaximumtól. A tikkasztó július 13-i napon ugyanis 38 ezer 610 köbméter viz fogyott el a városban. Bent vagyunk tehát a vízben, hiszen van belőle elegendő, s mint a Szavicsav illetékes szakembere mondta: úgy néz ki, hogy nem is lesz gond ebben az esztendőben, ha csak valamilyen váratlan műszaki hiba nem zavarja meg az ellátást. A tiszaberceli napi tízezer köb méter víz, valamint a kótaji és nyírteleki kutak tehát minden igényt kielégítenek, ráadásul nemcsak 1984-re érvényes ez, de évekre visszamenően sem emlékezhetünk jelentősebb vízellátá- si zavarra. Mindez természetesen nem jelentheti azt, hogy esetenként és helyenként nincs, vagy nem lehet fennakadás. Ennek oka, hogy a városi vízhálózat rekonstrukciója még nem fejeződött be, így a szűkebb csőátmérők miatt néhol akadozhat a vízellátás. Erre példa is volt: a víztorony tövében, az Arany János utcában mutatkoztak gondok. Vidéken sem volt ok a panaszra. Csak azokon a helyeken lehetséges probléma, ahol régebben épült, kisebb teljesítményű vízművek vannak, ám ezekben a községekben a helyi kutakat kapcsolják rá a hálózatra, s így a lakók nem érzik meg a kisebb vízmű esetleges hátrányait. érzem, nem csalódtak bennem. Már megkaptam a szakma kiválója kitüntetést is. A bátyám is vasutas lett, segédvezénylő, talán az én példámon. Tropa Margit előtt egy nagy tábla, tele fekete gombokkal. — A váróteremben és a szabadban lévő vizuális utastájékoztató táblákat is mi kezeljük. — Rövid időközönként megszakítja a beszélgetésünket, ekkor a nagyközönséghez szól. Hangja a hangszórókból messzire bejárja a környéket. — Minden állomást, vonatot ismer? — kérdezem. — Még a dunántúli csatlakozásokat is. Az ember már álmában is ezt fújja. Nagy figyelmet fordítok arra, hogy mindent jól mondjak, de néha mégis eltévesztem. Volt úgy, hogy hajnalban a fáradtságtól visszafelé mondtam az állomásokat. A forgalmi vezénylő mond egy számot. E vonatszám Tropa Margit számára sokat elárul. Például a vonat nemét (személy, gyors); mikor, hová indul, honnan érkezik... Ennek alapján mondja: „Gyorsvonat érkezik Budapest Nyugati pályaudvar, Szolnok, Debrecen felől az első vágányra... A balesetek elkerüléséért kérjük ... Szeretettel köszöntjük a Nyíregyházára érkező kedves utasainkat. Kívánjuk, hogy érezzék jól magukat városunkban ...” Ha Margitka nincs szolgálatban, vagy a várótermi információnál dolgozik, az utasoknak már hiányzik a hangja. Többször megkérdeztél^ az ügyeletes tiszttől, hogy az a bemondó... most nincs itt...? ícselénvi) A megyeszékhely központjában a közelmúltban számos század eleji középületet és lakóházat újítottak fel. A Széchenyi utcán (képünkön is látható) homlokzatukban és színeikben egyaránt harmonikusan illenek össze a század elején és a néhány évtizede épült — földszintjeiken szolgáltató üzletekkel, valamint boltokkal ellátott — házak. (Császár Csaba felvétele) homlokzatok Türkiz—mogyoróval Színcsata a belvárosban Aki végigsétál most Nyíregyháza központjában, három helyen is felállványozott épületet lát. A megyeházán most még csak belülről dolgoznak az építők, a restaurátorok a nagy tanácstermet újítják fel, de jövőre az épület külseje is megújhodik. A városházán már napokon belül hozzálátnak a homlokzat festéséhez és kezdődnek a munkák a MÉSZÖV székházán is. Az állványok azonban nem árulkodnak mindenről, arról például, hogy milyen színűek lesznek ezek a város számára kedves és értékes épületek, amelyekből sajnos nem sokkal büszkélkedhetünk, éppen ezért nem mindegy: hogyan vigyázunk rájuk. A századforduló táián épített néhány eklektikus stílusú középületünkből felújították már a Kossuth gimnáziumot, a színházat, a Koronát, ellenáll az időnek a bank és a Takarékpalota külseje, s most dolgoznak a 4-es iskola, a megye- és a városháza megszépítésén, hogy olyanok legyenek ezek az épületek is, amilyenekké annak idején építették. Sajnos még kevesebb más stílusú épülettel büszkélkedhet a város. Áz evangélikus templom a barokk egyik reprezentánsa, néhány épület — mint például a görög katolikus püspöki palota, a Nyírvíz-palota, az egykori Brisz- tol-szálló, a mai Béke-szálló és a valamikori Hitelbank, a mai MESZÖV-székház — a Á játék nem játék! Május 1. tér, a Jósaváros- ban. Játszótér. Pistike és Józsika autókat tologatnak, Gabi a gömbmászókán ügyeskedik. Hárman hintáznak, többen kergetőznek. Zoli és Kati homokvárat épít. A szülők, főleg a fiatal anyák, körbeülik a parkot és reggeltől estig, rövid ebédszünettel beszélgetnek. Csak egy játszóteret jellemeztem, de a városban szinte valamennyiről ezt lehet elmondani. A legtöbben egy homokozó, néhány hinta, libikóka és mászóka található a gyerekek „szórakoztatására”. A közterületfenntartó vállalat kezelésében 57 játszótér van a Sóstón és Nyíregyházán. A játékok fantáziátlanok, szokványosak, mind fémből van, és közülük sok igen balesetveszélyes. A televízióban, rádióban egyre ötletgazdagabb játékokról láthatunk és hallhatunk. Fából vannak, egészen újszerűek, hagyományos népi motívumok felhasználásával készülnek. Próbálkozás már városunkban is van. Ennek legszebb példája, hogy az MVMK mellett ötletes, szépen tervezett és kivitelezett libikókák, padok, mászókák várják a fiatalokat. A közterület-fenntartó vállalat az első fél évben 135 ezer 636 forintot költött karbantartásra. Megközelítőleg az egyharmadát, azaz 41 ezer forintot a rongálások kijavítására, helyrehozására fordított. Ez á számadat is igazolja azt a tényt, hogy nem vigyáznak a gyerekek a játékokra. Példa ritkán van arra, hogy a szülők rászólnak csemetéjükre, ha az a hintát csavargatja, próbálja elszakítani a láncot, ami olykor A MŰLT ÉV NYARÁN NYITOTTAK MEG, s már közkedvelt lett Nyíregyházán a vevők körében az ÉKV és a húsipari vállalat közös üzemeltetésű húsboltja. A különféle tőkehúsokon kívül több mint 40 féle töltelékárut és belsőséget is árusítanak. (GB) sikerül. Példátlan az is, hogy a nagyobbak rászólnának a rongálókra, akik mindent alkatrészeire szednek. Mind bizonyítja: az értékeinket nemigen becsüljük. Lehet, hogy az új játékokat jobban megőriznénk? Népi iparművészek, pedagógusok, pszichológusok bevonásával új játékelemek tervezésével jobb szabad idő eltöltést biztosíthatnánk a fiatalabbaknak. Az „új” megvalósítása többe kerülne, de nem annyival, mint ameny- nyit a „régi” fenntartására költenek. K. B. szecesszió jegyeit őrzi (őrizné!), ha vigyázunk rájuk. Csakhogy vigyázni sem tudunk rendesen. Néhány éve a püspöki palotát fosztották meg ékességétől, a homlokzati plasztikáiktól, aztán a MESZÖV-székház ornamen- tív részeit csúfították el a gázkonvektorok szellőzőrácsaival és már-már biztosra vehető, hogy a mostani felújítással sem állítják vissza eredeti állapotába. Igaz, hogy ehhez pénz kellene, mert a gáz helyett központi fűtésre kellene áttérni. Az állványok már körbefonták az épületet, ám a felújítással kapcsolatos részletek még mindig nem eléggé tisztázottak. Az épületet — városképi jellege, szerepe miatt — védetté nyilvánították, ez pedig=, azt követeli, hogy eredeti állapotának megfelelően szabad csak helyreállítani. Ennek megfelelően adta ki a városi tanács az építési engedélyt, tehát kötelezte a rácsok eltüntetésére a MESZÖV-öt, de ma sincs rá garancia, hogy ez megtörténik. És nem tudni azt sem: milyen színezést kap az épület. A tervező sötétkék és világoskék kombinációját képzelte el, nem lehetetlen, hogy hozzájárult ehhez a Műemlékvédelmi Felügyelőség (a hét elején várható, hogy megérkezik a döntés), ám a hideg kék színek meglehetősen idegenek lesznek abban a környezetben. Ezért javasolta a tanács, hogy ha már kék, akkor az türkiz legyen és mogyoró, vagy drapp árnyalatú környezetben, hiszen ilyen színezést láthatunk már Budapesten és egészen jól mutat. Tehát még nem dőlt el minden. Jó volna, ha a felújítás után a MESZÖV-székház is olyan kedves színfoltja lenne Nyíregyházának, mint amilyenné a felújított Korona, a Kossuth gimnázium, a Kálvin tér 14. számú ház, a Jósa András Múzeum vált. Jegyzetek Pavilongondok A Kelet-Magyarország augusztus 2-i számában olvastam a sóstói kereskedelmi pavilonok építési gondjairól, az átadási határidő csúszásáról. Az építők legtöbbször anyaghiánnyal „mossák kezeiket”. Ebben az esetbeft nem ez történt. A tervező nem vette figyelembe — írja a cikkíró — hogy a terület mélyfekvésű. (A csónakázótótól 100 méterre!) Vajon volt-e kint a helyszínen a tervező? Annak idején nagyapá- mék, amikor házat, vagy istállót építettek (mindenféle terv nélkül), megkérdezték a falu legidősebb embereit: vizes években áll-e ott talajvíz, s megnézték a szomszédok ásott kútjaiban a vízállást. Nem volt sem térképük, sem mintavevő talaj fúrójuk. Én egy vertfalú tanyasi házban születtem, amit 1851-ben építettek és 1972-ben a termelőszövetkezet lánctalpasai ugyancsak megküszködtek a falak kidöntésével. Bosszankodom, hogy a tervező nem látta, milyen közel van a tó az építési helyhez, de még inkább, hogy a tervből kifelejtette a csempézést és a tetőszigetelést sem lehet a tervek alapján végezni — állapítják meg a jcikkben a beruházási vállalat illetékesei. Mint laikus, úgy gondolom, a csempét és a tetőszigetelést helyszíni ismeret nélkül — íróasztalnál is — meg lehet tervezni. Ezek után szeretnék arról is olvasni: az építési többlet- költség és a kereskedelem elmaradt haszna (mellékesen a lakosság gyengébb ellátása, bosszantása) miatt hogyan vonják felelősségre a hiányos tervek készítőit. Bicikliért ütött Fél év nagy idő. Legalábbis így gondolhatta ezt a huszonhét éves nyírbogáti Tóth Gábor. Január végén szabadult legutoljára, előtte lopás miatt ült kilenc hónapot, júniusban viszont már újból meg kellett jelennie — igaz, nem önszántából — a rendőrségi fogdában. A mozgalmas előéletű fiatalember listájára már korábban is felkerült egy lopás, de garázdaság, járműlopás és ittas vezetés miatt is állt már bíróság előtt, az eddigi legsúlyosabb büntetését — négy évet — pedig rablásért szabták ki rá. Pjb'óli hazatérése, január után sem változtatott korábbi életmódján, állandó munkahelyet nem talált magának, de alkalmi munkákkal sem strapálta le magát. így szinte törvényszerű volt, hogy előbb vagy utóbb megint összeütközésbe kerül a törvény- nyél. Ezúttal egy kerékpárra fájt a foga, s a megszerzés legegyszerűbb módjának azt találta, hogy elveszi á másét. Június elsején együtt szórakozott egy férfival Nyírbogáton, majd hazafelé menet valamin összekaptak és Tóth a korábbi ivócimboráját többször megütötte, olyannyira, hogy az össze is esett. Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, felpattant társa biciklijére és elhajtott vele. A Nyírbátori Városi Bíróság dr. Illés Béla tanácsa kifosztás, könnyű testi sértés és lopás miatt vonta felelősségre, s ezért Tóthot mint többszörös visszaesőt két év börtönre ítélte, s három esztendőre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. Hol van a baj... Szívesen hallgatom a Kossuth rádióban reggel háromnegyed hétkor elhangzó jegyzeteket. Igaz, sokszor órákig bosszankodom utána. így volt ez augusztus másodikán is, amikor a szakmunkásképzésről, annak hiányosságairól esett szó egy népi ellenőri vizsgálat megállapításai alapján. A kommentátor egyebek mellett kiemelte: baj van a leendő szakmunkások történelmi ismeretével, nem olvasnak szépirodalmat, de legmegdöbbentőbb, hogy nem tudnak szorozni, osztani, a törtekkel műveleteket végezni. Véleményem szerint, mivel legalább nyolc általánossal lehet valaki ipari tanuló, elsősorban nem a szakmunkás- képzőkben kell a fent említett alapvető ismeretek hiányának okát keresni. Nem a nosztalgia mondatja velem, de én osztatlan tanyai iskolába jártam, ahol a hat osztály létszáma 65 fő volt. Egyetlen tanító bajlódott velünk. A körülmény, a lehetőség nagyon rossz volt az iskolában, ehhez párosult még az akkori paraszti életforma, a 8—10 éves gyerekek dolgoztatása. Nagyon sokan csak 2—3 osztályig jutottak el, de aki a hat osztályt elvégezte, az nem dadogva olvasott és nemcsak a négy alapműveletnek, hanem a törtekkel való számolásnak is birtokában volt. Hogyan lehet nyolcadikos végbizonyítványt kapni olyan hiányos tudással, mint amilyet a népi ellenőrök megállapítottak!? Csikós Balázs
