Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-04 / 182. szám
1984. augusztus 4. Kelet-Magyaroruág 3 II lyakirlat próbái A befejezésnél tartanak a tiszavasvári szennyvíztisztítónál. (Császár Csaba felvétele) Egyesek félnek az újtól Zsebbe vágó határidők Fővállalkozások két szemszögből Am a határidő még jobban számít a kivitelezőknek, a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnak, amelyik két évvel ezelőtt fővállalkozásban kötött szerződést a nagy munkára, s bizony bármilyen késés az építők vesztesége lehet a kötbérek miatt. Jó partner szükséges — Biztató jel, hogy egy lényegesen nagy rész, a biológiai tisztítórendszer elkészült, július végére megtörtént a részleges üzembe helyezése — jellemzi a helyzetet Gyöngy István, az Alkaloida beruházási főosztály- vezetője. A KEMÉV 1982-ben fixáras szerződést kötött, amelyben vállalta, hogy a tervek alapján elkészíti a szennyvíztisztító művet. A tisztítástechnológiában a Vízgépészeti Vállalat a partner, de mellettük igen sok alvállalkozó dolgozik. — Jő partnerre találtunk az Alkaloidában, a maga eszközeivel segít a siker érdekében — említi Kerekes lmref a KEMÉV igazgatója. . Márpedig nem kis dologról volt szó, hiszen a vegyi gyár szennyvize olyan maró anyagokat is tartalmazhat, amely VERSENYT FUTNAK AZ IDŐVEL, S A NAPOKAT SZÁMOLJÁK TISZ AVAS VARI BAN, AZ ALKALOIDA VEGYÉSZETI GYÁRBAN, nyakukon szeptember vége, AMIKORRA EGY 220 MILLIÓ FORINTOS BERUHÁZÁS, A MINDEN IGÉNYT KIELÉGÍTŐ SZENNYVlZ- TISZTlTŐ TELEP ATADAsAT TERVEZIK. különleges szerkezeti elemek beépítését kívánta meg. A saválló acélokat csak importból lehetett behozni, az átemelőnél ugyancsak importszivattyúk fognak dolgozni. Az ehhez szükséges devizát a gyár adta, de a különböző engedélyek beszerzésénél is kellett az együttműködés. — A kivitelezés során jó partneri kapcsolat volt a jellemző — vélekedik Giba Tamás, a KEMÉV művezetője. — Sokszor segítettek abban is, hogy a tervezővel vegyük fel a kapcsolatot. A fiatal mérnök az egyetemi évek után ezen a nagy munkán bizonyíthatott, hogy egyszerre tud embereket irányítani, s adott esetben más cégek képviselőivel egyeztetni — Üzem közben oldottuk meg a biológiai tisztító átvételét — magyarázza Zelei Éva üzemmérnök, aki a szennyvíztisztító munkáját irányítja. — De a kivitelezés során végig figyelemmel kísértük a munkát, elvégre az üzemeltetés a mi feladatunk. Szabadabb mozgástér Korántsem vállalkozik könnyű feladatra, aki ma fővállalkozásra adja a fejét. Bár a rendeletek néhány éve megszülettek, a felső irányító szervek igencsak szorgalmazzák ennek a formának az elterjesztését, azonban a helyi tapasztalatok sokszor ellentmondásosak. Megszívlelendő a beruházó, Gyöngy István véleménye: — Azzal, hogy a fővállalkozó megkötötte a szerződést, bizonyos ár- és műszaki rizikót is vállalt, hiszen egy kész mű sohasem pont ugyanolyan, mint ahogy a tervekben elgondolják. Pozitív, hogy a fővállalkozói előleg szabadabb mozgásteret ad a kivitelezőnek, azonban a hazai gyártók szállítói fegyelme és készsége, az import nehézségei miatt még nincs meg az a túlkínálat, ami, a fővállalkozást igazán versenyképessé tennék I degh Endrével először egyik kórházunk idegosztályán találkoztam. Gyógykezelték. Az a kényszerképzete támadt, hogy ö feltaláló, legalábbis mindenütt feltalálja magát, még az idegosztályon is. Állítólag gyógyultan távozott, ám, amikor a minap kedvenc munkahelyemen, egy eszpresszóban összefutottunk, ezzel a szöveggel szólított meg: „Képzelje, van egy ötletem. Egy fél konyakért elmondom.” — Szó sem lehet róla, nagyon sietek — tértem ki az ajánlat elől, de rögvest alkudozni kezdett. Végül abban maradtunk, hogy ő fizet egy fél cseresznyét, én pedig meghallgatom az óriási ötletet. — Kanalaztam a levesemet az üzemi étkezdében — kezdte a nagy ötlet fél cseresznyére váltását Idegh Endre —, s egyszeresük dörzsölni kezdtem a szememet, azt hittem, rosszul látok. Mintha betűk kerültek volna a kanalamba — és hosszú körmondatok csorogtak visz- sza a levesembe... Hivatom a pincért, mondom, talán nem is rá, hanem egy szemorvosra volna szükségem, hallucinálok, de legalábbis kettős látásom van. ö azonban megnyugtatott, nincs semmi baj, valóban betűket port, egy árhivatali közlemény, vagy éppen egy újság napi betűanyagát is bele lehetne főzni a hamis gulyásba. Hogy mi mindent meg lehetne így etetni az emberekkel! Vége lenne annak a rossz Irodalom — a levesben kavargatok a levesemben. De ne aggódjak, nem az Esti Hírlapot ejtették bele. Egyszerűbb oka van, a tésztát betűformára szaggatták ki a gyárban. Eredeti ötlet? Nemde? — vigyorgott. Az olvasóvá nevelés az iskolában kezdődik, és az étteremben folytatódik ... Oppá! Mondtam magamnak. Hát persze, és már szárnyalt is a fantáziám. Mi lenne, ha például egy humo- reszk betűanyagát belefőznék mondjuk egy adag becsinált levesbe. Röhögve, a hasát fogva enné meg a kedves vendég akkor is, ha olyan az a becsinált, mint a mosogatóié. Továbbmegyek, Egy vezércikk, egy termelési riszokásnak, hogy sokan — családi körben — újságot olvasnak, miközben étkeznek. Csak be kellene mondani a pincérnek, milyen újságot járat az ember, s már hoznák is a lapot — egy tál paradicsomlevesben. Óriási távlatok nyílnak meg az irodalom előtt is. A könyvkiadókból üzemi étkezdéket, kiskocsmákat lehetne csinálni, jó házias, népies és urbánus ízekkel, zamatos (mellé) fogásokkal. Az irodalmi kávéházak helyett irodalmi éttermek működnének, ahol írók és költők főznék- tálalnák költeményeiket, és mindjárt megsüthetnék pecsenyéjüket is. Egy mai kisregényt el lehetne fogyasztani egy ebédre, és még csak arról sem kellene panaszkodik, hogy emészthetetlen a modern irodalom. Az új családregényt egy heti előfizetéses menüben szolgálnák fii, és akinek ez sem csapja el a hasát, elogyaszihat hozzá egy új esszékötetet is. Rendkívül egyszerű lenne az irodalmi műveltség megszerzése, feleslegessé válna az olvasómozgalom, s mégis mindenkinek vérévé válna az irodalom. Az írók és a költők beléphetnének a Magyar Konyhaművészek Szövetségébe, s végre egy jó szakácskönyv is megjelenhetne, mondjuk Köttlepény prózában címmel. A jövőben a retorikát nem kitalálni kellene, hanem kitálalni ... — Na, mi a véleménye? Zseniális ugye?! — szögezte nekem a kérdést Idegh Endre. — Ha a véleményemre kíváncsi — mondtam megfontolton —. jöjjön be holnap délben hozzánk az üzemi étkezdébe, majd belefőzetem a levesébe... Gombkötő Gábor Mindezt érzik a KEMÉV- nél, ahol mégis merték vállalni a kockázatot. A vállalat arra készült, hogy ha nem is egyik napról a másikra, de a megyében meghonosítja ezt a formát, ami azzal, hogy egy kézben, egy felelősnél van egy beruházás minden gondja-baja (s eredménye is), egyrészt gyorsíthatja, másrészt versenyképessé teheti a munkát. — Nehezen változó szemlélet — Sokkal jobb fogadtatásra számítottunk — állapítja meg Kerekes Imre igazgató. — Ami gond, hogy egyes megrendelők szemléletét nem tudjuk áttörni. Így nem hallottam, hogy a tanácsi megrendeléseknél fellelhető lenne ez a forma, talán nem hiszik el, hogy a vállalkozó teljes felelősséget vállal a szerződéssel. A KEMÉV-nél leginkább a folyamatosság hiányát érzik kedvezőtlenül. Igaz ugyan, hogy két évvel ezelőtt egy másik nagy munkára is vállalkoztak. A Taurus Gumiipari Vállalatnak Tuzsér határában egy koromfogádó állomást építenek 140 ! millió forintos költséggel. Itt! is tucatnyi vállalkozó munkáját szükséges összehangolni, hogy az év végére elkészüljenek. (Elnnél a beruházásnál több hónapot elveit a kivitelezésből, hogy a megfelelő berendezések tervezése csúszott., nem dőlt el, hogy föld alatti vagy föld feletti tárolás legyen.) Még egy fővállalkozás indult, ugyancsak Tuzsér mellett az Ikarusnak építenek az év végére egy O-revíziós autóbuszszervizt, húszmilliós költséggel. < — Az apránként megszerzett fővállalkozói gyakorlat vész el, ha nincs újabb szerződés — fogalmazza meg Kerekes Imre. — Pedig bármelyik kivitelező vállalatnál a 20—30 százalékos arány megfelelő lenne. A tények ismeretében erre- még várni keli. Ám a határidőre elvégzett, adott költséggel megvalósuló beruházások bizonyíthatnak. A MÁV-nál már érdeklődnek újabb munkák fővállalkozásban való indítására, de a tanácsi közintézmények' építésénél is tesznek javaslatot a versenytárgyaláson fővállalkozásra. Lányi Botond zol ja. Éppen a tőle való eltérések okoztak időnként és helyenként politikai zavarokat. De ne menjünk máshová. A mi hazai politikánk nem attól és azóta emelkedett-e az itthoni és a nemzetközi elismerés polcára, hogy a párt megtisztította a dogmatikus, meg a revizionista ferdítésektől? Könnyű volt akkor ideológiai csatákat nyerni — mondja egy másik ellenkezés —, amikor minden hullámhosszról minden hangszóró csak a miénket fújta. Most ajtó-ablak nyitvajjgost meg kinek J«an idetejp^énergiája ajfra, ■&%ogy sfl&téten ideológiai csatában áWfbrt minden beáramló hóborttal, divattal, kóbor eszmével? Ilyen értelemben, bizony nehezebb ma. Azért is, mert közben az idelógia is fejlődik. Viszont ostobaság és restség lenne arra gondolni, hogy a világnézetek háborúját úgyis megnyerjük, tehát a kis ideológiai csaták nem lehetnek túl fontosak. Ideológiában nincs visszavonulás, nincs térátengedés, nincs fegyverszünet. Türelmetlenek vagyunk a .szocializmus hibáival, gyengeségeivel szemben, számon- kérjük a társadalomépítés elveinek szigorúbb érvényesülését. Felpanaszolunk olyan társadalmi jelenségeket, mint a szerzés elhatalmasodása, az erkölcsi tartás megingásai, az antidemokratikus magatartás ... Pedig bizony mindez ellen van nekünk hatékony ideológiánk! A társadalom erősebb eszmei tartása esetén mennyivel kisebb az esélye bármely társadalomellenes próbálkozásnak, akár anyagi, akár szellemi életünkben. Hányszor föltesszük a kezünket: „A törvény nem tiltja, rendelet nem ellenzi.” Miért ne lenne sok mindennek a megfékezésére és megállítására elegendő ok az, hogy társadalmunk erkölcse, lelki ismerete, eszme- rendszere nem szívleli? M indezzel együtt, éppen ideológiai tanulmányaimból tudom magam is, hogy az eszmei türelmetlenség milyen kártékony. Nemcsak a társadalom eszmeáilapotán múlnak anyagi dolgai — anyagi állapotai is hatással vannak eszmei arculatára. De azt is megjegyzem, hogy az eszmei azonosulás anyagi erővé válik a társadalomban. Magyarábban mondva: a társadalmi cél megvalósulása arányos azzal, hogy vezérlő elvei milyen intenzitással épülnek be a közgondolkodásba és a hétköznapi magatartásba. Ha tehát időnként elvek nyögnek is a gyakorlat próbái alatt, azért nem az eszane hibás. Sz. Simon István K ommunista mivoltomban soha semmivel nem kellett annyira szembenézni, mint azzal a szemrehányással, hogy „szépek, igazán szépek a maguk elvei, de nagyokat nyögnek a valóság próbái alatt”! S ószintén megmondom, ilyenkor mindenféle vitában kicsit dadogós lesz a szavam. Mert a társadalom vezérlő ideológiáját mindig az „adósságaival” akarják elszámoltatni az emberek. Annyiban megértem az okát, hogy a társadalom mindig halovány rajzolata az elveknek, a mozgató ideológiá- ■(,£ nák:" a TkeltfiT*áohaswn táRate ^hatja egymást, mint szabásminta a szövetet. Véleményem szerint az ideológiai kérdések iránti érdeklődés és az eszmei érzékenység lanyhult bizonyos rétegekben, társadalmi csoportokban. A társadalom nagyabbik fele úgy van vele, mint mondjuk a latin nyelvvel, illik belőle tudni valamicskét. Ideológiai képviseletünket szívesen hagyjuk magasabb testületekre és az elmélet művelőire. Köznapi cselekvéseink elméleti, eszmei kontrolljára alig is gondolunk. Példákat? Ha lenne hely elég, csapatostul jönnének elő dolgok, sőt, folyamatok, amelyek azt mutatják: a kezdet kezdetén elmaradt az eszmei megfontolás. Rendelettel kellett kordába terelni a nyerő- és játékautomaták üzemeltetésének ügyét... Máig sincs rend a videokazetták frontján ... Milyen szellemiséget sugallnak bizonyos diszkóműsorok, az1 elektronika terjedésével szaporodó játékprogramok... Ki figyel oda mindenféle hakni- prognamok eszmei tartalmára ... Ki minősít filmeket... Ki tesz ideológiai rendet a gazdálkodás mai sokszínűségében ... ? Nem új felisjnerés, hogy lazulnak az ideológiából eredő erkölcsi, etikai normák, keverednek az értékrendek. Általában túlontúl nagy az ideológiai türelem olyan jelenségekkel szemben, amelyek fölmérhetően komoly szellemi károkat okoznák társadalmunknak. Sokat töprengtem rajta, ugyan miért hagyjuk el magunkat annyira? Egy . válaszom maradt: valami hamis vádtól tartózkodunk. Attól, hogy ha ideológiailag „keményebbek” vagyunk, talán ránk sütik a „dogmatizmus” bélyegét. Hányszor éreztem már magam is, hogy „szólni kellene” ... Sehogyse kvad- rál eszmerendszerünkkel (és mellékesen a történelmi igazsággal scjm!), ha Horthy Miklós valamiféle familiáris színezetben) kerül elénk, mint a szövetségi hűség lovagja ... Nem szimpatikus az sem, ha világnézetünk kontúrjai elhomályosulnak például bizonyos elővezetésekben a szocialista , nemzeti egység egyébként tiszteletre méltó kategóriájában. Egyszer tanúja voltam annak, hogy leintettek valakit, mert osztályérdekek, osztályszempontok alapján közelített c,:y témához ... Különös nezétek, s még inkább különös magatartásformák emelkednek a szocialista demokratizmus előtt is. Kezd gyakorivá válni az ítélkezés, hogy „ha igazat adnak nekem, akkor van demokrácia — ha nem, akkor nincs!” Vannak, akik úgy magyarázzák: a tudományos szocializmus propagandistái bizonyára azért „halkabbak” mostanában, mert ez az elmélet nem tud megfelelő választ adni a mai világ kérdéseire. Túl azon, hogy ez az eszme alkalmas igazán a világ és a társadalom mai kérdéseinek progresszív megközelítésére, hogy csak ez a világnézet kínál értelmes alternatívát, a történelem vagy valamely világhelyzet vagy bármely társadalom elemzésének marxista módszere történetileg bizonyítottan bevált. Századunk egyfolytában nem tesz mást, mint a tudományos szocializmust iga- I
