Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-25 / 199. szám

1984. augusztus 25. K eresem a község régi és új ar­cát. S talán azt is, amit a jövő még eltakar. Mit mond el régmúlt­járól ez az aprócska pont, amelyet így hívnak: Pap. Ez az aprócska pont azon­ban az itt élt és élő embe­reknek egyet jelent a hazá­val, szülőkkel, rokonokkal, barátokkal, örömökkel, fáj­dalmakkal, szép és keserű viszontlátásokkal, születé­sekkel és halálokkal. — Nagy halottja van a falunknak — mondták oda- érkezésünkkor az emberek. — Elment Maczkó Gyula tanító úr, aki annyi papi gyermeket elindított, akit nagyon megszerettünk. Nemrég százalékolták le, nem sokáig ette a nyugdíja­sok kenyerét. Van egy má­sik halottunk is,- Galgóczi Istvánná, fiatalon halt meg, úgy is mondhatjuk, 1948- ban született... És megszólalt a reformá­tus templom harangja. Mi mindenről tudnak beszélni mély, komor és fönséges hangjukon a harangok. „Az 1818-ban újraöntött 281 fontos harangnak érdekes története beleszövődik édes hazánk 1848/49 évi történe­tébe. Együtt szenvedte, élte a forradalom hányattatásait s győzelmi örömét.” — írja róla a községi református egyház egykori történetíró papja, Hagymásy Ferenc. A történet szerint a szabad­ságharcot követően az ara­di várparancsnokságtól, a harangok felügyelőjétől tu­dakolták meg „sok rendbeli fáradozások után”, hogy a papi reformátusok harang­ja nem öntetett be ágyúvá és azt visszaadják, ha .van, aki érte megy, 1852 febru­ár 27-én volt az a nap, ame­lyen a lelkész a harangot hazahozatta. A harang visz- szaszerzése a korabeli fel­jegyzések tanúsága szerint 313 forint 35 krajcárba és a fuvaros Kovács Gy. András életébe került, aki megijedt a városparancsnok kijelen­tésére, hogy 24 órán túl nem adja ki a harangot, egymaga vonszolta k,i, meg­szakadt és 1852. május 21- én meghalt. Ezt mondta el mély, búgó hangján a papi harang. S mit őriztek meg a fel­jegyzések a községről? „Pap község Szabolcsvármegye kisvárdai járásában Kis- Várdától keletre 5,54, Fé- nyeslitkétől dél—délkeletre 7,12 — Jékétől délre 3,11 — Lövőtől nyugatra 3,26 — Bákától északra 6,84 kilo­méterre fekszik. Homok­dombok borítják. Keletkej zynak is volt itt birtoka, majd ilyen nevekről számol be a krónika: Petrovay, Eördögh (Lászlófalvi), Pe- thő, Szögyény, Lengyelfal­vi Erős György, cs. Orosz György. Míg a falu igazi és folytonos újjáteremtői ilyen nevűek voltak: Kovács, Oláh, Kántor, Kólyi ősrégi jobbágy családok. A századforduló után nem sokkal a Kovácsok még a A község református papja, Beregszászi Károly — akit Pap községben alig­ha hagyhattunk ki a meg- nyilatkozók sorából — szin­tén arról panaszkodott, többször temet, mint ke­resztel. — Sajnos, némely embernél az ital okozza a korai halált. A tiszteletes úr tizenkét éve szolgál Pa­pon, s azt vallja, mindig fogékonynak kell lenni az Imre, aki éppen a közeli jövő egy-egy vonását igye­kezett meghúzni ceruzájá­val. Ugyanis a falu térképén dolgozott megérkezésünk­kor, a majdan közelgő ta­nácstagi választásokra ké­szülődve, a választókerüle­tek gondos kijelölése is időszerűvé válik. Mert bár­hogyan is van, a falu képe azért az utóbbi négy-öt év­ben sokat változott. Barangolások PAP zéséről és elnevezéséről nin­csenek adatok. Ha tekint­jük a közeli „Gitáros Lövő” régi község nevét, ha tekint­jük községünk régi „Doma Pap” nevét, s a Domát la­tin szónak vesszük, azt kell hinnünk, hogy ez a község a kerestyénység előtt, vagy elején valami págány, vagy kerestyény papnak vagy ta­lán valami Pap nevű úrnak volt a birtoka ...” A krónikás — még ha nincsenek is kezében biztos korabeli feljegyzések — azt tudtul adja: a községről „Terra Pop” név alatt IV. László király korából ma­radt fenn a legrégibb elne­vezés, amikor a Balogh Semjén ős családbeli Ubul fiának: Mihálynak adott a király Terra Pop és Jék-re adományt 1285 körül. A Káta nemből való Tamás mester a nagyváradi káp­talan irattárában 1284-ből való okirat szerint ugyan ezen nemből való másik Tamással és Pállal egyezett meg a káptalan előtt Pap és Paszab birtokaira. Fel­jegyzés maradt egy 1510—11 táján Bécsben tanult „Mi­chael de Pap” -ről is. Pap­falu néven a zsélyi levéltár 1435-ből való adatában em­lítik először a községet. Pap újabhkori birtokosai közül a leggazdagabb és legelőkelőbb család a mu- raniczi Horváth báró csa­lád volt Herceg Eszterhá­falu lakosságának felét megközelítik lélekszámban. Egy régi hagyomány sze­rint egy Kovács és egy Kán­tor nevű férfi maradt a ta- tárdúlás után, ők lettek a törzsatyák, akik újra bené­pesítették a majdnem tel­jesen elpusztult falut. Ilyen üzenetet küld a régmúlt a jelennek, a falu történetét feldolgozó református lel­kész igen becses és talán egyetlen példányban meg­maradt könyve. De milyen arca van a jelenben a köz­ségnek? Barázdált, változatos ez az arc. A község tizennégy utcájában — 550 lakóházat találna az ember, ha meg­számolná. A községi tanács titkára, a tősgyökeres papi születésű Mészáros András- né — azonban még az új kerítésekről is tud. Hivatal­ból és a földiek, az itt élők jogán. Tavaly 11 ház épült, de több is épülhetne, mert üres telek van bőven. — Egy kicsit bizony, ag­godalmaskodunk újabban — magyarázza a titkárnő, aki azóta már átvette 30 éves tanácsi szolgálatban el­töltött törzsgárdatagsági ju­talmát és oklevelét. — Kezd fogyni a mi közsé­günk is. Eddig stagnált, most pedig az anyakönyv azt jelzi, tavaly harminc­ötén haltak meg és csak huszonnyolcán születtek ... időszerű emberi problémák iránt, az írás szavaival szólni kell a falu népéhez, soha nem mozgathat lég­üres térben a prédikáció ... — Minden istentisztelet­re éppolyan gondosan fel­készülök, mint a korábbi években. A megszokásból, a rutinból a szószéken sem lehet megélni. A hívek igé­nyesek, műveltebbek, mint régebben. A papiakon ér­ződik a város, Kisvárda közelsége. Különösen a la­káskultúra az, ami igen sokat változott... Itt nem látunk olyat, hogy a gyö­nyörű, úgynevezett tiszta­szoba ott áll, mint rég egyes falvakban, és a csa­lád, néha két generáció is a nyári konyhában éli le az életét. A községbelieket napon­ta éri a közeli város szele, sokan eljárnak dolgozni a várdai üzemekbe, a záho­nyi, tuzséri átrakóba. Na­ponta tizenegy autóbuszjá­rat viszi és hozza az utaso­kat Kisvárdára. A buszok persze zsúfoltak, de a já­ratok sűrűsége megfelelő. Akadnak családok, főként a fiatalok, amelyek csak oda váltanak jegyet, visz- sza már nem ... — Igen, a fiatalok közül jó néhányan beköltöztek a városba — magyarázza a közös tanács elnöke, Tóth Jelenleg 1832 lakója van Papnak, s talán minél ke­vesebben laknak. egy falu­ban, annál inkább megnő az egyes emberek cselek­vésének, véleményének ér­téke, amire építeni lehet és kell. S akadnak itt hazajövök is. A takarékszövetkezet­ben két fiatalasszony mon­dott véleményt a falu je­lenéről, s arról, milyen az élet a nagyobb falu, illetve a város után, ahonnan ha­zajöttek. Kői Károlyné ki­rendeltségvezető és Faze­kas Balázsné pénztáros nemrég laknak Papon, férj­hez jöttek ide, s jól érzik magukat. — Nagyon jó, hogy közel van a város, mert csak gon­dol egyet az ember és felül a buszra és ott van. De jó is hazajönni, itt csende­sebb, más az élet, a munka is talán. Csak akkor bosz- szankodik az ember, ha nem érkezik a boltba idejé­ben a kenyér, a tej, a hús és motorra kell ülni és be Kisvárdába. így elég sokba kerül egy kiló kenyér... S milyennek látják a köz­ség jövőjét az itt élő em­berek? A tiszteletes úr azt mondja, ha a gyermekál­dás nagyobb lenne, ez a fa­lu még sokáig megőrizné életképességét, mint ahogy az évszázadok viharában is talpon maradt. A tanácsve­zetők szerint még belátha­tó időn belül nem szívja magába Kisvárda, ugyanis a város a jelek szerint nem erre terjeszkedik, hanem inkább Dögé, Anarcs, Kék­ese irányába. De hogy még jobban érezzék magukat az emberek, jócskán akad ten­nivaló ... — örülünk, hogy meg­épült a négy tantermes is­kola és így megszűnt a dél­előtti-délutáni tanítás. A gyermekek nyugodtabb kö­rülmények között tanulhat­nak. De való igaz, egy meg­oldott, kielégített igény újabbat szül. Az iskolai tantermeink egy része ma is a régmúltból örökölt épü­letekben, s igen gyenge ál­lapotban van. — Aztán küszködünk a belvízzel is, amit saját erőnkből nem tudunk soha megoldani. Szerencsére kaptunk másfél millió fo­rintot — állami támogatás­ból — és hozzáláthatunk a Kossuth, a Jékei, a Hunya­di utcákban a belvízelve­zető csatornák megépítésé­hez. Ezeken a helyeken majd nem fenyegéti a ha­zakat a belvíz és megjavul a közlekedés is, a tengely­akasztó sár és kátyú java eltünedezik... Miközben a jelen és a jövő útjait igyekeztünk leg­alább vázlatosan kitapinta­ni a községben, újra a köz­ség krónikájához fordu­lunk, fejezze be helyettünk a Papról szóló írásunkat. Így ír könyve végén Hagy­másy Ferenc református lelkész: „Az az érthetetlen és sa­játságos tünet, hogy ez elég érthető magyar nevű köz­ség nevét, sok hivatal és egyén sokszor ma is hibá­san írja, s megtoldja az utolsó p betűjét még egy p-vel. (Papp), mint varró­lány a szalagot egy 1-llel (szallag). Pedig egyetlen egy pecséten sem látható ez a Papp elnevezés, de meg olyan értelmetlenül is ve­szi ki magát, mintha egy másik község nevét így ír­nák hogy: Czapp, vagy Sá- rospatakk...” / Páll Géza KM HÉTVÉ« melléklet

Next

/
Thumbnails
Contents