Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-15 / 191. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 15. Ztifolt tantermek, betöltetlen állások Tanévnyitás előtt az iskolákról Pásztor István: „Néhány újdonságot ebben az évben is tartogatunk a gyerme­keknek.” igény tavaly. Ügy tűnik, az idén jobb lesz a kihasznált­ság: eddig 210-en kértek kollégiumot. A felújítások­ról szólva a szakmunkás- képző céljaira 300 ezer fo­rintot használtunk fel: a pénzből jutott a homlokzat tatarozására is. Az épület megszépült, „csak” éppen szűk. Hat tantermén kívül hét szükségtanteremben ta­nulnak majd az osztályok. Nagy szükség lenne egy új szakmunkásképzőre. Egye­lőre a tervei készülnek. — Lesz-e elegendő peda­gógus a következő tanév­ben? — Sajnos, vannak betöl­tetlen állások. Az általános iskolákban hivatalosan csak egy énekszakos hely üres — erre talán lesz jelentkező. Viszont a gyesen lévő pe­dagógusok helyére legalább 4—5 diplomást tudnánk szerződéssel alkalmazni. A zeneiskolában 7 tanár hi­ányzik, a kollégiumban, a gimnáziumban és a szak­munkásképzőben pedig 3—3 üres állás van. Hiába írtuk ki idejében a pályázatokat, nincs jelentkező. — Tehát a zsúfoltság, s s a betöltetlen állások to­vábbra is gondokat okoz­nak majd az oktatásban. — Igen, ezekkel számol­nunk kell. Néhány újdon­ságot azért ebben az évben is tartogatunk a gyerme­keknek. Az általános isko­lákban a három tagozat — testnevelés, ének, orosz — mellett délutánra német nyelvtanfolyamot szerve­zünk a tanulóknak harma­dik osztálytól nyolcadikig. A megyei irányítás alatt álló kisegítő iskola és ne­velőotthon a tavalyi egy mellett az idén még két osztályban indít továbbkép­ző tanfolyamot növendé­keinek. Ezek a fiatalok a kétéves képzés végén meg­kapják a nyolc osztály el­végzéséről szóló bizonyít­ványt. S hogy a legkiseb­bekről se feledkezzünk meg: decemberre elkészül az új, százszemélyes óvoda. Ezzel sokat javul, de sajnos tel­jesen nem oldódik meg a kicsinyek óvodai elhelyezé­sének gondja. Kósz a kofolovonat Nyírbátor népi építészete Már nyomdában van Sza- lontai Barnabás, a nemrég elhunyt állami díjas volt múzeumigazgató utolsó mun­kája: a Nyírbátori népi épí­tészetet bemutató írás. Az anyag a Kossuth Lajos Tu­dományegyetem néprajzi tanszékének „Studia Folklo- ristica et Eethnographica” cí­mű sorozatának tizenharma­dik köteteként jelenik meg, Ujváry Zoltán szerkesztésé­ben és dr. Dám László lekto­rálásában. A gazdagon illusztrált — 104 fotót, felmérési alapraj­zot, metszetet, térképet tar­talmazó — munka Nyírbátor településtörténetét, népraj­zát, népi építészetét és la­káskultúráját ismerteti meg az olvasókkal. E kötet nagy hiányt szüntet majd meg, hiszen n<; ncsak a nyírségi, de egyetlen hazai mezővá­rosról sem készült még olyan átfogó munka, mely határo­zott történelmi szemlélettel mutatná be egy település építészeti kultúráját. A kötet kefelevonata már elkészült. A költségeket a Báthori István Múzeum ba­ráti köre, a városi tanács, a helyi termelőszövetkezet és a városi üzemek viselik. A könyvből 2500 példány ké­szül a Borsodi Nyomdában, s várhatóan ősszel jelenik meg. Kapható lesz megyénk múzeumaiban, s a nyírbátori könyvesboltban. Jó ideje már, hogy zárt ajtók állják útját a történe­lem és a művészetek iránt érdeklődő látogatóknak a Báthori István Múzeumban. Javában tart a felújítás, amely során tatarozzák az épületet, kicserélik az ajtó­kat, ablakokat, korszerűsítik a villanyhálózatot. Mivel a városban nyaranként megnő az idegenforgalom, ezért — átmenetileg — újra kitárta kapuit a vendégek előtt a múzeum földszinti traktusa. Ezúttal Csavlek Etelka ope­raénekesnő kerámiáiban, az alkotóházban járt művészek festményeiben, a zened na­pokra készült plakettekben gyönyörködhetnek az érdek­lődők, a lovagteremben pe­dig a Báthori-család történe­tét ismertető gyűjteményt, a stallumot és a fegyvertörté­neti kiállítást láthatják. Az őszi iskolai kirándulások után ismét bezár a múzeum. A tervek szerint jövő októ­berre fejezi be az épület fel­újítását mintegy 2 és fél millió forintos költséggel a helyi költségvetési üzem. Az újjávarázsolt épület így vár­hatóim jövő ősszel, a múze­umi hónaptól kezdve várja az érdeklődőket. Képünkön: látogatók az ideiglenesen megnyitott lovagteremben. v(Gaál Béla felvétele) Ne menjen el senki üres kézzel... Akár le is húzhatták volna a redőnyt fél órával zárás előtt a Nyírbátori ÁFÉSZ-áruházban, olyan kevesen lézengtek a polcok között. Feltűnő látvány volt ez délidőben, a nyári vásár második napján, an­nál is inkább, mert a városban és környékén ez az egyetlen áruház. Benéztünk, a pult alá is — A látszat csal — kínál hellyel irodájában Vislóczki Miklós, az áruház vezetője. — A vásár első napján több, mint 5 ezren fordultak meg nálunk, de ma délelőtt is leg­alább ezerötszázan tértek be hozzánk. Nyitástól általában 11-ig tart a csúcsforgalom*, Ekkor indul visszafelé a leg­több járat a környező közsé­gekbe, s délre általában min­denki szeretne otthon lenni. Hogy valamennyi vevő sze­rencsével járt-e -az üzletben, nem tudni. Az ajánlat, amivel ez a bolt várta a vásárlókat, mindenesetre kedvező: mint­egy 2 és fél millió forint ér­tékű árut vontak be a vásár­ba, egységesen 40 százalékos árengedménnyel. így a lakos­ság kereken 1 millió forintot takaríthat meg. Ám a felsőruházati kínála­tot nézve úgy tűnik, hogy ez az akció a vevők csupán egy rétegének kedvez. A női kon­fekcióosztályon sok mindent árultak — de csökkentett áron elsősorban a tini lá­nyoknak való tiri-tarka mi­niszoknyák, -ruhácskák, s a középkorúaknak illő hagyo­mányos vonalú női ruhák so­rakoztak a vállfákon. Olyan modellek, amilyenekkel évek óta minden nyáron találko­zunk a boltokban. Kíváncsiságból bekukkan­tottunk a pult alá is, ahol jó néhány névre szóló csomag rejtőzött. A találomra felbon­tott pakkokból aztán csupa olyan holmi került elő, ami­lyeneket a polcokon is látni... Javuló kínálat Sorra járva az emeleteket, úgy tűnik: az áruházban nem­jobb, de nem is rosszabb a választék, mint a hasonló kisvárosi üzletekben. A nyír­bátoriak úgy mondják: ruha­félékből az utóbbi időben so­kat javult a kínálat. Ez nem is csoda, hiszen nemrég fia­talasszony került a női kon­fekcióosztály élére, aki egy kicsit a saját ízlése szerint válogat a nagykereskedelmi vállalatok raktáraiban. — Nem vagyok könnyű helyzetben, hiszen a bakfi­soktól a falusi nénikig sok­féle réteg vásárol nálunk — szól Prosniák Miklósné osz­tályvezető. — Arra kell töre­kedni, hogy lehetőleg senki se menjen el üres kézzel. Ugyanakkor könnyű is a helyzetem, hiszen jókora kör­zetben ez az egyetlen áruház. A vonzáskörzet nagy, mely­be 23 község, közel 65 ezer ember tartozik. — Természetesen nem vá­sárol mindenki nálunk. So­kan eljárnak Nyíregyházára, Debrecenbe, sőt még Buda­pestre is egy-egy új holmiért — sorolja Vislóczki Miklós. — A férfikonfekció osztá­lyunk viszont megyeszerte el­ismert : még Nyíregyházáról is vannak állandó vevőink. Ezt az osztályt az Észak-ma­gyarországi Ruházati Nagy­kereskedelmi Vállalattal kö­zösen üzemeltetjük, ezért az­tán igen gazdag a választék férfi- és fiúöltönyökből, nad­rágokból, kabátokból. Az áruház női konfekció­osztálya nincs monopolhely­zetben a városban. Hiszen ezenkívül még nyolc butik, s a Magyar Gyapjúfonó és Szö­vőgyár modellháza is kínál női felsőruházati cikkeket. „Állami" butik és szabóság — Mi nem érezzük a kon­kurenciát — folytatja Pros- niákné. — Az osztály forgal­ma ugyanis nem csökken. Ta­Áraszalon a belvárosban Gjdonság Nyírbátorban a nemrég megnyílt menyasszo- nyiruha-bolt, kőhajításnyira a városközponttól. (Gaál Béla felvétele) valy például 14 millió forint értékű árut adtunk el. Nem panaszkodott konkur­enciára Horváthné Makrai Ildikó, a modellház vezetője sem: , — Azért nincs közöttünk különösebb verseny, mert mind a két bolt más szem­pontok szerint állítja össze árukészletét. Míg az áruház konfekciót kínál, s a vásár­lók nagy tömegét hivatott kiszolgálni, addig mi arra tö­rekszünk, hogy különleges, egyedi darabok kerülnek pultra. Én általában a RÁ- BATEX veszprémi lerakatá- nál vásárolok, így elég sok osztrák és NSZK-import árut is tudok hozni. Az áruház beszerzői pedig elsősorban a Dunán innen, s a Budapesten működő nagykereskedelmi vállalatokhoz járnak. A mi boltunk butik jellegű: egy modellből sosem hozok 10— 15 darabnál többet. Ebből a nyugatnémet drindli ruhából például összesen kettőt vet­tünk — az egyik már el is kelt. Ezerhat forintba kerül, ami a mai árak mellett egy­általán nem sok egy alkalmi ruháért. Aki szereti a szép, divatos holmikat, biztos hogy talál kedvére valót a modellház- ban. Pedig ez a bolt nem bu­tik a szó hagyományos értel­mében. Árukészletének döntő többsége fonal, melyből fő­leg kötő kisiparosok vásá­rolnak. — Van olyan vevőnk, aki egyben eladónk is. A válasz­ték gazdagítására egyik-má­sik kisiparostól rendszeresen veszünk át kötöttárukat — bizományba. A múlt év őszén nyílt meg ez az üzlet, de már vannak visszatérő vásárló­ink — például Nyíregyházá­ról, Debrecenből, Mátészal­káról. Persze bírálat is ér bennünket: a helyiek — megesett már — lehurrog­ták áruinkat. Aki pedig a készáruk kö­zött nem talál megfelelőt, varrathat — például a mo­dellház női szabóságában. A műhely egyben kisüzem is, ahol a vállalat részére diva­tos bakfisszoknyákat varr­nak. Ezekből a darabokból jut a nyírbátori vásárlóknak is. Az oldalt összeállította: HÁZI ZSUZSA Zsúfolt tantermek, betöl­tetlen állások. Dióhéjban ezek voltak a közoktatás legégetőbb gondjai az el­múlt tanévben Nyírbátor­ban. Bizonyítványosztás után, mikor megkezdődött a vakáció, megkezdődtek az erőfeszítések is azért, hogy aa új tanévben a tavalyi­nál kedvezőbb feltételek között tanulhassanak a gyer­mekek. Hogy mennyire si­került enyhíteni ezeken a gondokon, arról Pásztor Ist­vántól, a városi tanács mű­velődési, egészségügyi és sportosztályának vezetőjé­től kértünk tájékoztatást. — Nyírbátorban több, mint 3 és fél ezer iskolás tanul. Kétharmad részük általánosba jár, több mint ötszázan a gimnázium és szakközépiskola, közel hat- százan pedig a szakmun­kásképző növendékei. A tanteremhiány az általános iskolákban volt a legége­tőbb. A múlt tanévben öt helyen — így a művelődé­si központban, a kollégium­ban, a gimnáziumban — működtek szükségtanter­mek. Szeptemberben új, 16 tantermes általános iskolát avatunk a Fáy-lakótelepen. Itt négy napközis terem, valamint tornaterem és egy ezeradagos konyha is lesz. Mindez nagy segítséget je­lent, de nem oldja meg tel­jesen a gondokat. Ami eredmény: ősztől valameny- nyi általános iskolai osz­tály délelőtt tanulhat, de ehhez továbbra is kellenek szükségtantermek. Az új iskolában például 25 osz­tályt indítunk, így délelőt­tönként az úttörőszobától az ebédlőig mindenütt ta­nítani fognak. A hármas iskola tanulói lesznek a legrosszabb helyzetben, akik a város öt pontján el­helyezve tanulhatnak. Jó lenne még egy 16 tan­termes iskola, amire legfel­jebb a következő tervidő­szakban számíthatunk. — Hogyan sikerül meg­oldani a gyermekek nap­közi otthoni elhelyezését? — Az új iskola átadásá­val valamit javult a hely­zet, de még ebben a tanév­ben is csak az alsósok kö­zül tudunk minden jelent­kezőt fölvenni. Nagy lesz a zsúfoltság, akár a felsősök tanulószobáiban. Étkezést tudunk viszont nyújtani minden jelentkezőnek. — Hol történt a nyáron felújítás? — A szokásos festés-má­zolás mindenütt megtör­tént. A városi kisegítő is­kola például új helyre köl­tözött: a József Attila utcá­ba. A gimnázium karban­tartására 350 ezer forintot költöttünk — itt befejező­dött a világítás korszerűsí­tése — s ugyanennyibe ke­rült a kollégium szokásos felújítása is. Egyedül itt, a kollégiumban van egyéb­ként bőven hely, pedig a gimnázium és a szakmun­kásképző kollégistái egy­aránt itt laknak. A 235 hely közül csak 150-re volt

Next

/
Thumbnails
Contents