Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

4 Kelet-Magyaromig 1984. július 14. Csernyenko és az ENSZ-fötitkár megbeszélése (Folytatás as 1. oldalról) voll Andrej Gromiko, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió, Minisztertanácsa elnö­kének első helyettese, kül­ügyminiszter. Konsztantyin Csernyenko a találkozón rámutatott, hogy a Szovjetunió következetesen a nemzetközi légkör javítá­sára, s a fegyverkezési haj­sza megszüntetésére törek­szik, napjaink legfontosabb feladatának a nukleáris há­ború veszélyének elhárítását tekinti. Javier Perez de Cuellar üdvözölte a Szovjetuniónak a háborús veszély elhárítása, a nemzetközi feszültség csök­kentése érdekében tett erőfe­szítéseit. Állást foglalt amel­lett, hogy az ENSZ az eddigi­nél nagyobb mértékben já­ruljon hozzá a béke és a nemzetközi biztonság megszi­lárdításával kapcsolatos kér­dések megoldásához. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, államel­nök Moszkvában fogadta Ja­vier Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkárt. A felek hangsúlyozták, hogy feltétlenül ki kell hasz­nálni a világszervezet lehe­tőségeit a konfliktusok és a feszültséggócok megszünte­tésében, az államok szabad és független fejlődésének bizto­sításában. Ebben az összefüg­gésben szóba került a közel- keleti válság békés megoldá­sának lehetősége, a ciprusi kérdés, a Közép-Ameriká- ban és Afganisztán körül ki­alakult helyzet. A szovjet fél hangsúlyozta: megengedhetetlen minden olyan cselekmény, amelynek a célja más országok társa­dalmi-politikai rendszerének felforgatása, s minden olyan törekvés, amely a terroriz­must az állami politika szint­jére próbálja emelni. Az amerikai demokrata párt elnökjelöltségére pályázó Wal­ter Mondale, volt alelnök bejelentette, hogy megválasztása esetén Geraldine Ferraro New York-i képviselőnőt veszi maga mellé alelnöknek. KÖZLEMÉNY a szocialista országok kommunista és munkáspártjai KB-titkárainak tanácskozásáról Prágában július 11—12-én megtartották a szocialista or­szágok kommunista és mun­káspártjai központi bizottsá­gai nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titká­rainak értekezletét. A tanács­kozáson részt vettek: a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista.^ Pártja, a Kubai Kommunista Párt, a Laoszi Népi Forradal­mi Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egység­párt, a Román Kommunista Párt, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a Vietnami Kommunista Párt KB-titká- rai. Az MSZMP részéről Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára és Szűrös Mátyás, a KB titkára vett részt az értekezleten. A tanácskozás munkájában részt vettek a testvérpártok Központi Bizottságainak osz­tályvezetői, osztályvezető- helyettesei és más felelős munkatársai. A tanácskozás résztvevői véleményt cseréltek a jelen­legi nemzetközi helyzet és az ideológiai munka időszerű kérdéseiről. Megállapították, hogy az imperializmus, első­sorban az amerikai imperia­lizmus agresszív körei által folytatott konfrontációs, kato­nai fölényre törekvő, a népek függetlenségét és szuvereni­tását sértő, az expanzión és a diktátumon alapuló irányvo­nal következtében jelentősen megnőtt a békét fenyegető veszély. A fegyverkezési haj­sza különösen veszélyes sza­kasza kezdődött azzal, hogy a NATO egyes országaiban megkezdték a közép-hatótá­volságú amerikai nukleáris rakéták telepítését. Ez arra kényszerítette a Szovjetuniót és a Varsói Szerződés más tagállamait, hogy több vá­laszintézkedést tegyenek. Az imperializmus agresszív irányvonala mélységesen nyugtalanítja a népeket, és kiváltja a háborúellenes moz­galom, az emberiség jövőjé­ért felelősséget érző összes társadalmi erő és államférfi határozott ellenállását. Az utóbbi időben Washing­tonban a világűr militanzá- lásának irányvonalát erőlte­tik. A fegyverkezési hajszá­nak erre a területre történő kiterjesztése még inkább meg­növelné a nukleáris konflik­tus veszélyét és még bonyo­lultabbá tenné a leszerelési megállapodások elérését. A tanácskozás résztvevői hang­súlyozták a világűr militari- zálásának megakadályozásá­ról haladéktalanul tárgyalá­sokat kezdeményező szovjet javaslat jelentőségét és tel­jes támogatásukról biztosítot­ták a javaslatot. Az imperializmus agresz- szív köreinek hibájából kia­lakult feszült nemzetközi helyzetből kiutat mutat a szocialista országok által kö­zösen kidolgozott reális bé­keprogram. E program olyan megállapodások megkötésére irányul, amelyek révén való­ban csökkenteni lehet a ka­tonai szembenállás szintjét, ki lehet zárni a nemzetközi kapcsolatokból az erő alkal­mazását és az erővel való fe­nyegetést, meg lehet akadá­lyozni a nukleáris háborút. A tanácskozáson képviselt pártok állhatatosan szorgal­mazzák a középhatótávolsá­gú amerikai nukleáris raké­ták nyugat-európai telepíté­sének leállítását és kijelen­tik, ha megszületnének a már telepített rakéták kivonását eredményező intézkedések, akkor ezzel egyidejűleg lépé­seket tesznek a válaszintéz­kedések visszavonására. Ez megteremti a tárgyalások felújításának alapját. A tár­gyalásoknak az a célja, hogy olyan megállapodásokat ér­jenek el, amelyek révén men­tesítik Európát mind a kö­zéphatótávolságú, mind pe­dig a harcászati atomfegyve­rektől. A tanácskozás résztvevői megállapították: nagy jelen­tősége van annak, hogy meg­győzően ismertessék és meg­valósítsák azokat a javasla­tokat és kezdeményezéseket, amelyeket a Vársói Szerződés tagállamai prágai Politikai Nyilatkozata (1983. január 5.). a szocialista országok párt­ós állami vezetői moszkvai ta­lálkozójáról kiadott Közös Nyilatkozat (1983. június 28.), a KGST tagállamai felső szin­tű gazdasági tanácskozásán elfogadott „A béke megőrzé­se és a nemzetközi gazdasági együttműködés” című nyilat­kozat (1984. június 14.) és a szocialista közösség orszá­gainak más komoly, tárgysze­rű dokumentumai tartalmaz­nak. Ezek az egyenlőség, az egyenlő biztonság alapján folytatandó, a fegyverzet kor­látozására és^ csökkentésére vonatkozó tárgyalások fel­újítására és a nemzetközi po­litikai légkör javítására irá­nyulnak. A nukleáris háború ve­szélye ellen folytatott harc si­kerének záloga a szocialista közösség országainak ereje és egysége, kommunista és munkáspártjaiknak a marxiz­mus—leninizmus, a szocialis­ta internacionalizmus elvein alapuló összeforrottsága, amely magába foglalja a szo­lidaritást, a kölcsönös elv­társi segítséget, a teljes egyen­jogúságot, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatko­zást és minden párt azon jo­gának tiszteletben tartását, hogy önállóan határozza meg és hajtsa végre politikai irányvonalát. A tanácskozás résztvevői síkraszálltak az összes kom­munista és munkáspárt szo­lidaritásának és együttműkö­désének erősítése mellett. Ki­fejezték készségüket arra, hogy aktív politikai párbe­szédet és együttműködést folytassanak a szocialista és a szociáldemokrata pártok­kal, a háború- és rakétaelle­nes mozgalom különböző tár­sadalmi-politikai erőivel. Te­szik ezt annak érdekében, hogy olyan utakat keresse­nek, amelyek a háború és a béke súlyos problémáinak konstruktív megoldásához, a fegyverkezési hajsza — első­sorban a nukleáris fegyver­kezés — megfékezéséhez ve­zetnek. A tanácskozáson hangsú­lyozták, hogy az imperialista államokban a militarizmus fokozódását a szocialista or­szágok ellen irányuló ideoló­giai felforgató tevékenység erősödése, rágalmazó kampá­nyok kibontakoztatása, a bel- ügyeikbe való durva beavat­kozási kísérletek és különfé­le gazdasági szankciók alkal­mazása kíséri. Ugyanakkor megállapítot­ták, hogy az 'imperializmus­nak a fegyverkezési hajsza további fokozására irányuló politikája közvetlen kapcso­latban áll a monopóliumok­nak a tőkés országok dolgo­zói létérdekei ellen intézett politikájával, a társadalmi változások érdekében fellépő haladó mozgalmak elfojtásá­val. Az imperializmus a vi­lágpolitikában az erőre épít­ve egyre nyíltabban támogat­ja a sovinizmust és a fajgyű­löletet, teret enged a revan- sizmusnak és a neofasizmus- nak, és az állami politika rangjára emeli a népek elle­ni terrorizmust. A tanácskozáson hangsú­lyozták annak szükségessé­gét, hogy erőteljesebben kell népszerűsíteni a létező szo­cializmus előnyeit és ered­ményeit, amelyek a gyakor­latban biztosították a munká­hoz, a tanuláshoz, az állam­ügyekben való demokratikus részvételhez, a személyiség szabad fejlődéséhez való jo­got. A testvérpártok küldöttsé­gei kiemelték, hogy a KGST- országok felső színitű gazda­sági értekezletén elfogadott határozatok új, kedvező táv­latokat nyitnak ezen országok nemzetgazdasága és az egész szocialista közösség gyors fejlődése, valamint a szocia­lista világrendszer ereje és tekintélye növekedése előtt. A testvérpártok és testvéri államok vezetői által egyezte­tett hosszú távú irányvonal alkotó célokat követ és eilvá- Laszthaitatlanul összefügg az­zal, hogy ezek az országok következetes hívei a béke ügyének és a nemzetközi együttműködésnek. A tanácskozás résztvevői ismét megerősítették a szo­cialista államok szolidaritá­sát az el nem kötelezett moz­galommal, a fejlődő országok népeivel, amelyek az impe­rializmus, a gyarmatosítás és a neokoianiaMzmus ellen, a szabad és önálló fejlődéshez való jogért,,az elmaradottság leküzdéséért és az új gazda­sági világrend megteremtésé­ért harcolnak. Nagy figyelmet fordítottak a hitleri fasizmus és a japán militarizmus felett aratott, győzelem közelgő 40. évfor­dulójára. Az emberek új nemzedékeinek az egész vilá­gon tudniuk kell az igazsá­got a II. világháborúról, ar­ról, hogy azt a hitleri fasiz­mus, a nemzetközi imperia­lizmus legagresszívabb erői robbantották ki, valamint ar­ról is, hogy a Szovjetunió döntő szerepét játszott a győzelem kivívásában, s mit tett a győzelemért a kommu­nista és munkásmozgalom, az összes többi antifasiszta és hazafias erő. Nem szabad megengedni a történelemha- misítoknak, hogy elhallgas­sák és meghamisítsák a II. világháború tanulságait. A legfontosabb tanulság az, hogy a háborús fenyegetés ellen azelőtt kell harcolni, mielőtt megszólalnak a fegy­verek, s ez még inkább így van, ha nukleáris fegyverek­ről van szó. A történelmi ta­nulságok megkövetelik a de­mokrácia. a haladás, a politi­kai realizmus összes erőinek akcióegységét. A tanácskozás az elvtársi együttműködés, az egység és a harcos szolidaritás légköré­ben folyt le. Dorian ezredes — immár a válságcsoport főnöke ^ körülnézett a jelenlevőkön és megszólalt: — Amíg a csoport többi tagja meg nem érkezik, rö­vid időre félrevonulok és át­nézem a dossziét, hogy utá­na tájékoztassam önöket. Ar­ra kérem, Donovan, hogy kérje a Scott-csoport azonna­li szolgálatba helyezését. Lacómbe űrbiológusra és Halley sugárszakértőre né­zett. — A Scott-csoport, ha eset­leg még nem hallottak róla, a biztonsági szolgálaton belül működő harmincfős alakulat. Speciálisan kiképzett em­berek, rendkívüli feladatok megoldására. Nagy szüksé­günk lesz rájuk a következő órákban. Ahogy Donovan elhagyta a termet, Lacombe szólalt meg. — Roppant bonyolult ez az egész ügy, és főképpen az zavar, hogy abszolút semmi sem jut eszembe. Én a bioló­giával foglalkozom, uraim, és nincs gyakorlatom az űr­hajóskalózok elfogásában. — És mégis lehet — je­gyezte meg Paget tábornok —, hogy éppen az ön ötlete alapján oldjuk meg ezt a rendkívül kényes feladatot. De most jut eszembe, azon­nal utasítanunk kell az ügye­letest, hogy intézkedjék a Sisley készenlétbe helyezé­séről. Arra is fel kell ugya­nis készülnünk, hogy az MZ- re kell mennie. Alig fejezte be mondaniva­lóját máris megérkezett a válságstáb többi tagja. Do­rian is visszatért, és üdvözöl­te Jacogsont. az államtanács különleges ügyekkel foglal­kozó megbízottját, dr. Dick­sont, a neves orvosprofesz- szort és Russel számítógép­szakértőt. — Engedjék meg, uraim — kezdte, hogy röviden felvá­zoljam a helyzetet: miért kel­lett nekünk összejönnünk és mit kell megoldanunk. Az Epszilon-dosszié tulajdon­képpen egy tudományos, mondhatom, hogy korszak- alkotó felfedezés leírása. A későbbi teendőket viszont nekünk és csakis nekünk kell meghatározni. Nos, uraim, rö­viden az Epszilonról. E név mögött egy anyag húzódik meg. Olyan anyag, amely or­szágunk, de az egész emberi­ség gondolatait is megold­hatja. Ismeretes önök előtt, hogy az egész világ energia­gondokkal küszködik. Most, 1997-ben, elmondhatjuk, leg­alábbis országunkról, hogy szénkészleteink teljesen ki­merültek. — Rablógazdálkodás — je­gyezte meg Lacombe. — Erre, engedjétek meg, hogy ne térjek ki — folytat­ta Dorian. — A mi felada­tunk egyetlen különleges eset megoldására szorítko­zik, így a kialakult helyzet, pontosabban az energia­helyzet elemzésére nem vál­lalkozhatunk. A lényeg te­hát, uraim, az, hogy nincs szenünk. De nincs olajunk sem, és ajni még ennél is rosszabb — uránkészleteink is kimerülőben vannak. Ha tehát a hagyományos ener­giaforrások megszűnnek, két megoldás kínálkozik. Az egyik az, hogy leoltjuk a vil­lanyt a szó képletes és valódi értelmében is. Hiszen ener­gia nélkül élet sincs ma már. A másik: olyan anyagot ta­lálni, ami helyettesíti a ha­gyományos energiát. Nos, az Epszilon fantázianeve mö­gött meghúzódó anyag ez, uraim. Olyan, amely az uránnál százezerszer na­gyobb energiát képest kibo­csátani. összetételét önök­kel sem áll módomban kö­zölni, viszont annyit el­mondhatok, hogy ennek az anyagnak az előállítási kísér­letei tíz évvel ezelőtt kez­dődtek, és éppen most ké­szült el az az erőmű makett is, amelyben kipróbálták vol­na. E kutatások egyik veze­tője Sisley professzor. Mind­ebből következik, hogy az MZ ismeretlen elrablói eh­hez az anyaghoz próbálnak hozzájutni és a jelek szerint nem is teljesen esélytelenül. — De hogyan tudhatták meg, hogy létezik? — kérdez­te Paget tábornok. — Egyelőre rejtély — vá­laszolta Dorian —, hiszen a fickók nem jelentették be. Elég mogorvák voltak. — Nos, uraim — vette át ismét a szót Dorian — ter­mészetesen azt is kiderítjük. Egyelőre azonban a tanácsa­ikat szeretném hallani, hogy meghatározzuk a tennivaló­kat. — A magam részéről még azt kérdezném, hogy van-e lehetőségünk az MZ meg­semmisítésére? Természete­sen csupán végszükség ese­tén — mondta Paget. — Van — válaszolta Do­rian. — Minden űrmegfi; gyelőbe beépítünk egy rob­banószerkezetet, hiszen nem szeretnénk, ha ezek esetleg mások kezébe kerülnének. — Ha megengedik — szó­lalt meg Donovan — közben megkérem Moore táborno­kot, a biztonsági szolgálat vezetőjét a Scott-csoport szolgálatba helyezésére. A kezelőberendezésen meg­nyomta a riadót jelző pi­ros gombot. — A Szirom-parancs értel­mében azonnal kapcsolja Moore tábornokot. Felhívom a figyelmét, hogy miután megszűnt az automatikus elemzőközpont működése, az emberi irányítás került elő­térbe. Ez azt jelenti, hogy mindent a lehető leggyor­sabban kell intéznie. Minden másodperc késedelem óriá­si veszteségeket okozhat. Ér­tette, ügyeletes? — Tökéletesen, uram. Kap­csolom a tábornokot. Moore jelent meg a kép­ernyőn. — Üdvözlöm — mondta Donovan. — Én is önöket. — Moore! A Szirom-pa­rancs értelmében azonnal riadóztassa a Scott-csopor- tot. Tíz percen belül legye­nek a kiinduló bázison és onnan Scott azonnal jelent­kezzék. Köszönöm, tábornok. — Rendelkezzen velem, ez­redes — biccentett Moore és eltűnt a képernyőről. — Ezzel tehát kezdetét vette a Skorpió hadművelet — állt fel Dorian. — Amíg a feladatunkat el nem végez­tük, addig együtt kell ma­radnunk, uraim. Mindenki­nek külön szoba áll rendel­kezésére, ha pihenni kíván. Javaslom, hogy amíg a leg­főbb teendőkben nem dön­töttünk, addig maradjunk együtt. Arra kérném önöket, hogy sorban, egymás után fejtsék ki nézeteiket. Akkor talán kezdhetnénk is. Jacob­son különmegbízott úr ... (Folytatjuk) flSkonió MM

Next

/
Thumbnails
Contents