Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. július 28, Kubában megemlékeztek az 1953-as hősi eseményről, a Mon- cada laktanya elleni támadásról. Képünkön: Fidel Castro a Cienfuegosban rendezett nagygyűlés szónoki emelvényén. Izraelben teljes lendülettel folynak a koalíciós tárgyalások, mivel a hét eleji választások után mindkét nagy pártnak kisebb politikai csoportok támogatására lenne szüksége a kormányalakításhoz. Képünkön: a legtöbb mandátumot szerzett munkáspárt vezetője, Simon Peresz (jobbra) Mose Salai pártelnökkel tárgyal egy koalíciós megbeszélés szüne­tében. Korrekt tárgyalásokat! E gy hónap telt el a júniusi szovjet kormánynyilatko­zat óta, amely őszi kez­dettel tárgyalásokat java­solt Washingtonnak a világűr militarizálásának megakadályo­zásáról. Mindkét fél a tárgyalá­sok mellett tör lándzsát, mégsem bizonyos, hogy Bécsben szeptem­ber 18-án tárgyalóasztalhoz Ülhet a két kozmikus nagyhatalom kül­döttsége. A szovjet—amerikai tárgyalások utolsó egy évtizedének tapaszta­latai nagy elővigyázatosságra in­tették a Szovjetuniót javaslata megfogalmazásakor. Az atomkí­sérletek korlátozásáról gonddal és igényességgel kidolgozott 1974- es és 1976-os szovjet—amerikai megállapodásokat az USA ugyan­úgy nem volt hajlandó ratifikál­ni, mint az 1979-es SALT II szer­ződést. A 70-es évek végén az amerikai delegációk sorra ott­hagyták a vegyifegyverek betil­tásáról, a tömegpusztító fegyve­rek hizonyos fajtáiról, a nemzet­közi fegyverkereskedelemről, az Indiai óceánról és — erre most külön emlékeztetni kell — a mű­holdelhárító rendszerekről foly­tatott szovjet—amerikai tárgyalá­sokat. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia felmondta az atomfegyver-kísérletek teljes ti­lalmáról kezdett háromoldalú megbeszéléseket. A tárgyalóasztalok ilyen nagy- szériájú nyugati felborítását kö­vette 1979-ben a NATO „kettős határozata”. Közel egy tucat súlyos ameri­kai provokáció a biztonságpoli­tikai tárgyalások ellen — több mint elégséges ok az óvatosság­ra. Ezért, amikor Moszkva június 29-én tárgyalásokat javasolt a világűr militarizálásának megaka­dályozásáról. „A szovjet kormány gyors és pozitív választ vár az amerikai kormánytól” — állt a június 29-i nyilatkozatban. Az amerikai vá­lasz gyors volt, de valójában ne­gatív. Kiderült, követni akarják az ismert gyakorlatot, hogy ahol szovjet fölényt vélnek, ott sür­gősen állítsák helyre az egyen­súlyt, ahol amerikai fölény van, ott minden maradjon a régiben. Szovjet részről éppen ezért hangsúlyozták, hogy „el kell zárni a kozmikus térség milita­rizálásának kivétel nélkül min­den csatornáját...” Amikor világossá vált; hogy az amerikai fél a „diplomáciai csa­tornák” szövevényét akarja hasz­nálni, Moszkva indítványozta az amerikai külügyminisztériumnak, Hogy hozzanak nyilvánosságra egy közös közleményt, amelyben egyértelműen leszögeznék: ' — készek tárgyalásokat kezde­ni a világűr militarizálásának megakadályozásáról; — hajlandók lemondani a mű­holdelhárító rendszerekről; — a tárgyalások megkezdésének napjától kölcsönösen moratóriu­mot hirdetnek a kozmikus fegy­verek kipróbálására és rendszer­be állítására. Washington válasza: „ott lesz Bécsben”, mégpedig „feltételek nélkül”, ami azt jelenti, hogy a tárgyalási készség látszatát meg akarja őrizni. Az igazi kérdés téhát az: á diplömáciai egyezte­tés feltárja-e ilyen megbeszélé­sek lehetőségét, vagy Washington hajlékony formulái csak a ko­rábbi, a tárgyalási folyamatok felszámolására vezető vonal új ruháját jelentik. (Folytatás az 1. oldalról) tervet. Emellett az elnökségi üléseken folyamatosan beszá­molnak termelésük helyzeté­ről az érintett szövetkezetek. A beszámolók'alapján pedig egyértelműen kitűnik, a nye- reségcsökkenés általában a kisebb volumenű, de drágább termelés eredménye. A nyír­egyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben tavaly — 1982-höz viszonyítva — hatvanmillió forinttal csökkent a termelés, a nyereség húszmillióval. Kapacitáslekötési gondokkal küzdenek, s a szövetkezet vezetésének mindenképpen gyorsan, megfontoltan kell intézkednie ahhoz, hogy a je­lenlegi veszteségből kikerül­jenek. A Mátészalkai Építő­Szerelő és Szakipari Szövet­kezet már az elmúlt esztendő­ben is készített intézkedési tervet, s ennek következetes végrehajtásaként nőtt az eredményük, egyben a jöve­delmezőségi mutatójuk is. A kisvárdai Ruhaipari Szövetkezet nyeresége is kevesebb volt a tervezettnél ta­valy, pedig több mint húszmillió forint értékű tőkés exportot is teljesí­tettek. Az esztendő eddigi termelé­sének nyeresége minimális­nak tűnik ahhoz, hogy év vé­gére jelentős eredménynöve­kedést érjenek el. Jobb a helyzet a fehérgyarmati Sza­mos menti Ruhaipari Szövet­kezetnél. Most úgy tűnik, de­cemberre elérik az iparág jö­vedelmezőségének átlagát. 15. — No, ide is benézünk — mondta, bár nem tűnik érde­kesnek. Szűk, sötét terem volt. A végében pislákolt valami fény. — Vártam magukat — hal­latszott egy erőtlen, furcsa zengésű hang. — Nocsak, tán nem maga az, Scott? — De én vagyok, Berger. — A játszma eldőlt. Nem nyertek se maguk, se én. Nem tudom, mivel kábították el az embereimet. Rám, úgy lát­szik, a szer csak korlátozot­tan hatott. Még fel tudtam ide jönni, a tartalék vezérlő­berendezésbe. Ez azért van, ha a másik megsemmisül, ak­kor még innen lehet irányí­tani. — Adja meg magát! — mondta Scptt. Berger felnevetett. — Ne bolondozzon. Látja, hol az ujjam. Egy gombon. Ha ezt megnyomom, mind­annyian fölrobbanunk. Hely­reállítottam ugyanis a rob­banószerkezetet, amit koráb­ban hatástalanítottam. Mit szól ehhez? — Semmit. — Akkor viszontlátásra, valahol egy más életben — mondta Berger és megnyom­ta a gombot. Scott elköhintette magát. — Én viszont ismét hatás­talanítottam. Az államtanács fogadóter­mében Doriant körülvették a tanács tagjai és természe­tesen a válságstáb résztve­vői. Meghívták ez alkalom­mal Sisley professzort is. — Hogy aludt? — kérdez­te tőle mosolyogva Dono­van. — Köszönöm, jól, ha most nem is olyan mélyen — ne­vetett a tudós. — De mi is van ezzel az alvással? — kérdezte a kül- biztonsági tanácsos. — Ezt még nem látom világosan, uraim? — Majd Lacombe űrbió- lógus úr megmagyarázza — mondta Dorian. — Az ő ötlete volt. — Ne legyen álszerény — válaszolt az űrbiológus. — Az öné volt, nekem csak meg kellett találnom hozzá . .. — Nos, elég a szerényke­désből, mondják el, hogy is történt... — szólt a gazda­sági tanácsos. — Dorian ezredes úrnak jutott eszébe, hogy valahogy el kellene kábítani az MZ lakóit — mondta Lacombe. — Csakhogy gázt és más egyéb vegyszert nem alkal­mazhattunk, mert azt észre­vették volna. Másrészt olyan valamit kellett találnunk, amiről Sisley professzor sem tud. Nem léphetett be ugyan­is egy gázfegyverrel, vagy valami hasonlóval. Éppen ezért, amikor Dorian ezre­des megkért, hogy gondol­kozzam, akkor eszembe ju­tott egy baktériumtörzs. Ez fantasztikus gyorsan sza­porodik — nemcsak földi, hanem űrkörülmények kö­zepette is, — és olyasfajta kábító hatást vált ki, mint az álomkór legyengített ví­rusa. Abban az oldatban ez a baktériumtenyészet volt el­helyezve, amit Ivano főhad­nagy a professzor ruhájára öntött. — ö tehát tudott erről? — Mindössze annyit, hogy a megkapott folyadékot minden körülmények között Sisley ruhájára kell boríta­ni. — Csakhogy a terv majd­nem köddé foszlott — szólt közbe Dorian —, amikor a Novus hajtóműve fölmond­„Mindent megfontoltam...“ Hetven éve tört ki az első világháború Hetven esztendő pergett le az idő végtelen homokórá­ján, azóta, hogy 1914. július 28-án kitőrt az első világhábo­rú. A szörnyű világégés 20 millió emberéletet követelt áldo­zatul. Pergessük le az események filmjének néhány kocká­„Most vagy soha!” Július 28.: Kiel II. Vilmos császár tengeri hadgyakorla­ton vesz részt. A zászlóshajó kajütjében újra elolvassa az imént kapott sürgönyt: „Fe­renc Ferdinánd trónörököst és feleségét Szarajevóban agyonlőtték’’. Elgondolkozik. Két héttel ezelőtt a konopisti kastélyban még találkoztak. Ekkor határozták el, hogy mi­előbb kirobbantják a hábo­rút ... Néhány óra múlva a császár részletes jelentést kap a merényletről. Ezt írja rá erélyes tollvonásokkal: „Most, vagy soha!” Július 29.: Ferenc József, az uralkodó, gróf Berchtold külügyminiszter, a bécsi poli­tikai és udvari körök szintén a háború mellett foglalnak állást. Tisza: a háború ellen Július 1.: Gróf Tisza István a magyar miniszterelnök szót emel a háború ellen. Július 5.: Vilmos császár Potsdamban, előbb Beth- mann-Hollweg kancellárral, majd Falkenhayn hadügymi­niszterrel tárgyal. Az uralko­dó Moltke vezérkari tervének híve. Eszerint Németország számára az a legelőnyösebb, ha mielőbb megvívja a hábo­rút Oroszországgal és Fran­ciaországgal. Berlin akkor még arra számított, hogy Anglia nem vesz részt „egy balkáni ország miatti háború­ban”. Tervek és ellentervek Július 10.: tisztázódik a helyzet — állapítják meg Bécsben. 1. Románia semle­gességére lehet számítani. 2. Berlin lépéseket tett a Bul­gáriával kötendő szerződés érdekében. 3. A német császár ismételten támogatásról biz­tosította a Monarchiát a Szerbia ellen tervezett akció­ban. 4. Tisza István megvál­toztatta álláspontját. Most már ő is a háború megkezdé­sét javasolja. Július 20.: a világ figyelme Oroszország felé fordul. Poin­ta a szolgálatot. Ha Orleoni százados nem kísérli meg a lehetetlent, akkor ma nem ünnepelhetnénk, uraim. — Tényleg, jöjjön csak elő Orleoni! — szóltak töb­ben a századosnak. Ö szerényen előbbre lé­pett. — Más is megtette volna — mondta. — Dehát a lényeg az, hogy ön cselekedte és nem más — mondta a belbiztonsági ta­nácsos. — És visszatérve az előző témához — szólt a gazdasági tanácsos —, hogyan lehetett az, hogy a baktérium nem hatott úgy Bergerre, mint a többiekre. — Valószínűleg azért — mondta dr. Dickson — mert áteshetett már valamiféle hasonló fertőzésen. Ilyen eset­ben a szervezet bizonyos im­munitásra tesz szert és nem reagál rá olyan erőteljesen, mint a többiekére. Ebben a pillanatban nyílt :az ajtó és belépett az el­nök. — Köszönöm önöknek, uraim. Sokat tettek a haza érdekében, de sokat tettek az emberiség jövője szempont­jából is. Hiszen az Epszilon hosszú évtizedekre megold­hatja az energiagondokat. Nincs értelme elkoptatott szavakat használni. És örü­lök, hogy nem kellett magá­ban csalódni, Dorian. Kitüntetést nyújtott át a válságstáb vezetőjének, tag­ját. cáré francia elnök és Viviani miniszterelnök Pétervárra érkezik. A francia—orosz szövetség megerősítése szere­pel a napirenden. Pétervár és Párizs szeretné elodázni az európai fegyveres összecsapás idejét. Egyrészt azért, hogy idő legyen a további felkészü­lésre, másrészt azért, hogy né­met támadás esetén Anglia is beavatkozzék. Jegyzék Szerbiához Július 21.: Berchtold kül­ügyminiszter kihallgatáson jelenik meg Ferenc Józsefnél. Bemutatja a Szerbiához inté­zendő jegyzék szövegét. A tíz pontból álló ultimátum Szer­bia szuverenitását sérti és el­fogadhatatlan követeléseket is tartalmaz. Július 23.: II. Miklós cár néhány óra múlva a belgrádi ügyvivő táviratából értesül az ultimátum tartalmáról. Tá­mogatásáról biztosítja a szerb kormányt. „Nem kielégítő!” Július 25.: Belgrád meg­szerkeszti válaszjegyzékét. Közli az elfogadható és az el­fogadhatatlan pontokat. Pa- sics miniszterelnök adja ót Giesl követnek a jegyzéket. Giesl elolvassa a szerb kor­mány válaszát. Üjabb jegyzé­ket küld. Megírja, hogy „a Monarchiát nem elégíti ki a szerb válasz és ezért a mai nappal megszűnt a diplomá- cai viszony Ausztria—Ma­gyarország és Szerbia között”. London az ultimátum isme­retében azt javasolja a német császárnak, hogy a vitában közvetlenül nem érdekelt négy nagyhatalom —. Német­ország, Franciaország, Olasz­ország és Anglia — kísérelje meg a közvetítést. II. Vilmos jainak, Scottnak, Orleoni- nak, Sisley professzornak és az akcióban részt vett űrha­jósoknak, majd visszavonult. — Remélem, Dorian, hogy egyhamar nem találkozunk — mondta Donovan. — Már­mint ilyen esetben. És javas­lom, hogy emeljük a poharat az ezredesre. — Én is javaslom — mond­ta Jacobson különmegbízott. — És ne haragudjon, hogy nem bíztam magában. — Az volt a baj, uram, hogy néha a saját hitem is megingott magamban — ne­vetett Dorian. — És ilyenkor magának adtam igazat. — Belátom, hogy hibáztam — mondta Jacobson. Később Dorian Scott mellé került. — Gratulálok, őrnagy. — Én is önnek, ezredes. — Mondja, hogyan jutott eszébe hatástalanítani a rob­banószerkezetet? Hiszen úgy tudta, hogy hatástalanítva van. — Ezredes úr. ön is jól tudja, ilyen esetekben nem hinni, vagy tudni kell vala­mit, hanem meg is kell győ­ződni arról, hogy mi van. És ezt tettem én is. — Mindenesetre — gondo­lom, — Berger alaposan meg­lepődhetett. — Ezt nem tagadom — ne­vetette el magát Scott. — Azt hitte, hogy repülünk mindannyian. De szerencsénk­re nem így történt. (Vége) az angol indítványról bizal­mas táviratban értesítette Fe­renc Józsefet. A következő megjegyzést fűzi hozzá: „Nem kell komolyan venni". Ferenc József kijelenti Július 28.: Ausztria—Ma­gyarország mozgósít és hadat üzen Szerbiának. Az uralkodó „Népeimhez" kezdetű szóza­tot intéz 50 millió alattvaló­jához. Megírja, hogy miért történt a hadüzenet. „Min­dent megfontoltam, mindent meggondoltam" — jelenti ki a 84 éves Ferenc József. Órák kérdése a világháború kitörése. Az első csata Július 28.: megkezdődik Ausztria—Magyarország és Szerbia fegyveres összeütkö­zése. Az éjszakai órákban dördülnek el a fegyverek. A dunai flottilla és a zimonyi tüzérség a belgrádi erődöt, a Kalimegdánt bombázza. A szerbek felrobbantják a zimo­nyi hidat. Tovább pereg az események filmje. Augusztus 1.: Németország hadat üzen Oroszországnak. Augusztus 3.: Párizsnak is hadüzenetet küld Németor­szág. Augusztus 4.: a német had­sereg egységei benyomulnak a semleges Belgiumba. Erre Anglia üzen hadat Németor­szágnak. Ezen a napon a Mo­narchia is hadban állónak te­kinti magát Oroszországgal szemben. Végül 34 ország sokmillió katonája áll harcban. Vilmos császár átveszi a hadsereg és a haditengerészet parancsnokságát. „Mire le­hullanak az őszi falevelek, új­ra itthon lesztek” — üzeni a császár katonáinak, tengeré­szeinek. Nem sejti, hogy a négy évig tartó háború után trónok omlanak össze, részekre sza­kad az Osztrák—Magyar Mo­narchia, Oroszországban győz a forradalom ... Vajon gondolt-e az őszi fa­levelekre II. Vilmos 1918-ban, amikor elűzték trónjáról? R. A. A NAGYKÖZSÉGI KÖZÖS TANÁCS VB ÉPÍTŐIPARI KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEME felvételt hirdet főkönyvelői munkakör betöltésére. FELTÉTELEK: közgazdasági egyetemi, vagy számviteli és pénzügyi főis­kolai végzettség, legalább öt­éves építőipari szakmai gya­korlat. Fizetés megegyezés alapján. Lakást a nagyközsé­gi közös tanács vb szükség szerint biztosít. JELENTKEZÉS: költségvetési üzem vezetőjé­nél. Gávavencsellő, Toldi út 26. (1228) a Skinii Mimiit

Next

/
Thumbnails
Contents