Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-30 / 203. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 30. Libanoni asszonyok várakoznak az ország déli részén egy átkelőhelyen, ahol izraeli katonák ellenőrzik a közlekedést. Csaknem két napon át egy bankrablás fejleményei kötötték le az NSZK-beli Düsseldorf lakóinak figyelmét. A képen az egyik bankrabló ahhoz a gépkocsihoz kúszik, amelyet a rendőrség hozott számukra, hogy túszukkal együtt eltávozhassanak. Korszakos küzdelem A Ba Dinh tér első pillantásra meghökkentő látvány. A látogató, aki napok alatt hozzászokhat a vietnami főváros zsúfolt utcáihoz, alacsony házsoraihoz, könnyen rácsodálkozhat a Hanoi centrumában lévő tágas, beépítetlen díszes, viragos-pálmafás térségre. A környéken kormányzati, kö- vetségi épületek sorakoznak, s itt rendezik a felvonulásokat. demonstrációkat. j m ■ M A z esetben, sajnos, semmi rendhagyó nincs; volt már ilyen és alighanem lesz is. Nicaraguában bejelentették, hogy Jino- tega tartomány felett lelőttek egy C—47-es amerikai gyártmányú repülőgépet. A gép a Nicaraguába betört el- lenforradalmáröknak szállított (volna) utánpótlást. Utasainak politikai-emberi hátterére rávilágít az a tény, hogy a nyolc holttest egyike Liuis Gutierrez Lugo, Soimo- za fiának egykori személyi testőr-pilótája volt. Washingtonban szeretik hangoztatni, hogy a nicara- guai kontráknak (ellenforradalmár oknak) semmi közük a múlt, vagyis a Somoza-re- zsim gyűlölt árnyaihoz. A diktátarfamília legbelső személyzetéhez tartozott pilóta teteme újabb cáfolat erre az állításra. De az esetnek vannak -más, ha úgy tetszik, még maibb tanulságai i-s. Az amerikai fővárosban siettek hi vatalosan kijelenteni, hogy sem a Pentagonnak, sem a CIA-nák nincs tudomása — és köze — a lelőtt géphez. A lényeg változatlan maradt: az a nagyhatalom, amely oly szívesen szónokol „külső beavatkozásról”, szüntelenül beavatkozik egy saját útját járó kis közép-amerikai ország életébe. A re- pülőgépügyön -kívül ennek más jelei is vannak. Daniel Ortega, a sandinista front elnökjelöltje közölte kormányának azokat az értesüléseit, amelyek szerint szeptemberben nagy támadás indul Nicaragua ellen (nyilván a novemberi nicaraguai választások „előkészítésére”) és már folyik a csapatok összevonása Hondurasban és Costa Ricában. Arra a Costa Ri- ca-i állításra, hogy a kormány nem tud csapatok érkezéséről, elég emlékeztetni arra, hogy a CIA nem szokott engedélyt kérni akcióihoz. A CIA valóban nem kér engedélyt más országok kormányaitól (néha még a -sajátjától sem, bár a mostani amerikai vezetéstől nyugodtan -kérhet), számára -nem léteznek országhatárok, jogi és egyéb normák. Győztes bemutatkozás New Yorkban elkezdődött az amerikai nyílt teniszbajnokság, ezen részit vesz a két magyar éljátékos is. Temesvári Andrea és Taróczy Balázs sikerrel jutott túl az első akadályon. Temesvári 7:6. 2:6, 6:3 arányban győzött a dél-afrikai Rosalyn Fairbank ellen, míg Taróczy 6:3, 3:6, 6:1, 7:6-ra verte az amerikai Dán Goldiet. Érdekesség, hogy már az első fordulóban búcsúzott a férfimezőnytől a veterán lengyel Fibak, a svájci H. Günthardt, az új-zélandi Lewis, míg a nőknél a hatodik helyen kiemelt bolgár Maleeva veresége okozott meglepetést. Kiérve a jókora térre a Ho Shi Minh-mauzóleummal állunk szemben. Az 1969- ben elhunyt Ho apó nyughelyét nemzeti tisztelet övezi. A Ba Dinh tér azonban nemcsak turisztikai szempontból jelentős, hanem komoly történelmi emlékeket is őriz. Itt tartották 1945. szeptember 2-án azt a milliós, forró hangulatú nagygyűlést, amg^en Ho Shi Minh felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Az ünnepélyes aktus hosszú, hősies küzdelem betetőzése volt. A francia, majd japá: gyarmatosítókkal vívott harc évei után a II. világháború vége Vietnamban is felvillantotta az önrendelkezés megszerzésének lehetőségét. 1945 augusztusában futótűzszerűen robbantak ki a megmozdulások. Indokína Kommunista Pártjának, a Vietnami Kommunista Párt elődjének kongresszusa az általános felkelés mellett döntött, amely napok alatt végigsöpört az országon, Hanoit sem hagyva ki. A hónap végére lemondott trónjáról Bao Dai császár. A Nemzeti Felszabadító Bizottság ideiglenes forradalmi kormánnyá alakult át. Ilyen előzmények után került sor szeptember 2-án a történelmi jelentőségű eseményre: szabad, független államként megszületett a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Mindennek immár 39 esztendeje. Az évforduló tehát nem kerek, mégis — mint minden szeptemberben — alkalmat ad a számvetésre, a vissza- és előretekintésre. Igaz, a mérlegkészítés a távol-keleti államban ritkábban nyúlik vissza négy évtizednyire. Sőt, a beszélgető partnerek nem viszonyítanak mindig az 1975-ös győzelemhez, az északi és déli országrész egyesítésének periódusához sem. Annál gyakrabban fordul elő, hogy a külföldi újságíró hanoi beszélgetéseiben az évtizedfordulót, a 70- es évek utolsó szakaszát használják kiindulópontként a magyarázatokhoz, amikor Vietnam jelenlegi helyzetéről, gondjairól, eredményeiről esik szó. A helyi megfigyelők ugyanis éppúgy, mint a külhoni szakértők, szinte egybehangzóan vallják, hogy ekkor, tehát a 70-es évek végén az országnak súlyos válsághelyzettel kellett szembenéznie. A tanulás, a küzdelem új területein — képletesen szólva — meg kellett fizetni a tanulópénzt is. Hanoiban fel kellett hogy ismerjék: a vietnami kommunisták 1976- os IV. kongresszusának célkitűzéséi túlfeszítettek. A kulcskérdés napjainkban változatlanul a lakosság élet- színvonalának ügye, elsősorban az élelmiszerhiány leküzdése. Ezt, az alapvető szükségletek kielégítését helyezte a teendők listáján az első helyre a VKP legutóbbi, 1982-es, V. kongresszusa is. E fórumon — csakúgy, mint azóta több fontos tanácskozáson — körvonalazták a gazdasági struktúra- váltás végrehajtásához, a mezőgazdaság felfuttatásához, a falusi lakosság termelőkedvének növeléséhez szükséges gazdaságirányítási módszereket. A szakértők jórészt e szerződési rendszerhez kötik az elmúlt évek fellendülését. A népélelmezésben ma is alapvető rizs termelése három éve átlag egy-egy millió tonnával nőtt, s jelenleg 17 millió tonna körül jár. Ezzel Vietnam tavaly nagyjából elérte az önellátás szintjét. Történtek persze más intézkedések is. Visszafogták a korábbi túl magas tervszámokat. Terjedőben van az ipari üzemekben az ösztönzőbb fizetés rendszere. A szorító infláció letörése érdekében rögzítették a szabadpiaci árak felső határát. A társadalmi feszültségeket enyhítendő fokozottan ellenőrzik a kistermelőket, kiskereskedőket. A felsorolt néhány probléma is jelzi talán: Vietnamban alig érvényesek a nálunk, Közép-Európában megszokott kategóriák, fogalmak, egész mások a feladatok. Fel kell számolni az északi és déli országrész közti különbségeket, befejezni a földreformot és megtalálni a szövetkezetesítés helyes módszereit az egykori Dél-Vietnam- ban. Hatékony beavatkozással csökkenteni kell a jelenleg évi 2,5 százalék körüli, ázsiai léptékkel is magas népszaporulatot, kielégíteni az iparcikk-keresletet, bővíteni az egészségügyi és oktatási hálózatot... Irdatlan, korszakos küzdelmet követelő teendők sora ez. Jelzi, hogy a szocialista átalakulás sok évtizedes megfeszített munkát igényel a távoli baráti ország népétől. Képünkön: Vietnam első számú feladata változatlanul az élelmiszer-termelés növelése. Ma még nagyrészt kézzel történik a rizs palántázása. Következik: Szembenállás vagy párbeszéd Sz. G. ŰíiLaky, Siklós /D . , János: JtíCLf&i utolsó évei 25. Mindenki helyeselt. Maróczy Géza, a világhírű sakkmester közbeszólt, hogy erre valami olyan formula kellene, amely szerint egy magas rangú szovjet katona kíván vele beszélni. Addig-addig elmélkedtek, míg kisütötték, hogy Illés Béla lesz a magas rangú katonatiszt, hiszen egyenruhában van, s mint potpolkovnyik (alezredes), ő fogadja Karádyt. Persze, nem beszélhet magyarul. — Hogy én ne beszéljek magyarul? — pattogott Illés Béla. — Pedig csak ebben van a poén — kontrázott Szent-Györgyi. — Nem vállalom. Amikor én harcolva eljutottam Moszkvától Pestig, a New York kávéházig (Hungária kávéház), és rámjött egy égbekiáltó hasmars, berohantam a kávéház nyitott ajtaján. Minden üres volt, csak egy W. C.-s néni lézengett ott, és tőle kérdeztem: — Néném, merre van a budi? — Te jó isten, maga magyarul beszél? — Hát minden orosz magyarul beszél. — Ezt nem tudtam. — Na látja. Most már ezt is tudja. A nevetés alábbhagyott, azután komolyra fordítottam a szót. — Béla, te, mint Nubikov alezredes, nagy feladatot kapsz. Ügy vedd, egy színdarabban játszol, s az a szereped, hogy oroszul beszélgetsz a művésznővel. — Na, de ki fordít? — kérdezte Illés. — Majd én — válaszoltam. — De hiszen te még magyarul sem tudsz. — Az nem baj, de tolmácsolni tudok. Karádyt elhoztam. Útközben azt mondtam, hogy egy magas rangú szov^ jet tiszt, Nubikov szeretne vele beszélni. Amikor megérkeztünk, Illés Béla félretette kapott feladatát, elénk jött, és magyarul azt mondta: „A nevem Illés Béla, magyar író vagyok.” Azután elmondtuk Karádynak az előzményeket törviről hegyire, s igen kellemes estét töltöttünk együtt.” Ezt a kis történetet annak érzékeltetéséül mondta el, hogy milyen légkör uralkodott akkor abban a kulturális Társaságban. Zilahy szeptemberben váratlanul Budapestre érkezett. A Palace-szállóból telefonált, csak egy napra jött, megkérdezte, van-e időm, sürgős ügyekben beszélni akar velem. Félóra múlva átjött a szerkesztőségbe. Először is vízumot kért, intézzem el, mert anélkül érkezett. Másodszor pedig a Halálos tavasz, mint film (mielőtt a nyilvánosság elé került volna) megbukott. — Délután hoznak össze a Gyarmat utcai filmstúdióból valakivel. Áthozom a filmet. — Tulajdonképpen mi történt? — kérdeztem elképedve. — Tragédia — válaszolt, izgatottságát nem tudta fékezni. Nem hasonlított az anekdotázó, mesélő kedvű Zilahyra. — Mi az a tragédia? — Százezer dollárom vesztettem el, ez a film egy lyukas garast nem ér. Körülményes előadásából — amely minduntalan melléktémák között tántorgott, azért megtudtam a lényeget. Ezt a filmet három érdekelt filmcég készítette: egy amerikai (ez a Primave- ra néven Zilahy cége), egy spanyol (a nevét nem jegyeztem föl) és egy jugoszláv (az újvidéki Neoplanta). Két rendező dolgozott a filmen, a jugoszláv Stevan Petrovics és a spanyol Miguel Iglesias. Ezek a rendezők hazájukban, saját elképzeléseik szerint leforgatták a film rájuk eső részét. Azután elkezdték összedolgozni a két anyagot, és akkor derült ki, hogy itt voltaképpen két filmről van szó. Egy jugoszláv és egy spanyol változatról, amelyet az amerikai férfi főszereplő tart egybe. — Az első Halálos tavasszal százezer dollárt kerestem, a másodikkal ugyanannyit veszítettem. — Teljesen készen van a filmed? — Készen van, a lehető legteljesebben. Július 18-án volt egy szűk körű bemutató, de oda már nem is mentem el. — És most? — Eddig a Neoplantánál dolgozom kértem egy vágóasztalt, megkísérlem a kockák újravágását és ragasztását, amennyire csak lehet, megpróbálok egy épkézláb filmet összehozni. — Akkor meg mi szükséged van a magyar filmstúdióra? — Feszültté vált a helyzet, nem tudom befejezni a filmemet. (Mi történt? A Neoplanta először segítette Zilahyt helyiségekkel, vágóasztallal, de később kezdték unni az egész ügyet, ök tulajdonképpen egy kész filmet adtak át Zilahynak, és tele voltak munkával, szűkös kapacitásukból lefoglalt valamennyit, s érthető, egyre inkább útjában volt az újvidéki filmgyárnak azzal a pepecseléssal, amellyel az első Halálos tavaszt is készítette.) — Az a baj, hogy a rendezők önké- nyeskedtek, nem hajtották végre utasításaimat — méltatlankodott előttem. — Én ehhez nem értek, de ha gondolod, hogy a hazai filmgyár segít, hozd át a filmet. (Folytatjuk) Ha fenti szelvény 10 db 1—10-ig sorszámozott példányait behozza, vagy beküldi áruházunkba, szeptember 15-én sorsoláson vesz részt, ahol értékes ajándékot nyerhet. (A szelvények leadhatók a gyermekmegőrzőben vagy bedobhatok a nyeremény gála ládába.) (1540) JUBILEUMI VÁSÁR A KELET ÁRUHÁZBAN! < Augusztus 31-től a VASVILL és a Kelet Áruház közös műszaki cikkek vására az áruház műszaki osztályán 7 TÖBB ÁRUCIKK i 30%-KAL OLCSÓBBAN KAPHATÓ! i AJÁNLATUNK: hőfokszabályzós vasaló, VH 1 hajsütővas, UTP vasaló, P KL 466 varrógép, egyes csillárok, valamint c 30 fm gumitömlő 826,— Ft helyett 4Pn — wt.Aw> Amíg a készlet tart! [ JÓ VÁSÁRLÁST KÍVÁN É A 10 ÉVES KELET ÁRUHÁZ!
