Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-30 / 203. szám

1984. augusztus 30. Kelet-Magyarország 3 Megőrzi hírét CSENDESNEK TÜNÖ TAGGYŰLÉST tartottak augusztus végén a Nyír­ség Ruházati Szövetkezet pártszervezetében. Csak­hogy a látszat csal! Ha csupán a napirendet, az első fél év gazdálkodásá­ról szóló beszámolót te­kintjük, akkor rendjén is van minden, hiszen abban jórészt kellemes dolgokról esett szó. Egyebek között arról, hogy az év első hat hónapjában a tervezett 22 milliós tőkés exportot 23 millióra teljesítették. Harminckét párttag, többségükben munkásnő hallgatta figyelemmel az értékelést. Kiderült: ha elégedettek is az eredmé­nyekkel, megelégedésre semmi okuk. Ez érezhető volt a beszámolóból, ki­csendült a felszólalások­ból, a tanácskozás egész légköre ezt sugallta. Vagy­is nem felhőtlenek a vi­szonyok a szövetkezetben. Szépek az eredmények, de nem állnak arányban a bérekkel. Feszítve, sok­szor túlórázva tudják csak teljesíteni a vállalt határ­időket. Olykor gond van a minőséggel is, mert mind többen — főleg szakmunkások! — lépnek ki a szövetkezetből. A TŐKÉS PIAC DIK­TÁL. Nagyobb mennyisé­get igényelnek a terméke­ikből, kiváló minőségben és pontos határidőre a második fél évben is. Vi­szont minden késés, hiba üzletet rontó tényező. A Nyírség vezetői most újabb kooperációval igye­keznek enyhíteni a gon­don. Hamarosan 50 nő kez­di meg a munkát a leendő újabb üzemben, Sényőn. Látja a gondokat a szövetkezet gazdasági és pártvezetése is. Tudják, sürgősen cselekedniük kell, ideje korán megállítani az elvándorlási folyamatot, ha azt akarják, hogy tal­pon maradjanak. Ennek egyetlen módja van: az érdekeltség fokozása, a kiváló szakmunkások megfizetése. Jelenleg ugyanis elég alacsony a bérszínvonal. Reménykednek közpon­ti bérintézkedésekben, de nem erre várnak! Terve­zik, hogy saját erőből 5 százalékos bérszínvonal­emelést valósítanak meg. Remélhető, ez enyhíti az elvándorlást. Csak a jó munkások megtartásával lesznek képesek a máso­dik félévi tőkés exportot teljesíteni, mely 21 mil­lió. JÓZAN MÉRLEGELÉS­SEL erre hívta fel a „csendes” taggyűlés a gazdaságvezetés figyelmét. Reméljük, hasonló módon fogadják, s a lehetőségek­nek megfelelően intéz­kednek. így az elvándor­lási folyamatot is megái-’ líthatják és megőrzi hí­rét a Nyírség, amelyet a világpiacon kivívott. F. K. Megkezdte méréseit Napkor határában az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Elő­rejelző Intézetének Radarmeteorológiai Obszervatóriuma. Az intézet feladata, hogy az országos időjárás-előrejelzés és a vízügyi szervek részére adatokat szolgáltasson. A Szov­jetunióban kifejlesztett berendezésekkel a felhő-csapadék rendszerekről 2—6 órás, nagy pontosságú előrejelzéseket lehet észlelni, amelyeket az Országos Meteorológiai Szolgálat számítóközpontjában dolgoznak fel. A képen: az obszervatóriumban. Képesítés nélküliek Újra többen de nem sokan Sokan felkapták a fejüket a hírre: ismét engedélyezték a megyei oktatási szervek a sok üres álláshellyel rendel­kező általános iskoláknak, hogy képesítés nélküli, érett­ségizett fiatalokat vegyenek fel egyéves munkaszerződés­sel. Szám szerint nyolcvanan vannak a megye különböző — elsősorban a kisebb és tá­voli iskoláiban — akik még a diploma megszerzéséig eb­be a kategóriába tartoznak, de valamennyien levelező ta­gozaton, munka mellett, a tanárképző főiskola tanító, illetve tanár szakán tanul­nak. Ez a szám az 5300-as megyei általános iskolai pe­dagóguslétszámhoz viszo­nyítva jelentéktelen. A PRESZTÍZS CSÖKKENÉSE? Az eredményt akkor érté­kelhetjük igazán, ha hozzá­vesszük, hogy tizenöt—húsz évvel ezelőtt még 13—14 szá­zalékos volt a képesítés nél­küli arány a szabolcsi isko­lákban. Az országban az utolsók közé tartozott a me­gye. Az utóbbi két-három évben pedig az előkelő or­szágos második helyet vívta ki a megyék között. Ha ilyen jól állunk, miért kellett hát ismét a már fél­retett szükséges rosszhoz nyúlni? A megyei tanács művelő­dési osztályán községnevek sorakoznak: Encsencs, Piri- cse, Pócspetri, Nyírmihálydi, Nyírmeggyes, Máriapócs, Öfe- hértó, Nyírbéltek, Kállósem- jén, Petneháza, Lánya, Nagy- ecsed, Laskod, Baktalóránt- háza... Még folytathatnánk a sort, de ezekből is kiderül: nem csupán kis és távoli köz­ségek iskolái kerültek olyan helyzetbe, hogy nem tudták betölteni az üres álláshelye­ket — Az évek során szigorú­Az öfehértói Vegyesipari Szövetkezetben raklapot gyárta­nak — tőkés exportra. (Jávor László felvétele) an ehhez tartottuk magunkat — magyarázza Papik Péter. a művelődési osztály sze­mélyügyi csoportvezetője, akinek naprakész informáci­ója van a megye általános iskoláinak létszámhelyzeté­ről, a betöltetlen, üres állás­helyekről. Sok érv szól a képesítés nélküliek alkalmazása ellen; a szakmabeliek is zömében idegenkednek ettől, o nevelői munka presztízsének csök­kenését is részben ebben lát­ják. A közvélemény is meg­ütközik a képesítés nélküli­ekről hallva. DEMOGRÁFIAI HULLÁM Mi változott hát, ami még­is rákényszerítette az oktatá­si szerveket az átmeneti visszalépésre? Az egyik leg­nyomósabb ok, hogy kezd te­tőzni a demográfiai hullám, az iskolákban az eddigiek­nél sokkal több gyermek ta­nul. Ehhez a jelenleginél több pedagógusra van szükség. De a nevelői létszám az eddigi gyermeklétszámhoz is ké­vésnek bizonyult. Ezenkívül évente csak 200—220 frissen végzett tanító, általános is­kolai tanár kezdte meg a ta­nítást a megye iskoláiban. De még ennyire lett volna szük­ség ;.. — Sokáig úgy véltük, a nyíregyházi tanárképző főis­kola teljes mértékben meg­oldja a megye általános is­koláinak pedagógusellátását — fűzi tovább Szabados György főelőadó. — Sajnos, az évek bebizonyították: bár nagy segítségünkre van a fő­iskola, hisz az új tanévben is innen igyekszünk másod-, .harmad- és negyedéves hall- IPtóKát megkérni^ vállalja* nak tanítást a gondokkal küzdő iskolákban, mégsem képes minden utánpótlási gondot megoldani. Részben azért sem, mert sok végzős nem az iskolát választja ... De más okok is vannak. Évek óta tartósan 6—700 pe­dagógusnő van megyénkben gyermekgondozási szabad­ságon. Ez elég nagy arány az 5300 általános iskolai peda­gógus gárdából. Ezenkívül évről évre nő a nyugdíjba menők száma is, akik helye legtöbbször üres marad, bár lehetőség van nyugdíjasok alkalmazására is — korlát­lan idővel és díjazással. De a gyesen lévők is másfél év után a munkaidő 50 százalé­kában szintén taníthatnak. — Ezek az okok kényszerí­tettek rá bennünket, hogy az új tanévben engedélyezzük 120 érettségizett fiatal alkal­mazását, ahol a legégetőbb a hiány — összegezte a cso­portvezető. Hozzátéve, hogy még ezzel is jóval kedve­zőbb az országos átlagnál a megye a képesítés nélküli nevelők arányát illetően. Várhatóan 3 százalék körül lesz a képesítés nélküliek aránya. — Ez még mindig jó, de bennünket nem nyugtat meg, sőt kifejezetten foglalkoztat. Ezért is kiemelt figyelmet fordítunk a képesítés nélkü­liek további segítésére. BIZONYÍTANI A RÁTERMETTSÉGET Nincs tehát szó az eddigi­ek feladásáról, nem kell tar­tani attól, hogy a pályát új­ra elözönlik a képesítés nél­küliek. De akik e kényszer- helyzet során mégis bizo­nyítják rátermettségüket, helytállnak a nem éppen könnyű oktató-nevelő mun­kában és a tanulásban, meg­érdemlik, hogy a nevelőtes­tület befogadja és segítse őket. Nemcsak szakmailag, módszertanilag, hanem a gátlások leküzdésében is. Természetesen az utat ki- nek-kinek egyedül kell vé­gigjárni, míg eldől, kiből vá­lik pedagógus, és kit taná­csolnak el — más munka­körbe ... Páll Géza Levelek a pariról ' Búcsú a Tiszától A ugusztus, vége.-. Küe^amassok iilhnwfer ItegjfEtß- ban a tájon. A tegnapi lépteim mytannüi hebt megtalálom a padi fövenyen. Bejártam a partot, GergelytugornayáilBii! S®*- mosbecsig, Olcsvaapátitól Csemgsem<£. a tor­kolattal a Krasznát Ágerdisnm^jjaanig. és m "Márt is Istvándiig. Nem tudom, hány emberrel tiaftfflliuMtt«iai„ beszéltem, de biztosan tudom, hogy több Jkagnatllt szíves­séggel megyek el, mint meonpit — még eafffcikgü a val­lomásokkal is — adni tudtom. Igen, elfogult vagyak. <fte nem jobban, mint aasflc a svéd, francia, német, osztó«!-;, szovjet, lengyel vendégek, akik évről évre visszajárnák ide. Jövőre őket is ismerő­sök, barátok várják, független attól, hogy sátorral, vagy lakókocsival, jönnek-é. És tudom, megint tele lesz a part arcról-szóból ismerősökkel, és a Jánd felőli részen ugyanúgy hajlik majd a fűz a vízre, mint régen, mint emlékeimben legalább egy évtized óta. Pakolni kell. A horgászkészséget, az írógépet, a sárhoz való csizmát, a szúnyogirtót, a pokrócokat, óriá­si szatyor kell a megélt örömökhöz, jó néhány felis­meréshez, talán ugyanekkora a gondokhoz. Innen Ger- gelyiugomyáítól fel a határig, bármelyik magyar folyó, amíg ez az ország ér, falvak tapadnak a gáthoz. Az ember addig nem öregszik meg egészen, amíg álmodozni tud. Bevallom, elképzeltem, hogy mi történ­ne, ha ezek a házak, egy-két hetes otthonává lehetnének egy-egy családnak. Mi lenne akkor, ha az anyagilag nagyon megerősödött falvainkban egy-egy öt hízóbikát tartó gazdának nem szégyene, hanem a szűkebb pátri­át szolgáló akaró szándéka lenne a bérbeadás. Mi vol­na, ha az idegenforgalom egyszer nem infiastruktúrá ban, Köjál-előírásokban, hanem tájban, felfedezetlen lehetőségekben gondolkodna. E hazának a szükséges fel­fedezését magunk számára második, az idegenek szá­mára első felfedezését az idő, a gazdasági helyzet sür­geti. És egyre inkább sürgeti. Hozott nekem a víz egy almát, afféle rosszat, nyá­rit, féregrágtát és zöldet. A parton megismert hambur­gi horgászbarátom jó érzéssel beleharapott. Ö már tud­ja, hogy vannak ennek a világnak olyan országai, ahol a férges almát szívesebben veszik meg, mint a pirosán épet, a hibátlant, mert tudják, hogy az az alma, ami­ben még megél a féreg, nem rontatott meg semmilyen vegyszerektől, semmiféle természetellenestől. Kegyetlen játék, még az is lehet, hogy történelmi igazságtalanság, de itt, a Felső-'Tisza vidékén az ember óhatatlanul ar­ra gondol, hogy jószerével ez a táj, még a turizmus vegyszereinek rontása, a természetellenes idegenforga­lom ártalmaitól megkímélt érintetlen vidék. És nem­csak ez, hanem sok más még e hazában. A leveleimet jószerével magamnak írtam, de vala­miféle olyan bujkáló hittel, hogy jó lenne közös dolgot csinálni belőle. Még itt is, ebben a megyében, még itt a közvetlen szomszédban is. Nem feltétlen azzal a cél­lal, hogy kukoricacsutkát és konzervesdobozt eldobál- | ni ide jöjjön minden idegen. Nem azért, hogy ebből valamiféle anyagi hasznunk legyen, hanem azért, mert civilizációs ártalmaink közepette az embernek meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy felfedezze önmagát. És egymást. Ez a táj sem lehet egyedül többé csak önmaga erejére utáltán. Része a hazának, ahová szolgál, amely­nek korábban ritkán volt még jussolója. 1984. augusztus vége. Tisza-part. Bart ha Gábor mjm ég pár évvel ezelőtt Ifi levelet kaptam az egyik nagy baromfi- ipari vállalattól, melyben ez állt: Mester! Vállalatunknál bevezet­tük a literatúrterápiát. Ne­gyed tízkor és háromnegyed kettőkor rövid felolvasást tartunk a termelékenység javi&tsa érdekében. Äifezöl“ jük Önnel, hogy az ön mü­vei rendelkeznek a legjobb gazdasági mutatókkal. írá­sai nyugtatólag hatnak a japán kakasokra, sőt, még az öregebb tyúkok is össze­szedték magukat, és fény­korukra emlékeztetőén toj­nak. Kollektívánk nagy há­lával tartozik Önnek, ezért kérjük, fogadja el író-olva­só találkozóra szóló meghí­vásunkat. Vonatjegyet 'má­sodosztályig, vendéglőt ne­gyedosztályig térítünk. Ér­kezési szándékát szívesked­jék jelezni. Elvtársi kézszorítással: Leghorn Emil, a termelési osztály vezetője. Hát mégsem volt hiába! Alkalmazott irodalom! Ez már valami! Ezek után még a természettudósok és a közgazdászok sem szólhat­nak egy rossz szót sem az irodalomra. Lázas igyeke­zetünk véare eredménnyel járt! Mi sem természetesebb, elővettem a kispárnámat, rögtön tollát ragadtam, és válaszoltam: Drága olvasóim! Meghatódva tartom ke­zemben őszinte soraikat. Az már, azt hiszem, jelent va­lamit, ha az egyébként oly megközelíthetetlen barom­fiipar küldi el nekem üze­netét. Megyek, persze, hogy megyek, valósággal röpülök. Február 7 -én érkezem a lassított személlyel. Irodalmi üdvözlettel: stb. stb. Mindez január végén tör­tént. Február 2-án, legnagyobb örömömre, újabb levél ér­kezett a vállaltból: Kedves MestWf Visszaigazolását köszönet­tel iktattuk. Kérjük, nyug­tasson meg bennünket, megkapta-e levelére kül­dött válaszunkat? Az egész kollektíva ne­vében: stb. stb. Természetesen, késedelem nélkül válaszoltam, és meg­írtam, hogy kézhez kaptam a visszaigazolásomra kül­dött választ, de az idő ilye­tén való előrehaladásával, a biztos egyeztetés érdekében legkorábban csak február 0*én mehetek... stb. ifjabb levelemre is vála­szoltak, amiről én is hason­lóképpen írásban nyugtat­tam meg őket. így telt el néhány levélváltás a lehető legudvariasabb hangnemben egészen május 9-ig, amikor a következő levelet kap­tam: Tisztelt író elvtárs! Sajnálattal közöljük, hogy termékszerkezetünket átala­kítottuk, az élő szárnyas előállításáról áttértünk a mesterséges baromfihús gyártására, melynek során az ön írásai, legnagyobb fájdalmunkra, nem hozták meg a várt eredményt, és vállalatunk a deficitből még Budapest—Kőbánya Hizlaló között sem tudná fedezni az ön vonatjegyét. Elnézését kérjük, és ma­radunk tisztelettel: Leghomné Sajkovics Etel, a Porhintési Osztály veze­tője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents