Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
HH HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. július 28. N yírderzsre tartunk: a Nyírbátor—Mátészalka útvonalon Nyírcsászárinál tér el az út. Érintetlen természet, üdezöld ligetek, tiszta erdei levegő. Ritka errefelé a véletlenül idetévedt utas, aki jön, az céllal, a rokonaihoz, vagy hivatalból érkezik. Itt még szokás: mindenki mindenkinek köszön az utcán. Békés, a világtól elzárt táj egy út végén. Innen csak visszafordulni lehet, tovább menni nem. A nyírcsászári—nyírder- zsi összevont tanácson Néző István vb-titkár tájékoztatóját hallgatjuk. Nyírder- zset hétszázhatvan lélek lakja, többségüknek a szintén összevbnt termelőszövetkezet ad kenyeret. A megélhetés fő forrásai a közös gazdaságban az alma, a dohány és az állattenyésztés, foglalkoznak szarvasmarhával és tenyészbikákkal. A mellékes jövedelem, ami többszöröse a főállásból származónak főképp a háztáji állattartásból ered, portánként átlagosan négy szarvasmarhát tartanak, de nem ritka a tizenkettő sem. Jelentős a tejhozam. A nagy kertekben alma, körte terem, aminek egy részét értékesítik, a többiből pálinkát főznek. Az eljárók főleg Nyírbátorban, a Csepelnél és a Minőségi Cipőgyárban találtak munkát. Főképp a fiatalok mozdulnak könnyen, s a kényelmesebb városi élet sokukat ott is marasztalja. Az utóbbi öt évben legfeljebb tíz lakásra adtak ki építési engedélyt, jelenleg négy épül. Óvatos ütemben, de már érzékelhetően csökken az elvándorlás, az utóbbi időkben már arra is akadt példa, hogy egy-két család visszatelepült. Újabban talán már nem csökken a falu lakosainak száma. — Pórbáltunk mi is többet tenni ezért — magyarázza Néző István. — Az utóbbi két-három évben a korábbihoz képest óriásit fejlődött a falu. Van villanya, három közkútja, két hidro- foros berendezése, második éve orvosa, a boltot az áfész az idén pofozta ki, vizet kapott az iskola, tavaly indítottuk a napközit, több mint másfél milliós költséggel átalakítottuk a volt tanácsházát, óvoda lett belőle, a kultúrházban klub- helyiséget rendeztünk be, saját erőből, nyolcszázezer forintért és sok társadalmi munkával elkészült az orvosi rendelő, van könyvtára, művelődési háza, vándormozija — szóval igyekszünk, hogy amit Császári megkap, azt Derzs is megkapja. Legutóbb például, amikor a falugyűlésen az ellátásról volt szó, azt sérelmezték, miért vontuk ki az értelmiséget a faluból? Nem mi vontuk ki, de hát közös lett a tsz, a tanács, az általános iskolából csak két összevont csoport maradt ott, a többieknek magasabb szintű tudást nyújt a körzeti iskola. Eljöttek a tanárok, az agrárértelmlség pedig csak kijár a faluba. Jelenleg a lelkész, a két tanítónő és két óvónő, meg a postamester számít értelmiséginek, no meg a hetente kétszer kijáró orvos. Dr. Páll Attila Debrecenből pályázott a két falut kitevő körzetre, nemrég nősült, megtelepedett Nyírcsászáriban, s mint mondja, nagyon megszerette a vidéki életet. — Miért? Azért, mert itt mindig van mit újítani. Szakmailag fantasztikus feladatokat ad ez a kis falu. Nagyon meglátszik a lakosság életmódján, életszínvonalán, az elhanyagolt betegségeken, hogy csak két éve van állandó orvosi körzete. Amiatt kell például táppénzen tartani életerős korú embereket, mert 20— 30 éve visszatérő gerincvagy térdpanaszokkal jelentkeznek, amit még a kormos traktoron szereztek — és a tsz nem tud megfelelő, könnyebb munkát adni. Rendkívül magas az idős gondozottak száma — 160 egy ilyen kis helyen. Az összlakosság — beleértve a gyerekeket is — 15 százalékának magas a vérnyomása, amellett a cukorbetegek, a szívbetegek és a mozgás- szervi megbetegedésben szenvedők aránya is sok. Sajnos nagyon sok a fegyelmezetlen beteg, a táppénz- csaló — ellenőrzéskor a meggyfa tetején találjuk —, ami az életmódot illeti, nagyon nagy a lemaradás. Néhány beteg öregnek lehangoló és elhanyagolt a környezete, itt még házaknál ravataloznak, magas a halálozási arány, sok az alkoholista. Hiába készülnek a csodás paloták, benne a fürdőszoba, ha nem használhatják arra, amire való. Hogy mi hozna változást? Talán a víz bevezetése ... A doktor szakképzett asz- szisztenciával kezdte meg itt — mint mondja, némely háznál a világvégi állapotok előtt — a rendelést, hetente kétszer délelőtt. Fejes- né Gyenes Katalin orvosír- nok megszerezte a szakvizsgát, a szakképzett ápolónő házról házra járva látja el a betegeket a hét többi napján, a kicsiket a védőnő látogatja. Pár pillantással megállapítható, bizony elkelne még néhány korszerű műszer, vérnyomásmérő stb. a rendelőben a megbízhatóbb munkához. Erre eddig nem volt pénz. Miért ne lehetne az egészséges életmód érdekében is valamiféle társadalmi munkát indítani, amikor erre az itt lakó szorgalmas nép a jó ügyért mindig kapható? Erre afféle előleg Is lehet az orvos által hirdetett egészségügyi felvilágosító előadások látogatottsága, ugyanis reményen felüli arányban jelentek meg az eddigi előadásokon. A lélek egészségéről is sokat hallottunk, házról házra járva. Igen vallásos falu hírében áll Nyírderzs. Itt épült fel és működik júliustól egy olyan szupermodern római katolikus templom, aminek párja messze földön nincs, talán valahol Skandináviában vagy Kanadában. Közadakozás, társadalmi munka van benne bőven. A más felekezetihez tartozók is szívesen nyitották meg a pénztárcát, mert végül is a templom az egész falué. — A falu nagyobb része vallásos — mondja a görög katolikus esperes, Orosz Lajos. — Már a fiatalok nem annyira, inkább csak azokban a családokban, ahol ennek erősek a hagyományai. Nekem most telt ki az időm, húsz évet töltöttem a faluhan, most kell továbbmennem. Erről a népről csak jó emlékeket viszek magammal... A templom kulcsa Kosztik Ferencnénél található, ő kalauzol az épületben, s ahogy körülnézünk, egy idős asszony ül a pádon, s kéri fényképezzük le. özv. Antal Ferencné rövid párbeszéd után az öregek hirtelen könnyeivel siránkozza el nehéz életét. — Tizenkét gyereket szültem, tízet felneveltem, s most a nyolcvanhoz közeledve egyedül maradtam. Mehetnék igaz akármelyik gyermekemhez, de hát öregen, tehernek minek? Így csak egyedül, öregesen, imádkozva várom a hátralévő időt. Elfogy a falu, halljuk itt is, ott is, sok, egyre több az öreg ember. Viszont egy óriási telek, rajta minden gyermeknek egy-egy gyönyörű házzal ennek az ellenkezőjét is igazolhatja. Szükösdi Ferencék portáján járunk, s a háziak éppen arról méltatlankodnak a váratlan vendégnek, hogy vettek ki 19 ezer forintot a zsebükből. Árán alul vittek el 109 mázsa exportalmát. Düh és bosszúállás fojtogatja a torkukat, s azt kívánják, vesszen rajta az is, aki becsapta őket. Hallottuk a faluban, hogy volt egyszer egy öreg ember, mint a mesében, aki már járni nem tudott, ezért a fiát kérte, vigye be autón, Nyírcsászáriba. Megszámolta, hány új ostornyeles villanylámpát kapott a nagy falu, mert akkor Derzsnek is ugyanannyi jár. Hogy igaz-e vagy nem, nem lehet tudni, mindenesetre azt mi is tapasztaltuk; a derzsiek nem tudják elviselni, ha hátrány éri őket. (Nyírderzs először 1298-ban tűnik föl (Ders) egy idevaló nemes nevében, aki (Kántor-) Jánosi István mester fiaival pereskedik. (Mező-Németh: Sz-Sz. megye történeti-eti- ológiai helységnévtára.) — Amikor 1960-ban idekerültem, 17 ezer forint volt a derzsi lakosok takarékbetétje. — Ezt a postamestertől, Bodnár Pétemé- től halljuk. — Megmondjam, most mennyi van? Sokan nem hiszik el. Kétszer annyi, mint Császárinak, most 8 millió. Csak a takarékban. A falu egyetlen boltja olyan, mint egy ezermester műhelye, van itt minden, mázaslábostól a melegítőig. — Laza János vagyok — mutatkozik be a boltos, aki pár hónapra helyettesít itt — csak rövid ideje jöttem, de nagyon jól érzem itt magam. Megszerettek, elismerő szavakat írnak a vásárlók könyvébe. Igaz, igyekeztem a választékot gazdagítani, főképp tésztaféleségekből, de van itt gyümölcs, zöldség, mert az öregek nem mozdulnak ki könnyen a faluból. Ennek a csöpp falunak 160 nyugdíjasa van — óriási szám. Tényleg elöregszik, kihal, vagy megmentik az újabb generációk? Az óvoda összevont cső- , portjában a „jövendőt” az idejáró harminc gyereket oktatja Slakta Mihályné vezető óvónő és Farkas Gyu- láné óvónő. Némelyiket ar- , ra, hogyan kell evőeszközt használni, némelyiket már az iskolai követelményekre, halmazelmélet, környezet- védelemre. Dr. Sápi István tsz-elnök- től is a jövőről hallunk a nők foglalkoztatási gondjaival kapcsolatban. Ö egyébként a néhány éve lezajlott összevonás óta a harmadik elnöke a közös gazdaságnak, s a tagság igencsak azt szeretné, ha végre stabilizálódna a helyzet. Miközben a húsz nőnek munkát adó legújabb üzembe tartunk, kristálytiszta hangok szűrődnek ki az épület- ! bői: dalolnak a kosárfonók, f Szószólóik, Gergely István- | né és Kupái Ferencné Öröm- ? mel nyugtázzák, hogy van I végre állandó munkájuk, f bár a durva vessző igénybe í veszi az ujjakat, nagyon kell vigyázni, hogyan érnek fe- jéskor a tehén tőgyéhez. Mégis, jobb ez mint vándorolni — egy kis lépés ez az üzem is — előre. S a pénz nagyon kell. Mire? Hát a gyerekeknek... Búcsúzunk, a szép dallal, hogy „Nincsen kedvem babám, elvitte a gólya, betette egy száraz fabokorba, száraz fa ágának sosem lesz virága, gyáva az a legény, kinek nincs babája." Ha szól a dal, könnyebb a lélek, gyorsabban jár a kéz. Baraksó Erzsébet Nyírderzs felé Császárinál tér el az út... (Jávor László felvétele)
