Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-15 / 191. szám

1984. augusztus 15. Kelet-Magyarország 2 Új keresetszabályozás 1985-től (2.) Csakis a teljesít' mény a fedezet MIUTÁN MEGNŐ A NYE­RESÉG, az adóviselő-képes­ség szerepe, a teljesítménytől független keresetkiáramlást mindenekelőtt az árak kor­látozhatják. Ehhez pedig nél­külözhetetlen az éles verseny­helyzet, illetve a megfelelő árszabályozás. A legrugalma­sabb keresetszabályozási for­mát tehát csak azok a gazdál­kodó egységek alkalmazhat­ják, amelyek növekvő bér­költségeiket nem tudják a vevőkre nyakló nélkül áthá­rítani. Erre garancia a nagy­arányú export, illetve a megnyugtató árszabályozás. Nélkülözhetetlen a nagyfokú költségérzékenység, az éssze­rű takarékosság, a különböző költségtényezők mindenkori optimális arányának kialakí­tása. Ügy váljon a különböző gyári forint konvertálhatóvá, hogy a bérforinthoz hasonló keménységű lesz a költség­forint és nem a bérforint pu­liul meg. A RUGALMASSÁG koc­kázata. Csak aki a jelen­legi 7—8 százalékos inflációs rátát is fel akarja srófolni, az gondolhat arra, hogy eljött a könnyű béremelések idő­szaka. Ha ugyanis a kiáram­ló bérforintnak nem lesz nö­vekvő teljesítményfedezete, elszabadulhat a pokol, az inflációs gerjedés felgyorsul­hat és ellenőrizhetetlenné válhat. Nélkülözhetetlen te­hát a felelős, fegyelmezett bérgazdálkodás. A növekvő bérfizetési hatáskörnek olyan vezetői érdekeltséggel kell párosulnia, ami eleve kizár­ja a teljesítményfedezet nél­küli személyi jövedelmek ki­fizetését. Az új ösztönző bérezési gyakorlat nem csupán meg­felelő gazdasági, szabályozá­si viszonyokat, hanem gyö­keres szemléletbeli változást is feltételez. Á vállalatok közt várhatóan jelentős bér- különbségek alakulnak ki 1985-től. Előnyösen startol­hatnak a magas nyereség, az alacsony bérhányadú vállala­tok. Különösen akkor, ha a nyereséget nem terhelik adósságok, hiteltörlesztések, kamatfizetések. NE LEGYEN JELENLÉTI DÍJ. Mindenütt rendkívül felfokozódott a béremelések iránti igény. Azért mert az igényeket, az elvárásokat nem a teljesítményekhez viszo­nyítják, hanem mások jöve­delméhez, az általános drá­guláshoz, a szabadpiac és a vállalati gazdasági munkakö­A zt a szép teret a vas­útállomás előtt tel­jesen betöltötte a napfény. Még a szekeret húzó lovak is izzadtak, mintha egy Szaharán átke­lő karavánban dolgoznának. — Mintha a nyár most akarná behozni a nagy jú­liusi lemaradást — mondta egy fiatalember a karján odasiető szép lánynak, aki­vel az autóbuszok felszálló­helyére igyekeztek. Hely volt a jármű meg- várásához. Hét szép, pirosra festett pad. De nem ült raj­tuk senki. Csak a padok mögötti szép liget fáinak árnyékában álldogált egy nagyon idős, lábát nehezen kifeszítve- tartó nénike. — Ne üljünk le mi se, — mondta a lány, — jobb ott, az árnyékban. — Igazad van, drágám, — felelte a fiú. És oda­mentek a néni mellé, aki már szinte ingadozott a fá­radtságtól. Megnézték, az­tán hátrapillantottak, a na­gyon érdekes bokrokból és fákból összeállított kis li­getre, amely viszont— saj­nos, ebben a melegben, amely árnyékra teszi szom­jassá az embert — csak zösségek béreihez. Az ilyen tömegnyomásnak, bármilyen erős, nem szabad engedni, béremelést csakis teljesít­ménynövelés indokolhat. Sőt, figyelembe véve az eddigi bérszabályozás létszámhígító hatását, esetenként az adott bérért indokolt több, jobb, fegyelmezettebb munkát kö­vetelni. Űjra gombolva a mellényt. Az úgynevezett vat­tamunkaerő a régi kereset- szabályozás öröksége nem il­leszthető az új, feszesebb rendszerbe. Válaszút elé ke­rül a dolgozó. Vagy beáll a sorba, az újra rendeződő tel­jesítményhierarchiába, vagy kilép a munkahelyről. Sokan már attól megsér­tődnek, hogy nem kapnak fi­zetésemelést. Hát még ha azt is közlik, hogy a kévéséit pénzért is meg kell dolgozni! De hát az igyekvő, tehervi­selő ember is érzékeny, ked­vét szegi, ha egyazon cégnél olykor azonos munkát kétfé­le mércével mérnek. Nem mindegy, hogy ki sértődik meg. Illesse tapintat a szor­galmat, s tisztelet a teljesít­ményt! De akkor nem lehet becsülni a félmunkát, s nem lehet fizetni a jelenléti díjat. KI SÉRTŐDJEK MEG? A következetlenség, a megalku­vás az ösztönzésben, nyilván­való kitérés az érdekütközé­sek, a konfliktusok elől. Ez egyre kevésbé indokolható azzal, hogy a munkaerőhiány­ból fakadó gondokat gyara­píthatja. Ha a gyenge mun­kaerő megsértődik és tovább­áll, remélhetőleg mérséklődő eséllyel próbálhat majd má­sutt szerencsét. A kilépő pén­zét pedig, amint erre az új szabályozás lehetőséget nyújt, megkapja az, aki többre ké­pes. Nem lesz teljesítmény­kiesés, Sőt a több és jobb munka kellő anyagi elisme­rése vonzza majd az új mun­kaerőt. Arra persze számíta­ni kell, hogy a szabályozás­módosítás révén a munkaerő egyre inkább drágul, ésszerű létszámgazdálkodásra, ará­nyos teherelosztásra serkent­ve. Visszatérve az indító té­mára: optimisták lehetünk-e az 1985. évi startot illetően? Feltétlenül. Van reális lehe­tőség a kibontakozásra, a gaz­daság megújulására. De re­ményeinket, igényeinket ne a szabályozásváltáshoz, a központi intézkedésekhez kössük egysíkúan. Kovács József (Vége) néhány méterrel a szép pa­dok mögött kezdődött. — Hátrébb kellene tele­píteni ezeket a padokat! — szólalt meg a fiú. A néni valószínűleg úgy értette, hogy a mondat ne­ki is szól, mert azonnal vá­laszolt: TEJ, TŰRŐ RUDI SZÁLKÁRÓL. A tejipari vállalat mátészalkai üzeméből naponta több ezer liter tej és több ezer kilogramm tejtermék kerül a megye boltjaiba. Képeinken: Sváb Judit 58—M ezer liter tejet csomagol egy műszak­ban. — Húsz tonna Túró Rudi-alapanyagot készít naponta Varga András. — A csomagológép pontos beállítását ellenőr­zi Szabó Andrásné és Budaházi Dezső. (Jávor László felvételei) KIVÁLÓ FELTALÁLÓK Víz a tetőn Petrás Mihály Az átadás úgy kezdődik, hogy a tetőt vízzel árasztják el. Ha kéri a megrendelő, akár két napig is pancsikál- hat benne, s biztos lehet, hogy nem ázik át a tető. Mindez egy szolgálati szaba­dalom kivitelezésének kö­szönhető, amely a sokszor szidott tetőbeázásokat kíván­ja elhárítani. — Éveken keresztül mar­tuk egymást, talán ezért volt eredményes, amit csináltunk — véli Petrás Mihály, a si­keres találmány egyik társ­szerzője. Szolgálati mzabadalom A hivatalos megnevezés így szól: „Eljárás tetők, főleg lapos tetők lágyfedésének ké­szítésére.” A szolgálati sza­Bagaméri Lajos badalom a Kelet-magyaror­szági Állami Építőipari Vál­lalat két szakemberének, Bagaméri Lajos szigetelési üzemvezetőnek és Petrás Mi­hály művezetőinek a nevéhez fűződik. Az ötlettől a szabadalom megvalósításáig viszonylag rövid idő telt el. — Mint minden új dolog­hoz, ehhez is egy szikra kel­lett — emlékezik Bagaméri Lajos. — Amikor hozzákezd- tünk a Taurus-fólia alkal­mazásához a tetőszigetelés­nél, akkor vettük észre, ha alatta valamilyen páravezető réteg van, mennyire jobbak a tulajdonságai. Ennek alapján törtük a fejünket, s jutot­tunk el odáig, hogy a műgu­mira négy milliméteres po­rózus réteget vigyünk. hogy ^nemsokára „brigád” alakult belőlük, mely kis „sereg” elvállalta, hogy akármi a megoldás, elvégzi a szükséges munkát. — Vállald el a brigádve­zető tisztét! — mondta az első pár lánya fiújának. — Éljen a brigádvezető! Napfény — Vagy á fákat előre! A két fiatal meghökkent. Valami fontos busznak kell jönnie e percekben — mind többen lettek és bele is szólt minden újonnan ér­kező. — Mi lenne — szólt egy lány — ha a padok mosta­ni helye fölé egy gyorsan lombosodó fafajtának a csemetéiből ültetnénk egy kis ligetet? — Nekünk van ilyen kis­erdőnk, én rábeszéltem aput, hogy adjon belőle ül­tetni valót! — így egy má­sik. A beszélgetés úgy össze- toborzott egy kis csoportot^ — harsogott a fiatal cso­port, mert meghallották a lány javaslatát. — Jól van, vállalom — mondta az „első” fiú — csak engedjétek meg, hogy előbb beszéljek a városi il­letékesekkel, mert bármily jót akarunk, nincs jogunk csak úgy, tudtuk nélkül hozzákezdeni a rendezge­téshez. Egy fiú félbeszakította azzal, hogy van itt a kö­zelben telefon is. Az új „brigádvezető” megértette, intett és már sietett is a fülkéhez, előkotorva egy kétforintost a belső zsebé­ből. Nagyon várták. Senki sem szállt fel* a sorban in­duló buszokra, jelezve ez­zel szándékuk komolyságát. Tíz perc múlva visszatért a brigádvezető és mosolyogva mondta: — Nemcsak beleegyeztek a módosításba, hanem meg­üzenték, hogy holnapra itt letárolják és őriztetik a megfelelő anyagot, amiből szép ernyőt építhetünk a padok fölé. — És mi lesz azokkal, akik szeretik a napot és nem akarnak elbúcsúzni tő­le? — kérdezte a fiú párja. — Ezt is megbeszéltük — nevetett a brigádvezető. — A hét pádból csak négy kap árnyékoló tetőt, a többi há­rom fölött üveg lesz, amely átereszti a napfényt annak, aki ezt szereti. ! llítólag megalakult a brigád. És ha nem beszéltek őszintén a szereplők, vagy csak e so­rok írója találta ki az egé­szet, akkor is jó lenne ez a megoldás az ott várakozók­nak. (gesztelyi) Magoldják a „tangarl- kígyót“ A KEMÉV tetőszigetelése a Dunától keletre eső részen — ahol vállalják a munká' kát — egyre nagyobb nép szerűségnek örvend. Ami lé­nyeges : nemcsak vadonatúj épületeken dolgoznak, hanem olyanok szigetelését is vál­lalják, amelyeknél tengeri- kígyóperek után sem tud ták megoldani a szigetelést. — örülünk annak, hogy a szabadalmunk a vállalatnak eddig több, mint tízmillió fo­rintos eredményt hozott — mondja Bagaméri Lajos. — Most főleg óvodák, böl­csődék, iskolák szigetelésén dolgozunk — folytatja Pet­rás Mihály. — Sokan kétke­déssel fogadnak, de amikor tapasztalják az eredményt, akkor megnyugszanak. Űtlatak háttora Korántsem lehet azt mon­dani, hogy a töprengés, a feltalálók útja nem görön­gyös. Sok kötöttséggel jár egy szabadalmi eljárás elké­szítése. Néha kiderül, hogy a jó ötlet megvalósítása nehéz­ségekbe ütközik. — Az a lényeg, hogy né­hány kudarc ne törje le az embert — vallja Bagaméri Lajos. Aztán kitűnik, nemcsak jó vállalati háttér szükséges, hanem legalább annyira fon­tos a családi támasz. Ahhoz, hogy valaki az estéjét, éjsza­káját töltse el töprengéssel, hogy a munkaidő után legyen ideje az új gondolattal fog­lalkozni, az egyik kollega szavad csengenek a fülükbe. Ö ugyanis akkor, amikor az idei építők napján megkap­ták a Kiváló Feltaláló kitün­tetést, egyszerre gratulált nekik és a „hátországnak”, a feleségeknek. ' L. B. DOMBRÁD; Félévi számvetés Dombrádon a nagyközségi közös tanács vb a napokban tárgyalta az 1984-es évi mű­ködési, költségvetési és fej­lesztési alap tervének idő­arányos teljesítését. Ismét több területen volt fejlődés — állapították meg a vb-ta- gok. A Széchenyi utcában pél­dául járdát építettek, a Vö­röshadsereg utcába kiszállí­tották a sódert és a cemen­tet, csak az ottani lakosokon múlik, hogy mikor lesz meg­építve a járdájuk. Megkezdték az újdombrádi klubkönyvtár felújítását, be­fejezés előtt áll az ivóvíz hálózatának kiépítése. Mint­egy félmillió forintért felújí­tották a tanácsi kövesutakat. Már csak a Tisza-parti kem­pinghez vezető út van hát­ra. Elkészült Dombrád szenny­vízhálózatának tanulmány- terve is. Rendbe hozták a Ti­sza-parti úttörőtábort, ahol turnusonként 110 gyerek tá­borozhat. Tiszakanyár társ­község vízrendezésére fél­milliót fordítottak már ed­dig. Ugyanitt elkészült egy mini szogáltatóház. Nagyon sok pénzt költöttek szociális célokra. Minden je­lentkezőt fel tudnak venni bölcsődébe, óvodába és az általános iskolai napközis csoportokba, a szociális kör­kép ennek ellenére sem a legjobb, 59 gyermek van ál­lami gondozásban, a gondo­zási díj hátralékait nem tud­ják behajtani, (sz. e.) * S A nővér nem­csak beszólt a beteg­szobába, hogy „Mi­hály bácsi, a vizs­gálóba menjen”. Tudja, nehezen jár az idős, nyolcvanas ember, szívélyesen karonfogja és úgy viszi, vezeti. Űtközben a be­teg hálásan néz a hófehér köpenyű, biztató kísérőjére. Minden beteg hamar megismeri, megkedveli az osz­tályon Orosz Sán- dornét. De a -gyó- | gyultan távozók I leánykori kereszt- i nevét súgják meg 1 az érkező betegek- | nek. Orvosok, be- I tegek úgy szólít- I ják: Vera nővér. I — Húsz éve doi- I gozom az egész- Iségügyben — VERA NÓVÉR mondja Orosz Sán- dorné. — A leg­több időt itt, a sze­mészeti osztályon. A pályára anyó­sa biztatta, aki nő­vérként ment nyugdíjba. Nyolc általánossal kez­dett, s már két fiúgyermek any­jaként, levelező ta­nulással szerezte meg az érettségit. — Azóta is ké­pezem magam. A szakmában is, de kétéves marxista- leninista oktatá­son szintén részt vettem. Majdnem minden évben van valamilyen szak­mai továbbképző is. Szükséges az alapos tájékozott­ság, fontos, hogy minden részében ismerjem a mun­kámhoz kapcsoló­dó teendőket. Szereti munká­ját, ami számára több is, mint csu­pán kereseti lehe­tőség. — A nővér so­kat tehet a beteg gyógyulásáért, ma­gatartásával eny­hítheti a fájdalom elviselését — vall­ja. S Vera nővérnek mindig van moso­lya, jó szava, ked­ves figyelmessége^ bizalmat keltő biz­tatása a betegek számára. Negyvenévesen nevezték ki vezető nővérnek. (asztalos)

Next

/
Thumbnails
Contents