Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. augusztus 25. ^ VÁLTOZÓ ÉLETONK Vasárnapi autók Emlékszem, hogy két évtizeddel ezelőtt szenzációs fényképet készítettek a fotósok a gépkocsi tetejére kötözött kapákról, a szántóföld szélén parkoló autókról, és hosszú riportot ért annak a juhásznak az élete, aki a Hortobágyon, tiszta ingért, Trabanttal szaladt haza. Állunk az autóbuszmegállóban. Kora délután van, vakmeleg. Csendes a falu, gyalogost nem is látni. Az étterem előtt is csak két kerékpár szomorkodik. Finom por úszik a levegőben, rezzenéstelen az akácok levele. A por a délelőttről maradt, akik a mezőre mentek, gyalog, szekerekkel, kerékpáron, vagy autóval éppen, már visszaértek az ebédhez. Ezek az órák már a hűlt vasárnapi sörök órái, a délutáni pihenéseké. Tele kosarakban hozták a málnát, szekereken a szénát, mutatóba a néhány megérett uborkát. A kétnapos szabad hétvége, ahogyan más falvainkban is, erre az egy délutánra zsugorodott, mert ennyi jut a pihenésnek. Soká kell várnunk. Érik, öregszik a délután, és ahogy előrébb érünk az időben, már a másik arcát mutatja a falu. Gyalogost még most sem látni, kerékpárost is alig, de egyre több a gépkocsi. Majdnem annyi, mint reggel, amikor a hazalátogatók érkeztek, amikor a málna-, meggyszedők, a kapások elindultak. És most mások a kocsik. Fekete, ünneplő ruhás, kendős, szigorú arcú öregasszonyok, frissen borotvált, fehér inges öregemberek ülnek a hátsó üléseken, merev derékkal, akár kocsi bakján ült a nagygazda valamikor. Ott Nyírbélteken, és számtalan magyar faluban. Nagygazda szekér. Vasárnap? Magyar táj, magyar ecsettel? A gyalogos úgy érzi, érezheti e kocsik láttán, mintha megvető pillantás, vagy talán a gyalogossorsot szánó tekintet érné egy pillanatig. Mennyi idő két évtized? A vasárnapi ebédből jussolt. jóllakott kutyák kihevered- nek a ház, a kapu elé, de rá se hederítenek a kocsikra. Talán negyedszázada, hogy — akkor könyvtárosként — könyveket vittünk az ömbö- lyi könyvtárnak. A gyalogosláb is meg-megsüppedt a laza homokban. Most félóra alatt nyolc-tíz kocsi megy arra. Nemrégen Nyírbéltek nagyközség tanácselnökével számolgattuk, hogy hány autó, hány motorkerékpár lehet a faluban? Pontos adatom nincs, de legalább minden két házra jut egy gépkocsi, vagy motor, és ha a kismotorokat is számoljuk, akkor ennél is jobb az arány. A hajdani Nyírbélteken volt három nagybirtok, tíz-tizenöt családnak lehetett ötven holdnál több földje, és talán ugyanennyinek annyija, ami „nagygazda” sorba sorolta őket. Suhannak mellettem az autók, villanásnyi időre látom a bent ülőket. Ismerőst, látásból ismerőst, más falukból való ismeretleneket. Tudom, hogy lehetnék e táj bármelyik másik falujában, ugyanezt látnám, és ismerősnek tűnnének ott is az arcok. És egyszeriben tudom, hogy amit megvető tekintetnek hihet az, aki idegen, nem más, mint az élet viselése, a mód szokása, sorsok, és így együtt a közös sors másféle minősége. Szeretem — vallom be magamnak — a falusi vasárnapot, és a falva- inkkal együtt szeretem a vasárnapi utasokat. Lám, mire jó a nyári szabadság! Nem kapkodva szaladunk dolgaink után, nem ingázunk munkahely és az otthon között, csak néha kiszabadulva onnan, hanem kiszabadulva e bűvös körből éppen úgy kitágul körülöttünk a világ, ahogyan a sok gépkocsi hozta közelebb a két faluvéget, a falvakat, országrészeket. Tudom, hogy az előttünk elguruló kocsihoz hasonlókat látni Budapest, és minden nagyváros utcáin is, hogy akit ezen a vasárnapon nem sürgetett az otthoni munka, az Nyíregyházára, Debrecenbe ment rokonlátogatóba, vagy éppen csak Hajdúszoboszlóra, a Sóstóra, a Tiszára. És az öregasszonyok azokban a kocsikban is ugyanígy ültek, így néztek ki az ablakon, amíg a falvakon átértek. Nézem őket és lehetetlen hogy ne jusson eszembe egy másik kép, talán ugyanebből a faluból. Ez is történelem: húsz évvel ezelőtt, talán ugyanott, ahol most állunk, vasárnap délutánonként már sorakoztak a délutáni buszokkal indulók. Kopott aktatáskáikban vitték az egykét hétre való tiszta ruhát, a munkásszállók alagsori konyháikban megsüthető szalonnát, de még a hagymát és a krumplit is. Vasárnap délután, kora este indultak, valamikor másnap hajnalban értek Pestre. Aztán onnan, táskájukban a heti szennyessel pénteken indultak el és nemegyszer csak a szombat délután hozta haza őket. Nos, ezekből a falvakból kirajzó emberek, táskáikba a heti szennyest, fejükben egy másféle élet igényét, a más minőségű sors ismeretét hozták. Falvaink első melegített fürdőszobái a munkásszállók melegvizes zuhanyozóinak rokonai. Az, hogy manapság majd minden házban van televízió. nem szenzáció. Természetes. Ugyanúgy, ahogy a csapból folyó víz, vagy éppen az autó is az. A merev derekú autózó öregemberek nem mások, mint az egykori zsúfolt buszok, vonatok utasai. Nem mások, mint a terménnyel és néhány fillérrel fizető termelőszövetkezetek alapítói és tagjai. A kezüket combjukon pihentető öregasszonyok a fillérrel gazdálkodó egykori feleségek. Az ölükben unokák ülnek, a volánnál a gyerekeik. Három más sorsú nemzedék.Trabantok, Ladák, Skodák. .. Egymásra hasonlítók, ahogyan egymásra hasonlítanak az életek is. A falut nem ismerő ember elképzelni sem tudja, és sajnos, a falut régen elhagyók közül is sok elfelejti, hogy mennyi fáradság, mennyi tűrés, mennyi fizikai fájdalom, kopó ízület, meszeseden csigolya utazik ezekben a kocsikban. Nemcsak az ismerősök, az ismeretlenek hétköznapjait is tudom. A hajnali keléseket, a sürvedéskor még dolgozó kapákat, a kerékpárokra akasztott kora reggeli és esti útjait a csarnokig. Tudom a piacoskosarak útját, és ismerem azt a fajta szorgalmat, ami már-már a már- tíromsággal határos. Újra egy nyírbélteki adat: alig van itt harmincévesnél idősebb ház, és ami van, azok többségét is átépítették azóta. Ott, ahol a lakások 70 százaléka egyszobás volt, most a háromszobás lakásból van a legtöbb. És több a háromszobásnál nagyobb, mint az egyszobás. E gazdagság forrása — muszáj beszélni erről — igenis egy nemzedék tengernyi munkája, százféle kínja. Nem a volánnál ülő fiatal vásárolta meg szakmunkásbéréből a házát, a gépkocsiját, hanem legtöbben a szüleiktől kapták azt. Azoktól a könnyen megmosolyogható ünneplő ruhás öregektől. Ismerek hetvenéves öregasszonyt, nem is egyet, aki orvost járva, sziszegve viseli el a telet, akinek már csak a fájdalma enyhülhet, de a baja, a megkopott szervezet betegsége már nem gyógyítható, de tavasztól késő őszig dolgozik a dohányban, uborkát termeszt, és ha lassabban is, mint fiatalasszony korában, de egész napszámot érőn kapál hajnaltól estig. Ismerek öregembert, aki negyedik fia debreceni lakásáért bajlódik négy hízóbikával, özvegyasszonyt, aki három házasodó gyerekének vett gépkocsit, özvegyembert, aki közel a hetvenhez házassági hirdetést ad fel, mert nem gazdaság a gazdaság asszony keze nélkül, és neki még dolga, kötelessége — írhattam volna úgy is — rabszolgasága — van a földdel. Szeretem az autók utasait. És nemcsak az öregeket. A volánnál ülő fiatalt is, ezt a faluból szépen kirajzott másik nemzedéket. Azokat akiket csak a szombat hoz segíteni és a vasárnap tart pihenni itthon. A legtöbben szakmunkások, de tegnap még kapálni segített a tanár, a mérnök, a városi hivatalnok. ök segíteni jönnek, de voltaképpen jussolói a falusi hétköznapoknak. Majd valamikor este megrakott csomagtartókkal indulnak haza. Szeretem azokat, akik félig a faluban maradtak, akik naponta ingáznak a közeli kisvárosba, vagy dolgoznak a termelőszövetkezetek műhelyeiben. Ök, vagy legalábbis sokan közülük, munka és utazás után, még kiszaladnak a kertbe, jószágot nevelnek, gazdálkodnak, ahogy a szüleik. Hogyan, mi módon, miért lehetnénk az elsuhanó autók láttán rosszkedvűek? Ugyan miféle jogon mosolyoghatnánk meg a napi ti- zenkét-tizennégy órát dolgozókat, ha a falu egyik felétől a másikra gépkocsival utaznak, és örülnek ennek? Ahogyan másutt a villany, a vezetékes víz, a televízió természetes, úgy itt is az. A gépkocsi se más, és ha mostanában a faluban van több, az azért van, mert ott szükségesebb. Az pedig, hogy a kétnapos hétvégék vasárnap délutánra fogyó pihenőidejében ezek a gépkocsik elindulnak, hogy a rokonok, barátok keresik egymást, hogy nemcsak szükségből, rászorultságból találkoznak, hogy falu és falu között néhány percre rövidültek a távolságok, hogy ezek a vasárnapi autók — egyre gyakrabban — távoli országutakra is eljutnak, éppen úgy az élet új minőségét jelzik, mint a javakban való gazdagodás. Érik, öregszik a délután. Este majd újra láthatnánk ezeket a kocsikat. Akkor tele fiatalokkal. Idevalókkal, szomszéd falusiakkal, akik néha négy-öt művelődési házban keresnek programot, de ez már egy másik írás. A falusi este 1984 nyarán. ~~ n—1—w n———h un 1i— Bartha Gábor Számítógépek a mezőgazdaságban SZINTE NAPONTA hallható, látható vagy olvasható egy-egy hír, tudósítás a számítógépekről, a számítástechnikáról. Egyre szélesebb körben alkalmazzák hazánkban is a számítástechnikát, már nemcsak hagyományokkal rendelkező területein, hanem például a mezőgazdaságban is. Mezőgazdaságbeli alkalmazásai közül mutatunk be most egyet a szakterület két képviselőjének közreműködésével. Beszélgető partnereink: Búvár Géza agrármérnök, a Kukorica- és Iparinö- vény-termelési Együttműködés (KITE) termelési igazgatóhelyettese és Gaudi István matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet (SZTAKI) tudományos munkatársa. — Hazánkban az iparszerű mezőgazdasági termelést a termelési rendszerek szerint irányítják. Ilyen a nádudvari Vörös Csillag Tsz keretei között működő Kukorica- és Iparinövény-termelési Együttműködés (KITE) is. A szántóföldi növénytermelési rendszerek közül a KITE jelenleg a legnagyobb partneri körrel rendelkező és a legnagyobb területet integráló növénytermelési rendszer. 1983-ban 394 partnergazdasága 832 ezer hektáron termelt KITE-technológia szerint. Tevékenységüket folyamatosan, az igényeknek megfelelően bővítették. E bevezető ismertető után hallhatnánk bővebbet alapvető célkitűzésükről, amely meghatározza tevékenységüket? — Célkitűzésünk egyrészt a hazai és a nemzetközi tudományos-technikai eredmények összegyűjtése, feldolgozása, adaptálása és technológiába illesztése volt, másrészt gondoskodás a végrehajtáshoz szükséges feltételekről. Ez utóbbi a gépek, vetőanyagok, növényvédő szerek, műtrágyák beszerzését, a gépek műszaki ellátását, javítását és alkatrészellátását is jelenti. A nádudvari központ mellett KITE-alköz- pontok dolgoznak Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen, Szolnokon, Baján, Tiszavasvári- ban, Hevesen, Kaposvárott, Somberekén, így tartva fenn közvetlen kapcsolatot a termelő üzemekkel. — A folyamatos fejlesztő munka érdekében bizonyára széles körű kapcsolatot építettek ki különböző kutatóintézetekkel. A Magyar Tudományos Akadémia Számítás- technikai és Automatizálási Kutató Intézetével (SZTAKI) mikor vették fel a kapcsolatot? — 1976 óta dolgozunk együtt. Ennek közvetlen előzménye volt, hogy éppen tíz éve, 1974-ben, a KITE megszervezte valamennyi partnergazdaságára kiterjedő technológiai adatszolgáltató rendszerét, amely azóta is működik. A termelés táblaszintű követésére az úgynevezett táblatörzskönyvi lapokon rögzítik egy tábla minden lényeges termelési körülményét. Táblánként körülbelül 40 adatot — a talaj műveléstől, a vetéstől, a művelésen át, a betakarításig. A NAGY TERÜLETŰ KULTÚRÁK esetén, amelyeket 3—4—5 ezer, vagy még több táblán termelnek KITE-technológia szerint, még a legegyszerűbb kiértékelési eljárások is rendkívül nehezen lennének elvégezhetők számítógép nélkül. A matematika kínál olyan úgynevezett többváltozós analízisbeli módszereket is, amelyek alkalmazása már elképzelhetetlen számítógép nélkül. Mindezen módszerek célja annak eldöntése, hogy különböző kezelések, egyenként vagy kölcsönhatásukban befolyásolják-e az átlagtermést, és ha igen, hogyan. Vagy ahogy mondani szokták: a kezelések nyomán keletke- zik-e az átlagtermések között értékelhető különbség. Kezelés alatt itt a matematikai statisztika kezelés fogalmát kell érteni: a növényvédelem és műtrágyázás mellett kezelés a fajta, a talaj, a tőízám. a vetés és betakarítás paraméterei és hasonlók is. — A kapott eredményeket a KITE milyen formában hasznosította? — Folyamatosan és eredményesen felhasználta a következő évi kerettechnológiák kialakításában. és segítette a kere. technológiák különböző ökológiai körülmények közötti adaptálását. Ezekkel a vizsgálatokkal a termelés ökológiai korlátáit kerestük, de ezek tették lehetővé a továbblépést. Általában jellemző volt a termelési rendszerekre, hogy az agronómiái szaktanácsadás, a műszaki és egyéb szolgáltatás nem volt ösz- szekapcsolva egy üzemmel vagy egy főágazatára kiterjedő ökonómiai vizsgálati rendszerrel. Ismerve, hogy a KITE kerettechnológiájának adaptálásakor a lehetséges technológiai elemek milyen mértékben fogják befolyásolni a termést, továbbá ismerve egy adott gazdaság ökológiai körülményeit és a rendelkezésre álló eszközöket és anyagokat, lehetőség nyílik az agronómiái szempontok messzemenő tiszteletben tartása mellett, a leggazdaságosabb döntés meghozatalára. Ehhez azonban gyors, kevés emberi munkaigényű és viszonylag olcsó módszerre van szükség, hogy nagy sorozatban használható legyen. A számítógéppel segített technológiai tervező-elemző rendszer (TTR) kialakítását 1980-ban kezdtük meg. — Mit tesz lehetővé e rendszer? Hallhatnánk továbbá valamit a technológia tervezésének alapgondolatáról is? — A rendszer lehetővé teszi, hogy egy gazdaság adottságait figyelembe véve, több változatban alakítsuk ki az alkalmazandó technológiákat, vetésszerkezetet, ehhez kapcsolódva az eszközöket és az alkalmazandó változatról gyors ökonómiai elemzés után döntsünk. 1982 óta (a rendszer fokozatos fejlesztése mellett) a KITE szaktanácsadási rendszerének szolgáltatásaként működik is. A TECHNOLÓGIA TERVEZÉSÉNEK alapgondolata röviden a következő: egy mezőgazdasági technológia előírások halmaza, amely kiterjed a termelési folyamat minden körülményére. A műveleti előírások megadják, hogy mikor, milyen erő- és munkagépekkel, milyen műveletet kell végezni: a műtrágyázási előírások meghatározzák a hatóanyagot, annak mennyiségét és a készítmény fajtáját: a növényvédelmi előírások az évi 8—10 művelet vegyszerigényét. Ezeknek mindnek van költségkihatása, de nem egyenlő mértékű. Az erőgépek és speciális munkagépek költségkihatása lényegesen nagyobb a többinél. A nagy értékű gépek kihasználtsága meghatározó jelentőségű egy gazdaság nyereségességében. E körülmény alapján technológiatervezési feladatunkat úgy fogalmaztuk meg, hogy a KITE ajánlott technológiáiból egy gazdaság vetésszerkezetének konkrét technológiáit alakítjuk ki úgy, hogy a gazdaság meglévő vagy a tervezett irányban bővített gépparkjával a vetésszerkezet támasztotta követelményeknek eleget tudjon tenni. A feladat matematikai modellje természetesen nem egyszerű, de felírható és megoldható. Az eredmények dekádonkénti (tíznapos) felbontásban, forgatókönyvszerűén megadják a tennivalókat és egybevetik a gazdaság lehetőségeivel; felhíva a figyelmet az esetleges hiányokra, a szűk kapacitásokra, a nem reális elképzelésekre. Mindezt kiegészíti egy részletes költség- és hozamér- ték-számítás táblánkénti, technológia változatonként!, ágazatonkénti és vetésszerkeze- tenkénti összesítésekkel. A végrehajtandó feladatokról ezek alapján végül is a gazdaság vezetősége dönt. Dr. Mérő Éva Egyre több a számítógép megyénkben.
