Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-26 / 200. szám
1984. augusztus 26. Kdat-Maefuoiiue 3------------------------------------------------------------------------Rózsakerti tövisek M ost, hogy lassan vége a nyárnak, a nyíregyházi szabadtéri színpad rózsakertjére gondolok. Melyben egyébként egy szál rózsa sincs, a hangversenyeket sem ott tartották, mert kiderült, hogy a környező utcazaj miatt ilyesmire teljesen alkalmatlan. Örök újságírói gond ez, hogy megírjam, ne írjam, ha valamit valahol elhibáznak, sután csinálnak, vagy fél szívvel, fél energiával olyat, ami jóval többet érdemelt volna, aminek jelentősége lehetett volna, de valahogy kézen-közön mégsem lett. És itt már nem a rózsakertről van szó, amibe jövőre majd talán lesz rózsa is, nem a szabadtéri színpadról, mely felébredt végre hosszú csipkerózsika- álmából, s most szebb mint valaha, hanem a nyíregyházi nyárról, ami elmúlt, s kulturális programjainak megint nem volt karaktere. Évek óta gondolkodnak ezen a népművelők, s valahogy mégsem sikerül ötről a hatra jutni. Pedig felnőtt már ahhoz ez a-város, hogy nyári hónapjainak is színe, íze legyen. Valami olyan sajátossága, ami miatt ide kell jönni Nyíregyházára, mert máshol nincs, vagy máshol nem olyan. Ehhez pedig két-három markáns ötlet kellene, amire rá lehetne fűzni azokat a rendezvényeket, amiket amúgy is láthatnánk, mert kiállítás mindig van, ORIV __________ műsor, operettest, rockzene- kari koncert, fafaragó tábor mindig van. És persze pénz is kellene, amit ma egyre nehezebb „kihajtani”, de ki lehet, mint ahogy azt a kis- várdai várszínházi esték, vagy a nyírbátori zenei napok példája bizonyítja. Két igazán rangos előadás volt, ami szélesebb körű érdeklődésre tarthatott igényt, a Budapesti Rock Színház előadása, a Dávid király, és a kisvárdai nyári társulat vendégjátéka. Igaz, eleinte az idő sem kedvezett a nagyobb szabású szabadtéri rendezvényeknek, gond lett volna ugyanis, hogy hova vigyék a hat-hétszáz fős közönséget, ha lóg az eső lába. Esőnapot pedig nem minden rendezvény tudott ígérni. Ám később elmúltak a Medárd utáni megpróbáltatások, de augusztusra már csak egy bábműsor és egy amatőr rockzenei találkozó jutott. Kevés, nagyon kevés, és műsorösszeállításában is teljesen esetleges. Ök ajánlkoztak. őket lehetett megszerezni. E lmúlt a nyár, napokon belül megszólalnak a szeptemberi csengők, van idő kitalálni, előkészíteni és megszervezni a következő „meleg szezont”, hogy egyre többet nyújtson lakosainak és idegeneket is vonzzon programjaival ez a város, mely számunkra a legkedvesebb. Mester Attila Gondoskodás az öregekről Mindennapi ebéd Az Alföldi Vendéglátó Vállalat konyháján idős asszonyok állnak, mellettük jó néhány ételes. Vannak, akik a kezükben szintén több éte- lessel elindulnak. — Kinek az a sok étel? — kérdezem az egyik nénitől. — Öt helyre viszem, kedves — válaszolja, s egy kicsit megáll. Elmondja, hogy a Nyíregyházi Városi Tanács szociális gondozói hálózata keretében mindennap idős, beteg embereknek hordja az ebédet. Csakúgy, mint a mellénk érő Molnár Mihályné, Kékesi Miklósné és sokan mások. Zomborszki András- né az állomás felé tart. Hat ebédet visz. SEGÍTENI MÁSOKNAK — Hétfőtől péntekig főtt ételt viszünk a rászorulóknak, szombaton meg vasárnap pedig hideg ebédet, például konzervet — mondja Zomborszki Andrásné. — Havonta ezért 1700 forint tisz- teletdíjat kapok. Egy személy részére (tanácsi közvetítéssel) havonta 300 forintért viszünk ebédet, de én az egyik helyre két ebédet juttatok. — Miért tetszett vállalni? — Nyugdíjkiegészítésre, meg szeretek másokon segíteni. Szép, hogy az állam így is gondoskodik az idős, beteg emberekről. Néhány percnyi gyaloglás után egy emeletes házba érünk. Egy 86 esztendős néni nyit ajtót. — Hogyan értesült e lehetőségről? — kérdezem. — Még a Sólyom utcán laktam, amikor egyszer elmentem az öregek napközijébe, és szóltam ... Nagyon beteg vagyok. Most műtötték a szememet, alig látok. Ha elbírok menni a boltba, ott a pénztárosok számolják ki a pénzt a kezemből, mert én nem látom. Aztán szív- és epebetegség is kínoz. — Hol tetszett dolgozni? — A kórház mosodájában. Negyven évig. SÚLYOS MÚTÉT Az új helyen nyitva az ajtó. A szobában egy kedves, halk szavú nő, mankóval. A VOR-ban dolgozott. A szó az egészségére terelődik. Sír. Elmeséli, hogy gyermekkorában kificamodott a lába, amitől fájdalmas, maradandó elváltozást szenvedett. De tudott járni. 1982-ben éppen dolgozni ment, amikor a VOR-hoz vezető, akkor felbontott úton ismét megbicsaklott a lába. Műtötték, de csak most kezd lábadozni, s két mankóval úgy ahogy mozogni. — A kollégái meglátogatják? Néha eljönnek. Már volt a művezető is, meg egy munkatársam. — Az életéből mi hiányzik a legjobban? — A szülői ház. Amig tudtam télen, hidegben is hazautaztam, meglátogattam az édesanyámat. 72 éves, de mindig eljön hozzám. GYORSSEGÉLY A MUNKAHELYEN A varrónő, nyugdíjának intézése most van folyamatban. A társadalombiztosítási igazgatóságtól küldtek egy nyomtatványt, amit kitöltve vissza kellett küldeni. Csak nem tud mozogni. Meg egy-két adatot sem tud beírni. A testvére segítene, de nem tudja, mikor jön. Csendesen, bátortalanul mondja el, segítségre lenne szüksége. Irány a VOR. Mindent kitöltöttek, postáztak... Cselényi György Elmaradt a gyártás Súrlódások a gép korul Hég egyszer a kallói sokszögesztergáról Immár jócskán tinédzserkorú ez a szellemi gyermekem — panaszkodott lapunkban tavaly Gellért Károly a sokszögeszterga feltalálója, amikor arról beszélgettünk: gyártják-e a Nagykallói Vasipari Szövetkezetben, vagy sem. Fí- letót János a szövetkezet elnöke a bizakodás hangján beszélt, és már annak részletezése volt soron, hogy miként juttatják ki a szerkezetet a hannoveri vásárra. Indulatos viták előzték meg ennek a reménysugárnak a felcsillantát. Tv-viták- ban majdhogynem sértegette egymást egy sereg neves gépész, köztük műegyetemi professzorok azzal kapcsolatban, hogy gyártható-e a berendezés; meg hogy kinek a hibájából telt el másfél évtized a gép szériakészítése nélkül. GYANÚS HALOGATÁS Nem akármilyen masina, arról magam is meggyőződtem. Kör helyett sokszög alakú a kész munkadarab, amelynek hasznát nagyon hosszan sorolták a rövidke bemutatón. A két nyilatkozó egyöntetűen állította, hogy amennyiben a beszállítók pontosan hozzák az általuk célgép híján el nem készíthető alkatrészeket, hamarosan megindul a sorozatgyártás. Az ezzel kapcsolatos szerződések paksamétája is erre látszott utalni. Újból érdeklődtem az ügy sorsa felől. De nem jött biztató válasz, sőt egyre gyanú- sabbá vált a halogatás. Telefon helyett most már ismét személyesen kerestem fel az üzemet, amelynek vezetője Torna Miklós fogadott. Az az ember, aki annak idején a próbadarabon magyarázta nem kis lelkesedéssel, hogy mitől lesz sokszög a kör. Büszke volt rá, hiszen nagyrészt az ő munkája volt. Alapos pálfordulásnak nevezhető az a lehangoltság, amellyel legutóbb fogadott. RA sem lehet ISMERNI — Másfél lett a mi szériánk sorozatnagysága — mondta. — A másodikat ugyanis már össze sem raktuk. Baj volt az állóképességével. Dolgozik ebben egy csomó ellentétes és ki nem egyenlített, nem egyensúlyozott erő. Ezek miatt hamar kopik a kés tíz milliméteren akár öt század millimétert, ami egy esztergánál nem engedhető meg. Az elv az gyönyörű — folytatta a műszaki adatok sorának egy egészen eltérő sorozatát, mint tavaly. Kiderült, hogy nemcsak a gépben dolgoznak egymástól eltérő, egymással különbözőképpen súrlódó erők, hanem a fejlesztésben részt vevők között is. Azóta mór felszerelték számjegyvezérléssel, szakmai szóval: NC-techniká- val, fogaskerék helyett bordázott szíjjal, és nem is so- ruljuk tovább, a lényeg, hogy már rá sem lehet ismerni a régire. És ami a legszomorúbb, a gyártásról egyelőre szó sincs, annál több vitáról és széthúzásról. A BNV pavilonjában igen nagy érdeklődést keltett a munkadarab, de úgy látszik mindez kevés. Sértődésből nem lesz jövedelem, pedig ebben az esetben kivétel nélkül minden résztvevő hasznot remélt. Közben aztán időzavarba került az ügy, mert a tinédzserből lassan húszéves gyermek lesz, és kirepül a fészekből. Világszerte lejár a szabadalmi oltalom. Lehet, hogy a potenciális vevők éppen ezért nem törik magukat? hiAba szellemes Nem lett tehát Nagykálló- ban sokszögeszterga csak másfél darab. De egy darabig figyelemmel kísérhettük egy nehéz ember önmegvalósításának küzdelmeit. Sajnos úgy tűnik; hogy Gellért Károly sorsa a görgős eke feltalálójáéval azonos, akit annak idején a Nehéz emberek című filmben látott a közönség. Pedig a sokszögeszterga szellemessége nem marad el a Rubik-kockáétól. Igaz annak sikerét hamar megláttuk, csak a hasznáról maradtunk le, mert élelmes külföldiek megelőztek bennünket. Esik Sándor A vásárlói szokásokról Kővári Jánosné — Ahány vevő, annyiféle. Vannak türelmesek, vannak akik sietnek, akadnak olyanok akik szeretnek válogatni és még sorolhatnám. A mi Válaszol Kővári Jánosné, a eladója. feladatunk, hogy kiszolgáljuk őket, s csak azt mondhatom, minden vásárlónak a kedvében kell járni. Én megmondom, ha nem friss az áru, inkább mást vegyen. — Nem ellenpropaganda ez? — Egyáltalán nem, mert elvem, a vevő bizalmát meg kell szerezni. Ha pedig bízik bennem, akkor másnap, harmadnap is hozzánk jön vásárolni, vagyis a forgalom nő. Márpedig jutalékos rendszerben dolgozunk, így nekünk sem lehet közömbös, hányán is vásárolnak az üzletben. — Mikor vásárolnak a legtöbben? — A napi, heti bevásárlásokra a hullámszerű ingadozás a jellemző. Mert hacsak egy napot veszünk, akkor dél körül és öt óra után vanbalmazújvárosi ABC-áruház nak a legtöbben. Aztán csütörtök és a péntek a legforgalmasabb napunk, sokszor alig győzzük a kiszolgálást. — Mit tart a legfontosabbnak a vevő és eladó közötti kapcsolatban? — Mindenki elvárja az eladótól, hogy kedves legyen. Ez, azt hiszem, a legtermészetesebb kívánság részükről. Ugyanakkor lényeges a kölcsönös türelem. — Milyenek vagyunk mi, vásárlók? — Tizenhét éve dolgozom a kereskedelemben, nyugodtan mondhatom, ismerem a vásárlókat. Sokszor ránézésből megállapítom, ki mit szeretne vásárolni, tulajdonképpen akar-e. Ha időm engedi, még váltunk is néhány szót. Sipos Béla Házn vízellátó berendezések Az Ipari Müszerművek fehérgyarmati gyárában különböző típusú házi vízellátó berendezéseket ké-j szítenek. Képünkön: cinw kézik a tartályokat. / Mumka ém szórakozás Szabolcsiak Werderben Szerencsére, egyre nagyobb lehetőségek vannak fiataljaink előtt a nyári szünidő hasznosítására. A hazai építőtáborok, a helyi üzemi-intézményi idénymunkák mellett a baráti országok is örömmel fogadják a dolgozni vágyó fiatalokat. A Potsdam melletti Werder gyümölcstermesztő gazdaságában turnusonként közel 3 ezer fiatalt foglalkoztatnak. Bolgár, csehszlovák és magyar gyerekek kapnak így lehetőséget a német nyelv gyakorlására, az NDK-val történő ismerkedésre. Számottevő itt a szabolcs-szatmáriak csoportja. Nyíregyháza, Nyírbátor, Záhony, Vásárosna- mény és Mátészalka diákjai éppúgy ott vannak, mint a fehérgyarmatiak, vagy legújabban a nyír- derzsiek. Mint a gazdaság elnöke, dr. Eisemann elmondta, szívesen fogadják a szabolcs-szatmáriakat. Az almaszedésben gyakorlatot szerző gyerekek kiemelkedő teljesítménnyel igazolták ezen a nyáron is a bizalmat. A munka után, s a szabadnapokon nemcsak a főváros és Potsdam, hanem a tengerpart és a Harz-hegység legszebb tájai is kínáltak programot. A csoportok többsége haj ókázott a Havel folyó szinte tóvá kiszélesedő szakaszán. A sok-sok élmény után, a jövő évi viszontlátás reményében búcsúztak a szabolcsiak. Képünkön: szüretelő szabolcsi lány Werderben. S ___
