Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-31 / 178. szám

1984. július 31. Kelet-Magyarország 3 Magányos-e a népművelő? S okszor elhangzik a megállapítás: a nép­művelő meglehetősen magányosan dolgozik. Főleg, ahol egyedül van. Ér­vek és ellenérvek csapnak össze az ilyen vitáknál, amelyek rendszerint azzal összegeződnek: a népművelő magányossága a többi diplo­más között nem alaptalan. Sok még a tennivaló e szak­ma presztízsének erősítésé­ben. De az is hozzátartozik a dologhoz: arról a népművelő is tehet, ha magára marad. Ezúttal nem a két véglet­tel szeretnénk vitába szállni, hanem a járások megszűnése utáni gondokat szóba hozni, ami a művelődés munkásait is érinti. A megye több mint 130 művelődési házában 77 szakképzett, 131 szakképzet- len és 79 nem főfoglalkozású népművelő dolgozik. Eddig — a járási hivatalok műve­lődési osztályai adtak segít­séget szakmai munkájukhoz. Miután azonban a közigaz­gatás korszerűsítése követ­keztében megszűntek a járá­sok, ez a feladat a csökkent létszámú városi művelődési, egészségügyi, sportosztályok­ra vár. De várható-e, hogy e sok­irányú munkára hivatott ta­nácsi osztályok — amelyek, mint említettük kevesebb függetlenített dolgozóval vég­zik feladataikat — érdemben és főként folyamatosan tud­ják majd szakmai támoga­tásban részesíteni a művelő­dési házak vezetőit. Az eddigieknél is nagyobb szükség van a művelődési házak társadalmi vezetősé­geinek tevékeny közreműkö­désére, a kulturális társulá­sok anyagi és szellemi segít­ségére. LÁTVÁNYOS SZAKASZÁHOZ ÉRKEZETT Tuzsér mellett a Taurus Gumiipari Vállalat egyik, környezetkimélő jellegű beruházása. A Taurus megrendelésére, a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat fővállalkozásában egy koromfogadó állomás épül. Az idén elkészülő létesítményben fogadják a Szovjetunióból különleges vas­úti kocsikban érkező kormot, ami a gumigyártás egyik alapanyaga. A felállításra kerülő hatalmas acélsilókba emberi kéz érintése nél­kül jut a korom, hogy az ország valamennyi gumigyárát innen lás­sák el. Képünkön: a Gép- és Felvonószerelő Vállalat munkásai szombat-vasárnap is dolgoznak azért, hogy a 34 méteres magas vasszerkezet idejében a helyére kerüljön. (Császár Csaba felvétele) A népművelő soha nincs egyedül — még egy kis faluban sem — ha igényli a közösséggel való együttműködést, ha igyek­szik partnereket keresni, szá­mít a helyi értelmiségiekre, a gazdasági vezetőkre, min­den a művelődés iránt érdek­lődő emberre. Mindez azt is igényli, hogy a népművelő értse a dolgát, sajátítsa el a közönséggel való foglalkozás pedagógiai, pszichológiai és más fortélyait. P. G. Jó kezdet utón Ütvefúró Tiszaszalkáról Jól zárta az első fél évet, minden bizonnyal eredmé­nyes lesz a következő hóna­pok munkája a Magyar Acél­árugyár tiszaszalkai gyár­egységében. A közelmúltban tartott munkásgyűlésen el­hangzott, hogy a 119 millió forintos tervvel szemben 131 milliós teljesítést értek el az év első felében. Az Aranypóknak Szabolcsból Külön örvendetes, hogy a termékek közel ötödé export­ra kerül. Mindez lehetővé tette, hogy 11 millió forintos nyereséget érjenek el. A gyáregység kollektívája is csatlakozott a kongresz- szusi munkaversenyhez. Szedlár Sándor igazgató tá­jékoztatójából kiderült, hogy az éves 238 millió forintos termelési tervet 12 millióval szeretnék túlszárnyalni. A szocialista brigádokon is múlik, hogy minél több acél- szerkezetet gyártsanak, a tő­kés exportot kiváltó „Hilti” ütvefúróból is mind többet adjanak át a megrendelők­nek, ugyanis az igények le­hetővé teszik a termelési ka­pacitás teljes kihasználását. Szeretnék az év végéig az exportot tovább növelni, így a szocialista országokba 34 millió forint értékben, nyu­gatra 15 milliós nagyság­rendben szállítanak. Mind­ezt úgy, hogy a nyereség to­vább nőjön, a tervezettet másfél millióvai meghaladja. Gondoltak a gyáregységben a megfelelő anyagi ösztön­zésre is a többlettermelés ér­dekében. Különösen a minő­ség javítását tartják szem előtt, ezért emelték a moz­góbér arányát. Az év első felében élenjáró nyolc szo­cialista brigád pedig pénzju­talmat kapott. A tiszaszalkai gyáregység­ben tovább folytatják a ter­mékszerkezet korszerüsíté­A budapesti Nyerges és Szíj gyártó Szövetkezet, szakoly! részegében, az Aranypók megrendelésére ezer darab discó- tásiiát gyártanak. Módis Sándóriié összeállítja a táskát. (Jávor László felvétele) sét. Ennek jegyében növelik a választékot, elsősorban fűrószerszámokbói kínálnak több fajtát a megrendelők­nek. „Malacgyár“ Csengerben VISÍTÓ ÜZEM HIDROGLÓBUSSZAL. FENYŐ, ÉS NYÍRFA-, VÖRÖSTÖLGY- ÉS HÁRSFALIGET­TEL. AKAR CSENGER JELKÉPE IS LEHETNE EZ A KÉTHEKTÁRNYI, VALÓSÁGOS ZÖLDÖVEZET­BE ÉPÜLT, A NAGYKÖZSÉG HATÁRÁBAN EL­TERÜLŐ MALACGYÄR, AHOL ÉVENTE MINT­EGY 21 EZER(!) KISMALAC SZÜLETIK, NEVE­LŐDIK. Kísérőim szakavatott mes­terei a sertéstenyésztésnek: Vajda Sándor, a Szabolcs- Szatmár megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat csengeri szakosított sertéste­lepének a vezetője és Kukuts Kornél üzemágvezető. — Több mint 1100 kocát gondozunk, amelyek rácspad­lóra szülik kicsinyeiket — mondja Vajda Sándor. Takarékos búvóláda A kocaállomány magyar nagy fehér fajta, a leendő áru viszont nagy fehér és svéd lapáj keresztezés. Há­rom kocaellető működik, egy időben 210—210 jószággal. — Remekül érzik magukat a kismalacok az üzemünk­ben kifejlesztett és újítás­ként is benyújtott energiata­karékos búvóládákban — fű­zi a látottakhoz a telep ve­zetője. Ketten is jelen vannak a búvóláda alkotói közül. Egyik éppen Kukuts Kornél, ö ma­gyarázza : — Eddig nagy tel­jesítményű infralámpákkal adtuk meg a kismalacok szá­mára a legkedvezőbb hő­mennyiséget. Rengeteg pénzt emésztett fel. Ezekkel a bú- vóládákkal infra nélkül is tudunk megfelelő védelmet nyújtani a malacoknak, ha­todrésznyi energiával. Gyors számvetés. Ez 21 ezer malac felnevelésénél mintegy félmillió forint meg­takarítást eredményez. Vemhes kocák a háztájinak — Nemcsak a nagyüzemi fiaztatásra gondoltunk általa, segíteni szeretnénk a háztáji gazdaságoknak is. Már meg­kezdtük a búvóládák sorozat- gyártását, sőt rendelést is vesznek fel rá a vállalatunk Szüret 1 előtt A z almáskertekben már mutatja magát a termés, Azok, akik mindent megtettek a mi­nőség érdekében, most nyugodtabbak, mert ez az alapja a jövedelmező ter­melésnek. Mivel a megyé­ben az idén is több gyü­mölcsös fordul termőre, a mennyiség nem lesz keve­sebb, mint a korábbi évek átlaga. Azonban látni kell, hogy a lelassult telepítés I — az utóbbi három évben csak 1100 hektáron alakí­tottak ki almást, miköz­ben hatezer hektáron ki­vágták az elöregedett fá- í; Icát — egyensúlyzavart | hozhat abban a gazdaság ­ban, ahol korábban az al­ma hozta a legtöbb bevé­telt. Ennek tudatában ér­demes a jövőt tervezni <!b) csengeri, felsősimái és nyír- madai üzemeiben — tájékoz­tat Vajda Sándor. Vemhes kocasüldőket haj­tanak a folyosóra. Innen ke­rülnek a tehergépkocsira. Ki­lencvenhat szép jószág — a kisvárdai és a fehérgyarmati körzet háztáji gazdaságaiba kerülnek. Halász József tenyésztési vezető irányításával egy má­sik helyen süldőket válogat­nak szállításra. Azt mondják róla. gondos ember. Megbízik másokban is, de a válogatást maga szereti intézni. — Szabadságról jöttem be erre a napra, hogy minden rendben legyen — magyaráz­za. — Mire kell vigyázni? — érdeklődöm. — Ki kell szűrni minden csecshibás, lábfájós és nem vemhes jószágot. Ehhez nagy szakértelem, jó szem szükséges. Vissza is hajtat ott előttünk legalább öt sertést a gondozóval, aki vigyázva, légycsapóval terel­geti az állatokat. Jószágszerető szatmáriak A csengeri üzemnek közel száz dolgozója van. — Legalább nyolcvan em­ber ért a „malacgyártáshoz'’. Igazi, jószágszerető szatmári ember valahány. Nagy szak­értelemmel, olykor nem ke­vés áldozattal dolgoznak — fűzi hozzá magyarázatként Kukuts Kornél. Csengerből a malacok bi­zonyos idő után Felsősimára és Nyírmadára, a vállalat hizlaldáiba kerülnek. Onnan aztán megfelelő súlyban, 40 ezer hízót szállítanak a nyír­egyházi vágóhídra. Csengerben azonban nem­csak malacgyár van. Saját te- nyészkoca előállítására ne­velnek itt évente 3 ezer ko­casüldőt is. — Ebből jut a háztájiba is mintegy 1400 vemhes koca­süldő. így kívánjuk elősegíte­ni az egész megyében a kis­üzemekben is a sertéste­nyésztést — magyarázza Vaj­da Sándor. Csengerben, Nyírmadán és Felsősimán tizennégy szo­cialista brigád dolgozik azért, hogy a kongresszusi és a fel- szabadulási munkaverseny­ben vállaltakat teljesítse, il­letve túlteljesítse. Kiemelkedő eredmények — A csengeri brigádok azon munkálkodnak, hogy a meghatározott felett plusz öt­százzal több malacot és négyszázzal több vemhes ko­cát adjanak a háztáji gazda­ságok részére — összegzi a felajánlásokat Farkas Miklós párttitkár. Valamennyien bi­zakodnak, ennyi meg is lesz. És amiről a csengeri ma­lacgyár országosan is elis­mert, az a melléktermékek etetésében és a szabadtartá- sos süldőnevelési technológi­ában elért kiemelkedő ered­mény. Sertésben számolva ez azt jelenti, hogy itt az orszá­gos átlagnál 15—20 százalék­kal magasabb a vemhesülési arány. Csengerben gondoskodnak arról, hogy hangos legyen a malacgyár. Farkas Kálmán "SÄE* A CSUPOR Á szép, virág­díszítésű csuprot is vitte magával az öregember, amikor legidősebb fiához, Imréhez költözött a városba. Hosszú évek óta abból it­ta a tejet regge­lenként, hát az új helyen sem akarta másból és más­ként. A kenyeret gondosan a te jóé aprította, és úgy kanalazgatta ki jó- 1 ízűén. j — Nekem már I csak így esik jól, j Klárikám — j mondta a menyé- ) nek —, ilyen pa~ j rasztosan. De nem I ám csak enni jó belőle, hanem rá­nézni is. És végig- j simítani a kezem- j mei, ott, ahol még j az apám is simo- * gáttá. > A csuprot min- | dig ő mosta el j használat után, \ aztán föltette a { polcra. Jól mutá­lt iott a házgyári la- ! kás gyufásdoboz- 1 nyi lumyhájában, és valahányszor rápillantott az ' öregember, úgy érezte, nagyobbra \ nő, erjedelme- ; sebbre. És ilyen­kor a virágok he­lyén a hasán éle­sen kirajzolódott a régi ház, a porta és mindaz, ami már csak az em­lékezetében élt. Egy este vendé­gek érkeztek. Im­re hivatali főnöke látogatott cl a fe­leségével, vacsorá­ra. Jó hangulatban töltötték az időt, sokáig ott marad­tak. Az öregember már régen aludt a kisszobában, ami­kor a két asszony kiment a konyhá­ba kávét főzni. Na, meg egy kicsit azért is, hogy ez­alatt a férjek nyu­godtan beszélget­hessenek a hivata­li dolgokról. — Gyönyörű — akadt meg a fő- nökné szeme a csupron. — Lát­szik rajta, hogy eredeti. Hol sze­reztétek? — Az apósomé — mondta Klári —, ő hozta a falu­ból. — Megnézhet­ném? ....Parancsolj. Klári levette a csuprot, a főnök- né forgatta, néze­gette. Az uram gyűjti az ilyesmit — mondta —, már két szekrény du­gig van velük, de ettől elbújhatna valamennyi. Nem adjátok el? — Tudod, ez amolyan emlék az apósomnak, még az apjától ma­radt ... — Emlék? Ja, az más ... — mond­ta csalódottan a főnökné, és msz- szaadta a. csuprot. Aztán bementek a szobába, és meg- l hallgatták a főnök legújabb vicceit. ] Ezután néhány parti kanaszta kö­vetkezett, és el­múlt már éjfél, amikor a vendé­gek szedelözköd- tek. — istenien érez- '■ tűk magunkat — > mondta a főnök —, j legközelebb majd j ti jösztök el hoz- j zánk. A háziak lekí- j sérték őket a ko- . csihoz. És ekkor | Klári egy papírba csomagolt tárgyat 1 nyújtott át a fő- j noknének. — Csak otthon \ bontsd ki —- s mondta, és aztán ; még sokáig inte- i gettek az autó j után. Szép este í volt, csillagos.

Next

/
Thumbnails
Contents