Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
4 Kelet-Magyaromig 1984. július 14. Csernyenko és az ENSZ-fötitkár megbeszélése (Folytatás as 1. oldalról) voll Andrej Gromiko, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió, Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter. Konsztantyin Csernyenko a találkozón rámutatott, hogy a Szovjetunió következetesen a nemzetközi légkör javítására, s a fegyverkezési hajsza megszüntetésére törekszik, napjaink legfontosabb feladatának a nukleáris háború veszélyének elhárítását tekinti. Javier Perez de Cuellar üdvözölte a Szovjetuniónak a háborús veszély elhárítása, a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében tett erőfeszítéseit. Állást foglalt amellett, hogy az ENSZ az eddiginél nagyobb mértékben járuljon hozzá a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításával kapcsolatos kérdések megoldásához. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, államelnök Moszkvában fogadta Javier Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkárt. A felek hangsúlyozták, hogy feltétlenül ki kell használni a világszervezet lehetőségeit a konfliktusok és a feszültséggócok megszüntetésében, az államok szabad és független fejlődésének biztosításában. Ebben az összefüggésben szóba került a közel- keleti válság békés megoldásának lehetősége, a ciprusi kérdés, a Közép-Ameriká- ban és Afganisztán körül kialakult helyzet. A szovjet fél hangsúlyozta: megengedhetetlen minden olyan cselekmény, amelynek a célja más országok társadalmi-politikai rendszerének felforgatása, s minden olyan törekvés, amely a terrorizmust az állami politika szintjére próbálja emelni. Az amerikai demokrata párt elnökjelöltségére pályázó Walter Mondale, volt alelnök bejelentette, hogy megválasztása esetén Geraldine Ferraro New York-i képviselőnőt veszi maga mellé alelnöknek. KÖZLEMÉNY a szocialista országok kommunista és munkáspártjai KB-titkárainak tanácskozásáról Prágában július 11—12-én megtartották a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságai nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárainak értekezletét. A tanácskozáson részt vettek: a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista.^ Pártja, a Kubai Kommunista Párt, a Laoszi Népi Forradalmi Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Román Kommunista Párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Vietnami Kommunista Párt KB-titká- rai. Az MSZMP részéről Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára és Szűrös Mátyás, a KB titkára vett részt az értekezleten. A tanácskozás munkájában részt vettek a testvérpártok Központi Bizottságainak osztályvezetői, osztályvezető- helyettesei és más felelős munkatársai. A tanácskozás résztvevői véleményt cseréltek a jelenlegi nemzetközi helyzet és az ideológiai munka időszerű kérdéseiről. Megállapították, hogy az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus agresszív körei által folytatott konfrontációs, katonai fölényre törekvő, a népek függetlenségét és szuverenitását sértő, az expanzión és a diktátumon alapuló irányvonal következtében jelentősen megnőtt a békét fenyegető veszély. A fegyverkezési hajsza különösen veszélyes szakasza kezdődött azzal, hogy a NATO egyes országaiban megkezdték a közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták telepítését. Ez arra kényszerítette a Szovjetuniót és a Varsói Szerződés más tagállamait, hogy több válaszintézkedést tegyenek. Az imperializmus agresszív irányvonala mélységesen nyugtalanítja a népeket, és kiváltja a háborúellenes mozgalom, az emberiség jövőjéért felelősséget érző összes társadalmi erő és államférfi határozott ellenállását. Az utóbbi időben Washingtonban a világűr militanzá- lásának irányvonalát erőltetik. A fegyverkezési hajszának erre a területre történő kiterjesztése még inkább megnövelné a nukleáris konfliktus veszélyét és még bonyolultabbá tenné a leszerelési megállapodások elérését. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták a világűr militari- zálásának megakadályozásáról haladéktalanul tárgyalásokat kezdeményező szovjet javaslat jelentőségét és teljes támogatásukról biztosították a javaslatot. Az imperializmus agresz- szív köreinek hibájából kialakult feszült nemzetközi helyzetből kiutat mutat a szocialista országok által közösen kidolgozott reális békeprogram. E program olyan megállapodások megkötésére irányul, amelyek révén valóban csökkenteni lehet a katonai szembenállás szintjét, ki lehet zárni a nemzetközi kapcsolatokból az erő alkalmazását és az erővel való fenyegetést, meg lehet akadályozni a nukleáris háborút. A tanácskozáson képviselt pártok állhatatosan szorgalmazzák a középhatótávolságú amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésének leállítását és kijelentik, ha megszületnének a már telepített rakéták kivonását eredményező intézkedések, akkor ezzel egyidejűleg lépéseket tesznek a válaszintézkedések visszavonására. Ez megteremti a tárgyalások felújításának alapját. A tárgyalásoknak az a célja, hogy olyan megállapodásokat érjenek el, amelyek révén mentesítik Európát mind a középhatótávolságú, mind pedig a harcászati atomfegyverektől. A tanácskozás résztvevői megállapították: nagy jelentősége van annak, hogy meggyőzően ismertessék és megvalósítsák azokat a javaslatokat és kezdeményezéseket, amelyeket a Vársói Szerződés tagállamai prágai Politikai Nyilatkozata (1983. január 5.). a szocialista országok pártós állami vezetői moszkvai találkozójáról kiadott Közös Nyilatkozat (1983. június 28.), a KGST tagállamai felső szintű gazdasági tanácskozásán elfogadott „A béke megőrzése és a nemzetközi gazdasági együttműködés” című nyilatkozat (1984. június 14.) és a szocialista közösség országainak más komoly, tárgyszerű dokumentumai tartalmaznak. Ezek az egyenlőség, az egyenlő biztonság alapján folytatandó, a fegyverzet korlátozására és^ csökkentésére vonatkozó tárgyalások felújítására és a nemzetközi politikai légkör javítására irányulnak. A nukleáris háború veszélye ellen folytatott harc sikerének záloga a szocialista közösség országainak ereje és egysége, kommunista és munkáspártjaiknak a marxizmus—leninizmus, a szocialista internacionalizmus elvein alapuló összeforrottsága, amely magába foglalja a szolidaritást, a kölcsönös elvtársi segítséget, a teljes egyenjogúságot, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozást és minden párt azon jogának tiszteletben tartását, hogy önállóan határozza meg és hajtsa végre politikai irányvonalát. A tanácskozás résztvevői síkraszálltak az összes kommunista és munkáspárt szolidaritásának és együttműködésének erősítése mellett. Kifejezték készségüket arra, hogy aktív politikai párbeszédet és együttműködést folytassanak a szocialista és a szociáldemokrata pártokkal, a háború- és rakétaellenes mozgalom különböző társadalmi-politikai erőivel. Teszik ezt annak érdekében, hogy olyan utakat keressenek, amelyek a háború és a béke súlyos problémáinak konstruktív megoldásához, a fegyverkezési hajsza — elsősorban a nukleáris fegyverkezés — megfékezéséhez vezetnek. A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy az imperialista államokban a militarizmus fokozódását a szocialista országok ellen irányuló ideológiai felforgató tevékenység erősödése, rágalmazó kampányok kibontakoztatása, a bel- ügyeikbe való durva beavatkozási kísérletek és különféle gazdasági szankciók alkalmazása kíséri. Ugyanakkor megállapították, hogy az 'imperializmusnak a fegyverkezési hajsza további fokozására irányuló politikája közvetlen kapcsolatban áll a monopóliumoknak a tőkés országok dolgozói létérdekei ellen intézett politikájával, a társadalmi változások érdekében fellépő haladó mozgalmak elfojtásával. Az imperializmus a világpolitikában az erőre építve egyre nyíltabban támogatja a sovinizmust és a fajgyűlöletet, teret enged a revan- sizmusnak és a neofasizmus- nak, és az állami politika rangjára emeli a népek elleni terrorizmust. A tanácskozáson hangsúlyozták annak szükségességét, hogy erőteljesebben kell népszerűsíteni a létező szocializmus előnyeit és eredményeit, amelyek a gyakorlatban biztosították a munkához, a tanuláshoz, az államügyekben való demokratikus részvételhez, a személyiség szabad fejlődéséhez való jogot. A testvérpártok küldöttségei kiemelték, hogy a KGST- országok felső színitű gazdasági értekezletén elfogadott határozatok új, kedvező távlatokat nyitnak ezen országok nemzetgazdasága és az egész szocialista közösség gyors fejlődése, valamint a szocialista világrendszer ereje és tekintélye növekedése előtt. A testvérpártok és testvéri államok vezetői által egyeztetett hosszú távú irányvonal alkotó célokat követ és eilvá- Laszthaitatlanul összefügg azzal, hogy ezek az országok következetes hívei a béke ügyének és a nemzetközi együttműködésnek. A tanácskozás résztvevői ismét megerősítették a szocialista államok szolidaritását az el nem kötelezett mozgalommal, a fejlődő országok népeivel, amelyek az imperializmus, a gyarmatosítás és a neokoianiaMzmus ellen, a szabad és önálló fejlődéshez való jogért,,az elmaradottság leküzdéséért és az új gazdasági világrend megteremtéséért harcolnak. Nagy figyelmet fordítottak a hitleri fasizmus és a japán militarizmus felett aratott, győzelem közelgő 40. évfordulójára. Az emberek új nemzedékeinek az egész világon tudniuk kell az igazságot a II. világháborúról, arról, hogy azt a hitleri fasizmus, a nemzetközi imperializmus legagresszívabb erői robbantották ki, valamint arról is, hogy a Szovjetunió döntő szerepét játszott a győzelem kivívásában, s mit tett a győzelemért a kommunista és munkásmozgalom, az összes többi antifasiszta és hazafias erő. Nem szabad megengedni a történelemha- misítoknak, hogy elhallgassák és meghamisítsák a II. világháború tanulságait. A legfontosabb tanulság az, hogy a háborús fenyegetés ellen azelőtt kell harcolni, mielőtt megszólalnak a fegyverek, s ez még inkább így van, ha nukleáris fegyverekről van szó. A történelmi tanulságok megkövetelik a demokrácia. a haladás, a politikai realizmus összes erőinek akcióegységét. A tanácskozás az elvtársi együttműködés, az egység és a harcos szolidaritás légkörében folyt le. Dorian ezredes — immár a válságcsoport főnöke ^ körülnézett a jelenlevőkön és megszólalt: — Amíg a csoport többi tagja meg nem érkezik, rövid időre félrevonulok és átnézem a dossziét, hogy utána tájékoztassam önöket. Arra kérem, Donovan, hogy kérje a Scott-csoport azonnali szolgálatba helyezését. Lacómbe űrbiológusra és Halley sugárszakértőre nézett. — A Scott-csoport, ha esetleg még nem hallottak róla, a biztonsági szolgálaton belül működő harmincfős alakulat. Speciálisan kiképzett emberek, rendkívüli feladatok megoldására. Nagy szükségünk lesz rájuk a következő órákban. Ahogy Donovan elhagyta a termet, Lacombe szólalt meg. — Roppant bonyolult ez az egész ügy, és főképpen az zavar, hogy abszolút semmi sem jut eszembe. Én a biológiával foglalkozom, uraim, és nincs gyakorlatom az űrhajóskalózok elfogásában. — És mégis lehet — jegyezte meg Paget tábornok —, hogy éppen az ön ötlete alapján oldjuk meg ezt a rendkívül kényes feladatot. De most jut eszembe, azonnal utasítanunk kell az ügyeletest, hogy intézkedjék a Sisley készenlétbe helyezéséről. Arra is fel kell ugyanis készülnünk, hogy az MZ- re kell mennie. Alig fejezte be mondanivalóját máris megérkezett a válságstáb többi tagja. Dorian is visszatért, és üdvözölte Jacogsont. az államtanács különleges ügyekkel foglalkozó megbízottját, dr. Dicksont, a neves orvosprofesz- szort és Russel számítógépszakértőt. — Engedjék meg, uraim — kezdte, hogy röviden felvázoljam a helyzetet: miért kellett nekünk összejönnünk és mit kell megoldanunk. Az Epszilon-dosszié tulajdonképpen egy tudományos, mondhatom, hogy korszak- alkotó felfedezés leírása. A későbbi teendőket viszont nekünk és csakis nekünk kell meghatározni. Nos, uraim, röviden az Epszilonról. E név mögött egy anyag húzódik meg. Olyan anyag, amely országunk, de az egész emberiség gondolatait is megoldhatja. Ismeretes önök előtt, hogy az egész világ energiagondokkal küszködik. Most, 1997-ben, elmondhatjuk, legalábbis országunkról, hogy szénkészleteink teljesen kimerültek. — Rablógazdálkodás — jegyezte meg Lacombe. — Erre, engedjétek meg, hogy ne térjek ki — folytatta Dorian. — A mi feladatunk egyetlen különleges eset megoldására szorítkozik, így a kialakult helyzet, pontosabban az energiahelyzet elemzésére nem vállalkozhatunk. A lényeg tehát, uraim, az, hogy nincs szenünk. De nincs olajunk sem, és ajni még ennél is rosszabb — uránkészleteink is kimerülőben vannak. Ha tehát a hagyományos energiaforrások megszűnnek, két megoldás kínálkozik. Az egyik az, hogy leoltjuk a villanyt a szó képletes és valódi értelmében is. Hiszen energia nélkül élet sincs ma már. A másik: olyan anyagot találni, ami helyettesíti a hagyományos energiát. Nos, az Epszilon fantázianeve mögött meghúzódó anyag ez, uraim. Olyan, amely az uránnál százezerszer nagyobb energiát képest kibocsátani. összetételét önökkel sem áll módomban közölni, viszont annyit elmondhatok, hogy ennek az anyagnak az előállítási kísérletei tíz évvel ezelőtt kezdődtek, és éppen most készült el az az erőmű makett is, amelyben kipróbálták volna. E kutatások egyik vezetője Sisley professzor. Mindebből következik, hogy az MZ ismeretlen elrablói ehhez az anyaghoz próbálnak hozzájutni és a jelek szerint nem is teljesen esélytelenül. — De hogyan tudhatták meg, hogy létezik? — kérdezte Paget tábornok. — Egyelőre rejtély — válaszolta Dorian —, hiszen a fickók nem jelentették be. Elég mogorvák voltak. — Nos, uraim — vette át ismét a szót Dorian — természetesen azt is kiderítjük. Egyelőre azonban a tanácsaikat szeretném hallani, hogy meghatározzuk a tennivalókat. — A magam részéről még azt kérdezném, hogy van-e lehetőségünk az MZ megsemmisítésére? Természetesen csupán végszükség esetén — mondta Paget. — Van — válaszolta Dorian. — Minden űrmegfi; gyelőbe beépítünk egy robbanószerkezetet, hiszen nem szeretnénk, ha ezek esetleg mások kezébe kerülnének. — Ha megengedik — szólalt meg Donovan — közben megkérem Moore tábornokot, a biztonsági szolgálat vezetőjét a Scott-csoport szolgálatba helyezésére. A kezelőberendezésen megnyomta a riadót jelző piros gombot. — A Szirom-parancs értelmében azonnal kapcsolja Moore tábornokot. Felhívom a figyelmét, hogy miután megszűnt az automatikus elemzőközpont működése, az emberi irányítás került előtérbe. Ez azt jelenti, hogy mindent a lehető leggyorsabban kell intéznie. Minden másodperc késedelem óriási veszteségeket okozhat. Értette, ügyeletes? — Tökéletesen, uram. Kapcsolom a tábornokot. Moore jelent meg a képernyőn. — Üdvözlöm — mondta Donovan. — Én is önöket. — Moore! A Szirom-parancs értelmében azonnal riadóztassa a Scott-csopor- tot. Tíz percen belül legyenek a kiinduló bázison és onnan Scott azonnal jelentkezzék. Köszönöm, tábornok. — Rendelkezzen velem, ezredes — biccentett Moore és eltűnt a képernyőről. — Ezzel tehát kezdetét vette a Skorpió hadművelet — állt fel Dorian. — Amíg a feladatunkat el nem végeztük, addig együtt kell maradnunk, uraim. Mindenkinek külön szoba áll rendelkezésére, ha pihenni kíván. Javaslom, hogy amíg a legfőbb teendőkben nem döntöttünk, addig maradjunk együtt. Arra kérném önöket, hogy sorban, egymás után fejtsék ki nézeteiket. Akkor talán kezdhetnénk is. Jacobson különmegbízott úr ... (Folytatjuk) flSkonió MM
