Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

1984. július 28. Kelet-Magyarország 3 Jegyzet Vendégjárás - haszonnal H ogyan rövidíthetők le a megyénket az ország fővárosától és más nagyvárosoktól el­választó utak? Ha nem­csak a szabolcsi emberek járják az országot, a vi­lágot. hanem minél több vendéget fogadunk me­gyénkben. Ennek mind több jelével találkozunk az utóbbi években. Csak az elmúlt három évben egy sereg országos tudo­mányos, szakmai tanács­kozás színhelye volt Sza- bolcs-Szatmár. Nálunk tartották töb­bek között a nemzetközi energetikai konferenciát, az erőművi szimpóziu­mot, a számítógépes talál­kozót, az országos útügyi napokat, az országos gé­pesítési tanácskozást és bemutatót, a gyapjús mű­szakiak találkozóját, a ve­zetési-szervezési filmna­pokat, a kémiatanárok or­szágos konferenciáját, az országos vízrajzi értekez­letet. De folytathatjuk a gyermekfürdő-gyógyász kongresszussal, az orszá­gos reneszánsz konferen­ciával és a sor még így sem teljes. Azt is mondhatnánk, mindezek az országos rendezvények szűkkörben zajlanak, csak a szakma­belieknek jelentenek egy kis pezsdülést, a megye közvéleménye aligha jön lázba ezek hallatán. Igaz is. meg nem is az ilyen vélekedés. Igaz, mert a megye lakosainak a szí­vét valóban nem dobog­tatja meg, ha az országos közvilágítási szeminári­umról hall, amelyet me­gyénkben tartottak. Külö­nösen, ha lakókörnyeze­tében nem éppen irigy­lésre méltó az utcai köz- világítás. De nem igaz az érvelés, hogy semmit nem hoznak a megye konyhájá­ra, ahol a tudást mérik, ezek a rendezvények. Tá­gítják a szabolcsi, szatmá­ri, beregi szakemberek szemléleteit, gazdagítják ismereteit, s jóllehet sok rutin jellegű, kevés újat tartalmazó előadás, fel­szólalás is elhangzik egy- egy tanácskozáson, még­is érdemes tallózni. mit hasznosíthattak megyénk szakemberei az elhangzot­takból. Tanulni mások­tól, rég tudjuk, sohasem szégyen. Nemrég a Magyar Föld­rajzi Társaság tartotta megyénkben kihelyezett ülését, a földrajztudomány szinte minden valamire való munkása eljött Nyír­egyházára. Hoztak is, vit­tek is. Hoztak országos tapasztalatokat, ötleteket, tudományos eredménye­ket és vittek, mert me­gyénk földrajzának ku­tatói is beszámoltak sza­bolcsi eredményeikről, amelyek az ország tudo­mányos tárházát gazda­gítják. Nemrég zajlott le a kar­tográfiai, térképészeti na­pok is, ahol külföldi ven­dégek is részt vettek. Ezek­ben a napokban pedig a Nyíregyházi Nyári Egye­tem vendégei ismerked­nek hazánk, megyénk múltjával, jelenével. Felgyorsult szellemi vérkeringésünk azt jelzi, figyelnek a megyére és a megye is figyel az ország­ra, a világra. Való igaz, hogy önmagunkhoz és a világhoz egyaránt mérni kell magunkat. . P. G. ______r A jobbnál is jobbat akarnak Akkor hasznosak, jasL ha észrevétlenek vállalásai — Az év első felében jó­val több Rudit gyártottunk mint 1983 hasonló időszaká­ban. Pontosabban 49 millió darabot. Az éves terv 85 mil­lió, ezt mi december végéig hárommillióval akarjuk túl­teljesíteni. A tejiparban a tejtermékek minősítésére úgynevezett négypontos rendszert alkal­maznak. A szabolcsiak or­szágos összehasonlításban jó helyen állnak, de a minősé­gen még lehet javítani és ami fő, akarnak is. Erről többen beszéltek. Uski Jánosné a la­boratóriumi brigád nevében így: A tejipar a termeltetésben és lakossági ellátásban kulcs- fontosságú élelmiszeripari üzem. Pro és kontra itt a me­gyében naponta százezrek al­kotnak, vagy alkothatnak vé­leményt munkájáról. Ha jó az áru, bőséges a választék, nincs baj, az embereknek eszükbe sem jut, hogy létezik a tejipar. Akkor jók, ha ész­revétlenek! Fordított esetben nagy lenne a felzúdulás. Kö­vetkezésképpen az a helyes és jó, ha a tejiparról széles e megyében kevés szó esik. A féléves beszámolónak, a szo­cialista brigádvezetők tanács­kozásának sem az önigazolás, a sikeres munka feletti önelé­gült meditálás volt a célja. A tejipar, a tejipari dolgo­zók most a jobbnál is jobbat, a többnél is többet akarnak. Történt, hogy év elején a bri­gádok egyszer már megfogal­mazták 1984. évi munkavál­lalásaikat. Most viszont a mátészalkai tejporgyári vál­lalati tanácskozáson egyre- másra kértek szót a brigád­vezetők és elmondták: van még tartalék, van még ere­jük ahhoz, hogy a párt XIII. kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának 40. évfordu­lója tiszteletére még többet adjanak, az eredeti elhatáro­záson módosítsanak. Eleve­nítsük most fel mi is történt. Az igazgatói beszámolót kö­vetően Domonkos Gyuláné a Münnich Ferenc szocialista brigád nevében kért szót. El­mondta, a szocialista brigád tagjai úgy gondolták, tovább javítható az anyagbeszerzés, a segéd- és csomagolóanyag­gazdálkodás. — Kerestük annak a mód­ját, hogy kedvezőbb feltéte­lek mellett szerezzük be a csomagolóanyagokat. Már van is ilyen vállalati, partne­ri kapcsolat. így anélkül, hogy a csomagolás minősége, esztétikája romlana, éves szinten milliós megtakarítást érhetünk el. További megta­karításokat hozhat, hogy tár­sadalmi munkában felülvizs­gáljuk a segéd- és csomagoló­anyag-normákat, ezáltal anyagot, költségeket takarí­tunk meg. A tejipari vállalat üzemei­ben, telephelyein 1300 ember dolgozik, többségük szocialis­A KIVÁLÓ VÁLLALATI CÍM KÖTELEZ — MOND­TA SZENDREI ISTVÁN, A SZABOLCS MEGYEI TEJ­IPARI VÁLLALAT IGAZGATÓJA, AZON A TANÁCSKO­ZÁSON, AMELYEN A VÁLLALAT SZOCIALISTA BRI- GADVEZETÖI, ÜZEMVEZETŐI, OSZTÄLYVEZETÖi VET­TEK RESZT. ELÖLJÁRÓBAN A VÁLLALATI GAZDÁL­KODÁS ELSŐ FELEVES EREDMÉNYEIRŐL ESETT SZÓ. NÉHÁNY ADAT: 2,8 SZÁZALÉKKAL TÖBB TEJET VÁ­SÁROLTÁK FEL, MINT AZ ELMÜLT ÉV HASONLÓ IDŐ­SZAKÁBAN. FELDOLGOZÁSBAN NÖVEKEDETT AZ ÍZE­SÍTETT TEJKÉSZÍTMÉNY, A TEJFÖL, A VAJ, A TÜRÓ. A TÜRÓ BUDI, A ZSÍROS ÉS SOVÁNY TEJPOR GYÄRTASA. ENNEK MEGFELELŐEN NAGYOBB VOLT A BELFÖLDI ÉRTÉKESÍTÉS, A TERMELÉSI ÉRTEK. Ügy legyen, mondta a vállalat igazgatója a tanácskozás befejező részeként. Most már a szót kövesse tett. Dolgozzon minden vállalati dolgozó úgy, hogy érezze amit ő csinál, az a legfontosabb. Így teljesülhet az egyéni és a kollektív aka­rat. Seres Ernő Bánkiné Koós Éva, Csányi Istvánné, Domonkos Gynláné. A mátészalkai tejporgyár tmk szocialista brigádja úgy végzi munkáját, hogy éves szinten importalkatrész-ki­váltással, gondos munkaszer­vezéssel, a tervezett fenntar­tási költségből 200 ezer fo­rintot takarít meg. érni továbbá, hogy az első­osztályú minőségi tej aránya a 40 százalék felett legyen. Bővítik a juh tejtermelésbe vont gazdaságok számát. Bán­kiné Koós Éva viszont kije­lentette: — Brigádunk annak érde­— Azt akarjuk, hogy a mi­nőség a négypontos mutgtó alapján javuljon. Ezért még fokozottabb figyelemmel vé­gezzük a gyártásközi és a végtermék ellenőrzését. A tejipar 2 millió liter tej­jel többet termeltet és vásá­rol fel. Három százalékkal növelik az elsőosztályú tej arányát. További 10 termelő- szövetkezetben teremtik meg a juhtejtermelés feltételeit Csökkentik az 1 hektoliter felvásárolt tej költségét. Más­fél százalékkal növelik a vál­lalati árbevételt, egy száza­lékkal a termelési értéket, a vállalati eredményt 3 millió forinttal teljesítik túl. Ahhoz, hogy az árbevétel, a termelé­si érték és a nyereség növe­kedjék, hárommillióval több Túró Rudit gyártanak, csök­kentik a veszteséges termé­kek arányát, a költségráfordí­tásokat, 2 százalék energiát takarítanak meg, javítják a fogyasztói tej, tejföl, túró, vaj minőségét, csökkentik a folyós tejek arányát. Mindezeken fe­lül a társadalmi munka mér­téke nem 15 ezer, hanem 17 ezer óra lesz. ta brigádtag. Ezért is van, hogy nincs olyan része a ter­melésnek, ahol ne fogalmaz­ták volna meg az új, az ön­ként vállalt követelményt. Csányi Istvánné a Váci Mi­hály brigád vezetője bejelen­tette: kétmillió literrel vásá­rolnak fel több tejet attól, mint azt eredetileg tervezték. Ezért is javítják a termelte­tői kapcsolatokat, hatéko­nyabb szaktanácsadói mun­kákat végeznek. El kívánják kében, hogy a vállalat év vé­gére teljesítse a 60 millió fo­rintos eredményt, 3 millió fo­rint értékű energiamegtaka­rítást vállal. Csökkentjük szállításban az idegen fuvar arányát, ez félmillió forint költségmegtakarítást jelent. Tart a tanácskozás, fogy az asztalokra kitett tányérokról a Túró Rudi, egyre kevesebb az üvegekben a felüdítő harmat­víz. Ahogyan telik az idő. úgy gyűlnek a plusz forintok, növekednek a tonnák, a da­rabszámok. Például a Túró Ru­di. Bakos Ferencné annak a brigádnak a vezetője, amely Mátészalkán nap mint nap a Túró Rudit gyártja. Az asszony most így beszél: Levelek a pariról Hej cocalórum--------V--------\fy—--------V/----------V------------------'I--------r­•jm -jem tudom ki emlékszik rá, ki nem, de a kö ÍWJ zelmúltban, a televízió egyik mesefilmjé > I wj ben játszották, a film közben többször is I W a fülbemászó muzsikájú „Hej cocalóru " mot”. Igaz, messze kerülvén már a gye rekkortól elfelejtettem a film címét, de i muzsika bennem ragadt. Járom megyénk „aranypartját”. Nem véletlen, hogy éppen ez az együgyű kis dal nem hagy nyu- y godni. Ä cocalórum ugyanis, a filmben elhangzott magyarázat szerint, egy olyan csodálatos hely, ahol megmelegedhetsz, ha fáztál, hűsölhetsz, ha meleged van. Vigasztalnak, ha sírsz, nevetnek veled, ha ne­vetni akarsz. Ott édesebb a tej, csokoládébb a cso­koládé, jókedvűbb még a szívből való jókedv is. Hej cocalórum, dúdolom, fütyölöm, mert lehet hűvös a nyár, barátságtalanul nagy és hideg a Ti- , sza, ingünk alatt bújócskázhat a szél, a csupa jó itt ■ van körülöttünk. És a part tele van emberekkel, nya- . rolókkal. No, nem telis-tele, mint jobb - nyárokon, csak annyira, hogy kedve maradjon a kedvnek, ha repülni vágyna. Vágyik is. Hol tábortűzből pattanó szikrákra ül, hol sült szalonna illatú füstbe burkolózik, vagy bú- ' jócskát játszik a hideg víztől gyönyörűséggel riado- zó apróságok sikongásaival. Máskor, hej cocalórum ez is, a szerelmesek nyomába szegődik, vagy meg­pihen a fák madárfiókát rejtő odvábán, hintázik a - barázdabillegetők farkán, estét és hajnalt köszönt a varjak pletykázó károgásával, az éjszakát átélt ma­darak első, a nappal megéltek utolsó énekével. És igen, itt Gergelyiugornyán ott van az esti gitárszó­ban, a tizenéves táborozok hangosságában, a moto­rok bugásában, a tüzek mellett éneklők harsány vagy csendes énekében, motorcsónakbúgásban, hor­gászreményben, vízből felugró halak csobbanásában. Hosszú e felsorolás, de még így is szűk a kezdő nagybetű és a befejező pont közötti hely, ha azt sze­retné elmondani, hogy mennyire kell mindőnknek, legalább évenként egyszer találkoznia a természet­tel, mennyire kell gyereknek, felnőttnek egyaránt a ’ néhány napnyi, vagy hétnyi pihenő. A megszokott­hoz a más, hogy értéke legyen majd újra a szo­kottnak. Persze tudom én, hogy velem együtt ezrek és ezrek szerelmesei ennek a gyönyörű Felső-Tisza-vi- • déknek, hogy újat mondani róla nehéz, de hát nem is a vidéket fedezgeti fel ez a néhány levél, hanem a mindőnknek szükséges nyarat. És lehet, sőt bizo­nyos, hogy nemcsak a minden jó, minden szép gyö­nyörűségéről szólnak majd a levelek, hiszen a világ legszebb fájához is hozzátartozik az árnyék. így igaz a fa. Dúdolom a butácskán kedves dalt, mert hát van abban valami nagyon jó, hogy ezen a parton, ahol a nagyon messziről jött idegen is az első osztályú természetről áradozik, beszél felsőfokon, még nem lett egészen felnőtt az idegenforgalom. Hogy ez miért jó? Harmadosztályúnk maradtak most is az árak. Nem a nagypénzű turisták keresik hát a partot, lé­vén a harmadosztályú ár ellátásban sem jelenthet különbet. És még azt se mindig. Tény, és ez szembe­szökő változás a parton, hogy soha ennyi faház nem épült, nem épült át, kapott zuhanyozót, lett kényel­mesebb, mint az idén. Nemcsak magánosok, vállala­tok sora is lázasan építkezik, és ha jól megszámol­nánk, akkor kiderülne, hogy majdhogynem annyi építő nyüzsög a parton, mint ahányan nyaralnak. A magánépítkezések csak abban különböznek a válla­lati építkezésektől, hogy az. előbbiek lázas sietség­gel épülnek. Az utóbbiak még a több munkás keze alatt is lassabban. Nos hát igaz: valóságos hej coca­lórum kijönni ide. Egy vállalat összegyűjtette az üdülő bővítésének munkalapjait, fuvarszámláit. Ki­derült, hogy az egész üdülő, telekkel együtt se ér annyit, amennyibe a bővítés kerül. Tudok olyan ta­tarozóbrigádot, ahol reggel autó hozta, este autó vitte a munkásokat, de közben is kiszaladt valaki kocsi­val a jó húsz kilométernyire lévő központból. És az építkezés több mint egy hónapja tartott. Egy kődo- básnyira onnan négy ember keze nyomán felépült közben egy ház. De hagyjuk az árnyékokat. Mindenképpen a part nagy nyeresége ez az építkezési kedv. Ügy tűnik, hogy egyre többen fedezik fel, veszik tudomásul a nyaralási szokásaink gyors változását. Adott esetben az olcsóság versenyképes a luxusellátással. Hozzáve­tőleges számítás szerint egy négytagú család két­ágyas szobákban, jól felszerelt faházban, ahol a me­leg víztől a gázrezsós konyháig mindent megtalál, negyedannyi költséggel tölthet el két hetet itt, mint a Balatonnál. Ha ehhez valaki hozzászámolja egy balatoni utazás költségeit, akkor egyszeriben érthe­tővé válik a vállalatok építkezési kedve is. Azt már régen kiszámították, hogy a munkásszabadságok valójában nem kiadást, hanem nyereséget jelente­nek. A pihenés után más lesz az emberek teljesítő­képessége. A part tehát szolgáltatás. Olyan, amivel a szolgáltató, a nyaraltató vállalat sokat nyer. A fa árnyéka pedig? Az építkező maszek brigádok szinte valamennyien szabadságuk idején dolgoznak, nem­egyszer napi tizenkét órát a parton. A minden jó nem mindenkinek egyformán ugyanaz. Bartha Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents