Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-26 / 200. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 26. (---------­HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: CSÜTÖRTÖK: PÉNTEK: SZOMBAT: A hét három kérdés» O Mit jelent a Reagan- Bush kettős újrajelölé- se Dallasban? Egy rövid jelentés be­számolt arról, hogy a was­hingtoni külügyminisztérium­ban kétnapos konzultáció zajlott a stockholmi konfe­rencián részt vevő szovjet és amerikai küldöttségvezető között, de a jelek szerint in­kább rutinszerű eszmecseré­re került sor a maratoni jel­legű konferencia folytatásá­ról s a megmutatkozó, alap­vetőnek tűnő ellentétek fel­dolgozásáról egyelőre nem eshetett szó. A fegyverkorlátozási tár­gyalások előtt azonban to­vábbra is úttorlaszok emel­kednek, s az űr militarizálá- sának megakadályozását szol­gáló szovjet—amerikai pár­beszéd sem kezdődhet meg a közeljövőben Bécsben. E nem éppen kedvező kör­képbe csak újabb terhelést hozott a Dallasban megtar­tott republikánus konvek- ció, az elnökjelölő kongresz- szus. Nem volt meglepetés, a papírforma érvényesült, ami­kor a hatalmon levő elnö­köt, tehát a Reagan—Bush kettőst űjrajelölték. Ehhez egy rendkívül konzervatív pártprogram elfogadása já­rult, ami ugyan nem kötele­ző a leendő elnök számára, de megerősítheti és alátá­maszthatja politikai néze­teit s Reagan a konvención elmondott beszédében a fegy­verkezés folytatása, az áhí­tott katonai fölény kierősza­kolása, Kuba és Nicaragua fenyegetése mellett szállt sík­ra. Az amerikai elnök tréfa­ként jellemzett hírhedt mik­rofonpróbája joggal keltett világszerte felzúdulást és felháborodást. Dallasban be­bizonyosodhat, hogy nemcsak az ízetlen viccelődés, hanem a komoly beszéd is komor felhőkkel árasztja el az Egye­sült Államokból a nemzetkö­zi égboltozatot. O Melyek a közel-keleti válság új fejleményei? Üjra megakadt a libanoni megbékélési folyamat: véres összeütközések az északi Tri- poliban, feszültség a drúzok lakta Suf-hegységben és me­rényletek Bejrútban. A rend­kívül bonyolult és néha ne­hezen áttekinthető esemé­nyek hátterében elsősorban az húzódik meg, hogy a meg­békélés gyakorlatát szolgáló biztonsági tervet (magyarán a kormány haderejének be­vonulását a korábbi polgár- háborús területekre) most már a fővároson túl is ki kell terjeszteni. A következő állomás a Suf- hegység „pacifikálása", ahol a nemzeti haladó erőknek vannak fontos állásai és katonai pozíciói. Ezeket át is adnák, de ugyanakkor bizto­sítékokat kívánnak, hogy a megígért demokratizálási fo­lyamat folytatódik s a had­sereg bevonulása a Suf-hegy- ségbe nem a jobboldal tér­nyerését szolgálja majd. A nemzeti haladó erők má­sik követelése, hogy a kor­Feszültség Libanonban, miután az izraeli hadsereg lezárja az ország déli részét — Bejrut a Biztonsági Tanácshoz fordul — Republikánus konvenció Dallasban, a párt ismét a Reagan- Bush párost jelöli. Hatalmas tüntetés Manilában Aquino ellenzéki vezető meg­gyilkolásának évfordulóján — Suarez volt spanyol kormányfő kiutasítása Uruguay bői. Nagyarányú bojkott jellemzi a dél-afrikai félvérek választá­sait — Heves vita a római parlamentben, de végül is olasz flottaegységek indulnak a Szuezi-öbölbe a rejtélyes aknák eltávolítására — A nicaraguai papminiszterek cáfolják lemon­dási szándékukat. A mongol párt rendkívüli központi bizottsági ülése betegsége miatt felmenti Cedenbalt és Batmönh eddigi miniszterelnököt választja főtitkárrá — Ünnepségek Romániában a felszabadu­lás 40. évfordulóján. Genfben felújítják az ENSZ égisze alatt folyó afgán—pakisz­táni tárgyalásokat — A francia parlament ismét az alkot­mánymódosításról vitázik — Csernyenko előszava a Japánban megjelent kötetéhez. Kolumbiában megállapodást ír alá a kormány a legfontosabb gerillaszervezetekkel — Peresz további háromhetes időt kér a kormányalakításra Izraelben — Megemlékezések Namíbia napjáról. mány tegyen határozottabb intézkedéseket Dél-Libanon izraeli megszállásának felszá­molására. Izraeli részről nyilván időt akarnak nyerni, hogy jobban felépítsék a Lahad tábornok vezette jobboldali hadsereget (ez a meghalt Haddad őrnagy alapította milícia) s megpró­bálják kiiktatni az ellenállá­si akciókat. Kész tényeket akarnak teremteni a „víz­csatában” is, néhány kilomé­teres határkiigazítás segítsé­gével a litam és a vazzani folyók forrásvidékét megsze­rezve, a vizet Izrael felé ve­zetnék. (Ne feledjük, a siva­tagos Közel-Keletnek nem­csak az olaj, hanem a víztar­talék is valóságos kincse!) Ilyen körülmények között a libanoni kormány kényte­len volt a Biztonsági Tanács­hoz fordulni. Ahol, ha sza­vazásra kerül sor, nem kis érdeklődés várja az amerikai voksolást... O Hogyan alakulnak Ni­caraguában a válasz­tási előkészületek? Hét párt verseng a szavaitokért, vala­mennyi egyenlő lehetőségek­kel és adottságokkal (azonos idő a rádióban és a televízió­ban, egyforma pénzügyi tá­mogatás stb.) rendelkezik. Nicaragua történetében még nem volt ilyen szabad és de­mokratikus választás. Ugyan­akkor három jobboldali el­lenzéki párt önmagát zárta ki a választási küzdelemből, mert a határidő többszöri hosszabbítása ellenére sem volt hajlandó hivatalosan be­nevezni jelöltjeit. (Kommen­tátorok szerint e taktika oka, hogy a sandinisták több­ségére számítanak s inkább olyan látszatot próbálnak kel­teni, mintha Nicaraguában több politikai csoport nem vehetett volna részt a válasz­tásokon. Ezizel Washington­nak — amely soha nem emelt vétót a diktatúrát gyakorló Somoza família csaló válasz­tásainak időszakában — ürü­gyet nyújtanának a választá­sok szabadságának kétségbe vonására.) Közben a nicaraguai veze­tésnek más kihívásokkal is szembe kell néznie. Ellen- forradalmi osztagokat dob­tak át az országgal északon szomszédos Hondurasból a déli határokon elterülő Costa Ricába, hogy két tűz közé fogják a sandinista rendszert és zavarják a konszolidációt. A belpolitikában fő törekvé­sük az állam és az egyház vi­szonyának megrontására irá­nyul, amikben szerepe van a püspöki konferencia jobbol- oldali többségének is. (A ni­caraguai kormányban három papminiszter foglal helyet, köztük a jól ismert d’Escoto külügy- és Cardenal atya ok­tatásügyi miniszter, s papi személy tölti be a nicaraguai nagykövet tisztét az Ameri­kai Államok Szervezeténél is. A jobboldali püspökök, a Va­tikánra hivatkozva, a papmi­niszterek lemondását helyez­ték kilátásba, de ezt az érde­keltek cáfolták.) A választások közeledtével (ezeket két nappal az ame­rikai elnökválasztás előtt, november 4-én tartják meg) Nicaraguában és Nicaragua körül nem lesz eseménytelen időszak. _... _ . Réti Ervin Négy évtizede történt». „Most két édesanyám van..." „Nincs a földön boldogabb ember nálam. Ezt a boldog­ságot a 83-as év hozta el ne­kem” — mondta a TASZSZ tudósítójának Litvániában Valentyin Ivanov kombájn­kezelő. Ebben az évben találta meg édesanyját, akitől négy évtizeddel ezelőtt a Nagy Honvédő Háború szakította el. Megtalálta testvéreit is ... Az évek nem törölték ki emlékezetéből azt a rettene­tes napot, amikor a fasiszták közeledtek a belorussziai Les- nya faluhoz. A tűz, a füst, a félelem elől a lakosok az er­dőbe menekültek. A gyereke­ket szekerekre, bricskákra rakták, összeszedték a leg­fontosabbakat, és elhagyták a szülői házat, nem gondolva, hogy az életben utoljára lát­ják azt. A fasiszták átfésülték az erdőt, megtalálták Valen- tyint, fivérét Grisát, nővérét Olgát és nagymamájukat, Mariját. A 7 esztendős Olgá­nak sikerült elfutnia, a nagy­mamát a fiúkkal együtt a fasiszták magukkal vitték. Többre nem emlékszik Va­lentyin. Csak a vonat kere­keinek hideg csattogása, az emberek sírása, jajveszékelé­se, egy megfagyott vödör víz a marhavagonban, ami meg­maradt emlékezetében. A szovjet embereket kon­centrációs táborba szállító szerelvény megállt a litvániai Alitusz állomáson. Ez 1942. december 30-án történt. Vé­letlenül az állomáson volt Iozasz Burjavicsusz, Barava faluból. Rábeszélte az egyik félrészeg őrt, hogy cseréljed a szerencsétlen gyermeket egy libáért. Az őr beleegye­Valentyin Ivanov és két édes­anyja: balra Izabella Burjavi­csusz, a Utvániai Baravából, jobbra Antonylna Misura, a be­lorussziai Lesnyából. zett, és kinyitotta a vagon ajtaját. A nagymama kiadta a félholt gyermeket. — Vigyék, jóemberek, még mielőtt éhenhal. Iozasz fogta a fiút, haza­vitte. A fiút melengették, gyógyították, gondozták. 1949-ben egy orvosi bizottság megállapította valószínű élet­korát, születési bizonyítványt adott ki. Valentyin a többi gyer­mekkel együtt iskolába járt, elvégezte a 7 osztályt és Kaunaszba ment, hogy gép­kocsivezető legyen. Az isko­lát elvégezve visszatért Bara- vába, azóta is ott dolgozik, a kolhozban aratja a gabonát. A tv-ben adást közvetítet­tek a Litván „Kirszna” és a belorusz „Iszkra” kolhozok barátságáról a mezőgazdasá­gi dolgozók számára. A tv- képernyőjén elhangzott Va­lentyin Ivanov élettörténete is. Az adás végén a Lesnya falubeli Olga Lipszkaja idős tanítónő úgy vélte, hogy Va­lentyin Ivanov nem más, mint a falujabéli Antonyina és Avraam Misura fia, Nyi- kolaj Misura. A tanítónő minden részletet ismert a család nyomtalanul eltűnt tagjairól. A tanárnő állítása igazolódott. Valentyin hama­rosan találkozott hozzátarto­zóival. — Most két édesanyám van — mondja. — Apám csak egy. Édesapám, Avraam nem élte meg ezt a napot, bár egész életében erre várt. ŰÍLLaky, 55: Jdaf&s utolsó évei 22. — Ez igen! Mint emlékíró, Monty az én kedvenc szerzőm! A vadászirók közül pedig gróf Szé­chenyi Zsigmond, aki a Híd c. hetila­punknál is munkatársam lett, aki nem­csak igazmondó, de a dunántúli magyar nyelv remek ápolója volt. És szerettem Münchausen báró kalandjait —, ahogy a múlt században egy világsikerű né­met könyv kinevette a vadászírók ha­zugságait. Ennek előrebocsátása után csak levél­ben közlöm veled közéleti szereplésem­nek három olyan fejezetét, amelyek 1942 szeptemberétől 1947 őszéig történtek, s amelyek nemcsak ezeknek az éveknek izzó politikai légkörét és nemcsak a ma­gyar, hanem bizonyos mértékben a vi­lágtörténelem határait is súrolja. Egy anekdotával kell kezdenem. Móricz Zsigmond leányfalui házában egy reggel ingujjban dolgozott. Az utca felőli teraszon Hajdú Henrik a készülő regényt németre, a belső kis teraszon pedig Téglás Géza franciára fordította. Zsiga mondta el nekem, hogy történt. Bejön a szomszéd, és kérdezi tőle: — Mit csinál a tekintetes úr? — Írom a regényemet. — Hát az az úr a kinti teraszon? — Németre fordít. — És ott, a másik teraszon? — Az meg franciára. Bólint a szomszéd: — Mindig tudtam, hogy a tekintetes úr nagyon okos. Most is a legkönnyebb végét választotta a dolognak: magyarul ír. Móricz Zsigmond 1942-ben gyakran feljött hozzám a Hid szerkesztőségbe. Lezökkent egy karosszékbe, hátradobta a homlokáról nagyszélű kalapját, két kezét a térde közé vetve nagy sárga botján nyugtatta, és köszönés helyett csak annyit mondott: No, kezdjed! Tud­ta rólam, hogy az Áfonya utcai nagy villában főként a németellenes diploma­tákkal — elsősorban angolakkal és fran­ciákkal — vacsorázgatom és tőlük tu­dom, mi történik a nagyvilágban. Zsiga szó nélkül végighallgatta suttogásomat, azután felállt és azt mondta: „Én az el­ső világháború alatt tizenhat kilót fogy­tam. Ebbe bele fogok halni.” Szavának élt. 1942. szeptember 4-ének éjszakáján, abban a két-három percben halt meg a János Szanatóriumban, ami­kor két nappal később az első Magyar- országra hullott óriás bomba földig rom­bolta Áfonya utcai villámat, a földszin­ti lakó két gyermekének és a francia nevelőnőnek, halálát okozva. Csodálatos véletlen folytán feleségemmel és tizen­egy éves fiammal én vidéken voltam. Kilenc nap múlva, szeptember 15-én jelent meg a Hid különszáma, mint ön­álló röpirat ezzel a címmel: „Ami a ro­mok alatt és ami a romok felett van”. Egyetlen egészoldalas fénykép mutatta a kétholdas parkot a József-hegy legma­gasabb pontján, a tizenhárom szobás, emeletes villa szörnyű romhalmazát. Sem én, sem a feleségem nem vagyunk babonásak. De, amikor a városi rendelet azt követelte, hogy a villa főbejáratá­hoz vezető kapuhoz fel kell tennünk a tizenhármas házszámot —, amely az­előtt az Áfonya u. 11/b. számot viselte —, és az a tény, hogy amikor a villa építése 1929-ben elérte legmagasabb pontját, tizenharmadikán, ősi kőmíves szokás szerint a pallér feltűzte a pántli­kás faágat, a földszinten hét és az eme­leten hat szobájával, — tizenhárom szo­bából állott — tizenhárom ablaka volt, és a villa pontosan tizenhárom évig élt. Pénteken éjszaka pusztult el. A babona csak azon a ponton mondott csütörtö­köt, hogy nem tizenharmadikán, hanem hatodikén omlott össze. A Hid rendkívüli kiadását százezer példányban nyomta az Athenaeum. Egyik példányát kicsempészték Ameri­kába. A villa romjainak fényképét a New York Times teljes nagyságában kö­zölte. A rendkívüli kiadás németellenes hangjáról is beszámolt a Monroe elv magyar változatával „Magyarország a magyaroké”, és beszámolva vagyonle- mondásomról a New York Times akkori számában én voltam „A hét embere” (man of week). Mélységes lelki megrendülésünkben történt ez a vagyonlemondás. Dr. Marko István közjegyző fogalmazta meg ezt az okiratot, s ő figyelmezteti arra, hogy a magyar ősjog értelmében egyetlen gyermekünket csak durva hálátlanság esetében (gyilkossági összeesküvés a szülők ellen) van jogunk kitagadni az örökségből. A tizenegy éves Zilahy Mi­hály nem foglalkozott gyilkossági össze­esküvéssel a szülei ellen. A huszonöt holdas nagy értékű gyü­mölcsös és szántóföld, rajta újonnan épült lakóházzal, és gazdasági épületek­kel fölszerelt birtokom Zilahy Mihály tulajdonában maradt, amelynek kezelé­se és haszonélvezete egyelőre a mi ke­zünkben volt. Ez volt a helyzet a Horthy-rezsim két utolsó évében, 1943-ban és 1944-ben. 1944 őszén az Eichmann Adolf-terror napjaiban Vantsa Sándor zongorahan­goló álnév alatt szobi birtokomon ne­kem is föld alá kellett mennem, ahol aránylag biztonságban éreztem magam, mert Gálfy Ernő szobi főszolgabíró, a csendőrség parancsnoka erősen német­ellenes érzelmű volt.” (Folytatjuk) JUBILEUMI AKCIÓ A KELET ÁRUHÁZBAN! Augusztus 27—28: kedvezményes vásár nyugdíjasoknak. Nyugdíjas vásárlóink 3000 Ft értékhatárig osztályainkon egyes árucikkeket 20—30 százalékkal olcsóbban vásárolhat­nak. Az utolsó havi nyugdíjszelvényt és a személyi igazolványt a vásárlás megkezdése előtt a gyermekmegőrzőben kérjük felmutatni. Augusztus 28: az otthont nem csak megteremteni, vé­deni is kell! Az ELZETT Művek szaktanácsadással egybekötött árube­mutatója az áruház földszintjén. 11—16 óra között szakem­ber ad tanácsot a különböző zárak célszerűségéről, alkal­mazásának módjáról. A kiállított termékekre előmegrende- lést veszünk fel. VÁRJA VÁSÁRLÓIT A 10 ÉVES KELET ÁRUHÁZ! Ha a fenti szelvény 10 db 1—10-ig sorszámozott példányait behozza vagy beküldi áruházunkba, szeptember 15-én sor­soláson vesz részt, ahol értékes ajándékot nyerhet. (A szel­vények leadhatók a gyermekmegőrzőben vagy bedobhatok a nyereménygála-ládába.) (1513)

Next

/
Thumbnails
Contents