Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
1984. július 14. Kelet-Magyarorazág 3 Új szakasz kezdődött életükben Szabad idő« hakni. ( A J öttek az édesanyák Üjfehértóról és Nyír- bogdányból, hogy tanúi legyenek, fiúk munkássá avatásának. Ott voltak a tanárok, a gazdasági, társadalmi vezetők, a híres asztalos dinasztiából a szakoktatók: az Estók testvérek, László és Lajos, akik évekig foglalkoztak a tanműhelyben és a bar- kácsszakkörben a fiúkkal, akik megilletődve hallgatták Kulcsár Imre, a Keletmagyarországi Faipari Vállalat igazgató szavait. S amikor elhangzott a várva várt „munkássá fogadom”, s átnyújtotta a bizonyítványokat: egy új szakasz kezdődött el életükben. \ ______________________/ Órabér érdem szerint — A legnagyobb meglepődést és örömet talán akkor éreztem, amikor Harmann Attilának adtam át a bizonyítványt — említi az igazgató. — Ez a fiú félévkor még nagyon rosszul állt, de felküzdötte magát a 4-es átlagra. Jött az édesanyja, kért, kö- nyörgött, csináljak valamit a gyerekkel, hogy emberré váljon — mondja a mester Estók László, az oktató. Attila megemberelte magát. — Szégyelltem a dolgot. A gyakorlatin félévkor elrontottam a pallótokok összeállítását. Nem figyeltem oda. Pedig tudom, hogyan kell. — Ez néhány forint pluszt jelent most az órabérben is. Ha kettessel vizsgázom, 16 forintos órabért kaptam volna, így meg 17,50-et fizetnek. Két hét a betanulási idő az ifjú szakmunkásoknak, utána vége az órabéres világnak. Teljesítményben kell dolgozniuk. — Nem félek tőle — mondja, s azt magyarázza, már gyermekkorában megszerette (------------------------------------------A továbbképzésen Margitai Zoltánnal kerültem egy szobába, akiről az egész szakma tudja, hogy egyik cigarettáról a másikra gyújt. Tíz nap és tíz éjszaka nikotinfelhőben — ezt jelentette Margitai. Éppen ezért, amikor elfoglaltuk a szobáinkat, komoly képpel szóltam hozzá: — Nézd, Zolikám. Tíz nyugalmas nap vár ránk, idegeskedés nincs, itt vagyunk a jó erdei levegőn. Nemhiába itt építették fel ezt a továbbképzési központot. Férfiasán tegyünk fogadalmat, hogy nem gyújtunk rá tíz napig. Hátha éppen most sikerül leszoknunk erről az ákozott bagóról? Zavartan nézett, any- nyira azért nem ismertük egymást, hogy közös akciót szervezzünk. Mégis így válaszolt: — Komolyan gondolod? Az helyzet, hogy nekem is megfordult már a fejemben a gondolat, csak egyedül sohasem mertem hozzálátni a leszokáshoz. Féltem a sikertelenségtől. De talán kettőnknek jobban sikerül, majd szemmel tartjuk egymást. így esett, hogy a következő napon keményen egymás szemébe néztünk: megszűnik rajtunk a cigaretta uralma. Margitai alig tudott uralkodni magán. napközben V _____________________ Gyümölcsszedés géppel szép díszes kerítéseket, kapukat az iskolának, a napközinek. meg faliképeket réteges lemezből. Nagyon megtetszettek. Nagy Pista bácsi, a tanárom mondta is: lehet belőlem asztalos. Igaza lett. Décsei László ifjú szakmunkásnak tervei, álmai vannaik. Érettségizni szeretne és a szakmában fejlődni tovább. — Többre szeretnék jutni. Remélem sikerül. Segítik a törekvő fiatalokat. Különös gondot fordít mindegyikre i gazdasági és a pártvezetés". Kulcsár Imre igazgató mondja: — Faipari barkácsszakkört szerviztünk "a *sós'tóhe"g/i kólában. Vezetője Varga Tibor, aki nálunk művezető, s az Estók testvérektől tanulta a szakmát. Innen, s főleg azokból az iskoláktól szerzik az épületasztalos szakmunkás-utánpótlást. ahol jó! működő szakkörök vannak. Itt Nyíregyházán aztán kiválóan felszerelt tanműhelybe, neves szakemberekhez kerülnek, ahol jól felkészítik őket a munkáséletre. Farkas Kálmán „Munkássá fogadom“ szórakozás EGYES OLVASÓI MEGJEGYZÉSEK szerint idege- sítően sok szó esik napjainkban a szabad időről. Valójában egyre kevesebb az az idő, amivel az ember szabadon rendelkezik — mondják. Ami viszont mégis létezik — ezt már mi fűzzük a megjegyzéshez —, azzal sokszor nem tudunk okosan gazdálkodni. Előttem van két táblázat. Az egyikből megtudom, hogy a felmérés tanúsága szerint így fest a kép: televíziót néz 22 százalék, ház körüli munkát végez 18, könyvet olvas 17, egyénileg művelődik — pihenés, alvás, kézimunka, szórakozás — 17, kirándul, sportol 4,5, újságot olvas 4, beszélget — ismerőssel, szomszéddal — 3, tanul 1,9, rádiót hallgat 1,2, valamilyen kiscsoport munkájában részt vesz 0,6, míg nem tudja mivel tölti szabad idejét az emberek 12,5 százaléka. A másik táblázat még jobban kinagyítva tárja elénk szabadidős szokásainkat, a különböző színtereken eltöltött szabad idő gyakoriságát, erősségét. Megtudhatjuk, hogy a szabad idő hány százalékát teszi ki a rokonokkal, szomszédokkal, munkatársakkal való együttlét, ki mennyi időt tölt presszóban, sport- rendezvényeken, könyvtárban, múzeumban, színházban, művelődési házban, zenés szórakozóhelyen, italboltban, templomban... Figyelemre méltó, még ha az említett reprezentatív felmérés nem egyformán vonatkozik is mindenkire: a szabad idő egy tekintélyes része telik el a szórakoztató és sportrendezvények látogatásával, míg a könyvtá- * rákra,-■ klubokra;'- múzeumokra, szomszédokra ’szánt idő csökkenő ívet mutat. Nem érdemes azonban messzemenő következtetéseket levonni a szabadidős szokások alakulásából, mert ez egyénenként változik. MÉGIS A NYÁRI IDŐSZAKBAN jobban közügy- gyé, napi témává válik a szabad idő, a szórakozás; mert sokan töltik szabadságukat ilyenkor és o hétvégi pihenőnapok kihasználásának értéke is megnő. Megyénkben is, akárcsak másutt, a szabad idő eltoltésének egyik kedvelt formája a különböző szórakoztató rendezvények, műsoros estek látogatása. Évente kétezer műsoros rendezvényt tartanak a megyében a művelődési házakban, ezen több mint félmillió ember vesz részt. Nagyjából a megye minden lakosa megfordul egy-egy szórakoztató rendezvényen. Ide tartoznak a magyarnóta-, operettestek, a különböző haknibrigádok műsorai, melyekről könyvtárnyi cikk, glossza jelent meg az idők során. Megyénk megnövekedett nyári idegenforgalma csakúgy, mint az itt élők nyári szórakoztatása megkívánja e programok javítását, elsősorban a színvonal emelését. Erre azért is időszerű felhívni a figyelmet, mert a megye vendéglátó szórakozóhelyein is érezhető a zenészfoglalkoztatás lehetőségeinek szűkülése, a zenekari létszámok csökkentése, a gépzene előretörése. Nemrég a megyei tanács kereskedelmi osztálya is szükségesnek tartotta felhívni a vendéglátó, szórakoztató helyek vezetőinek figyelmét: folyamatosan gondoskodjanak a szórakoztató zenészek megfelelő alkalmazásáról, munkafeltételeik, étkeztetésük megoldásáról. Ugyancsak a tartalmasabb szórakoztató műsorok erősítését szolgálta a Művészeti Szak- szervezetek Szövetsége másodízben lebonyolított „Az élő szórakoztató zene nemzetközi hete” rendezvénye is, SOKFÉLE FORMÁJA, tere, arculata van a szabad idő eltöltésének. Az sem igaz, hogy a nyár csupán a könnyed szórakozás évszaka, mégis ennek sajátosságaival naponta találkozhatunk és ha igényes, kedvünk szerinti kínálattal találkozunk. aligha kell kitérni előle. A nyári színházi, zenei programok, filmvetítések, tárlatok, a zenés helyek, ha változó árakkal és körülményekkel is, értünk vannak. Ezek gyakorlása közben tanulhatunk meg értelmesen, célszerűen és egyéni ízlésünk szerint gazdálkodni a szabad időnkkel, saját magunk testi és szellemi épülésére. Páll Géza Komoly szerepet játszik megyénk gyümölcsellátásában az újfehértói Lenin Tsz, ahol nyolc hektár cseresznye, közel ennyi dió, húsz hektár ribizli, nyolcvan hektár meggy, szilva s természetesei! a téli alma adja a legtöbb munkát a szövetkezet dolgozóinak. A szüretelésben bökönyi és hadháztéglási tsz-tagok, a nyíregyházi almatárolő dolgozói és a helyi diákok is segítenek. Komoly erősítést jelent a Dániából vásárolt Schaumann-típu- sú rázógép, amellyel a konzerviparnak szánt termékek betakarítása is megoldható. (Molnár Károly felvételén munka közben látható az új gép.) DÉCSEI LÁSZLÓ a fát, a szomszédnak ajtót csinált, meg szép dobozokat. — Ez itt már komolyabb munka — mondja. Sámlival kezdte A vékonypénzű legényt, Imre Istvánt egy betegség akadályozta meg abban, hogy 5-ös legyen. Ö volt az osztályelső. A megye szakma kiváló tanulója versenyen kis különbséggel szorult a második helyre. Pedig a megyéből tizenkét fiatal szabaduló, kiváló épületasztalos szakmunkásjelölt állt munkapad mellé' a vál tálat tanműhelyében, amely a*‘ otszág egyik- legjobban felszerelt intézménye. — Egy oklevelet kaptam, meg egy 200 forintos könyv- utalványt — válaszol a kérdésre, mivel ismerték el a szép sikert. Nem erőltették meg magukat .., — Szeretem ezt a szakmát — mondja a fiatalember. — Gyerekkoromban sokat fúrtam, faragtam, sámlit, széket csináltam otthon. Imre István Üjfehértóról jár be Nyíregyházára, évek óta. — Reggel fél 4-kor kelek, hogy elérjem az autóbuszt. Az utazási költséget fizeti a vállalat. Különösen most jött jól, hogy előre megkaptuk. Így kifizettük a bérletet. Hég többre jutni Décsei László nagy munkában van. Szinte fel sem néz, amikor odalépünk mellé. Szünet nélkül szereli az ajtókba a- zárakat. Csak azt «veszi. észre; hogy „elfogy’,' a munka a keze alól. — Ide vágytam mindig. Ajtókat, ablakokat csinálni — vallja nyílt őszinteséggel. — Hát most itt benne vagyok! Nyírbogdányi fiú. Három esztendeje utazik a szakmáért. — Az általános iskolában a gyakorlati órákon, meg a barkácsszakkörön szerettem meg a famunkát. Csináltunk HARMANN ATTILA IMRE ISTVÁN többször megindult a keze a cigarettásdoboz felé. (Ügy döntöttünk, lélektanilag jobb. ha nem zárjuk el a bűnbe vezető utat; Hadd érezzük, csak magunkon múlik, hogy nem szokunk vissza.) Elég volt nánéz- nem, s máris ökölbe szorult a keze: kitartunk, a dohány nem tör át! Leszoktatás Este a kétágyas vendégszobában kényelembe helyeztük magunkat. Margitai elővette a cigarettát és a gyufát, s kirakta a szekrényre. Már-már a szájába vette, amikor gyengéden rászóltam: — De Zoli! — Nagyon szégyellte magát. Mint mondta, egy pillanatra elfeledkezett fogadalmunkról. Az előadásokon nem volt szabad dohányozni. Ezért a bagósok már alig várták a szünetet. Egy délelőtt Margitai eltűnt a szemem elől. Véletlenül láttam meg a távolból, az intézet kis parkjában. Szájában cigaretta füstölt. Magasra emelt kézzel fenyegettem meg. Zavartan kikapta szájából a büdös rudat, eldobta és eltaposta. Valahogyan helyre kellett billentenem a lelki egyensúlyát. Másnap vásároltam egy doboz cigarettát s amikor a számba vettem, és gyufa után kotorásztam, diadalmasan csapott le rám: — Hohó, barátocskám! Nem úgy verik a cigányt! Ha nekem nem szabad, neked sem! Zavart mosollyal, mentegetőzve raktam vissza a cigarettát a csomagba. így ment ez nap mint nap. Vitézül megálltuk, hogy nem gyújtunk rá. Mert Margitai szenvedett, láttam rajta, noha szégyellte mondani. Nem ment a fejébe, hogy én különösebb megrázkódtatás nélkül tűröm a nikotinelvonási tüneteket. De büszkesége nem engedte meg. hogy kérdezősködjön, hogyan csinálom. Elérkezett a továbbképzés utolsó napja. Margitai dicsekedett a többieknek: — Gyerekek, leszoktam a cigarettáról. Együtt csináltuk G.-vel. — Na, ne hülyéskedj — mondták neki — G. sohasem dohányzott. M argitai megsemmisítő pillantást vetett rám Dühtől reszkető kéz- zekkel feltépte a cigarettásdobozt é? rágyújtott. Azóta, ha találkozunk, tüntetőleg elfordítja a fejét, és nem köszön. Gőz József
