Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-15 / 191. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 15. fl holnap generációiért Az ENSZ II. népesedési világkonferenciáját Mexikóvárosban rendezték. A tanácskozáson 159 ország — köztük hazánk — képviseltette magát. Szekciókban és plenáris üléseken arról folyt a szó, miként lehetne a ma és a holnap generációi számára tűrhetőbb feltételeket teremteni. A teendők megfogalmazása nem könnyű. Míg ugyanis a fejlett tőkés államokban egy- egy anya általában maximum két gyermeknek ad életet, addig a fejlődő ázsiai, afrikai és a latin-amerikai országokban az átlagcsaládokban öt-hat, vagy ennél is több gyermeket nevelnek. Ugyanakkor az utóbbiakban — kevés kivétellel — roppant gondokat okoz az élelmezés, hiányzik az egészség- ügyi hálózat, nincs elegendő orvos, s a gyógyszerek sem jutnak el megfelelő mennyiségben. Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára hétfői felszólalásában nemzetközi ösz- szefogást sürgetett a népesedési robbanás visszafogására. Kézenfekvő lenne a megoldás, vagyis a fegyverkezési kiadások radikális csökkentése a szociális célok javára. A mexikói tanácskozáson részt vevőket szinte kivétel nélkül áthatotta a felelősségtudat. Ez tükröződik a záróokmány szövegéből és szelleméből, amelyet végül — hosszas egyezkedés után — az amerikai küldöttség is elfogadott. Ez az úgynevezett mexikói nyilatkozat természetesen csupán ajánlásokat és megállapításokat tartalmaz. Rögzíti a jelenlegi helyzetet és fölvázolja a jövő teendőit. A ma, de főleg a holnap generációi szempontjából azonban nem közömbös, hogy az akcióprogramból mi valósul meg, s hány józan elképzelést mellőznek a közöny, vagy a nemtörődömség okán. Márpedig minden egyes ajánlás figyelmet érdemel. Naponta ugyanis 280 ezerrel gyarapodik földünk lakossága. S az semmiképpen nem lehet közömbös, hogy közülük hányán érik meg a tisztes öregkort, emberhez mél tó körülmények között. Magyar—szovjet tárgyalások kezdődtek Budapesten. A küldöttségeket Leonyid Kosztandov és Marjai József miniszterelnök-helyettesek vezetik. Több száz asszony tüntetett a salvadori fővárosban az amerikai nagykövetség előtt. Követelték, hogy adjanak felvilá^ gosítást eltűnt hozzátartozóikról. Nagygyűlés, kitüntetés, avatás (Folytatás az 1. oldalról) ipari üzemek dolgozói, a Béke Tsz-be láitogaitnlak a papírgyáriak, a Vörös Csillagba a gumigyáriak és a Ságvári- ba a konzervgyár munkásai mennek el egy busszal. Az egész napos rendezvény jó alkalom a véleménycserére az ipar és a mezőgazdaság dolgozói közöitt Szinte valamennyi tanyás telep ülésünkön megrendezik az ilyenkor szokásos tanyanapot. Kulturális és szórakoztató program, sportver seny, író-olvasó találkozó, diszkó várja asz érdeklődőket, Az alkotmány ünnepe alkalmából adják át Nyíregy házán az 58 millió forintos költséggel épült csempeüze met. Kisvárdán augusztus 10 én avatták a szívbetegek szakszerűbb ellátására létesített kórházi részleget. Nyír egyházán üzembe helyezik í bővített telefonközpontot, fi 4800 vonallal megtoldott tele fonközpomt 70 millió forintba került. Üzembe helyezik: ROBBANÁS LYONBAN Pokolgép robbant hétfőn a késő délutáni órákban Lyon főpályaudvarának poggyászmegőrzőjében. Két ember megsebesült. Egy telefonáló az Örményország Felszabadításáért Harcoló Titkos örmény Hadsereg (ASALA) elnevezésű szélsőséges szervezet nevében közölte, hogy a csoport tagjai helyezték el a robbanószerkezetet. ERDŐTŰZ GÖRÖGORSZÁGBAN Fenyők és olajfák ezrei váltak a lángok martalékává hétfőn az Athéntól negyven kilométerrel északra pusztító erdőtűzben. Hat lakóépület is romba dőlt. Több száz embert kellett kilakoltatni a veszély elől. Az oltásban tizenhét különleges repülőgép, negyvenkét tűzoltóautó, ötszáz katona, tűzoltók és rendőrök százai vesznek részt, de a tüzet egyelőre még nem sikerült megfékezni. SVÁJCI MERÉNYLET Ismeretlen tettesek fölgyújtották egy svájci — radioaktív hulladékok begyűjtésére szakosodott — magán- vállalat elnökének a házát. A CEDRA nevű vállalat, amely elsősorban a svájci kormány megrendelésére dolgozik, tárolóhelyeket tervez kialakítani az ország középső kantonjaiban: tevékenysége heves ellenállást váltott ki a környezetvédők körében. KOCSMAROSOK TILTAKOZNAK A bajorországi Würzburg borozóinak és sörözőinek tulajdonosai sztrájkkal és tüntetéssel fenyegetőznek, mert gomba módra szaporodnak az úgynevezett sör- és bor- fesztiválok. Az ilyen szabadtéri rendezvények jelentősen csökkentik a kocsmák forgalmát. A tulajdonosok számítása szerint az idén hatezer ivóünnepet rendeznek a környéken. 14. Megszakította információimat, és azt mondta, hogy ő is jó referenciákat kapót Jancsórói, esetleg ő rendezné a Két íogolyt, és a forgatás java részére Magyarországon kerülne sor. Szép levelet kapott tőle, a „Tisztelt Mester” megszólítás után mindjárt azzal kezdi, gyerekkori álma teljesül, ha ezt a filmet ő rendezheti. Sok sikert kívántam a közös munkához, és Zilahy megígérte, hogy majd Rómából telefonon jelentkezik. Hónapokkal később valóban fölhívott Rómából. Elnézést kért a honsszú hallgatásért, közben annyi elintézni valója volt, hogy meghalni sem ért rá. A karácsonyt New Yorkban, családi körben töltötte. Onnan januárban Madridba utazott, majd Rómába, magával vitte a készülő film megírt forgatókönyvét, és örömmel újságolta, hogy elfogadták. Napokon belül elvégzi a dolgát, és újra jelentkezik telefonon, Rómából egyenesen Budapestre jön, szüksége lenne egy olcsó szállodai szobára. Már a nyárban jártunk — 1973-ban —, amikor telefonált Újvidékről, ismét elnézést kért, de katasztofális állapotok alakultak ki a Jugoszláviában készülő filmje, az új Halálos tavasz körül. Rómából azonnal a helyszínre kellett mennie, de a vasárnap esti belgrádi gyorssal érkezik, és foglaljak részére szobát. — A Palace megfelel? — kérdeztem. — Nem túlságosan drága? — Nem. Filmgyári kapcsolataim felől érdeklődött, de megegyeztünk, hogy erről inkább személyesen beszélgetünk. Körbejártuk a ragyogó fényben tündöklő esti fővárost. Budán mászkáltunk, és a Mátyás-templom környékén megálltunk. A Halászbástyáról néztük a Dunát, a pesti oldalt. Zilahy nagyon sokáig állt ott szótlanul, már untam, de nem sürgettem. Amikor újra elindultunk, ismét előhoztam, hogy jöjjön haza. Telepedjen le a régi környéken, akár az Afonya utcába is visszamehet. Érezte, hogy komolyan beszélek. — Szép környék — szólt fáradtan vagy fölzaklatottan —, a telek is jó helyen van, tudod mit lehetne oda építeni? — Mit? — Egy nagyon szép, nagy palotát, sok lakással. — Remélem, majd megépítjük egyszer. — De nem az állam pénzén, hanem a kint élő magyarok építenék. Sok olyan magyar él külföldön, aki öregségére szeretne visszatérni a hazába. Többségüknek van is pénze arra, hogy megépítsen egy két-három szobás lakást. Meg is tennék. — Lehet, hogy ebben van fantázia, bár én nem értek ezekhez a dolgokhoz. — Persze, hogy van, nagy fantázia van ebben. Kíváncsiságból egyszer meg is kérdeztem néhány kint élő idős családot. Szimpatizálnak a gondolattal. — Majd megemlítem hozzáértő, autentikus személyeknek. — Kár lenne elvetni ezt a gondolatot. — Te is építkezhetnél ott, hiszen a telek a tiéd volt. — Én nem építek semmit. — Beszélgessünk még erről a témáBelorusz és osztrák szakemberek a kohómű épülő csarnokában A tervek szerint 1984 novemberében olvasztják az első adag acélt a Belorusz Kohóműben, amely az ausztriai „Fest-Alpine” cég szakembereinek tervei alapján és részvételével Zslobin városban épül. Jelenleg a fő és a kisegítő üzemek gyárcsarnokai épülnek, s befejezéséhez közeledik a gáztisztító berendezések szerelése. A már felépült üzemrészekben megkezdődött a berendezések szerelése. A kohómű tervezett kapacitása 720 ezer tonna termék évente, beleértve az 500 ezer tonna hengerelt árut is. Azok. a fiatal — munkások — mintegy háromszázan —, , akik a kohóműben dolgoznak majd, a Zaporozsjei (Ukrajna) és a Cserepoveci Kohóműben (az Oroszországi Föderáció európai területének északi részén) sajátítják el az acélolvasztárok szakmáját. L ehet, hogy most hallottuk az igazi Reagant? — ezt a kérdést vetette fel hétfői sajtókonferenciáján Gary Hart szenátor, aki korábban a demokrata párt elnökjelöltségéért küzdött. A demokrata elnökjelölt, Walter Mondale óvatosabban fogalmazott ugyanezen a sajtó- konferencián. „Hajlandó vagyok elfogadni, hogy az elnök tréfált csupán — de az Ilyen kijelentések élnek, s az egész világ beszél róluk” — jelentette ki Mondale. Arra is figyelmeztetett, némi célzatossággal, hogy az amerikai elnöknek mindig „megfontoltnak” kell lennie. Hart és Mondale véleménye egyaránt Reagan elnök szombati elszólására, vagy ahogy hívei igyekeznek feltüntetni, tréfájára vonatkozik. Reagan ugyanis, heti rádióbeszéde előtt, mlkrofonprőbaként, azt mondotta, hogy „aláírta azt a törvényt, amely Oroszországot törvényen kívül helyezi” és „öt perc múlva megkezdjük a bombázást”. Bár az ilyen mik- rofonpróba-megjegyzéseket általában nem veszik fel, s a rádió- és televíziós hálózatok kötelezték magukat arra, hogy még véletlenül sem sugározzák, ezúttal az történt, hogy a felvételt más újságírók is végighallgatták s ők számoltak be azután Reagan „tréfájáról”. Az ABC televízió hétfő esti adásában az eseményeket kommentálva megállapította: a Fehér Házat és Reagan választási hadjáratának vezetőit rendkívül kellemetlenül érinti a ki- szivárogattás. Egyik legfőbb törekvésük most, a választás küszöbén ugyanis éppen az, hogy megváltoztassák az elnökről kialakult képet, azt, hogy ujját állandóan a ravaszon tartja és meggondolatlan cselekedetekre is képes. A Fehér Ház hivatalosan semmiféle megjegyzést sem hajlandó a történtekhez fűzni, arra hivatkozva, hogy csak az elnök hivatalos kijelentéseit kommentálja, Reagan párthívei pedig azzal próbálkoznak, hogy „ártatlan tréfának” tüntessék fel az ügyet. A hétfő esti televíziós adások azonban arról is beszámoltak, hogy Washington európai partnerei korántsem tekintik ennek Reagan „freudi elszólását”. Egyre nagyobb hullámokat ver az Egyesült Államokban Reagan elnök szombati „elszólása”, amelyben egy mikrofon- próba során arról beszélt, hogy „öt perc múlva megkezdjük a bombázást” a Szovjetunió ellen. „A halál nem tréfadolog” — írja gúnyoros hangú rövid vezércikkében a tekintélyes amerikai lap, a The New York Times. Nem az a baj, hogy Reagan elnök szeret tréfálkozni — mutat rá. „A baj az általa tréfa tárgyául választott témákkal van. Nincs olyan veszély, hogy kijelentését komolyan veszik, de az a veszély igenis fennáll, hogy félreértik.” A The Washington Post karikatúrát közöl Reagan „tréfájáról”. A képen az látható, hogy az elnök éppen megnyomja a támadó rakétákat indító gombot. „Ez csak tréfa, hiszen nincs is bekapcsolva” — mondja a képaláírás. Terry Michael, a demokrata párt szóvivője Reagan kijelentéséről megállapította, hihetetlen, hogy az Egyesült Államok bárkivel is tréfálkozhatna egy, a Szovjetunió elleni háborúról, különösen nem az újságírókkal. Ez a megjegyzése is azt tükrözi, milyen érzéketlenséget tanúsít szüntelenül az az ember, akinek az volna a feladata, hogy a nyugati világot vezesse a béke útjainak felkutatásában. „Ezen a .tréfán’ aligha fognak nevetni akár Moszkvában, akár szövetségeseink fővárosaiban” — hangoztatta a demokrata párti szóvivő. ŰZiLaku, Siklós /7 • „ Jónás: JkLCUf-ú-i utolsó évei ról. Szerintem, te idehaza újra megta- I lálnád magadat. Zilahy hallgatott. Nem hagytam abba. | — Lajos, én erről a kérdésről nem fe- [ lelőtlenül beszélek. — Azt tudom. — Mi a te célod? Bolyongsz Európá- I ban, Amerikában, mint egy helyét nem lelő hazátlan vándor, pedig van hazád. Meddig lehet ezt így csinálni, nyolcvan | év fölött jársz. — Én már nem tudnék itt élni. Na- I ponta kijárni a temetőbe, virágot vinni I azoknak a sírjára, akikkel valamikor I együtt éltem, dolgoztam, ezt nem bír- I nám el. A feleségemre még rosszabb ha- I fással van a múlt, menekül előle. Kere- | sem telefonon Darvast, azt a választ kapom: meghalt. A közelmúltban Mi- | hályfi Ernővel lett volna dolgom: a te- | lefonban közölték: meghalt. És ez így menne, amíg csak élnék. — így jobb? — Jánoskám, így se jó, azt én érzem a legjobban. — Neked itt Magyarországon nincs szégyellnivalód. — Ezt ne bolygassuk. Bizonyos írói körök vagy félnek tőlem, pedig én már nem írok, vagy pedig nagyon rosszindu- latúak velem szemben. Én nem kérni, hanem adni jönnék. — Sejtem, mire gondolsz, de egy-egy véleményt ne tegyél általánossá. — Erről majd inkább holnap beszéljünk. Vacsoráztunk és befejeztük a napot. Megállapodtunk, hogy másnap este ta- | lálkozunk a szerkesztőségben. Zilahy jókedvűen érkezett. Leült az előszobában, és máris grófi anekdotába kezdett, a gépírók abbahagyták a távirati iroda anyagainak gépelését, és ámultak a mesén. (Folytatjuk)
