Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-02 / 180. szám

1984. augusztus 2. Kelet-Magyaromig 7 Táborról — táborra Úttörők Zánkán, Fonyódligeten Pár nap hiányzott az egy hónapból, s a közel 200 me- gyénkbeli hatodikos úttörő, az ország más őrsvezetőihez hasonlóan hazaindult csapa­tához Zántkáról. A nakamazi Csinyi Zoli, a besztercei Hegyes Krisztina, a nagyhalásza Nagy Lajos vagy a kétérközi Tompa And­rea éppúgy „partner” Zán- kából, mint a nagykállói Haj­dú Gyöngyi, vagy a ramocsa- házi Prekup Zsolti. Évente közel 22 ezer úttö­rő fordul meg Zánkán. A nagyari Fekete Kati így idé­zi emlékeit: — Az Úttörő- mozgalmi Múzeum sok segít­séget ad otthoni munkánk­hoz is. Gyakori vendégei vol- unk a Gyermekalkotások Galériájának is. Igaz, reggel fél 7-kor keltünk, s késő es­te volt, mikor ágyba kerül­tünk, de a sok élmény feled­tette a fáradtságot. Turbucz Sanyi Fehérgyar- ' matról jutott Zánkára: — Nagyon jó volt. Annyi­ra megfeledkeztem minden­ről, hogy még a tervezett üd­vözlőlapokat sem küldtem el. Volt is mit szégyenkeznem. No majd legközelebb Mert az igazság: jó lenne még egy­szer eljutni. Azt hiszem a 120 szabolcsi mindegyikének nagy élmény volt Keszthely, Nagyvázsony, Veszprém vagy Sümeg is. — A zánkai programok — egészíti ki, az egyik legki­sebb táborozó, Tarr Évi — változatosak yoltak a napi munka után. Délelőtt iskolá­ban voltunk. Az úttörővárosban rendkí­vül körültekintően foglal­koztak a pajtásokkal, s meg­kaptak minden segítséget ah­hoz, hogy hazajőve haszno­san dolgozzanak pajtásaikért. ★ Teremi József — a fonyód- ligeti úttörőtábor igazgatója — köszönti a szabolcs-szat- mári úttörőket és vezetőiket, a nyári balatoni üdülőtumu- sokban. Az idei negyedik tur­nus mégis más volt egy ki­csit, mint a korábbiak. Vas- megyer, Tarpa, Fehérgyar­mat és a többi megyénkbeli település képviselői mellett a figyelem Horváth Endréné — Kati néni — tanárnőnek szólt. Szeptembertől fiyugdí- jas lesz, s most utolsó —vég­zős — úttörőit még elkísérte a kirándulásra. — Nálunk az a szokás — mondja a táborzárást meg­előzően Riskó Zoltán, hatodi­kos nyírpazonyi úttörő —, hogy az ötödikesek Rakama- zon, a hatodikosok a kerék­pártúrán, a hetedikesek Szur­dokpüspökiben, míg a végző­sök Fonyódligeten táboroz­nak. Kati néni nagyon lel­kesen, úttörődíszben látta el még a nagytábori ügyeletet is. Mindenki tisztelte. Az összesereglett szabolcsi­ak közül a legkisebb Czeglé- dy Orsolya, harmadikos kis­dobos : — Jártunk Keszthelyen, Hévízen, Badacsonyban. Sok kagylót is gyűjtöttem Nyolc­száz forintot fizetett egy-egy gyerek, de expresszel jöt­tünk, s még hajókáztunk is. A marcaliakkal cseréltünk, ők Rakamazra jönnek tíz napra. Élménydús volt júni­us közepe: A sport mellett a Neptun-ünrtepély műsorában bemutathattuk a „Burkus császár új palástja” című da­rabot is. Harmadjára vagyok a tá­borban — kapcsolódik a be­szélgetésbe Burt Adrienne ifi­vezető —, s ennek ellenére mindig találok újat. Szeren­csére akadnak, akik szíve­sen jönnek megyénkbe. Ga- más, Kéthely, Siófok, Bog- lárlelle, Kaposvár kisdobosai- úttörői szinte nyaranta meg­fordulnak Rakamaz mellett és Vásárosnaményban, Tiva­darban, Dombrádon. Űj és új barátságok szövődnek Marca­li, Barcs, Babócsa úttörőivel. A táborzáráson jó volt látni, hogy sok megyénkbeli pajtás részesült kitüntetésben. Nem vallottunk szégyent. Az országos hagyományőr­Gyermekszáj — Anyukám, meg szokták verni a zebrákat? — kérdezi a kis Zsuzsi. — Ugyan, hogy jut ilyesmi az eszedbe? Persze, hogy nem! — Akkor mitől csíkosak? □ Nagymama szidja a szófo- gadatlan unokáját: — Gondolj arra, amikor a farkas megette az engedetlen Piroskát. Az unoka elmereng és kis idő múlva odaveti: — Jó, jó. De előbb a nagyr mamát ette meg. — Anyukám, két forintot megspóroltam neked. . — Na, ez igazán szép, de hogyan? — Én azt a névtelen leve­let személyesen vittem el Ko­vács néninek. □ Két gyerek beszélget: — Tudod, hogy a kutyánk tud beszélni? — Tudom. — Honnan? Ki mondta? — A mi kutyánk. □ — Szégyelld magad Zsuzsi­ka, hogy már harmadszor kell szólnom, hogy kelj fel. — Anyukám, engedd meg, hogy még egy kicsit szégyell­jem magam. □ — Azt mondod, Mari be­szél eszperantóul? És jól? — Tökéletesen, mintha ott született volna. — Eljössz hozzám felesé­gül? — kérdezi a hatéves La­cika a vele egykorú Katiká­tól. — És el tudsz tartani egy feleséget hat babával? Fordította: Dr. Papp Sándorné ző úttörőtalálkozó tarpai ku- ruca: Oláh István így szólt az ő programjukról: — A tsz autóbusza beszál­lított bennünket Nyíregyhá­zára, így átszállás nélkül utaztunk. A hatos altáborban laktunk. Szinte minden nap tudtunk fürödni. Rendszere­sen sor került gyalogtúrára, s vonattal, hajóval, a Bala- ton-felvidék szinte minden jeles településére eljutottunk. Volt filmvetítés, diszkó, lát­hattuk a karatebemutatót, s a 100 Folk Celsiust. Sajnos, csónakázni most nem lehe­tett, mert új kikötő épül. Jó lenne jövőre is eljönni. Azt hiszem, ez volt minden táborozó gyerek ki nem mon­dott vágya Fonyódligeten. Kép és szöveg: Molnár Károly Most láthatod a természetben! A partifecske „Barlanglakának” is nevezhető ez a földrészünkön élő fecske­fajok leg kisebbiké. A füsti- és molnárfecskétől eltérően ugyanis meredek partfalak, homok- és löszbányák ember által sokszor nehezen elérhető helyeire, a földbe vájja majd egy méter hosszú fészkelőhelyét. Áprilisban visszaérkezve téli pihenőhelyeik­ről, ha szükséges hozzálátnak a költőüreg vagyis a fészek tataro­zásához, avagy elkészítéséhez. Aki végignézte már, hogy meny­nyi energiával és kitartással ko­torják ki ezt a parányi üreget, s bizonyos „tisztelet” ébred benne e csöppnyi madarak iránt. A partifecske társas természe­tű madár. Sokszor több százas, sőt ezres telepekben költ. Színe­zete alapján könnyen elkülönít­hető a hazai másik két fecske­fajunktól. Háta egyszínű barna, míg begye és hasalja hófehér. A melltájékon egy ugyancsak bar­na szalag húzódik keresztül. Farktollai rövidek, s csak igen kismértékben villásak. Mint a neve is mutatja — kedvelt fész­kelő- és táplálkozóhelye a víz­part. Terített asztalt nyújt a sok­sok röpködő vízirovar. Fecskéink szorgalmasan pusztítják is őket, s a csőrükben összegyűlt „ada­gokkal” szinte percenként je­lentkeznek az örökké éhes, csivi- telő fiókák előtt. Számos diák szokott évről év­re a partifecskék tudományos megfigyelésében, gyűrüzésében is részt venni. Romantikus, de bi­zony nem kis feladat a sokszor több ezer^fiigdár befogása, meg­gy űrűzése,^Tnajd elenged^öi' E munkával mind a szakemberek, mind a részt vevő érdeklődők azt kívánják megismerni, hogy mer­re töltik a telet, milyen útvo­nalon vonulnak, s mennyire ál­landó a fészkelőtelepek összeté­tele. A partifecske hasznos, vé­dett madarunk. Fészkelőhelyeit ne zavarjátok gyakori látogatá­saitokkal, s társaitokat is figyel­meztessétek erre. Agárdy Sándor Miénk a szó VIDÁM NAPOK DOMBBADON Tíz kellemes napot töltöttünk július 6-tól 16-ig Domb­rádon. Rajtunk, anarcsiakon kívül ebben a turnusban len­gyel pajtások is voltak a táborban. Nagy izgalommal vár­tuk a külföldi gyerekeket, akikkel könnyen ment a tár­salgás, mert közülünk mindenki tudott egy kicsit oro­szul. Az ismerkedési esten ajándékokkal kedveskedtünk egymásnak. A vidám programok között szerepelt filmvetí­tés, egészségügyi vetélkedő, KRESZ-verseny. Még tábori olimpiát is rendeztünk, melyen — egy ver­senyszámot kivéve — a lengyelek bizonyultak jobbnak. Kirándulás keretében ellátogattunk Szerencsre, a csoko­ládégyárba, ahol annyi édességet ehettünk, amennyi csak belénk fért. Kerékpártúra, léggömbborotválás, rajzver­seny és diszkó is szerepelt a programban. Az utolsó este tábortűz mellett, vidám műsorral búcsúztunk a lengyel pajtásoktól, akikkel levelezéssel továbbra is szeretnénk tartani a kapcsolatot. Dolhai Agnes, 8. oszt., Anarcs DÖRMI-KLUB Ebben az évben Nyírturán megalakult a Dörmi-klub a könyvtárban. Mi, az elsősök voltunk a tagjai. Mindenki megvette és olvasta a Dörmögőt. Tavasszal a klubban tar­tottuk a kisdobosdélutánt. Itt volt a kisdobospróba is. A mesékből versenyt rendeztünk. Vállaltuk, hogy nyáron is megvesszük a Dörmit. Szeptemberben pedig újra ott le­szünk a könyvtárban, ahol szavalóversenyt tartanak majd a nyáron olvasott versekből. Mikulás Enikő és Mikulás Krisztina, Nyírtura Á tíz kis tündér Nemcsak a földiek szomjasak . Volt egyszer, hol nem volt, itt se, ott se, sehol se, még­is volt valahol tíz kicsi tün­dérlány, ügyesek voltak, szé­pek voltak, azonkívül dolgo­sak, égett a kezük alatt a munka. Egyszer ez a tíz tün­dérlány elindult sétálni. Át­mentek a piros erdőn, ahol piros madarak énekeltek, át­mentek a hupikék réten, ahol hupikék madarak fütyö- résztek. A hupikék ház előtt megálltak egy hímes tojás színű ház előtt. A hímes to­jás színű házból éktelen sí­rás hallatszott ki. a í — Ide menjünk be, mert itt valakin segíteni kell — mondta a főtündér. Belép­tek a hímes tojás színű ház­ba. Egy kis leányka sírt-rítt ott. — Jó napot, leányka. Hát te miért itatod az egereket a könnyeiddel? — Azért itatom az egere­ket a könnyeimmel — hüp- pögött a leányka —, mert nagyon unatkozom. — Hát az anyukád itthon van? — Nincs itthon, dolgozni jár és azt mondta, hogy mi­re hazajön, takarítsam ki a szobát, foltozzam meg a ru­hámat, főzzek vacsorát. Azt mondta, krumplilevest főz­zek, meg mákos bobájkát. — És te miért nem csiná­lod ezeket? — Mert nem szeretek dol­gozni. Pedig anyukám azt mondja, arra való a tíz uj­Vízszintes: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben: ZT). 6. Mely személy? 1. Ke­reskedelmi értéke. 8. OÁ. 9. ...-vevő. 11. Dán betűi keverve. 12. Majna, németül. 14. ... István festőművész. 16. Megfejten­dő. 18. Szibériai folyam. 20. ... és kontra. 21. -ban, -ben, több nyugati nyelven. 22. Dér betűi keverve. 24. Hangtalan kanapé! 25. Erzsi (első négyzetben kétjegyű más- salhangó). 27. Megfejtendő. 28. Szorgos rovar. 29. Pénzzé tesz. Függőleges: 1. Ismert Verdi-opera. 2. Li- bahang. 3. Menyasszony. 4. Nátrium vegy- jele. 5. Borból tojással habosított külön­legesség. 6. Megfejtendő (hetedik négyzet­ben kétjegyű mássalhangzó). 10. Olaj, több idegen nyelven. 11. Kártyalap. 13. Égi­test. 14. Csak félig csodás! 15. Deres, ka­loda. 17. Szaglőszerv. 19. Kémiai elem, nyugtatónak is használják. 21. Kortyol­gatna. 23. Végek nélkül békés! 24. Rész­ben kilóg! 26. Sóhajtás. 27. Kicsinyítő- képző. Megfejtendő: Ázsiai szocialista orszá­gok: vízszintes 1, 16, 27, függőleges 6. Múlt heti megfejtés: OROSZ — GRÚZ — BELORUSZ — ÖRMÉNY. Könyvjutalomban részesültek: Huszti Enikő Zajta; Rusznák László Tornyospál­ca; Molnár Csaba Öpályi; Kósa Attila Gyűrtelek; Leposa Erika Nyírbátor; Iván Tímea Öfehértó; Rácz Zoltán Üjfehértó; Kántor Vera Ajak; Szikszai Mónika Tisz­taberek; Tóth Tünde Fényeslitke. Szalma Margit Barabás; Ocsai Ferenc Tuzsér; Major Péter Siófok; Szabó Eszter Nyír­bogát; Nagy Anikó Baktalórántháza. jam, hogy dolgozzam velük. Anyukám engem csak lusta Pannának hív, mert inkább unatkozom, minthogy dolgoz­zam, hüp, hüp, Jiüp. Erre a főtündér megciró­gatta lusta Pannát és a kis unatkozó leány azonnal álom­ba merült. A kis tündérek pedig egy, kettő, három, hopp a leány kezére, onnan hopp, egy, kettő, három, belebúj­tak a kis leány ujjaiba. Ami­kor Panni felébredt, csak azt vette észre, hogy mind a tíz ujja nnpzog. Hamar kita- ■ karltotta a szobát, utána ‘ megfoltozta a ruhácskáját, azután megfőzte a vacsorát, krumplilevest, meg mákos bobájkát, ahogy az édesany­ja megparancsolta. Mikor mindennel kész lett, Panni­ka szívét átmuzsikálta az öröm. — Mennyivel jobb dolgoz­ni — mondta magában, mint unatkozni, többet nem unat­kozom soha, ahelyett inkább dolgozom. Arravaló a tíz uj­jam. A tíz kis tündér pedig hipp, hopp, lopva, észrevétle­nül kibújt Pannika ujjai- ból, mert Pannika megtanul­ta, hogy sokkal jobb dolgoz­ni, mint unatkozni. Amikor anyuka hazajött, a kislányát összevissza csókol­ta, mert mindent rendben talált. S többet soha nem ne­vezte a lányát lusta Panná­nak. Neve egyszerűen csak Pannika lett. ölbey Irén RÓZSA ENDRE: (Nyo)morzsák Gyórói gombóc Cirákon ült-üldögélt egy kis zsákon. Hej, ilyen-olyan léhonda, meddig csücsülsz itt éhomra?! Már megyek én is Cirákra, hadd lám: a zsákot ki rágja? Ajj-jajj, te gombóc, gyórói, látom a lisztet szóródni! Kívül-belül is nyomorzsák — maguk morzsolják a morzsák. Óc-móc takonypóc, ómódi, vérszilva gombóc, oktondi!

Next

/
Thumbnails
Contents